Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-11 / 158. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 11. JEGYZET Kiküldött tudósítók JUHÁSZ KATALIN Nagy volt a meglepetés, amikor a párt jövője, sőt a koalíción be­lüli hangulat milyensége szem­pontjából is kulcsfontosságú SDL-kongresszusra érkező új­ságírók szemben találták magu­kat a rút és megmásíthatatlan valósággal, miszerint tilos a be­menet. Nem csupán a tárgyaló­terembe, hanem az épületbe is, kivételt még a mindenható tévé­kamerák sem képezhetnek. így döntött a párt országos tanácsa, tárta szét karját Peter Magvasi, aki pártsajtósként kénytelen volt szóba állni az újságírókkal. Indoklása szűkszavú, sokat­mondó volt: a küldöttek nem szeretnék, ha a sajtó idegesíte­né őket kíváncsiskodó hozzáál­lásával. Mindkét fél jobban tud koncentrálni a munkájára, ha nyugodt körülmények közt vé­gezheti. Ezért a sajtóközpontot a rendkívül csendes és nyugodt szemközti épületben rendezték be, létezésének igazán nagy haszna volt, lehetett ücsörögni, várakozni az óránkénti rendsze­rességgel ígért sajtóközlemé­nyek jöttére, melyekből egyéb­ként a nap folyamán kettő érke­Az Unión kívül is... SÓKI TIBOR Kezdetben volt 2000. Az Euró­pai Unió vezetői a bővítési álom elején még úgy vélték, a bűvös évben megtörténhet az első új tagok felvétele. Aztán az álom fokozatosan rémálommá vált. A jó diákként szorgoskodó közép­európai országok hiába könyö­rögtek legalább hozzávetőleges felvételi dátumért, a 2000-ből 2002 lett, majd... Jelenleg ott tartunk, hogy a legvérmesebb tagjelöltek 2003-ban szeretné­nek belépni a nagy európai mennyországba. De már maguk is tudják, hogy ez a remény szinte teljes bizonysággal elbu­kik. És nem őmiattuk. Az elke­seredettséget jelzi Orbán Viktor kijelentése is. A magyar miniszterelnök a múlt héten hangosan kimondta: az EU-n kívül is van élet. És ez nem azt jelenti, hogy Orbán csatlakozott a csatlakozást el­vető szélsőjobbos vagy szélsőbalos erőkhöz. Budapest (ahogy Varsó, Prága és Po­zsony) továbbra is az integráci­óra összpontosít, de egyre bi­zonytalanodó reménnyel, egyre keserűbb szájízzel. Günter Ver­heugen, az ET bővítési főbiztosa egy nemrégiben tett nyilatkoza­tában már nyíltan utalt arra, hogy a tagállamok 2005 január­ja előtt szeretnék befejezni a csaüakozási tárgyalásokat a leg­sikeresebb tagjelöltekkel. Már zett meg. Magvasi a méltatlan­kodókat azzal a humoros meg­jegyzéssel elégítette ki, hogy tudja ő, mi folyik, látja, hogy egyes küldöttek sms-híreket küldözgetnek a teremből egyes újságíróknak, hát még ez sem elég a boldogsághoz?! Ez a hoz­záállás, azt hiszem, nem igényel kommentárt. Ám a csicsergő ve­rebek ellen nem lehet védekez­ni, a volt kommunista párt ke­rületi székházának impozáns épületéből bizony kiszivárgott, hogy nagy hangon, szitkozódva és személyeskedve vitáztak oda­bent az elvtársak, és bizony nem mindig tűrt volna nyomda- festéket az, amit egymás fejéhez vagdostak. Magvasi alkotó munkalégkörnek nevezte a bent dúló állapotokat, lelke rajta, íz­lések és pofonok... Annyit azon­ban meg kell jegyezni, hogy a zárt ajtók mögötti kongresszu­sok szokása eddig csak HZDS- berkekben dívott. Kérdés, hogy a koalíció legkiismerhetetle- nebb, legproblematikusabb pártjának jövőbeli politizálásá­ra nézve jelzésértékűnek tekint­hető-e ez az arrogáns titkoló­zás. Vajon merre rántják legkö­zelebb a döcögő járgány kor­mánykerekét a szociális érzé­kenységüket előtérbe nyomó bolsevikok, akik végül még a „tutira beígért” hajnali záró saj­tótájékoztatót is lefújták. egy német újság is arról írt, hogy a bővítés dátumát né­met-francia kívánságra 2005-2006-ra halasztották. Bár Brüsszelből érkeznek - megle­hetősen gyenge - cáfolatok ezekre a fejtegetésekre, Günter Verheugen szavai is magukért beszélnek. Ismeretes, hogy né­hány forgatókönyv szerint a tagfelvétel nem történhet meg 2005 előtt. Az eurodiplomaták azonban nem elég bátrak ahhoz, hogy ezt nyíltan kijelentsék. Inkább folytatják a szokásos ködösítést. Ha szóba hozzák is a dátumo­kat, egy mondaton belül leg­alább hármat említenek, ne­hogy el lehessen igazodni azon, amit mondanak. Emellett meg persze folyik az egymásra mu­togatás, amihez immár a főbiz­tos is csatlakozott, amikor beje­lentette, az osztrák népszavazás esetleg a végtelenségig kitolhat­ja a tagfelvétel dátumát. No igen, könnyű Ausztriát vádolni, amelyet a tizennégyek nem ép­pen európai döntése már így is a perifériára sodort. Sokkal ne­hezebb lenne ehelyett biztos tá­jékozódási pontokat adni a bel­épésre váróknak. Erre egyetlen brüsszeli politikus sem vállalkozik. Nekünk tehát nem marad más választásunk, csak dolgozni tovább kemé­nyen, és belenyugodni, hogy Brüsszel malmai még az Istenéi­nél is lassabban őrölnek. Köz­ben azért Orbán legújabb dako­ta közmondását se feledjük el: az Unión kívül is van élet. Le­het, hogy még sokáig azt kell íz­lelgetnünk. « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Asszony, viszem a Porschét, beugróm a postára a szociális segélyért! (Agócs Ernő karikatúrája) Jól jellemzi a Meciarék te­remtette „tőkeképző réteg” viszonyulását a tőkéhez és annak gyarapításához a szli- ácsi és kovácsfalvai gyógy­fürdő körüli hercehurca. PÁKOZDI GERTRÚD Ez év májusától ugyan formálisan ismét a Nemzeti Vagyonalap sze­rezte meg az ellenőrzési jogot a gyógyfürdőben, gyakorlatilag azonban továbbra is Sobona cége uralja a terepet. Igaz, májustól néhány őrző-védő szolgálat kicse­rélődött a fürdőigazgatóság épü­lete tájékán, néhány hétig a va­gyonalap is vigyázott a korábban alaposan kilopott, tönkretett cég­re, de Sobonáék egyelőre erő­sebbnek bizonyultak. A legújabb múlt heti fejlemények szerint a volt egészségügyi miniszter cégé­nek néhány igazgatósági tagja őrzi az épületet, mondván: „Senki se be, se ki!” Az új vezetés a múlt hét péntekén is kapun kívül re­kedt, tehát továbbra is behajtat- lan maradt az államnak a für­dővel szembeni több tucat milliós követelése is. A Sobona kontra vagyonalap mér­kőzést figyelemmel kísérőkben közben mind erősebbé válik a meggyőződés az állam tehetet­lenségéről. Ebben az esetben sem érti meg az állampolgár, miért nem vehető igénybe a rendőrség segítsége a fürdőigazgatóságot törvénytelenül bitorlók kifüstölé­séhez, nem érti meg, miért nem hajthatók be az állammal szembe­ni nyilvánvaló tartozások. Ma So- bonáéktól, holnap másoktól. A lé­nyeg, hogy miközben jogainak ér­vényesítésében a vagyonalap igyekszik a törvény betűje szerint eljárni, a Meciar-érában magáno- sítók jó része továbbra is vígan halászik a zavarosban, abban a privatizálok szempontjából logi­kus meggyőződésben, ha ilyen lassan őrölnek a Dzurinda-kabi- net „igazságmalmai”, még sok mindent zsebre tehetnek az álla­mi vagyonból. És zsebre is tesz­A Meciarék által magá- nosított vállalatok látvá­nyosan lepusztulnak. nek. Oly módon, hogy még a leg­körültekintőbb és legtapasztal­tabb könyvvizsgálók sem tudják majd rájuk bizonyítani a nyilván­való lopás tényét. A legszomorúbb pedig az egész­ben az, hogy közben a meciari magánosítók által birtokba vett vállalatok jó része a szliácsi fürdőhöz hasonlóképpen látvá­nyosan lepusztul. A szívbetegek egykor híres és közkedvelt für­dőhelyének kihasználtsága példá­ul ma alig 40 százalékos, Sobona cége a közel félszáz alkalmazott­nak hat és fél millió koronányi bérrel tartozik stb. És miközben a fürdőhelyek, termelővállalatok stb. lepusztulása miatt folyik az állam képviselői és a valós(?), vélt(?) tulajdonosok közötti egy­másra mutogatás, nyüvánvalóvá válik, hogy a tisztázatlan tulaj­donviszonyokra mindenütt első­sorban az alkalmazottak fizetnek rá. Végső soron pedig az állam. Mindannyian ráfizetünk, mert az ilyen viszonyok következményeit (kevesebb adóbevétel, növekvő munkanélküliség) az állami költ­ségvetés bánja. A CDU volt kincstárnoka szorosabb kapcsolatban állt a Kohl idején létrejött fegyverexport-ügyletekkel, mint sejtették Brigitte Baumeister a Thyssennek lobbizott MTI-HÁTTÉR Sajtóhír szerint a CDU korábbi kincstárnoka szorosabb kapcsolat­ban állt a Kohl-kormány idején lét­rejött fegyverexport-ügyletekkel, mint azt eddig sejteni lehetett. A Welt am Sonntag rendelkezésére álló s a kancellári hivatalból szár­mazó akta (ügyiratszáma CHBK 1/5/1994) tanúsága szerint Brigit­te Baumeister a kasseli Thyssen- Henschel hadiipari vállalat érdek- képviselőjeként ismételten és e- nergikusan közbenjárt Helmut Kohl kancellárnál és Friedrich Bohl kancelláriavezetőnél. Fára­dozásával azt akarta elérni, hogy a kormány engedélyezze Fuchs (Ró­ka) típusú felderítő páncélosok el­adását Tajvannak. A WamS állítása szerint az először 1993 őszén meg­pendített kérést a kormányfő félre­tette, s csak az 1994 októberi or­szágos parlamenti választás után vette ismét elő. Röviddel a válasz­tások előtt adta át Karlheinz Schreiber fegyverkereskedő azt a CDU-nak szánt százezer márkás adományt, amelynek átvételéről mind a mai napig eldönteden vita folyik Baumeister és a CDU-frakció akkori vezetője, Wolfgang Schäub­le között. (Mindketten azt állítják, hogy ők vették át a pénzt, s azt a másik helytelenül könyveltette el, megsértve ezzel a pártok finanszí­rozására vonatkozó törvényt.) Az újság birtokában levő akta erősíti azt a jelenlegi kormánypár­tok által táplált gyanút, miszerint a CDU-nak juttatott adományok nem egészen voltak önzedenek, céljuk bizonyos kormányzati dön­tések befolyásolása volt. A tajvani kérést a választás után a kancellári hivatal a kormány elé terjesztette, ám az elbukott a külügyminiszter vétóján. Baumeister azonban nem tágított, és ezután is ostromolta Kohlt „a Thyssen számára rendkí­vül fontos” tajvani üzlet enged­élyezése végett. Jóllehet a páncé­losok tajvani exportjából nem lett semmi, a nevezett akta - amely 1993. október 8. és 1995. január 24. között rögzítette a témával kapcsolatos feljegyzéseket és átira­tokat - az 1998 októberi kormány- váltás előtti napokban eltűnt a bonni kancellári hivatal irattárá­ból. Ezt egyértelműen rögzíti Burkhard Hirsch (FDP), a Schrö- der-kormány által a hiányzó iratok összeírásával megbízott szakértő jelentése, amely négy gépelt olda­lon sorolja fel a bizonyíthatóan eltűnt aktákat és iratokat. OLVASÓI LEVÉL Ünnep után Vasárnap, július 2-án, az endrédi búcsú napján ünnepi szentmise keretében szentelték fel a község új zászlaját, címerét, pecsétjét. Az ünnepséget a falu első írásos em­lékének 740 éves évfordulója al­kalmából szervezték. 1260-ban említik a községet először Stepha­nus de Endréd által, akinek az esztergomi káptalannal volt va­gyonjogi vitája. A három különál­ló község: Nagy Endréd, Kis End­réd és Derezslény 1892-ben egye­sültek Barsendréd néven. 1920- ban Ondrejovcére keresztelték. A községben köznemesi családok él­tek: a Litassyk, a Balogh, Botka, Simonyi, Dombay, Rudnyánszky, Kürthy, Zámory, Liptay, Benko- vich családok - a 18-19. század­ban eléggé zajosan, különösen a képviselő-választások idején. Ugyanis volt olyan időszak, ami­kor a volt Bars megye tisztikará­nak legnagyobb része az endrédi nemességből telt ki. Neves embe­rek leginkább a közigazgatási pá­lyán tűntek ki. Legnagyobb szü­löttje széplaki Botka Tivadar (1802-1885) történész, akadémi­ai tag, számos jogtörténeti mű szerzője. Itt született Kürthy Emil újságíró, aki Szemere Bertalan lá­nyát vette feleségül, megfordult a községben Móricz Zsigmond is fe­leségével, Jankával, annak roko­nait meglátogatni. A község beír­ta a nevét a nagysallói csata törté­netébe is, hiszen itt volt Damja­nich főhadiszállása. Bayer ezre­des innen küldte a kormánynak a hivatalos jelentést a nagysallói csatáról 1849. április 20-án. A csatában elesett honvédeknek 1939-ben a község egy közös sír­emléket állított. A falu közepén egy Mária-oszlop áll, amelyet 1831-ben a kolera megszűnésé­nek emlékére állítottak. A szobrot 1991-ben felújították. A század- forduló után sok minden történt a faluban: 1899-ben új, nagy orgo­nát hoztak a templomba (templo­ma már a 14. században volt), 1907-ben új iskolát építettek, 1911-ben Dombayné Balogh Er­zsébet által felépült a templom tornya, majd 1923-ban felszentel­ték a harangokat. 1921 és 1931 között több szlovák család költö­zött a községbe, eléggé megbont­va ezzel a nemzetiségi összetételt. A 2. világháború után jöttek a ko- lonisták (35 család) - egy részük elment, amikor megalakult a szö­vetkezet. Sok embert deportáltak Csehországba, de pár év múlva si­került visszajönniük. A valaha magyar kisközségben ma 33 szá­zalék vallja magyarnak magát. A rendszerváltás után fejlődni kez­dett Barsendréd is, de mivel kicsi a falu, kevés a pénz, nehezen megy az élet. Áz utóbbi tíz évben bekötötték a községi vízhálózatot, tatarozták a kultúrházat, a kápol­na új tornyot kapott, s most fejez­ték be a templom külső javítását. Ha minden jól megy, jövőre elkez­dik a gázművesítést. Luky János Barsendréd TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Ha Szlovákia a jelenlegi ütemben folytatja a felkészülést az európai uniós csatlakozásra, nem kizárt, hogy utoléri a luxemburgi csoport országait - nyüatkozta a lapnak Ge­orge Vaugier, Franciaország szlová­kiai nagykövete. Szerinte viszont tu­domásul kell venni, hogy a tárgyalá­sokat a könnyebb fejezetekkel kezd­te, ezért amint az igényesebb jogfe­jezetek kerülnek terítékre, megtor­panhat a tárgyalások üteme. A terv szerint az EU francia elnöksége alatt Szlovákia esetében további nyolc fe­jezetet nyitnak meg, ami a korábban tárgyalt nyolccal együtt több, mint az összes jogfejezet fele. Ha ez sike­rül, Szlovákia nagyon jó helyzetbe kerül. Elméletileg lehetséges, hogy a jövő év folyamán megnyitják az összes fejezetet, és a legfelkészül­tebbek 2001 végén le is zárhatják őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy 2002-től csatíakozhatnak az EU-hoz, mert erre az Unió még nem lesz felkészülve. 2003-tól a- zonban sor kerülhet a csatlakozás­ra. Szlovákia számára a 2004-es csatlakozási dátum tűnik reálisnak - mondta George Vaugier. A Sobona kontra vagyonalap mérkőzést figyelőkben mind erősebbé válik a meggyőződés az állam tehetetlenségéről Ebül szerzett gyógyfürdő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom