Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-19 / 165. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 19. KOMMENTÁR A miniszter dilemmája VRABEC MÁRIA Brigita Schmögnerová elégedett, mert az SDL szombati országos ta­nácsa mégsem tűzte műsorra az annyit emlegetett bizalmi szavazást a pénzügyminiszteri poszt betöltéséről. Októberig haladékot kapott - addig vagy megtanul a Migas-féle csasztuskákra táncolni, vagy lenye­letnek vele még néhány békát kormánybeli elvtársai (földművesek dotációi, nyugdíjemelés stb.), aztán úgyis kirúgják. Úgy tűnik azon­ban, neki nem derogál ez a megalázó helyzet, pedig alig egy hete mintha még ő forszírozta volna a határozott állásfoglalást, mondván: felelősségteljes munkáját csak az őt jelölő párt támogatásának tudatá­ban képes végezni, ellenkező esetben a lemondását is fontolóra veszi. Azóta valószínűleg alhatott egyet a dologra, mert most már nem tart­ja olyan fontosnak, hogy Migasék kellő önállóságot biztosítsanak neki a kormányprogram teljesítéséhez, beéri azzal, ha egyelőre csak fino­man figyelmeztetik, számukra bizony a párt programja és preference ái a fontosabbak. Ezek után lehetne rajta csodálkozni, mi tartja azt a Schmögnerovát, aki nyíltan klientelizmussal vádolta meg Migast, és ezt a kijelentését azóta sem vonta vissza, még mindig az SDE-ben'de nem érdemes. Márcsak azért sem, mert csupán kétféle alternatíva lé­tezik: a határidős pénzügyminiszter vagy még mindig hisz a baloldal megreformálásában, ami egy józan gondolkodású matematikusnál már a skizofréniával egyenlő, vagy lényegében maga is egyetért a párt politizálásának tartalmával, és csak a megnyilvánulási forma ellen voltak egyre halványuló kifogásai. És ha nem vonjuk kétségbe a Schmögnerová-Ftácnik-Kanis-Weiss kvartett intelligenciáját, azt kell hinnünk, hogy a második lehetőséggel állunk szemben, mert kizárt, hogy az állítólagos reformerek nem tudták volna, a hivatkozási alapul szolgáló pártstruktúrákban az elműt 10 év alatt szinte semmi sem vál­tozott. Igaz, volt néhányéves kitérő a szociáldemokrácia irányában, de Weiss elvont szónoklatait senki sem értette a május 1-jei nagygyű­léseken nevelődött tagságból. így aztán a párt gyorsan viszszatalált a lenini útra, ahol Ukrajna irányából véletlenül éppen szemben jött Mi- gas. Schmögnerová meg a többiekpedig ahelyett, hogy kikerülték volna, azóta is engedelmesen követik, vigyázva arra, hogy ha időn­ként kilógnak is a sorból, más irányban azért el ne térjenek. Mással, mint politikusi aggyal valószínűleg nem lehet felfogni, hol van az a határ, melyen belül minden eszmei és erkölcsi ellentét, és egymás em­beri méltóságának sárba típrása ellenében is egy pártban maradnak egymásra még jelzőt is nehezen találó emberek, de úgy tűnik, Szlová­kiában túlságosan magas ez a tűréshatár, és túlságosan szembeödó a személyes érdek. Ezen a ponton és e tekintetben pedig Schmögnero­vá sem különbözik Olga Keltosovától, aki szintén csak addig merte bí­rálni a HZDS stílusát és vezérét, amíg értésére nem adták: hallgatni fog, vagy mehet. Legkésőbb októberben meglátjuk, mit eredményez az SDL berkein belül, a sajtó kizárásával folytatott diskurzus, és mi­lyen következtetést vonnak le ebből az érintettek. Bárhogy lesz is, a párt hatodik kongresszusának második része csak rossz hírt hozhat, mert a pénzügyminiszter innen kezdve a Migas-Magvasi-Koncos trió diktálta tervgazdálkodáshoz lesz kénytelen igazítani számításait - akár Brigita Schmögnerovának fogják hívni, akár másnak. JEGYZET Vége a jogi meséknek FARKAS OTTÓ Úgy tűnik, hiába alakultak meg az iskolatanácsok, fölöslegesen módosította a parlament az ide­vonatkozó törvényeket, a gya­korlatban semmi nem változott. Akárcsak a Meciar-kabinet ide­jén, most sem veszik figyelembe annak a közegnek a vélemé­nyét, amelyben az igazgató dol­gozik, és továbbra is egyetlen személy dönti el, ki ülhet az igazgatói székben, illetve ki mi­kor váltható le. Fontos hangsú­lyozni, nem egyedi esetről és nem nemzetiségi problémáról van szó - legalábbis másképpen van kezelve. Gumitörvényeink vannak, amelyek nyújthatók, formálhatók egyéni elképzelé­sek szerint. Csakis ezért lehetsé­ges, hogy a (kerületi) hivatal el­öljárója egy általános válasszal minden tényszerű érvet lesö­pörhet. Bár jogilag minden sora támadhatatlan, ép ésszel fel nem fogható. Felmerül a kér­dés: miért jó az egy felettes szervnek, ha a hatáskörébe tar­tozó munkahely(ek)en nincs egyetértés, sok a vita, az ered­mények pedig - finoman szólva -jobbak is lehetnének? Meg­mondom őszintén, nem tudom. Fentebb, ugye, hangsúlyoztam, hogy nem egyedi esetről van szó, a történtek bizonyos mér­tékben mégis helyhez köthetők. A középiskolák, ahol ilyen isko­laszéki javaslatok születtek ja­varészt a Besztercebányai Kerü­leti Hivatalhoz tartoznak. A tor- naljaiak, úgy tűnik, megelégel­ték a jogi meséket, merrközvet- lenül az oktatási tárca vezetőjé­nél fellebbeztek a kerületi dön­tés ellen. Nyilván abban re­ménykednek, hogy Ftácnik helyrebillenti a magát demok­ratikusnak nevező hatalomban megingott bizalmukat. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urban Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Gyűjtögetés után gyújtogatás. Meciar tüzet szít. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Szlovákia fő EU-integrációs tárgya­lóbiztosa, Ján Figer szerint az EU nem célja Szlovákiának, hanem esz­köz, mellyel biztosítható az ország stabilitása, biztonsága és gazdasági növekedése. Szlovákia bonyolult politikai és gazdasági helyzetét nem látja olyan borúsan, hogy ez komo­lyan hátráltatná az integrációt, sőt rámutatott, a csatlakozásra váró or­szágok közül több komolyabb gon­dokkal küzd, mint mi. Szlovákia a visegrádi négyek csoportjába tarto­zik, ahol vásárlóerőnk meghaladja Lengyelországét, s vetekszik Ma­gyarországéval. Biztos benne, hogy Szlovákia lesz az OECD 30. tagor­szága, s nem előz meg bennünket Szlovénia, mely jelezte, szívesen lenne a csoport tagja. Az államtitkár reményét fejezte ki, hogy Franciaor­szág és az ÚSA tisztázza az ellenté­teket, s így Szlovákia akár már július végén a csoport tagjává válhat. Elkerülhetetlennek látszik az összecsapás a jugoszláviai államszövetséget alkotó Szerbia és Montenegró között Recept a balkáni konfliktusra Ismét nagyot alakított a konf­liktusok kedvelőinek Milose­vics, aki csak nem akar kimúl­ni a világból. Pedig ezt a hírt annyira vátják egyesek, hogy a Politika nevű napilap elekt­ronikus verziójában halálhí­rét keltették. JARÁBIK BALÁZS Sokat elárul a szerbek lelkiállapotá­ról, ha már a hackereknek is elegük van a nagy vezérből. Ők eléggé ha­tékonyan küzdenek is ellene, ami korántsem mondható el a nemzet­közi közösségről. A Szerbiában (is) struccpolitikát folytató európai vezetésnek ismét feladta a leckét a jó öreg Szlobodan. A minap megváltoztatta az alkot­mányt nép általi elnökválasztásra. Értsük meg, kétszer volt szerb és ju­goszláv elnök, nemigen volt egyéb választása. Más kérdés, hogy ezt a Milo Djukanovics vezette mérsékelt, nyugatbarát politikát folytató, Ju­goszlávia részét képező, de önálló tagköztársasági státussal rendel­kező montenegrói vezetés már nem nyelhette le. A montenegrói parla­ment beleegyezése legitimizálta volna Milosevics eddigi lépéseit, és Djukanovics annál jobb fiú. Monte­negró mind ez ideig gondosan ke­rülte mind a nyílt konfliktust a hiva­talos szerb vezetéssel, mind a füg- gedenedés gondolatát. Mégis min­denki tisztában volt vele, hogy Mon­tenegró számára nemigen lesz más alternatíva. Mint ahogy azzal is tisz­tában voltak a szerb és külföldi sza­kértők, hogy a szerb elnök - aki véd­jegyet vehetne a konfliktusok ger­jesztésére - lépése előre kiszámítha­tó volt. A nemzetközi közösség eu­rópai része éppen úgy reagált, műit az eddigi történésekre a Balkánon: sehogy. Nem készültek sem tervek, sem alternatívák Montenegró meg­segítésére, sem a szerb lépésre adandó válaszra. Pedig a szerb el­nök tíz éve pontosan így kezdte ko­szovói ténykedését: megvizsgálta, meddig feszítheti a húrt a tagköz­társaságok elleni támadásban. Eu­rópa tehetetlensége megmutatko­zott ’88-ban Koszovóban, ’91-ben Szlovénia és Horvátország eseté­ben, ’94-ben Boszniában és tavaly ismét Koszovóban. Aki arra számí­tott, hogy ezzel vége, az kihagyta a számításból a 600 ezres Monteneg­rót, vagy a 300 ezres vajdasági ma­gyarságot. Még ebben az évben vá­lasztásokra kerül sor Jugoszláviá­ban, bár Milosevicsen kívül senki sem tudja, mikor. Márpedig egy jó kis konfliktust eddig még műidig díjaztak a szerb szavazók. Európa Balkán-politikájával szem­ben az amerikai kormányé és az EBESZ-é sokkal rugalmasabb. A 94- es daytoni béketárgyalások eredmé­nyét is (Bosznia-Hercegovina létre­hozása) az amerikaiak hozták tető alá, s eddig ez volt az egyetlen. A múlt héten a State Department szó­vivője bejelentette, az amerikai kor­mány jócskán megfejeli a Monte­negrónak szánt támogatást, ame­lyet a Kongresszus valószínűleg megszavaz. Közben Szerbiában vi­szonylag nyugodtan folyik tovább az élet. Mivel a Draskovics-féle Szerb Megújhodási Párt szócsövé­nek tartott Stúdió B-92-t bezár­ták, a szerbek ismét csak'pártjuk és kormányuk elektronikus médi­umából tájékozódhatnak arról, hogy minden rendben van. Milo­sevics szerencséjére mintha a Sta­bility Pact és az EU is a Szerb Szo­cialista Párt ötéves terve szerint működne. Az EU csak ígérgeti a pénzügyi és infrastrukturális tá­mogatásokat, s azok az ellenzéki politikusok és önkormányzatok, amelyek az EU-hoz kötötték poli­tikai szekereiket már bánják az egészet. Minderre jó lesz nekünk is figyelnünk: az EÜ a Balkánon a mi jövőnket is írhatja. A legutóbbi népszámláláskor - 1991-ben - csak mintegy nyolcvanezren vallották magukat romának Romakérdésekről - romantika nélkül SZENTGÁLI ANIKÓ Nyár van, s ilyenkor nemcsak az is­kolások vakációznak. A közéleti méltóságok visszavonultak, szüne­tel a parlament és a kormány. Az or­szágban alig történik valami. Való­színűleg ez lehet az oka, hogy a Markíza televízió egyik hírműsorá­ban örökzöld témához nyűit. A szer­kesztők ellátogattak az egyik roma közösségbe, s megmutatták ország­nak-világnak a lepusztult putrikat, a bennük élő romákat, a hiányosan öltözetű, piszkos gyerekeket. Köz­ben a riporter felhívta Szlovákia la­kosságának figyelmét arra a „nyil­vánvaló veszélyre”, hogy 10 éven belül nem a szlovák, hanem a roma lesz, illetve lehet a többségi nemzet, ha a most kisebbségben levő romák ilyen mértékben szaporodnak. Ezt hallva és a tévés felvételeket látva bizonyára több szlovák hazafi elbor­VISSZHANG Produkció a néző szemével Érdeklődéssel és nem kis megrökö­nyödéssel olvastam a Nyámyitó bu­li kellemeden utójátékkal című írást (Új Szó, 2000. 7.15.). Érdeklődé­sem annak a ténynek köszönhető, hogy a párkányiak és a környékbeli­ek már napokkal a nagy buli előtt a nyárköszöntőre készült. A megrö­könyödés képzeletbeli fája akkor vert gyökeret bennem, amikor elol­vastam Dubovsky László, alias „Dubcek” nyilatkozatát: „...csak a nagyon jó lelkemnek köszönhető, zadva gondolt az esedeges kisebb­ségi sorsra, s néhány tettre kész, ré­málmoktól gyötört patrióta talán a radikális beavatkozástól sem riad vissza. A riporter statisztikai adato­kat is közölt: Szlovákiában több mint 400 ezer roma él. A legutóbbi népszámlálás során - 1991-ben - azonban csak 80 ezren vallották magukat romának. Ugyanakkor számos magas rangú politikustól is gyakran hallani, hogy hazánkban sokkal több roma él, mint amennyi a statisztikákban szerepel. Szlová­kia ugyan nem nevezhető erősen nacionalista államnak - bár többé- kevésbé burkolt nacionalista voná­sok felfedezhetőek -, az ilyenfajta hozzáállást nem lehet demokrati­kusnak minősíteni. Ha valaki azt ál­lítja: a statisztikákban feltüntetett adatokkal ellentétben hazánkban jóval több roma él, felmerül a kér­dés, műre alapozza ezt a megállapí­hogy végigcsináltuk a műsort, a kö­zönség pedig elégedett volt”. Nem kívánok vitába szállni Dubovsky úr leikéről. Műit nézőnek engedtessék meg, hogy helyére rakjam megáll­apításait. Nehéz szuperlatívuszok- ban beszélni olyan műsorról, mely­nek kezdése azért csúszik egy órát, mert „Dubcek” és tinilánytánckara főpróbát tart. Bár közel ötórás gya­korlást nehéz főpróbának nevezni. S tették mindezt az addigra szép számban egybegyűlt, már-már tü­relmetlenkedő nagyérdemű szeme láttára. így, a színvonalas műsorok­hoz szokott párkányi közönség kénytelen-kelletlen élvezhette az ékes, ám zamatosnak cseppet sem mondható felvidéki magyarsággal tást? Talán az „önmeghatározáshoz való jog” nem tartozik a legalap­vetőbb emberi jogok közé? Az emlí­tett nem hivatalos statisztika ké­szítői valószínűleg nem tartják an­nak. Ez esetben viszont ajánlatos lenne, ha a következő népszámlá­láskor új módszert alkalmaznának. Például a kérdőíven a nemzetiségre vonatkozó kérdés mellett tüntesse­nek fel egy másikat is: Bőre színe? Ez alapján a statisztikai hivatal ala­pos dolgozója eldönti, hogy a mega­dott szín mely nemzetiségnek felel meg, s a statisztikai adat és a „való­ság” között nem lesz különbség. Az ember szabad akaratából vallja ma­gát valamilyen nemzetiségűnek, s általában megvan az oka, ha nem meri vállalni „saját fajtáját”. Talán a roma etnikum képviselői is szeret­nék, ha a nem hivatalos statisztikai adatok hivatalossá válnának, ám tiszteletben kell tartani minden dirigált táncmozdulatok gyakorlá­sát, a leendő csattanók, poénok ka- valkádját. A gyanús előjáték után elkezdődhetett a várva várt, a sztá­rok vendégeként beharangozott „Dubcek” által szülte puccsista mó­don levezényelt döcögő, igénytelen műsor. A nagy nevek röpke jelené­sei a színpadon, az egy-két kereset­len mondatocska, az intim éjszakai telefonbeszélgetés Bugár Béla üze-y netrögzítőjével és a színpadon (!) ’ tett további megjegyzései a ren­dezők számlájára - ékes bizonyíté­kai az inkább kiforratlan, és amatőr hakninak még jóindulattal sem titu­lálható műsornak. Ha nincs a hazai Dili Trió, illetve a műsor utáni buli - könnyen felejthető estéről beszél­polgár választását. Valószínűleg ne­kik is megvolt az okuk, hogy más nemzetiség mellett döntöttek. És ha. valaki - bőrszínétől függetlenül - szlováknak, magyarnak, ruszinnak stb. érzi magát, ahhoz senkinek semmi köze. Tiszteletben kell(ene) tartam az emberek érzéseit és dön­tését. A Markíza riporterének talán igaza van abban, hogy Szlovákiában valószínűleg több sötét bőrű gyer­mek születik. Ám ennél sokkal fon­tosabb gondok is vannak. Ha egye­sek mégis különös figyelmet szentel­nek ennek, azon is el kellene gondol­kodniuk, hogy nyáron tovább „gya­rapodik” a romák száma, hiszen a napozás következtében többeknek is sötétebb lesz a bőrük... Esetleg át­menetileg bevezethetnék az „alkal­mi roma” kifejezést - addig, amíg nem az embert látják az emberben, hanem a bőrszínét nézik, esetleg azt figyelik, milyen nyelven beszél. hetnénk. Lehet, hogy ha Dubovsky úr lelke nem olyan nagy, és eltekin­tett volna az úgynevezett műsorá­nak bemutatásától, most talán min­denki elégedett lenne... Tény, hogy voltak a rendezvénynek szervezési buktatói is. Ám, ellentétben „Dubcek” véleményével, nézetem szerint a szervezők csupán egy alapvető hibát követtek el. Mégpe­dig akkor, amikor az ő műsorát be­építették a nyár első igazi nagy pár­kányi bulijába! Néhányan már a helyszínen megállapították: „Dubcek” kiváló a Bumeráng c. műsor néhány percében, ám ennyi elég is belőle! Csepregi Zoltán Párkány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom