Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-03 / 152. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 3. Raul, a Real Madrid és a spanyol nemzeti tizenegy csatára továbbra sem képes eredményt felmutatni a válogatottal - két hete megmenthette volna az ibériaiakat az Eb-n A kontinensviadalon is bal lábbal kelt fel A tizenegyes elhibázása után sírt a pályán, az öltözőben és a szállodában (TA SR-felvétel) Vasárnap véget ért a labdarúgó Európa-bajnokság, melynek egyik felejthetetlen pillanata volt, amikor Raul González, a spanyol válogatott csatára tizenegyest hibázott a franciák elleni negyeddöntő utolsó perceiben. JÁN HUDOK Raul ballábas révén aznap biztosan bal lábbal kelt fel. A spanyol válogatott kárára, hiszen ha értékesíti a franciák elleni mérkőzésen megadott büntetőt, visszahozta volna az ibériaiak reményeit. A Real Madrid gólvágója azonban nagyot hibázott. A tizenegyes, amelyet ballal próbált meg értékesíteni, balul sült el: Barthez kapujának jobb felső sarkát elkerülve a labda magasan a fellegekbe szállt. Pedig Jósé Antonio Camacho védencei a kontinensviadal egyik komoly esélyesének számítottak. Egyebek mellett azért, mert a Bajnokok Ligája döntőjében a Real Madrid a Valencia ellen lépett pályára és 3:0 arányban nyert. De hát ami klubszinten elég, az a válogatottak randevúján nem számít előnynek - vegyük a portugálokat, akik a legjobb négy közé jutottak és mégsem volt klub, amelyik sokra vitte volna az európai kupatornákon. Hasonló helyzetben voltak a franciák és a hollandok is, az Eb-n mégis a legjobb négy közé jutottak. De nem csak a Bajnokok Ligája miatt tartottuk esélyesnek a spanyol csapatot. A válogatott is jó eredményekkel a „káderlapjában” érkezett a tornára, hiszen a selejtezőcsoportban mindössze egy találkozón szenvedett vereséget (hét győzelem, egy vereség, az is Ciprustól, ami Clemente szövetségi kapitány állásába került), a maradék hetet megnyerte. Nem beszélve arról, hogy a selejtezők gólkirálya pont Raul González volt - 11 találattal. Az Európa-bajnokság azonban több szempontból is kudarccal végződött a spanyol mesterlövész számára. Nem csak az elpuskázott büntető miatt. Raul González Blanco 1977. június 27-én látta meg a napvilágot egy madridi munkásnegyed kórházának újszülöttosztályán, San Cristóbal de Los Angelesben. Ez a városrész azok közé tartozik, ahol a fiatalok minden idejüket a grundfocinak szentelik. A családi hagyományoknak megfelelően Raul beiratkozott az Atletico Madrid kölyökcsapatába. Már fiatalon megmutatkozott különleges góllövőérzéke: az első idényben 65-ször vette be az ellenfelek kapuját. Egy év elteltével azonban szélnek eresztették az együttest, ezért Raul átállt a Real Madrid királyi gárdájához. Tizenhét évesen kapott lehetőséget először a felnőttek között - igaz, csak a Real C csapatában. A harmadik osztályú bajnokságban hét mérkőzésen lépett pályára és összesen 16 gólt lőtt. A különleges tehetség híre Jorge Valdano fülébe is eljutott. A Real első csapatának argentin szakvezetője 1994. október 27-én adott először lehetőséget Raulnak, s ezzel ő lett a klub minden idők legfiatalabb játékosa, aki az élvonalban szerepelt. „Soha nem felejtem el azt a mérkőzést. Bár 2:3-ra kikaptunk a Zaragozától, éreztem, hogy csapattársaim befogadtak maguk közé, ami számomra azt jelentette: érdemes volt annyi időt áldozni a focira” - emlékezik élete első élvonalbeli meccsére a csodacsatár. Már a következő találkozón megszerezte pályafutása első gólját a spanyol első osztályban, s ezzel végleg helyet biztosított magának a kezdő tizenegyben. Négy éve, 1996-ban a válogatottba is meghívták. Azóta mindössze négyszer maradt ki a nemzeti csapatból. Varázslatos bal lábával futószalagon gyártotta a gólokat, a Primera Divisionban töltött hat idény alatt összesen 102 gólt szerzett. Az 1998/1999-es évadban spanyol gólkirály lett, s megkapta Európa harmadik legeredményesebb csatárának járó kitüntetést, a Bronzcipőt. Raul a Bajnokok Ligájában is értékes szolgálatot tett a Fehér Balettnek. Eddig kétszer emelhette magasba a kontinens legértékesebb klubtrófeáját, utoljára idén. A BL döntőjében a Real a Valenciát győzte le 3:0 arányban úgy, hogy a mérkőzés második gólját Raul lőtte. Raul már fiatalon csaknem mindent elért, amit egy futballista elérhet. Tavaly megnősült (több hölgyrajongójának okozva ezzel keserves perceket), s karrierje szempontjából jó „átigazolásnak” bizonyult: felesége, Mamenes, az egykori modell pozitív hatással van Raulra, s ezt becsüli is, minden gólját neki ajánlja. A Real Madrid nemrég három évvel meghosszabbította a szerződést Raullal, aki a megállapodás szerint 2002-ig marad a királyi gárdánál. Koronába átszámítva évente 250 milliót fog keresni a spanyol fővárosban. Az új szerződéssel azonban nemcsak Raul járt jól: ő az egyik legnépszerűbb és legkeresettebb európai játékos, s ha valaki el akarja majd vinni, borsos összeget tehet le érte az asztalra. „Amikor megláttam, hogyan kerüli el a labda a francia kaput, egy világ omlott össze bennem. Sírtam a pályán, az öltözőben, a szállodában” - mondta az Európa-baj- noki negyeddöntő után a spanyol csatár. A spanyol válogatott két éve a világbajnokságon is kudarcot vallott. Idén talán az volt a baj, hogy Camacho legénysége túlságosan elfáradt a szezon végére. Raul, akiben annyira bíztak a spanyolok, tíz hónap alatt nyolcvan mérkőzést játszott. Ezek után elég volt egy rosszul eltalált labda, s a válogatott szedhette a sátorfáját. A kontinensviadalon nem sokat villogott, mindössze egy gólt lőtt, nem nagyon akadtak parádés megmozdulásai és váratlan pasz- szai. Fölösleges azon meditálni, mi lett volna, ha belövi a tizenegyest. Elképzelhető, hogy Spanyolország meg sem állt volna a döntőig, s Raul lett volna a torna legnagyobb sztárja. De az is lehet, hogy már a következő mérkőzésen kiesnek az ibériaiak. Egy biztos: a Bajnokok Ligája után Raulnak komoly esélye volt arra, hogy az Év játékosának válasszák. A kontinenstorna után azonban egyre kisebbek az esélyei... Hamerlík a draftolás 84. helyéről a Pittsburgh-be Jó kezekbe került a hokis Szlovákia női kosárlabdacsapata nem járt sikerrel az előolimpiai tornán, de tudja, hol szorít a cipő Pótolhatatlan tapasztalatok a játékok előtt JÁN PLESNÍK A kosárlabda-válogatott az első kollektíva volt, amely csapatsportban kiharcolta Szlovákiának az olimpiai részvételt. Az ötkarikás játékokra való felkészülés első szakszót Óceániában abszolválták Natália Hejková védencei. Az előolimpiai torna előtt három nap alatt három mérkőzést játszottak: kettőt megnyertek, egyet vereséggel zártak, majd következett a már említett seregszemle Sydneyben. Az alapszakaszban a szlovák csapat győzelemmel kezdett Kanada ellen, de a többi találkozón kikapott - előbb Oroszországtól, majd Ausztráliától, ismét Oroszországtól és végül Kanadától. A tornát a házigazdák nyerték, akik a fináléban az oroszok ellen bizonyultak jobbnak. A szlovák válogatott azóta hazatért, s a szövetségi kapitányt, Natália Hejkovát arról kérdeztük, müyen tanulságot vontak le a lányok az előolimpiai tornán nyújtott teljesítményből. Milyen érzésekkel tért haza az ötkarikás játékok helyszínéről? Felbecsülhetetlen tapasztalatokra tettünk szert. Belekóstolhattunk az olimpiai város légkörébe, saját bőrünkön éreztük, milyen érzés negyven órás utazás után Ausztráliából Új-Zéland felé venni az irányt, milyen érzés az időeltolódással való megbirkózás, és mindezek után milyen érzés kosárlabdát fogni a kezünkbe. Oda kell majd figyelni, hogy a megérkezésünket követően ne legyen olyan fárasztó a programunk, mint most volt, amikor szinte közvetlenül a leszállás után három rendkívül nehéz mérkőzést játszottunk az új- zélandiak ellen. Ez ugyanis sokat elvett a lányok erejéből. Azt is megfigyelhettük, milyen fantasztikus sportcsarnokban lépnek majd parkettre a nyári játékokok a csapatok a dobogós helyekért; szeretnénk mi is kivenni részünket az éremért folyó küzdelemből. Hogyan értékeli a csapat teljesítményét? Mielőtt Ausztráliába mentünk volna, két hetet töltöttünk Horvátországban. Sajnos ott nem sok figyelmet szenteltünk a játéknak, ami később meglátszott az eredményeinken. Remélem, hogy fokozatosan javulni fognak a lányok, mert Ausztráliában elég rossz fényben mutatkoztunk be. Nemcsak a mérkőzéseken, hanem az egyes játékelemek kivitelezésében is felemását nyújtottak védenceim. Nyolc találkozón senki sem tudta megtartani a formáját. A válogatott három mérkőzést megnyert, ötöt elveszített. Nem volt csalódott a csapat mérlegével? Nem. Azért utaztunk a tornára, hogy formába hozzuk magunkat. Nagyon nehéz ellenfelek vártak ránk, nekünk meg nem volt módunk arra, hogy komolyan felkészüljünk ellenük, de a lényeg: a lányok megérezték, „hol szorít a cipő”. Az eredményeket kockáztatva inkább mindenldnek lehetőséget adtam, ezért nem számítottam arra, hogy kompakt lesz a csapat. Sikerült néhány hibát kiszűrnünk, elsősorban a lepattanóknál és a pontszerzés terén, és figyelemre méltó egy másik pozitívunk is: valameny- nyi találkozón többször szereztünk labdát mint az ellenfelek, ami azt is bizonyítja, ügyesek a lányok. Nem a képességükkel akadt gond, hanem azzal, hogy nem voltak rendesen összeszokva. Zirková kosarazott a legjobban, de a megbízhatók közé tartozott Bieliková is. A fiatalok közül tetszett, amit Libicová és Poláková csinált. Csak azt sajnálom, hogy Lichnerová megsérült. Hogyan szeretné kiküszöbölni a hiányosságokat? Nem mondanám, hogy hiányosságokról van szó. A felkészülés első szakaszában nem nagyon lehetett többre számítani. Úgy vélem, jó úton haladunk, hiszen a lányok tudatosították, hol kell javítaniuk. Valamennyien hajlandók mindent megtenni játékuk javítása érdekében.. A csapat számára azért is hasznos lehetett az előolimpiai torna, mert sokban emlékeztetett az olimpiai játékok hangulatára. Önben is felmerült, hogy ugyanilyen légkör várja a válogatottat szeptemberben? Ha az ember átél ilyesmit, akkor tudatosítja igazán, milyen viadal előtt áll. Pótolhatatlan tapasztalatok ezek, mind a város, a Superdom sportcsarnok és a rendezés tekintetében.. A lányok az olimpia előtt már nem lesznek olyan izgatottak, mint amikor idegen helyre érkeznek. ANDREJ MIKLÁNEK Ha valaki csak egy kicsit is foglalkozik az észak-amerikai profi hokiligával (NHL), lépten-nyo- mon hallhat a draftolásról. Ez az a játékosválogató, amely hosszú időre meghatározza az NHL jövőjét. A rendezvény komolyságáról az is tanúskodik, hogy az idei draftolás két napig tartott. Az újoncok sorrendjének meghatározása hosszú évek hagyományai szerint dől el. Hogy az erőviszonyok kiegyenlítettek legyenek, mindig a gyengébb csapatok választanak először. Persze a neves klubok is szívesen vadásznak a fiatal tehetségekre, ők sem hagyják magukat. Ahogy közeledik a draftolás ideje, úgy „üzletelnek” egymással a csapatok a választások során.. Idén a New York Islanders választhatott elsőnek. Az Islandersnek szerencséje volt, mert az előzetes számítások szerint csak nyolcszázalékos esélye volt arra, hogy az első helyről várja draftot. Zdeno Chára együttese után következett az Atlanta, majd a Minnesota, a Columbus és a Tampa Bay. Ennek az öt klubnak adatott meg, hogy versenybe száll az első helyért: az Islanders és a Tampa Bay a tavaly legkevesebb pontot szerző csapat volt, a másik három egyesület az NHL újonca. Néhány klub (NY Rangers, Vancouver, San Jósé, Colorado, Florida, New Jersey) úgy szerzett magának előkelőbb helyet a „vásáron”, hogy túladott egy-két játékosán. A szlovákok közül Marián Gáboríknak jutott a legjobb hely, de a kapusokat nézve Peter Hamerlíkot sem rejtették el. A sikeres hálóőr Torontóban készült a draftolásra. „Négyen voltunk szlovákok, Marián Gáborík, Marcel Hossa, Jozef Balej és én. Ötnapos volt az edzőtábor, abból három napot az vett el, hogy a klubvezetőkkel kellett tárgyalnunk. Az edzők és a menedzserek mellett az újságírók is sokat faggattak” - emlékezik a draftolás előtti pillanatokra Hamerlík. Mire voltak a leginkább kíváncsiak? Természetesen folyton azt kérdezgették, melyik klubban szeretnék védeni. Csak diplomatikusan lehetett válszolni: abban, amelyik kiválaszt. Hogyan alakult a további programja? Egy napig tartottak az egészség- ügyi vizsgálatok - tetőtől talpig körülszemléltek. Főleg az ízületekre és a szememre összpontosítottak. Az utolsó napon az erőnlétünket tesztelték. Hogyan? Először felültettek egy szobabiciklire, aztán lemérték a maximális oxigénfögyasztást, tehát azt, hogy mennyit bírunk szusszal. Ezenkívül ritmusra kellett súlyzóval guggolgatnunk. Kapusként nálam nem sokat számított ez az erőpróba. Mivel teltek a draftolás előtti napjai? A szakolcai csapattal edzettem, megállapodtunk a vezetőkkel, hogy bármikor beállhatok a fiúkkal gyakorolni. Június 20-án utaztam a draftra, ahová a szüleim is elkísértek. A draftolás valamennyi jégkoron- gozó életében mérföldkövet jelent. Peter Hamerlík sem kivétel, akit a Pittsburgh Penguins vitt el. Jaromír Jágr mellett, Ivan Hlinka vezetésével jó kezekben lesz. Natália Hejková már Sydneyre veti vigyázó tekintetét (TA SR)
