Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-11 / 158. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 11. JEGYZET Kiküldött tudósítók JUHÁSZ KATALIN Nagy volt a meglepetés, amikor a párt jövője, sőt a koalíción belüli hangulat milyensége szempontjából is kulcsfontosságú SDL-kongresszusra érkező újságírók szemben találták magukat a rút és megmásíthatatlan valósággal, miszerint tilos a bemenet. Nem csupán a tárgyalóterembe, hanem az épületbe is, kivételt még a mindenható tévékamerák sem képezhetnek. így döntött a párt országos tanácsa, tárta szét karját Peter Magvasi, aki pártsajtósként kénytelen volt szóba állni az újságírókkal. Indoklása szűkszavú, sokatmondó volt: a küldöttek nem szeretnék, ha a sajtó idegesítené őket kíváncsiskodó hozzáállásával. Mindkét fél jobban tud koncentrálni a munkájára, ha nyugodt körülmények közt végezheti. Ezért a sajtóközpontot a rendkívül csendes és nyugodt szemközti épületben rendezték be, létezésének igazán nagy haszna volt, lehetett ücsörögni, várakozni az óránkénti rendszerességgel ígért sajtóközlemények jöttére, melyekből egyébként a nap folyamán kettő érkeAz Unión kívül is... SÓKI TIBOR Kezdetben volt 2000. Az Európai Unió vezetői a bővítési álom elején még úgy vélték, a bűvös évben megtörténhet az első új tagok felvétele. Aztán az álom fokozatosan rémálommá vált. A jó diákként szorgoskodó középeurópai országok hiába könyörögtek legalább hozzávetőleges felvételi dátumért, a 2000-ből 2002 lett, majd... Jelenleg ott tartunk, hogy a legvérmesebb tagjelöltek 2003-ban szeretnének belépni a nagy európai mennyországba. De már maguk is tudják, hogy ez a remény szinte teljes bizonysággal elbukik. És nem őmiattuk. Az elkeseredettséget jelzi Orbán Viktor kijelentése is. A magyar miniszterelnök a múlt héten hangosan kimondta: az EU-n kívül is van élet. És ez nem azt jelenti, hogy Orbán csatlakozott a csatlakozást elvető szélsőjobbos vagy szélsőbalos erőkhöz. Budapest (ahogy Varsó, Prága és Pozsony) továbbra is az integrációra összpontosít, de egyre bizonytalanodó reménnyel, egyre keserűbb szájízzel. Günter Verheugen, az ET bővítési főbiztosa egy nemrégiben tett nyilatkozatában már nyíltan utalt arra, hogy a tagállamok 2005 januárja előtt szeretnék befejezni a csaüakozási tárgyalásokat a legsikeresebb tagjelöltekkel. Már zett meg. Magvasi a méltatlankodókat azzal a humoros megjegyzéssel elégítette ki, hogy tudja ő, mi folyik, látja, hogy egyes küldöttek sms-híreket küldözgetnek a teremből egyes újságíróknak, hát még ez sem elég a boldogsághoz?! Ez a hozzáállás, azt hiszem, nem igényel kommentárt. Ám a csicsergő verebek ellen nem lehet védekezni, a volt kommunista párt kerületi székházának impozáns épületéből bizony kiszivárgott, hogy nagy hangon, szitkozódva és személyeskedve vitáztak odabent az elvtársak, és bizony nem mindig tűrt volna nyomda- festéket az, amit egymás fejéhez vagdostak. Magvasi alkotó munkalégkörnek nevezte a bent dúló állapotokat, lelke rajta, ízlések és pofonok... Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy a zárt ajtók mögötti kongresszusok szokása eddig csak HZDS- berkekben dívott. Kérdés, hogy a koalíció legkiismerhetetle- nebb, legproblematikusabb pártjának jövőbeli politizálására nézve jelzésértékűnek tekinthető-e ez az arrogáns titkolózás. Vajon merre rántják legközelebb a döcögő járgány kormánykerekét a szociális érzékenységüket előtérbe nyomó bolsevikok, akik végül még a „tutira beígért” hajnali záró sajtótájékoztatót is lefújták. egy német újság is arról írt, hogy a bővítés dátumát német-francia kívánságra 2005-2006-ra halasztották. Bár Brüsszelből érkeznek - meglehetősen gyenge - cáfolatok ezekre a fejtegetésekre, Günter Verheugen szavai is magukért beszélnek. Ismeretes, hogy néhány forgatókönyv szerint a tagfelvétel nem történhet meg 2005 előtt. Az eurodiplomaták azonban nem elég bátrak ahhoz, hogy ezt nyíltan kijelentsék. Inkább folytatják a szokásos ködösítést. Ha szóba hozzák is a dátumokat, egy mondaton belül legalább hármat említenek, nehogy el lehessen igazodni azon, amit mondanak. Emellett meg persze folyik az egymásra mutogatás, amihez immár a főbiztos is csatlakozott, amikor bejelentette, az osztrák népszavazás esetleg a végtelenségig kitolhatja a tagfelvétel dátumát. No igen, könnyű Ausztriát vádolni, amelyet a tizennégyek nem éppen európai döntése már így is a perifériára sodort. Sokkal nehezebb lenne ehelyett biztos tájékozódási pontokat adni a belépésre váróknak. Erre egyetlen brüsszeli politikus sem vállalkozik. Nekünk tehát nem marad más választásunk, csak dolgozni tovább keményen, és belenyugodni, hogy Brüsszel malmai még az Istenéinél is lassabban őrölnek. Közben azért Orbán legújabb dakota közmondását se feledjük el: az Unión kívül is van élet. Lehet, hogy még sokáig azt kell ízlelgetnünk. « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetók: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Asszony, viszem a Porschét, beugróm a postára a szociális segélyért! (Agócs Ernő karikatúrája) Jól jellemzi a Meciarék teremtette „tőkeképző réteg” viszonyulását a tőkéhez és annak gyarapításához a szli- ácsi és kovácsfalvai gyógyfürdő körüli hercehurca. PÁKOZDI GERTRÚD Ez év májusától ugyan formálisan ismét a Nemzeti Vagyonalap szerezte meg az ellenőrzési jogot a gyógyfürdőben, gyakorlatilag azonban továbbra is Sobona cége uralja a terepet. Igaz, májustól néhány őrző-védő szolgálat kicserélődött a fürdőigazgatóság épülete tájékán, néhány hétig a vagyonalap is vigyázott a korábban alaposan kilopott, tönkretett cégre, de Sobonáék egyelőre erősebbnek bizonyultak. A legújabb múlt heti fejlemények szerint a volt egészségügyi miniszter cégének néhány igazgatósági tagja őrzi az épületet, mondván: „Senki se be, se ki!” Az új vezetés a múlt hét péntekén is kapun kívül rekedt, tehát továbbra is behajtat- lan maradt az államnak a fürdővel szembeni több tucat milliós követelése is. A Sobona kontra vagyonalap mérkőzést figyelemmel kísérőkben közben mind erősebbé válik a meggyőződés az állam tehetetlenségéről. Ebben az esetben sem érti meg az állampolgár, miért nem vehető igénybe a rendőrség segítsége a fürdőigazgatóságot törvénytelenül bitorlók kifüstöléséhez, nem érti meg, miért nem hajthatók be az állammal szembeni nyilvánvaló tartozások. Ma So- bonáéktól, holnap másoktól. A lényeg, hogy miközben jogainak érvényesítésében a vagyonalap igyekszik a törvény betűje szerint eljárni, a Meciar-érában magáno- sítók jó része továbbra is vígan halászik a zavarosban, abban a privatizálok szempontjából logikus meggyőződésben, ha ilyen lassan őrölnek a Dzurinda-kabi- net „igazságmalmai”, még sok mindent zsebre tehetnek az állami vagyonból. És zsebre is teszA Meciarék által magá- nosított vállalatok látványosan lepusztulnak. nek. Oly módon, hogy még a legkörültekintőbb és legtapasztaltabb könyvvizsgálók sem tudják majd rájuk bizonyítani a nyilvánvaló lopás tényét. A legszomorúbb pedig az egészben az, hogy közben a meciari magánosítók által birtokba vett vállalatok jó része a szliácsi fürdőhöz hasonlóképpen látványosan lepusztul. A szívbetegek egykor híres és közkedvelt fürdőhelyének kihasználtsága például ma alig 40 százalékos, Sobona cége a közel félszáz alkalmazottnak hat és fél millió koronányi bérrel tartozik stb. És miközben a fürdőhelyek, termelővállalatok stb. lepusztulása miatt folyik az állam képviselői és a valós(?), vélt(?) tulajdonosok közötti egymásra mutogatás, nyüvánvalóvá válik, hogy a tisztázatlan tulajdonviszonyokra mindenütt elsősorban az alkalmazottak fizetnek rá. Végső soron pedig az állam. Mindannyian ráfizetünk, mert az ilyen viszonyok következményeit (kevesebb adóbevétel, növekvő munkanélküliség) az állami költségvetés bánja. A CDU volt kincstárnoka szorosabb kapcsolatban állt a Kohl idején létrejött fegyverexport-ügyletekkel, mint sejtették Brigitte Baumeister a Thyssennek lobbizott MTI-HÁTTÉR Sajtóhír szerint a CDU korábbi kincstárnoka szorosabb kapcsolatban állt a Kohl-kormány idején létrejött fegyverexport-ügyletekkel, mint azt eddig sejteni lehetett. A Welt am Sonntag rendelkezésére álló s a kancellári hivatalból származó akta (ügyiratszáma CHBK 1/5/1994) tanúsága szerint Brigitte Baumeister a kasseli Thyssen- Henschel hadiipari vállalat érdek- képviselőjeként ismételten és e- nergikusan közbenjárt Helmut Kohl kancellárnál és Friedrich Bohl kancelláriavezetőnél. Fáradozásával azt akarta elérni, hogy a kormány engedélyezze Fuchs (Róka) típusú felderítő páncélosok eladását Tajvannak. A WamS állítása szerint az először 1993 őszén megpendített kérést a kormányfő félretette, s csak az 1994 októberi országos parlamenti választás után vette ismét elő. Röviddel a választások előtt adta át Karlheinz Schreiber fegyverkereskedő azt a CDU-nak szánt százezer márkás adományt, amelynek átvételéről mind a mai napig eldönteden vita folyik Baumeister és a CDU-frakció akkori vezetője, Wolfgang Schäuble között. (Mindketten azt állítják, hogy ők vették át a pénzt, s azt a másik helytelenül könyveltette el, megsértve ezzel a pártok finanszírozására vonatkozó törvényt.) Az újság birtokában levő akta erősíti azt a jelenlegi kormánypártok által táplált gyanút, miszerint a CDU-nak juttatott adományok nem egészen voltak önzedenek, céljuk bizonyos kormányzati döntések befolyásolása volt. A tajvani kérést a választás után a kancellári hivatal a kormány elé terjesztette, ám az elbukott a külügyminiszter vétóján. Baumeister azonban nem tágított, és ezután is ostromolta Kohlt „a Thyssen számára rendkívül fontos” tajvani üzlet engedélyezése végett. Jóllehet a páncélosok tajvani exportjából nem lett semmi, a nevezett akta - amely 1993. október 8. és 1995. január 24. között rögzítette a témával kapcsolatos feljegyzéseket és átiratokat - az 1998 októberi kormány- váltás előtti napokban eltűnt a bonni kancellári hivatal irattárából. Ezt egyértelműen rögzíti Burkhard Hirsch (FDP), a Schrö- der-kormány által a hiányzó iratok összeírásával megbízott szakértő jelentése, amely négy gépelt oldalon sorolja fel a bizonyíthatóan eltűnt aktákat és iratokat. OLVASÓI LEVÉL Ünnep után Vasárnap, július 2-án, az endrédi búcsú napján ünnepi szentmise keretében szentelték fel a község új zászlaját, címerét, pecsétjét. Az ünnepséget a falu első írásos emlékének 740 éves évfordulója alkalmából szervezték. 1260-ban említik a községet először Stephanus de Endréd által, akinek az esztergomi káptalannal volt vagyonjogi vitája. A három különálló község: Nagy Endréd, Kis Endréd és Derezslény 1892-ben egyesültek Barsendréd néven. 1920- ban Ondrejovcére keresztelték. A községben köznemesi családok éltek: a Litassyk, a Balogh, Botka, Simonyi, Dombay, Rudnyánszky, Kürthy, Zámory, Liptay, Benko- vich családok - a 18-19. században eléggé zajosan, különösen a képviselő-választások idején. Ugyanis volt olyan időszak, amikor a volt Bars megye tisztikarának legnagyobb része az endrédi nemességből telt ki. Neves emberek leginkább a közigazgatási pályán tűntek ki. Legnagyobb szülöttje széplaki Botka Tivadar (1802-1885) történész, akadémiai tag, számos jogtörténeti mű szerzője. Itt született Kürthy Emil újságíró, aki Szemere Bertalan lányát vette feleségül, megfordult a községben Móricz Zsigmond is feleségével, Jankával, annak rokonait meglátogatni. A község beírta a nevét a nagysallói csata történetébe is, hiszen itt volt Damjanich főhadiszállása. Bayer ezredes innen küldte a kormánynak a hivatalos jelentést a nagysallói csatáról 1849. április 20-án. A csatában elesett honvédeknek 1939-ben a község egy közös síremléket állított. A falu közepén egy Mária-oszlop áll, amelyet 1831-ben a kolera megszűnésének emlékére állítottak. A szobrot 1991-ben felújították. A század- forduló után sok minden történt a faluban: 1899-ben új, nagy orgonát hoztak a templomba (temploma már a 14. században volt), 1907-ben új iskolát építettek, 1911-ben Dombayné Balogh Erzsébet által felépült a templom tornya, majd 1923-ban felszentelték a harangokat. 1921 és 1931 között több szlovák család költözött a községbe, eléggé megbontva ezzel a nemzetiségi összetételt. A 2. világháború után jöttek a ko- lonisták (35 család) - egy részük elment, amikor megalakult a szövetkezet. Sok embert deportáltak Csehországba, de pár év múlva sikerült visszajönniük. A valaha magyar kisközségben ma 33 százalék vallja magyarnak magát. A rendszerváltás után fejlődni kezdett Barsendréd is, de mivel kicsi a falu, kevés a pénz, nehezen megy az élet. Áz utóbbi tíz évben bekötötték a községi vízhálózatot, tatarozták a kultúrházat, a kápolna új tornyot kapott, s most fejezték be a templom külső javítását. Ha minden jól megy, jövőre elkezdik a gázművesítést. Luky János Barsendréd TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Ha Szlovákia a jelenlegi ütemben folytatja a felkészülést az európai uniós csatlakozásra, nem kizárt, hogy utoléri a luxemburgi csoport országait - nyüatkozta a lapnak George Vaugier, Franciaország szlovákiai nagykövete. Szerinte viszont tudomásul kell venni, hogy a tárgyalásokat a könnyebb fejezetekkel kezdte, ezért amint az igényesebb jogfejezetek kerülnek terítékre, megtorpanhat a tárgyalások üteme. A terv szerint az EU francia elnöksége alatt Szlovákia esetében további nyolc fejezetet nyitnak meg, ami a korábban tárgyalt nyolccal együtt több, mint az összes jogfejezet fele. Ha ez sikerül, Szlovákia nagyon jó helyzetbe kerül. Elméletileg lehetséges, hogy a jövő év folyamán megnyitják az összes fejezetet, és a legfelkészültebbek 2001 végén le is zárhatják őket. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy 2002-től csatíakozhatnak az EU-hoz, mert erre az Unió még nem lesz felkészülve. 2003-tól a- zonban sor kerülhet a csatlakozásra. Szlovákia számára a 2004-es csatlakozási dátum tűnik reálisnak - mondta George Vaugier. A Sobona kontra vagyonalap mérkőzést figyelőkben mind erősebbé válik a meggyőződés az állam tehetetlenségéről Ebül szerzett gyógyfürdő