Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-27 / 172. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. július 27. 3. évfolyam, 24. szám A Koloni-hegy és kisöccse, a pogrányi Mái napszikkasztotta kopár dombjain karsztbokorerdők, lejtősztyepprétek és száraz sziklagyepek dominálnak Szegény védtelen védett növények! FEHÉR SÁNDOR örülbelül 7 kilométerre Nyitrától (északkeleti irányban), az ara- nyosmaróti út mellett emelkedik a 356 m magas Koloni-hegy, valamint a szervesen hozzá forrott kisöccse, a valamivel alacsonyabb pogrányi Mái. Méltán kijelenthetjük, hogy a Zobori-hegyek déli nyúlványának egyik legértékesebb és egyben legelhanyagoltabb természeti kincse rejlik itt. A hegy már csak azért is jelentős, mivel Cserhátnak nevezett lankáin említik először a szőlőtermesztést Szlovákia területén. A Kolonhoz, Pogrányhoz és Gesztéhez tartozó napszikkasztotta kopáron karsztbokorerdők, lejtősztyepprétek és száraz sziklagyepek dominálnak. Gazdag növényflórája azonban folyamatosan pusztul az ember érzékeden és figyelmeden beavatkozásaitól. Folyamatosan megcsappan az olyan védett növények száma, múlt a tavaszi hérics és a leánykökörcsin. Ritka már az orchidea-rokon agárkosbor, madárfé- szek-kosbor és a kardos madársisak, Kiégett erdőrész A szerző felvételei Leánykökörcsin de a kipusztulás más védett fajokat is veszélyeztet: a magyar ledneket, selymes boglárkát, szomorú estikét, nagy ezeijófűt, piros pozdort, szarvasgyökeret, szakállas csormolyát, ékes vasvirágot, méregölő sisakvirágot, kandillát, olasz harangvirágot, szártalan bábakalácsot, a nagy szádorgót és még sorolhatnánk. A raponc harangvirág a Zobori- hegyekben szintén csak itt, az Orlay-turbolya csak itt és a közeli Zsibrice környékén tenyészik. Néhány faj a Szlovákia legveszélyeztetettebb fajait feltüntető Vörös Könyvbe is bekerült (pl. a kender ziliz és a kereklevelű buvákfű). A Szlovákiában csak a Zobori- hegyekben előforduló tarka lednek koloni-hegyi lelőhelye viszont még ellenőrzésre szorul. A fák és a bokrok közül értékes a törökmeggy, de megtaláljuk itt a védett húsos somot és a másodlagosan meghonosodott virágos kőrist is. Figyelemre méltó a sztyeppi jellegű rovarfauna (ritka lepkék, imádkozósáska, hangyák stb.) ezek feldolgozása most van folyamatban. Itt található a ternyeor- mányos egyetíen ismert szlovákiai lelőhelye. A területi védelem útjában azonban egy alapvető akadály áll: a hegyen már évtizedekkel ezelőtt egy kisebb katonai gyakorlóteret létesítettek, mely lassan kinőtte magát, csaknem az egész hegyet bekebelezve. Ma már Szlovákia ENSZ-katonái is itt, ezen a hegyen gyakorlatoznak. Mindehhez párosul még egy nagyobb működő és egy kisebb pihenő kőfejtő ill. kőzúzó. És a végeredmény? Még felsorolni is hosszú: tankutak és tankcsapdák, lövészármasint erdő) gyújtogatása, illegális szeméderakatok, amerre a szem ellát... Gyakorlatilag megszűnt a hegy látogathatósága azáltal, hogy katonai őrség vigyázza a hegyet. Nem sétálgathatnak szabadon a természetjárók, vagy azok, akik a hegy történelmi és néprajzi nevezetességeire kiváncsiak (korabeli Meddőhányó kok, lebetonozott felületek, a katonai technika minden elképzelhető és elképzelhetetlen roncsa, zajártalom, poremisszió, mely fehérre festi a tájat, éktelen tar meddőhányók, letarolt erdők, a száraz gyep (alkalTankutak mészégetőkemencék maradványai, több évszázados pincék és présházak, út menti szakrális emlékek). Talán csak azok mozoghatnak a hegy sztyeppéjén szabadon, akik itt szabadulnak meg terhes házi hulladékuktól. Egy új autópályaszakaszt is terveztek a hegyen átal, de a mérnökök ceruzája még nem húzta meg a végleges útirányt. Most van egy kis remény a változásra: a Kolon Polgári Társulás egyéb szervezettel, intézményekkel, önkormányzatokkal és a cserkészekkel karöltve tervezetet dolgozott ki a hegy ökológiai stabüitásának megőrzésére és megerősítésére. Ez a projektum elnyerte a regionális Enviromentális centrum (REC) és a környezetvédelmi minisztérium támogatását, melynek anyagi vontakozásait az ENSZ Fejlesztési Programjából fedezik (UNDP). A katonaság megengedte a kutatási munkálatokat: reméljük mind többen tudatosítják majd, hogy a természetet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Kőbánya Tavaszi hérics
