Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-15 / 162. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 15. VE NO EG KOMMENTÁR Minek nevezzelek? Mindig baj van a nevekkel. Volt egyszer egy olyan kifejezés: magyar-magyar csúcs. Aztán jött a kormányváltás, lett belőle Máért, vagyis Magyar Állandó Értekezlet. Csak semmi ne úgy legyen, mint régen. A végén még nem vennék észre a változást. Igen ám, de itt van az a bizonyos státustörvény, pontosabban a tervezete. A minap kiderült, hogy csak az egyszerűség kedvéért nevezzük így, még kormányváltás sem volt, de más lesz a név. Nevezetesen: kedvezmények törvénye.Várható pontos anyakönyvi neve: a szomszédos országokban élő magyarokat megillető kedvezményekről szóló törvény. Alighanem, kitalálnak valami rövidítést is hozzá, erről azonban elképzelésem sincs. Még az is lehet, hogy röviden csak státustörvénynek nevezik majd. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mit tartalmaz. A kedvezmények listája nagyjából összeállt, most már csak meg kellene egyezni róla. És arról is, hogy ki a magyar. A külügyminiszter szerint az, aki annak tartja magát, alapvetően az a magyar, aki tud magyarul. A „minősítésről” Forró Evelyn a miniszter szavai szerint a határon túli magyar szervezetek nem döntenek, azok csak ajánlást állítanak majd ki annak alapján, hogy az illető magyarként regisztráltatta magát. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla azt mondja, végül is valakinek össze kell gyűjtenie a kedvezmények igénybevételére vonatkozó kívánságokat, ezt ők vállalják. A magyarság kérdésének eldöntésével kapcsolatban Markó nagyon józanul fogalmaz, az a véleménye, semmi esetre sem gondolhatnak származásra, eredetkutatásra. Az ellenzéki MSZP „kisebbségi felelőse”, Tabajdi Csaba viszont arra emlékeztet, a kormány- koncepcióban az áll, hogy a kedvezményekre jogosult személyekre vonatkozóan a határon túli magyar szervezetek ajánlását a magyarországi illetékeseknek mérlegelés nélkül el kell fogadniuk. Vagyis, szerinte Martonyi külügyminiszter tájékozatlan, nem ismeri kormánya koncepcióját. És ha az a mérvadó, amit a miniszter vall, akkor tulajdonképpen nincs is eltérés kettejük mondandójában. Alkossák meg mielőbb a magyar-magyar szótárt. JEGYZET A tekintély ára BUGÁR ÁRPÁD Az Innsbruckból érkező hírek alapján reménykedhetünk, hogy Rudolf Schuster hamarosan kilá-. bal betegségéből, és végre véget ér az önálló Szlovákia rövid történelmének egyik legcsúfosabb és legdrámaibb epizódja. Marad a tanulságok levonása, amivel pedig bőven szolgál a történet. Nemcsak egészségügyünk kaotikus állapotáról árulkodott, hanem például a tekintélyhez való viszonyunkról is. Arról a mindennapi tapasztalatunkról, hogy a hátunk mögött levő tízéves időszak a gondolkodásmódban elenyésző változást hozott, számos területen nehezen halad előre a szemléletváltás. Eszembe jut az anno még Csehszlovákiában terjedő mondás, hogy tizenötmillió amatőr országa vagyunk. Nem kevésbé érvényes ez a mai Szlovákiára, melynek első közvetlenül választott köztársasági elnöke a neki kijáró különleges bánásmódot „olcsó”, populista gesztusokkal utasítja el. Remélve ezzel tetszési indexének izmosodását, hiszen ő is tudja, Szlovákiában még él a szőri felfogás: a siker, a hatalom, a pozíció eleve gyanús. (Persze, az utolsó tíz év rablókapitalizmusa, a klientelizmus és a korrupció jelenlétének tapasztalata nem segítette a pozitív viszonyulást.) Lehet, mégis rosszul tudta az elnök. Népszerűségi mutatói és a majdnem tragédiával végződő betegsége legalábbis ebbe az irányba mutat. Lehet, hogy már az ádagpolgár is vágyik a profi szemléletmódra. Piacgazdaságon alapuló társadalmi rendszerünk ugyanis benyújtja a számlát. Ha tetszik, ha nem, pénzben kiszámítható értéke van a vezetők és kimondottan az elnök cselekedeteinek, a vele való történéseknek. Erre bizonyíték a korona azonnali „elgyengülése” Schuster betegségének hírére. Valószínűleg a Szlovákiában befektetni kívánó külföldi tőkések sem kaptak azonnal a pénztárcájukhoz, amikor a hírügynökségek jelentései az elnök félrekezelésé- nek eseményeit taglalták Esetleg kétszer meggondolják, még mielőtt az ő vagyonukat is félrekezelik a szlovákiai viszonyok átlát- hatadan útvesztőjében. A viszonyok tisztázását pedig a fejnél kell kezdeni, az állam fejénél. Rudolf Schuster, felépülése után, e kemény tapasztalattal a háta mögött újra elkezdheti a köztársasági elnöki funkcióval járó magatartásforma helyes mintájának megrajzolását, s ennek bemutatását. így elindulhat a folyamat, melynek végén talán már nem ötmillió amatőrről szól majd a történet. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urtrán Gabriella-panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kolická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Kisasszony, hiába vette le a melltartóját, én nem tudom levenni a szemem az arcáról (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Úgy tűnik, az MKP kormányképviselői, akik egyébként jogosan bírálják a kormánykoalíció politizálási módszereit, most maguk is egy ilyen helytelen politikai módszert, a zsarolást választották - úja a lap azzal kapcsolatban, hogy az MKP tagjai a legutóbbi kormányülésen nem támogatták az alkotmánymódosítás tervezetét. Nem erkölcsös a kormánytól, hogy nem teljesíti a neve- sítetlen földekkel kapcsolatban tett ígéretét, ez azonban nem jogosítja fel az MKP-t, hogy hasonlóan erkölcstelen módon viselkedjék. „Az alkotmány az állam alaptörvénye, amely nagymértékben meghatározza a társadalom életét, ezért elfogadása cél, nem politikai eszköz. Az MKP-nak joga van megfogalmazni, milyen feltételekkel hajlandó a kormányban maradni, de nem használhat olyan eszközt, amely meggátol- - ja az alkotmány módosítását. HÉTVÉG(R)E Schuster tud beszélni, Lexa nem Szlovákiában heti belpolitikai összefoglaló már hosszú ideje nem íródhat anélkül, hogy ne essék említés az egészségügyről. A héten új egészségügyi minisztere lett az országnak, Rudolf Schuster már képes beszélni, tegnap néhány szót váltott Mikulás Dzurindával, viszont van egy másik „súlyos” eset. HOLOP ZSOLT Az államfő állapota remélhetően tovább javul, az egészségügyé viszont aligha, legyen bárki is a miniszter. A súlyos betegnek, Ivan Lexának valószínűleg levegőváltozást javasoltak orvosai (vagy más), így visszeres lábával egészen Dél-Amerikáig futott, pedig ott most tél van és csúnya idő. Vagy Ausztráliába, mindenesetre már pusztán ezáltal rögtön javult az állapota, és nem is kell unatkoznia, mindjárt kezdődik az olimpia. Bár kicsit furcsa, hogy éppen a hivatalos orvosi kivizsgálás elől bujkál, de ez is megérthető, ha figyelembe vesz- szük, hogy egy elismert patológusra bízták volna a nagyvizitet. Lexa attól tarthatott, rögtön fel is boncolják, a belügyminisztérium kórházában, úgymond, mindent kiszednek belőle. Akkor már inkább az emigráció, szaladt a pénze után, az már úgyis külföldön van. Szeretném, ha a belügyminisztérium és a nyomozók csak egyetlen érvet mondanának, miért gondolják, hogy Lexa még Szlovákiában lehet, vajon mi keresnivalója lenne még itt szerintük, ahol most már égre-földre keresik, viszont hónapokig feléje se néztek. Azt pedig senki se hiheti, hogy gondot jelentene számára elhagyni az országot, hiszen annak idején ifjabb Michal Kovácot is kijuttatta útlevél nélkül, neki pedig még diplomáciai is van. Persze, és szokás szerint, az ügynek nincs gazdája, senki se felelős azért, hogy a legnagyobb gonoszként számon tartott volt SIS- igazgató szőrén-szálán eltűnt. La- dislav Pittner belügyminisztert aligha mentesíti a felelősség alól, hogy egy ideje saját belügyeivel van elfoglalva, s éppen abban a belügyi kórházban műtötték, ahová Lexa nem méltóztatott elfáradni. Pittner csak annak örülhet, hogy őt és az epéjét nem kezelték félre. Már-már hajlamos azt hinni az ember, hogy a közvéleményt jobban foglalkoztatja az eltűnés, mint a rendőrséget: megjelentek az első viccek. Az egyik szerint Lexa nem a déli féltekén bujkál, hanem Indiában. Az ottani szlovák nagykövetség környékén látták ólálkodni, az esetet maga ifjabb Michal Kovác jelentette rémülten, és azonnal kérte visszahívását a diplomáciai szolgálatból. A hét legkomolyabb belpolitikai eseménye volt, hogy a kormány elfogadta az alkotmánymódosítás tervezetét, a magyar miniszterek azonban tartózkodtak. Az MKP leszögezte, egyetért az alkotmánymódosítással, szükségesnek tartja, lényegében csak az ellen van kifogása, ami kimaradt a tervezetből (polgári szellemiségű preambulum, nevesí- tetlen földek kérdése). Jelezték, a párt parlamenti képviselői jelenlegi formájában nem tudják megszavazni az új alkotmányt, s azt is, más kérdésekben is bekeményít a párt. Olyan, a magyarság helyzetét alapvetően befolyásoló törvények, döntések születnek ugyanis ősszel, például a területi reform kapcsán, amelyben a magyar párt nem engedhet, s már azt sem nézheti tétlenül, hogy késik a sokszor megígért kisebbségi nyelvi charta elfogadása. Az MKP következetesen és keményen ki akar állni követelései mellett, de taktikázására is szükség lesz, s még így is patthelyzetbe kerülhet. Ugyanis mindenki tisztában van azzal, hogy szükség van az alkotmány- módosításra és a közigazgatási reformra, s várhatóan mindkettőnek rengeteg hozadéka lesz. Ezzel e- gyütt nem fogadható el a magyarlakta területek ránk nézve ismét hátrányos kerületi besorolása, a természetes régiók szétszabdalása. És itt már nemcsak arról van szó, hogy még több közigazgatási egységben esik húsz százalék alá a magyarság arányszáma, ami például a nyelv- használat szempontjából fontos, hanem arról is, hogy a létrehozandó közigazgatási egységek vezető szervei komoly jogkörökkel rendelkeznek majd, és például olyan kérdésekben is döntenek, hol lesznek beruházások, gyártelepítések, fejlesztési, munkahelyteremtő programok az adott régióban. Mindez évtizedekre megszabhatja egy-egy vidék sorsát, emellett pedig eltörpül a preambulum kérdése, amely gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a hétköznapi életre. Egyedül Ján Langos tolmácsolta pártja elutasító véleményét: nem támogatják Roman Kovác egészségügyi politikáját Gőz helyett atommeghajtásra van szükség SZABÓ MÓNIKA A várakozásokkal ellentétben meglepően rövid idő alatt kinevezték az új egészségügyi minisztert. Egy héttel ezelőtt még csak találgatások folytak arról, ki jöhet szóba Tibor Sagát utódjaként. Olyan vélemények is napvüágot láttak, hogy az egészségügy jelenlegi válságos helyzete mellett öngyilkossággal is felér a bársonyszék elfoglalása. E- zért gondolhattuk azt, hogy Mikulás Dzurindának sok álmatlan éjszakájába fog kerülni, míg megtalálja a merész utódot. Ehelyett mi történt? Csak annyi, hogy számára megfelelőbb jelöltet keresve sem találhatott volna. Roman Kovácot ugyan nem ő találta, hanem „közös megegyezés alapján” a DÚ. Tibor Sagát- hoz hasonlóan azonban Kovác is igencsak vonzódik a miniszterelnök újonnan alapított SDKÚ-jához, tehát a kormányfőnek semmi kifogása nem volt ellene, már csak azért sem, mert jgy a parlamentben maradhat a Sagát helyére pótképviselőként beugrott Vladimír Báján, és tovább erősítheti az SDKÚ-párti szárnyat. Langyoshak bizonyult a DS és az SOP tiltakozása, mert Kovác jelölését - legalábbis Mikulás Dzurinda állítása szerint - jóváhagyta az SDK-anyapártok elnökeinek tanácsa, az SDK elnöksége és a koalíciós tanács is. Ez viszont Ján Langos szerint nem felel meg a valóságnak. Az elnökök tanácsa, mivel az SDK alapszabályzata szerint működik, nem hozott semmilyen döntést, az SDK elnökségének egyik tagja pedig élt vétójogával. Ján Langos volt az egyedüli, aki tolmácsolta pártja elutasító véleményét, és közölte, nem támogatják Roman Kovác egészségügyi politikáját. Ennek több oka is van: Kovác frakcióvezetőként elvesztette a frakció többségének bizalmát, ugyanakkor a parlament egészségügyi bizottságának elnökeként felelős az egészség- ügyi tárca sikertelen politizálásáért. Ezek után a DS számára nem meggyőző Roman Kovác elhatározása, hogy teljes gőzzel beleveti magát az ágazat megmentésébe. Langos szerint ez a sebesség a múlt századot idézi. „A szlovák egészségügynek atommeghajtásra van szüksége.” OLVASÓI LEVÉL Érdemes beszélni róla Szinte hagyománnyá vált, hogy a komáromi Eötvös Álapiskola a tanévzárót szórakoztató műsorral köszönti. Idén is zsúfolásig megtelt a városi művelődési központ. A sok próba, gyakorlás meghozta gyümölcsét. Ötletes, szórakoztató gyermekműsort láttunk. Siposs Jenő tanító úr vezetésével a nagyok kórusa nyitotta a műsort. Az énekkari versenyben az aranysávos minősítéssel jutalmazott kicsik kórusa is elnyerte a közönség tetszését. Karnagyuk Szüárd Erika tanítónő. Csenky Nikolett verssel üdvözölte a közönséget, de több műfajban is találkoztunk vele. Felkészítője Kmeczkó Eta tanítónő. A három szmes léggömb c. mesejátékot iskolánk volt alkalmazottja, Jed- licska Júlia tanító néni írta. A mesejátékot az 1. c osztályosok mutatták be Ferenczi Éva nevelőnő vezetésével. Saróka Alexandra nagy sikert aratott A pancsoló kislány című örökzöld gyermekslágerrel. Felkészítője Varga Rózsa nevelőnő. A Koczka Ágnes tanítónő által betanított tánc, a Barbie-lányok partija is hatalmas tapsot kapott. A drámapedagógiai kör tagjai igényes mesejátékkal szórakoztatták a közönséget, rendezői: Varga Rózsa, Pikier Attila és Szelíd Ildikó pedagógusok. Gogola Erzsébet és Csenky Nikolett csodálatosan énekelte a Szállj, szállj fel magasra című Piramis-dalt. Csémi Teréz és Púiké Éva pedagógusok Ének az esőben c. esemyőtánca ötletes és mutatós volt. Előadói a 3. a osztályos tanulók. Ezt követték az elsősök a Szömyella és a dalmaták c. tánccal, Gogh Anna tanítónő vezetésével. Ismét a temperamentumos Csenky Nikolett lépett színpadra táncpartnerével, Vörös Gézával, ők a nemzetközi táncversenyen a standard és a latin táncok győztesei lettek. Kosa Anna nevelőnő vezetésével a 4. a, b osztály tanulói a hetvenes évek letkiss táncát elevenítették fel. A 6. c osztályosok énekkel, prózával és verssel kedveskedtek a közönségnek. Elszavalták osztályfőnökük, Bartanusz Attila versét is. Varga Tünde nem csak versmondásával tűnik ki, képzett énekhangját és igényes előadását csodálta a közönség. Méhes Katalin pedagógus, a népi táncok mestere segítségével léptek színpadra az alsó tagozatos tanulók. A hetedikes Varga Krisztián és a nyolcadikos Michalovic Tibor énekével szórakoztatta a közönséget. A hatodikos lányok, a Bestiák voltak az előadói a Bay, bay című tánckompozíciónak. Százvai Anna és Púi Margit diákjai a palotás táncot mutatták be. Csodálatos élményt nyújtott a közönségnek, amikor a másodikosok és a kilencedikesek együtt táncoltak. Befejezésül a szép hangú Nagy Lívia lépett színpadra, a Honfoglalás című musicalből énekelt. Ha nincs ez a műsor, talán sokan tudomást sem szereznek arról, hogy iskolánkban a kultúra terén is milyen komoly munka folyik. Kiss Gitka Eötvös Alapiskola, Komárom
