Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-13 / 160. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 13. Kultúra oktatás Szél-Jegyzet. írótábor a határtalan magyar irodalom jegyében. Vizsgálódás az irodalmi zoológia területén is A bányászbéka feneke alatt Az írótábor helyszíne, a szabadtéri bányászati múzeum (Archív felvétel) MOZI POZSONY HVIEZDA: A hazafi (am.) 17, 20 HVIEZDA KERTMOZI: Amerikai szépség (am.) 21.15 MLADOST: Little Voice (ang.-am.) 18 Erin Brockovich - Zűrös természet (am.) 20 TATRA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30,18 Hatodik érzék (am.) 20.30 YMCA: A hazafi (am.) 15.30, 18, 21 ISTROPOLIS: A hazafi (am.) 17, 20.15 Monty Python és a Szent Grál (ang.) 16,18 Gladiátor (am.) 20 A lé meg a Lola (ném.) 19, 21 901-ES FILMKLUB: South Park (am.) CHARLIE CENTRUM: Az Álmosvölgy legendája (am.) 18.15 High Fidelity (am.) 18.30, 20.30 Ég velünk! (am.) 20.30 Csak egy kis pánik... (am.) 18.15 Gladiátor (am.) 17.30 Főpályaudvar (braz.-fr.-sp.) 20.30 Krisztusi évek (szlov.) 20 KASSA CAPITOL: A bennfentes (am.) 19 ÚSMEV: A hazafi (am.) 16, 19 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II. (am.) 16.15,19.15 DRUZBA: High Fidelity (am.) 18,20.15 TATRA: A Mars mentőakció (am.) 18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Galaxy Quest (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A szibériai borbély (or.) 18 AMFITEÁTRUM: A szibériai borbély (or.) 21.30 PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Dilisek vacsorája (fr.) 21.30 GYŐR CINEMA CITY: Toy Story - Játékháború 2. (am.) 13.30 Szívedbe zárva (am.) 15.30, 17.45, 20 Mission Impossible 2. (am.) 13.10, 15.30, 17.50, 20.10 Tök alsó (am.) 14, 16, 18, 20 Tigris színre lép (am.) 13, 15, 17 Sikoly 3. (am.) 19 Gladiátor (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Agyatlan apartman (am.) 14,16,18, 20 Rád vagyok kattanva (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Hetedik érzék (am.) 14, 16, 18, 20 Eg velünk (am.) 14.45, 17.15, 19.45 A Mars mentőakció (am.) 13.15.15.30, 17.45, 20 Kazinczy Ferenc szépunokája Széphalmon járt Ismerkedés a múlttal Tatabánya. Bizony, ott len­nénk, legalábbis a tatabá­nyai irodalmárok szerint, akik időt, fáradságot nem kí­mélve írótábort rendeztek egy, a célra teljességgel al­kalmatlannak tűnő helyszí­nen, a szabadtéri bányászati múzeum területén. JUHÁSZ KATALIN A felvezetésből már kitűnhet, hogy a nevezett helyszín végül nemcsak hogy bevált, hanem egyenesen ideálisnak mutatkozott arra, hogy érzékeny, alkotó, gondolkodni vá­gyó emberek gyűjtőhelye legyen négy napon át. S mivel egy rendez­vény sikerének szempontjából cseppet sem mellékes a helyszín, szóljunk róla néhány jó szót. Az 1998-ban megnyitott ipari skan­zen Magyarország első olyan ter­mészetes környezetben kialakított szabadtéri múzeuma, amely nem a paraszti életkörülményeket, ha­nem az ipari munkások, elsősor­ban a bányászok munkakörülmé­nyeit hivatott bemutatni. 1997- ben ez lett az év múzeuma, sehol máshol nem látható gépek, szerke­zetek, bányászlakások csodálha­tok meg itt, a zenészek pedig ked­vükre csemegézhetnek a Hangfür­dő nevű volt bányászfürdőben, ahol Lois Viktor hírhedt hangszer­szobrai láthatók állandó kiállítás­ként. A múzeum kortárs művészeti kiállítások, nyári művészeti tábo­rok színhelye, fémszobrászok és hangművészek gyakorlatoznak itt, idén pedig helyet kaptak az írók, költők is. Az egyetemes magyar irodalom határolja fittyet hányó preferálása szimpatikus ötlet, mi­ként a Szél-Jegyzet írótábor alcí­me is az, hogy tudniillik írótábor a határtalan magyar irodalom je­gyében. Tőzsér Árpád is meg­mondta: egy magyar irodalom van, nem pedig erdélyi, szlovákiai és egyéb magyar irodalom, még akkor sem, ha a földrajzi hely iro­dalmi hagyományokat is szül: a szöveg minőségét kell nézni, nem pedig az alkotó származási helyét. Nos, a Szél-Jegyzet írótáborban ez a kérdés is terítékre került. A lelkes szervezők, Faludi Ádám költő és Paulik Mária, a helyi Fantom kiadó egyik alapítója szó szerint összege­reblyézték a szükséges anyagiakat, és meghívták Tatabányára az ügy­ben érintettnek tűnő irodalmi la­pok képviselőit. Legyünk azért földrajzilag pontosak: Magyaror­szágról a Magyar Napló és az im­már nem párizsi Magyar Műhely, Nagymegyer. Magyarországon kötelező, nálunk senki sem kéri számon, ennek ellenére néhány hazai magyar iskola már elkészí­tette a saját pedagógiai program­ját, amely a közeljövőben a köz­oktatásbeli minőségbiztosítás egyik meghatározó elemévé vál­hat. A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége IX. Nyári Egye­temének egyik tréningje a Peda­gógiai program a gyakorlatban cí­met viseli; a témát felvezető elő­adást Pőcze Gábor, a magyaror­szági Nemzeti Alaptanterv egyik megalkotója tartotta, magát a tré­ninget pedig Dosztálné Vécsei Magda vezeti.- Magyarországon az intézmé­nyeknek 1998-tól el kell készíteni­ük saját szakmai programjukat, az iskolák esetében ez a pedagógiai program. Ebben benne van a tan­tervűk és az elgondolásuk arról, hogyan nevelik az oda járó gyere­keket - mondja Pőcze Gábor. - Szlovákiában ez nem kötelező, de arra a következtetésre jutottunk az SZMPSZ-szel, hogy érdemes lenne tréningeket tartanunk a té­mában, mert fontos, hogy a szlo­vákiai magyar iskolák megtervez­továbbá Az Irodalom Visszavág cí­mű, nagy port kavaró sajtótermék volt jelen, Szlovákiát a Szőrös Kő című irodalmi, művészeti lap kép­viselte, Erdély színeiben pedig az Előretolt Helyőrség szerkesztőgár­dája sorakozott fel. Mezey Katalin és Oláh János, azaz a naplósok Előtérben a háttér címmel tartot­tak előadást, melyet hajnali kakas­szóig tartó vita és véleménycsere követett. A helyi erők Egyedül versműhely néven vonultak fel - irigylésre méltó, mennyi tehetsé­ges fiatal alkotó él Tatabányán. Hetesi Péter Pál, akit talán nem kell bemutatni, napi rendszeres­séggel felbukkanó önálló műsor­számmá nőtte ki magát, az irodal­mi bunkerben pedig kiállítások várták a bámészkodni vágyókat. A pécsi Balogh Róbert nem minden­napi helyszínt választott nem min­dennapi verseinek felolvasásához: a város fölött húzódó Gerecse- hegység fő látványosságát, a Sze- lim barlangot, amely nem csupán kitűnő akusztikájáról és denevére­iről híres, hanem lyukas tetejéről is. E természeti csorba kivételesen egyedi jelleget ad a barlangnak. Volt még egy különös látványossá­ga az írótábornak: Donáth Gyula szobrászművész hatalmas turul­madara, melynek fémváza.a múze­um gyűjteményét gazdagítja. Az 1896-ban, azaz millenniumi láz­ban készült alkotás a művészi esz­köztárat tekintve akár tegnap is zék saját szakmai tevékenységü­ket, annak függvényében, hogy milyen szülők milyen igényeinek kiszolgálására működnek ezek az intézmények. A pedagógiai prog­ram meghatározza az iskola célja­it, azt, hogy mit akar elérni. Ez azért fontos, mert a nevelőtestület így tisztában van azzal, melyek a sajátosságai, meg nem ismételhe­tő vonásai, szakmai értékei. Na­gyon fontos, hogy Magyarorszá­gon a pedagógiai programoknak Ismerni kell a gyerekek elvárásait. (Méry Gábor illusztrációs felvétele) készülhetett volna. Hatalmas vas­monstrum: a turul szárnyainak fesztávja tizennégy méter, magas­sága huszonkét méter, bizony, nyomasztó alatta az irodalmi dis­kurzus, mégis egyszerre bizarr és izgalmas. Ezt a tényt valószínűleg Kantár Csaba és Borka Zoltán ifjú érsekújvári performerek érezték át leginkább, akiknek produkciója a haza és a hazatalálás problémáját vetette fel. Ők ketten a Szőrös Kő című lap holdudvarához tartoz­nak, csakúgy, mint Rozno Jitka műfordító és performer. Balázs F. Attila személyében a lapot kiadó A szöveg minőségét kell nézni, nem az alkotó származási helyét. AB-ART is képviseltette magát. A messziről jött irodalmárok köny­vekkel és folyóiratokkal megrakot- tan térhettek haza. Az irodalmi cserebere négy napon át folyt, iga­zi ínyencségek is kerültek a háti­zsákba, például a váratlanul fel­bukkanó, jelenleg Bécsben élő ze­nész, költő, festő- és életművész, Márkus-Barbarossa János ígéretes címet viselő kötete (Nagylábujjam­ra ne kössetek számlát). Óhatatla­nul szóba kerültek az alkotást megnehezítő rút anyagiak is, az Előretolt Helyőrség miattuk szü­netel, az Irodalom sem vághat irányító szerepük is van, meghatá­rozzák, hogy milyen pedagógusok dolgozhatnak a nevelőtestületben, hányán, milyen összetételben, mi­lyen órákat tartanak a gyerekek­nek. Ez a rész Szlovákiában hiá­nyozni fog, mert itt központi tan­tervi irányítás van, de ettől még nagyon fontos kérdés, hogy milyen nevelési értékek kötik össze az adott nevelőtestületben dolgozó kollégákat, mit tekintenek első­rendű feladatuknak, céljuknak.- Tulajdonképpen ez a haszna a szülők és gyerekek számára a pe­dagógiai program készítésének, mert ahhoz, hogy a célt meghatá­rozzák, fel kell mérni a „klientúra” igényeit, elvárásait, és gyakorlati­lag az a dolog bukéja, hogy a min­dennapi tevékenység során a cél­rendszerhez hozzárendelik a siker- kritériumokat, amelyek átlátható­vá, ellenőrizhetővé teszik az isko­lát - teszi hozzá Dosztálné Vécsei Magda. - Ez a hét arról szól, hogy az ide vezető utat, a célok felada­tokra való lebontását s az ehhez kapcsolódó technikákat tanuljuk. Megtanuljuk, hogy az ellenőrzés közben milyen cselekedeteket, ter­veket kell figyelembe venni, a si­kerkritériumokat milyen eszkö­zökkel lehet ellenőrizni, (as) vissza olyan gyakran, mint szeret­né, sőt - ki gondolná a Magyar írószövetség lapja, a Magyar Napló is szűkölködik, a Magyar Műhely fiatalított gárdája pedig egyenesen azt állítja, nekik kerül pénzükbe a lap megjelentetése. Ehhez hozzá­fűzni nincs igazán mit, legfeljebb annyit, hogy bolond az, ki ma poé­tává válik Magyarországon és kör­nyékén. A zenészeknek sincs köny- nyű dolguk, főleg, ha a gondosan behangosított szabadtéri koncer­tet elmossa az eső. így járt a tehet­séges helyi Brian Ború ír-magyar váltó, akik néhány költővel együtt beszorultak Lois Viktor hangszer­szobrai közé, és kényszeredetten akusztikusra vették a figurát. Se­baj, az ír népzene így is tarolt, csakúgy, mint a versek és prózák, melyek az alkotók interpretációjá­ban nagyobb sikert arattak, mint­ha maga Bessenyei Ferenc harsog­ta volna el őket. Summa summarum: tartalmas na­pokat tölthettek Tatabányán a meghívottak, és akkor még nem szóltunk a rendezvénnyel párhu­zamosan zajló második bányász- béka-konferenciáról, amely a bá­nyászmitológia egyik állandó sze­replőjét helyezte reflektorfénybe. Ez az élőlény vagy létezik, vagy sem, a helyszíni kutatási eredmé­nyek alapján mindenesetre bebi­zonyosodott, hogy az íróknak és költőknek érdemes vizsgálódni az irodalmi zoológia területén is. MTI-HlR Sátoraljaújhely. Kazinczy Ferenc azonos nevű, Svédországban élő, most hetvenéves szépunokája a család ősi otthonában, Széphal­mon járt, ahol koszorút helyezett el a nagy magyar nyelvújító mau­zóleumánál. Az 1759-ben született Kazinczy 1806-tól Széphalomról levelezés útján mondhatni irányította a ma­gyar irodalmi életet. Napi hivatali munkáját a történelmi Zemplén vármegye székhelyén, a sátoralja­újhelyi levéltárban végezte, ahová naponta bejárt. A szépunoka Kazinczy Ferenc előbb az USA-ban, majd Svédor­szágban dolgozott neves kohásza­ti kutatómérnökként. Most elhoz­ta az ősi birtokra fiát, Kazinczy Pétert, annak feleségét, Sóder Lis- beth Ullát, továbbá az ő gyerme­keiket, Kazinczy Janettet és Fre- deriket, hogy a helyszínen ismer­kedjenek a család történelmi múltjával. A vendégek örömmel vették azt a hírt, hogy a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Múzeumi Szervezet - országos összefogással - a mauzó­leum szomszédságában kívánja fel­építeni a Magyar Nyelv Múzeumát. A családnak bemutatták a csar­noképület elkészült kiviteli terveit. A múzeumban kap majd helyet a magyar nyelv történetének vala­mennyi kiemelkedő relikviája, a nyelv ápolásában, gazdagításában érdemeket szerző költő, író meglé­vő eredeti kézirata és a magyar nyelv történetének megannyi do­kumentuma. Az elmúlt hét végén három alkalommal láthatta a közönség Komárom­ban Gágyor Péter Isten veled, Monarchia! című darabját, a szerző rende­zésében. Az előadással legközelebb a nyári szünet után, a következő évadban találkozhatunk. Képünkön jelenet a bemutatóból: rabruhában Öllé Erik, Tóth Attila, Lucskay Róbert, ölben a részeg tábori pap - Nádasdy Péter. (Dömötör Ede felvétele) Az SZMPSZ IX. Nyári Egyeteme. Iskoláink tervezzék meg szakmai tevékenységüket Pedagógiai program a gyakorlatban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Spielberg a holokausztról Egy rész Wajdáé lesz Steven Spielberg, a Schindler listája című Oscar-díjas film rendezője do­kumentumfilmet forgat a holoka­usztról, melynek a lengyelországi zsidók kiirtásáról szóló részét az ugyancsak Oscar-díjas Andrzej Waj­da rendezi. Nem szokványos doku­mentumfilm lesz ez, arra a több ezer órányi videofelvételre épül, melyet a Haláltáborok Túlélői Vizu­ális Történelmének Alapítványa gyűjtött össze. Spielberg egy inter­jújában elmondta, hogy Krakkóban fogant meg benne az ötlet, amikor a Schindler listáját forgatta. „A holo­kauszt több tucat túlélője keresett fel, elmesélték történetüket. Kér­deztem, nem ismételnék-e meg ka­mera előtt? Mindannyian bele­egyeztek”. Spielberg másik indítéka az volt, hogy sokan szemére hány­ták: a Schindler listája, amely egy olyan németről szól, aki 1200 zsidót mentett meg, hollywoodi stílusban meséli el a vészkorszak egyik meg­rendítő részletét. Az egész felvett anyag olyan hatalmas, hogy a filmet ; négy részletre szűkítik: az oroszor­szági, csehországi, magyarországi és lengyelországi holokausztra, me­lyek mindegyikét az adott ország egy-egy rendezője készíti el. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom