Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-27 / 172. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 27. KOMMENTÁR Mohi milliárdok TUBA LAJOS Kis Mindentudó - pántlikázta fel nemrég az egyik hazai kommentá­tor Robert Ficót, amiért naponta ad korszakalkotónak szánt recep­tet a hazai valóság valamelyik égető problémájára. Az ifjú titán, aki még Meciarnak is a szemébe vágta, hogy ő szeretne lenni a követ­kező kormány feje, kedden a mohi atomerőmű kérdését oldotta meg, természetesen a befejezés mellett téve le a garast. Érdeklődése érthető is, hiszen a befejezetlen mű szűkebb pátriája, vagyis Ara­nyosmarót környékén jelenthet nagy üzletet bizonyos köröknek. Jól emlékszünk még az első két mohi blokk befejezésére. Ezek nem­csak a szlovák áramtermelést növelték, hanem az orosz reaktorok és a nyugati irányítórendszerek szimbiózisa referenciájaként is szol­gáltak. Márpedig ez olyan üzlet, ahol a profit mögött néhány nullá­val több van, mint amit a kis kelet-európai ország áramfeleslegének eladásáért állítanak ki. Igaz, senki sem tudja, hogy néhány évtized múlva hová teszik a kiégett fűtőelemeket, és annak idején ki az ör­dög bontja le a feleslegessé váló sugárszennyezett berendezéseket, de ez azok gondja, akik jelenleg bezsebelik a nyereséget. Az első két blokk befejezésére készülődve a villamos nagyurak furcsa nyíltságát tapasztalhattuk. Mert ugye a bolt az orosz lobbié volt, de a pénzügyi fedezetet kontinensünk civilizáltabb feléről várták hozzá. Csak éppen ott olyan macerás dolgokat követeltek, mint a nyilvános vita vagy a költség-haszon elemzés. A vitát sikeresen elbliccelték. A gazdasági elemzésben pedig elég nagy turpisságok derültek ki, más­ként ugyanis a földgázalapú áramtermelés jött volna ki gazdaságo­sabbnak. A remélt pénzügyi támogatás ugyan emiatt kútba esett, de jött a mindent megváltó kormánygarancia, így Mohiban vidáman hasad az atom. Míg azonban az első blokkoknál valóban csak az irá­nyítórendszert kellett civilizálttá tenni, a másik két blokkból még csak a csarnokok és a hűtőtornyok állnak. Ennek ellenére egyre erősebb a baloldal támogatásával a befejezésüket követelő lobbi. A jelen politikai helyzetben a kormány másik fele erre csak halogató taktikával válaszolt: állami garancia ugyan nem lesz, de magánbe­fektetésként befejezhető a mű. Erre 50 milliárd korona kellene, amiről a kormány normálisabb fele nyilvánvalóan azt hiszi, hogy senki sem tudja előteremteni. A Szlovák Villamos Művek semmikép­pen sem, hiszen a nagyszerű bősi és mohi beruházás terheit nyögve lassan már a saját villanyszámláját sem lesz képes kifizetni. Márpe­dig ha nem a köz pénzét kell költeni, hirtelen a legnagyobb hősök is óvatossá válnak. Az igazi viszont az lenne, ha kimondanák, hogy az eddigi atomerőművek elegendőek, és lassan napirendre kell tűzni a helyettesítésüket. Úgy, ahogy ezt Franciaországon kívül már az összes európai ország megtette. így nem kellene attól tartani, hogy a következő nemzedékek újabb néhány ezer tonna, súlyosan szennyező hulladék elhelyezésének problémájával szembesülnek. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz-politika-(58238311), SidóH. Zoltán-gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaőe, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Mosoly és vigyor FARKAS OTTÓ Sajnos egyre többen élnek köz­tünk olyanok, akik esténként le­küzdhetetlen anyagi gondoktól nyomasztva kapcsolják be a te­levíziót, és valamilyen csodá­ban reménykedve figyelik a hí­reket, követik az országban tör­ténteket. A csoda eddig elma­radt, egyhamar nyilván nem is köszönt ránk, közben jónéhány politikusunk arcáról árad az „egészségtelen” optimizmus. Mosolyogva magyarázzák, mi­ért romlik Szlovákia gazdasági helyzete, miért nem hatásosak a parlament által elfogadott tör­vények, miért nem kerülnek rendőrkézre a tolvajok stb. Ez alól nem kivétel az ellenzék sem, nekik a kormánykoalíció bírálásakor húzódik széles vi- gyorra a szájuk - mintha nem egy hajóban süllyednénk. Füle­ld tartózkodása során Milan Ftácnik elárulta, egy ideje foko­zottan ügyel arra, hogy a kame­rák előtt ne mosolyogjon - és TALLÓZÓ SME A lap Ladislav Pittner belügymi­niszter kijelentését, hogy nagy va­lószínűséggel az orosz maffia segí­ti Ivan Lexát és Alexander Rezest, nem csak az uborkaszezont feffis- sítendő érdekességnek tartja. Pitt­ner Szemjon Mogiljevicset, az orosz maffia egyik keresztapját gyanúsítja azzal, hogy segített Le- xának kijutni az országból. A spa­nyol rendőrség mellesleg már el­kezdte ellenőrizni Rezeséket, mi­vel befektetőként szerepelnek az Alicante cégnél, mely közvetlen kapcsolatban áll az új orosz maffi­ával. A Ján Ducky meggyilkolásá­val gyanúsított Oleg T. továbbra sem akar vallani, s az ő alibijét alá­támasztó tanú, az ukrán Ivan Iva- novics Misko pedig egyelőre isme­retlen helyen tartózkodik. Misko valószínűleg a KGB ügynöke volt. Szemjon Mogiljevics az orosz maf­fia Salamon-ágának vezére, mely a piszkos pénzek tisztára mosásával foglalkozik Oroszországban. A világsajtó tegnap kiemelt helyen foglalkozott a Camp David-i izraeli-palesztin bé­ketárgyalások kudarcával. Az egyes lapok természete­sen a geopolitikai helyze­tüknek megfelelően kom­mentálják a balsikerű csúcstalálkozót. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai sajtó Jasszer Arafatra, a Palesztin Hatóság elnökére hárítja a felelősséget azért, hogy a Jeruzsá­lem kérdésében tanúsított hajtha- tadansága miatt kudarccal végző­dött a Camp David-i békekötési kí­sérlet. A The Washington Post számára előrevivő volt a csúcstalálkozó, amelyen Barak izraeli miniszterel­nök komoly engedményekre volt hajlandó, míg Jasszer Arafat csak a tárgyalópartnerétől várt el enged­ményeket, nem volt hajlandó komp­romisszumokra. A lap irreálisnak és veszélyesnek nevezi a palesztinok magatartását, „akik úgy vélik, a vég­leges státusról folyó tárgyalásokon csak az izraeli fél részéről szüksége­sek jelentős engedmények”. Az amerikai lap szerint Arafat Jeruzsá­lem ügyében tanúsított hajthatat- lansága akkor fogja igazán éreztetni a nemzetközi közösségre gyakorolt kedveződen hatását, amikor szep­tember 13-án kikiáltják a palesztin államot. A The New York Times arra buzdítja az amerikai kormányt, hogy nyíltan adjon hangot csalódottságának Kai­róban és Rijádban is. A konzervatív francia Le Figaro teg­napi számában azt úja: a Camp Da- vid-i tárgyalásokon nem volt esély az áttörésre. „Ehud Barak és Jasszer Arafat most már nem tud alibit fel­mutatni. Ellentétben azzal, amit Bili Clinton amerikai elnök szeretett volna elhitetni, a Camp David-i csúcsnak nem volt esélye arra, hogy végleges megállapodáshoz vezet­hessen. Az izraeli és palesztin érde­kek kibékíthetetíen szembenállása miatt inkább arról volt szó, hogy új „csomagolást” kellett kitalálni. Most fennáll a veszély, hogy megint egye­dül az erőszakhoz lehet visszanyúl­ni. Túl sok tabukérdés merült fel a tárgyaláson: Jeruzsálem, amelyet mindkét fél fővárosának akar tudni, a palesztin menekültek hazatérése, az izraeli vonakodó magatartás a te­lepesek kivonását illetően, valamint a Jordán-völgy, amelyet mind Izra­el, mind a palesztinok stratégiai ha­tárként jelöltek meg. Ennyi vitás kérdés után nem látszott lehetőség arra, hogy kompromisszumot kös­senek a felek. Mind Barak, mind Arafat bármilyen részmegoldás el­fogadásával politikai öngyilkossá­got követett volna el. A The Daily Telegraph c. konzerva­Ehud Barak és Jasszer Arafat most már nem tud alibit felmutatni. tív brit újság hangsúlyozta: szomo­rú, hogy a Camp David-i csúcs ku­darca annak a politikusnak - Arafatnak- ártott a legkevésbé, aki­nek a békéhez való hozzáállása igencsak meghasonlott. A lap sze­rint csak fokozatos és bilaterális elő­rehaladás képzelhető el az izrae­li-palesztin viszony alakulásában. Az újság kiemeli, hogy Washington­nak támogató szerepet kellene be­töltenie, de nem lenne szabad meg­próbálnia meghatározni a dolgok menetét. A svájci Bemer Zeitung Jasszer Arafatot és Jichak Rabbit okolja közvetve a Camp David-i kudarcért. Ők vezették be 1993-ban azt a tár­gyalási folyamatot, amely hemzse­gett a zavaros pontoktól. Az oslói szerződés szövege bizonytalan, a későbbi dokumentumok tartalma „porózus”. Arafat újra és újra újabb engedményeket tett, Izrael külön­böző tárgyaló csoportjai viszont ra­gaszkodtak a leírt képletekhez. A Perzsa-öböl menti arab országok sajtója palesztin győzelemként érté­keli a Camp David-i tárgyalások ku­darcát, és dicséri hajthatatlanságá- ért Arafatot. „A palesztin tárgyalók­nak a Camp David-i csúcs bukását jelentő győzelmére alapozva kell el­jutni az igazságos és átfogó béké­hez” - írta az Egyesült Arab Emírsé­gekben megjelenő al-Halídzs. A lap szerint az, hogy a palesztinok nem engedtek, jóvátette azokat a hibá­kat, amelyeket a palesztin tárgya­lók az oslói és az azt követő megál­lapodások bankövettek el”. Az izraeli Háárec úgy vélte, a Camp David-i csúcs fordulatot hozott a Kö­zel-Kelet történetében. A baloldali liberális lap szerint „a kudarcba ful­ladt csúcs megmutatta, miképpen lehet kezelni a konfliktus legbonyo­lultabb kérdéseit. Még ha a felme­rültjavaslatok és elképzelések most nem maradnak is érvényben, és a tárgyalópartnerek figyelmen kívül hagyhatják őket, újra fölmerülhet­nek, ha újra felveszik a tárgyaláso­kat. A tény, hogy az izraeli-pa­lesztin konfliktus velejét alkotó leg­nehezebb kérdéseket is megvitat­ták, olyan fordulópontot jelent, ahonnan nincs visszaút. A frázispu- fogtatás kora lejárt. Remélhetőleg a két nép és vezetőik, köztük az ellen­zék is, megértik e változás jelentő­ségét” - írta a Háárec. A Camp Da­vid-i béketárgyalások kudarcával kapcsolatban a svájci és osztrák kommentárok többnyire arra szá­mítanak, hogy az ún. békefolyamat következő fejezete újból véres lesz. A Neue Zürcher Zeitung megállapí­totta: noha a tárgyalásokról keveset tudni, szándékos kiszivárogtatások­ból világos: a megállapodás Jeru­zsálem kérdésén bukott meg, Arafat nem fogadta el az amerikai kompro­misszumos javaslatot, de ebben ko­rántsem az időskori makacsság ve­zette. Az oslói megállapodás fontos pontjaiban - a menekültek visszaté­résének, a palesztin állam határai­nak kijelölése és Jeruzsálem ügyé­ben - nem született előrelépés, vi­szont Kelet-Jeruzsálem körül zsidó települések nőttek ki a földből. A palesztinaiak nem békefolyamatról, hanem békediktátumról beszéltek. Izraeli szempontból persze másként néz ki a dolog: az izraeliek a város meghódítása óta csak egy dologban értettek teljesen egyet, hogy ugyan­is Jeruzsálem örökre Izrael meg- oszthatadan fővárosa lesz. Ez nem­zeti mítosz, megkérdőjelezése haza­árulással ér fel. Arafat most azzal térhet haza, hogy nem adta fel Ke- let-Jeruzsálemet egy tollvonással, és számíthat az arab világ helyeslé­sére, amely azonban a palesztinok­nak a hazájuk elvesztése óta,még nem sokat hozott. Attól kell tartani, hogy a „békefolyamat” következő fejezete véres lesz - írta a svájci lap. A Die Presse című konzervatív bécsi lap szerint Clinton elnök magas tét­tel pókerezett, és vesztett, noha elő­re látható volt, hogy Arafat a palesz­tin állam szeptember 13-ra terve­zett kikiáltásáig nem engedhet. Ám Arafat - akire Clinton a kudarcért való felelősséget hárította - ugyan­csak tévedhetett: ugyan van még idő a tárgyalások folytatására, eset­leg egy újabb csúcsra is, de fennáll annak a veszélye, hogy a közel-kele­ti helyzet kicsúszik az ellenőrzés alól. Most valósággá válhat, amit Camp David előtt oly sokszor ördög­ként a falra festettek, nevezetesen újabb erőszakhullám törhet ki. Arafat nem enged (TA SR/EPA) VISSZHANG Vadászok nyelvén Barátom hívta fel a figyelmemet a Szlovák Vadászszövetség Duna- szerdahelyi Járási Szervezetének vadászatokat és a kutyabarátokat érintő felhívására (Új Szó, 2000. július 21.), amely szerint megren­dezik a vizslák speciális munka­vizsgáját. Az örömbe azonban mindjárt egy pici üröm is vegyült, mert a hirdetés szerint e vizslaver­senyre három nap múlva, azaz jú­lius 23-án került sor, és köztudott, hogy ily rövid idő alatt vizslát egy komoly versenyre felkészíteni nem lehet. A másik zavaró hatás a versenyre vonatkozóan az volt, hogy néhány sorral alább már nemcsak vizslákat és vizslave­zetőket toboroztak a nagyabonyi versenyre, hanem „különböző faj­ta vadászebek” tulajdonosainak is szólt a felhívás, ami pedig már nem „vizslaversenyre” utal. Akadt némi gondom a feladatok kiírásá­val is, amelyet 8 pontban, azaz nyolc feladatkörben állapítottak meg. Eddigfrtapasztalataim, hogy a Szlovák Köztársaság Vadászszö­vetségének a durva szőrű vizslák részére kiírt versenyfeladatai nyolc pontból állnak. A Koloman Síimák Kupa nemzetközi vizsla­versenyéi is. A Szlovákiai Magyar- vizsla-klub speciális versenyfel­adatai pedig hét feladatból állnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a vizslaklub versenye 1998-tól Mé­száros Sándor Emlékversenyként került a köztudatba, amely el­hunyt elnökük emlékét őrzi. Az emlékverseny két részből - mezei és vízi munkából - áll. A vízi fel­adatok az alábbiak: 1. irányítható­ság mély vízben; 2. lőtt kacsa el- hozása mélyvízből; 3. kajtatás nádban; 4. kajtatás nádban élő ka­csa után; 5. lőtt kacsa elhozása nádból; 6. szófogadás; 7. viselke­dés lesálláson. A Nagyabonyban megrendezett munkavizsga utol­só, azaz 8. pontjával kapcsolatban az a kifogásom, hogy a magyar va­dászok hagyományaiban, nyelvé­ben „tollas vad” nincs, ez a szlovák „pernatá zver” szolgai fordítása. A magyar vadásznyelvben „szár­nyasvad” a neve. A „szárnyasvad” gyűjtőnéven főként a vadászható madárfajokat érijük, amelyeket „hasznos vadként” is számon tar­tunk. Ezek: a fácán, régebben a fo­goly (ma teljes védelmet élvez), a szalonka, a vadlúd és a vízivad­ként is emlegetett vadréce, vala­mint a szárcsa. Mindezektől füg- t getlenül remélem, hogy a nagya­bonyi halastavon megtartott vizs­lák versenye jól sikerült, a szép dí­jaknak őrölhettek a gazdik, és a közönség fogyaszthatta a finom vadászínyencségeket, amire bizto­san jól csúszott a modori bor. Motesiky Árpád Verebély r. <v... _____ Ku tyatejjel a kutya-macska barátságért —________ifflwan (TA S R-felvétel) Megoszlanak a lapvélemények a Camp David-i tárgyalásokról. Egyesek szerint még Rabin rontotta el annak idején Egy kudarc kommentárj ai JEGYZET ott nyomban el is mondta ennek komoly okát. Parlamenti vitát közvetített a televízió, amely­ben többen felszólaltak, többek között ó is. Az ülés után sietett haza annak reményében, hogy felesége megdicséri frappáns válaszaiért, amelyeket egész Szlovákia hallhatott. Mást ka­pott, mint amit várt. „Az ország szétesik a kezetek alatt, ti pedig boldogan nevetgéltek a parla­mentben” - mondta a felesége. A miniszter elgondolkodott a hallottakon, s azóta nem moso­lyog a kamerák közelében, mint mondta, igyekszik mindig az al­kalomhoz és a helyhez megfe­lelően viselkedni. A történet mindig akkor jut eszembe, ami­kor Anna Malíkovát látom a te­levízió hírműsoraiban. Bármi­lyen témáról legyen szó, az eny­he mosoly mindig ott ül a nem­zeti párt elnök asszonyának a szája csücskében. Hogy ki mo­solyog a tévében és ki nem, azt csak azóta figyelem, amióta Ftáénik miniszter elmondta sa­ját történetét, Malíková asszony mosolyát azonban azóta is elvi­selem. Arra gondolok, őt otthon senki nem figyelmezteti ilyen apróságokra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom