Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-10 / 157. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 10. A Francia Nagydíj után félidejéhez érkezett a Forma-1-es autós világbajnokság, valószínűleg az utóbbi esztendők legizgalmasabb finise elé tekintünk Schumacher és Coulthard késhegyre megy Túl vagyunk a Forma-l-es világbajnoki futamok felén, s bizony a Magny-Cours-i ki­lencedik verseny eredmé­nyei drámai fordulatot hoz­tak. Csupán 1991 óta folyik itt a Francia Nagydíj. Annak idején Francois Mitterand köztársasági elnök is fel­emelte szavát a pálya meg­építése érdekében, ezért az­tán időnként a „kormány” jelzővel illetik. JÁN HUDOK Magny-Cours mind ez ideig nem sok szerencsét hozott a McLaren- nek. Az idei Grand Prix-ig a leg­előkelőbb helyezés, amit elért, Häkkinen tavalyi második helye volt. Michael Schumachernek ez­zel szemben nagyon szép emlékei fűződnek e helyhez. Négyszer aratott itt győzelmet. A kanadai GP-ig a német ver­senyző 22 ponttal vezetett Coult­hard előtt, ami óvatosságra intet­te Ron Dennist. A McLaren főnö­ke a verseny előtt jobban bízott Schumacherben. „A mezőnyben sok a jó pilóta, de úgy gondolom, Michael győz” - nyilatkozta; hogy ezt komolyan gondolta-e vagy csupán lélektani hatásnak szánta megjegyzését, senki sem tudja rajta kívül. Egy biztos, a győzelemről nem mond le. Ha le­mondana a címről, a Mercedes nem hozott volna Franciaország­ba új motorokat, amelyek tíz ló­erővel erősebbek, mint a régiek. Bár a kanadai GP után nyugalom honolt a Ferrari háza táján, Ross Brawn műszaki igazgató óva in­tett attól, hogy a csapat elbízza magát: „Ilyen hosszú idő után bajnoki címet szerezni nagy do­log. Az elégedettség kellemes ér­zés, de védekezünk ellene. Na­gyon hosszú út áll előttünk" A nagy stratéga valószínűleg nem sejtette, hogy szavai még súlyo­sabbak lesznek a Francia Nagydíj után. Ismét Michael Schumacher raj­tolhatott az első helyről, legna­gyobb ellenfelétől, David Coult- hardtól az edzéseken elpártolt a szerencse. Elromlott a motorja a szombat reggeli edzésen, kényte­len volt az időmérő futamon klubtársa, Häkkinen autóján in­dulni, melynek két oldalát a „MI­KA” felirat ékesítette. (Franciaor­szágban ugyanis tilos a cigaretta reklámozása, ezért a West felira­tot a versenyzők nevével ragasz­tották le.) Coulthard csak a kvali­fikáció vége előtt tizenöt perccel ülhetett a saját kocsijába, de azonnal megpördült. Mégis a má­sodik legjobb időt futotta. A Ferrari remekül rajtolt. Schumi azonnal az élre tört, Rubens Bari- chello pedig megelőzte Coulthar- dot. Később a brazil a csapat tak­tikáját követve lassított, Schumi pedig hat másodperces előnyt szerzett, de növelni már nem tud­ta. A Magny-Cours pályája szu­persima, melegben nyírja a gu­mit. Természetesen minden csa­pat szuperlágy gumikat használt, de a gyors kopás a gépkocsi beál­lításától függőt. S ez jól sikerült a McLarennek, a Ferrarinak azon­ban nem. Ismét bebizonyosodott, hogy a guminak óriási szerepe van a versenyben. Azt mondják a szakértők, hogy 50 lóerőnél több mint egy másodperces előnyt je­lent, de a megfelelő gumi akár 2­3 másodpercet is érhet. Barichel- lo nem volt képes sokáig blokkol­ni Coulthardot, és a skót másod­szorra Scumachert is megelőzte. Schumi az első támadást vissza­verte, kis híján leszorította Coult­hardot a pályáról, amire a skót középső ujját mutatta fel, jelez­vén, mi a véleménye a német ver­senyzőről. „Michael nem először próbálta meg becsapni az orrom előtt az ajtót. A magánéletben kedves, de a pályán szívesen ját­szik Rambót.” Schumacher nem nyelte le a bírálatot. „Ha Dávidét zavarja, hogy nem engedik előzni, keressen más állást. Sze­rintem normális manőver volt. Az meg természetes, hogy védem a pozíciómat.” mellesleg a szimpa­tikus skót elnézést kért gesztusá­ért a gyerekektől, akik a tévében láthatták egyértelmű mozdula­tát, de Schumacher bocsánatáért nem esedezett. Michael Mika Häkkinennel sem bírt, aki ugyan­abban a kanyarban előzte meg, amelyben Coulthard. Mindennek a tetejében még a motorja is cser­ben hagyta. Igaz, először ebben az idényben, de alaposan. Az olasz színek becsületét Barichello mentette meg harmadik helyével, ám az ő száguldása sem volt zök­kenőmentes. A második kerék­cserénél a bal első komoly gon­dot okozott a szerelőknek, a bra­zil tíz másodperccel tovább időzött a boxban. A verseny vé­gén - miután Schumacher kiesett - azt az utasítást kapta, hogy kí­mélje a motort. Nem ez volt a Fer­rari nagy napja. A versenyből nyolc futam van hátra, és Schu­macher mindössze 12 ponttal ve­zet Coulthard és 18 ponttal Häk­kinen előtt. David Coulthard nagyszerűen autózott a Francia Nagydijon, s továbbra is versenyben van az elsőségért A felszín alatt zajlanak az NHL-átigazolások, csillagok, ifjú tehetségek sorsa dől el Vakációznak aj égkorongozók ÖSSZEFOGLALÓ Nemrég durrant a pezsgő a Stan­ley Kupa új tulajdonosának, a New Jersey Devils csapatának öltözőjé­ben, röviddel előtte ünnepeltük a szlovák hokicsapat világbajnoki ezüstérmét. Úgy tűnik, eljött a jég­korongozók nagy vakációjának ideje, amikor a játékosok kedvükre teniszezhetnek, golfozhatnak, gyűjthetik az erőt a következő idényre. Ez csak a látszat, amely gyakran csal. A nyugodt felszín alatt folynak az átigazolási harcok, csillagok, ifjú tehetségek, veteránok sorsa dől el. A Calgaryban a bevezető draftin- golás élén Rick DiPietro kapus végzett, amihez hozzájárult a New York Islanders főmenedzserének bizalma. Mika Milbury, aki közvet­lenül a draftingolás előtt megvált két kapusától (a reményteljes Lu- ongot Floridába küldte, Weekst pedig Tampa Baybe). Bár később a tapasztalt philadelphiai Vanbiesb- rouckot futtatta, de kijelentette, számít DiPietróra. Dany Heatley- nek - akit fizikai adottságai és já­tékmódja miatt gyakran hasonlíta­nak John LeClearhez - meg kellett elégednie a második hellyel. Az Atlanta Trashers érdeklődik irán­ta. A harmadik helyezett a szlovák hoki kedvelőit örvendeztette meg. Gáborík a legjobb európaiként ér­te el élete eddigi legnagyobb sike­rét, amit stabilitásának, tökéletes korongvezetésének, kiváló korcso­lyázásának, kombinációs készsé­gének köszönhet. Ezt tudatosította a minnesotai újonc is. Gáborík örült, hogy a csapat őt választotta, reméli, nem a kispadon tölti ideje jelentős részét, hanem a jégen. Persze, ezeken kívül is volt több ér­dekes átigazolás. Kevesen álltak ellen olyan keményen és olyan hosszú ideig a tengeren túli csábí­tásnak, mint a naganói olimpiai bajnok, Jiíi Dopita. A cseh jégko- rongozót több csapat is megszólí­totta, de a cseh Extraliga legjob­ban fizetett játékosa tisztában volt értékével, és hosszú ideig nem ad­ta be a derekát. Nemrégen a Pitts­burgh érdeklődött iránta, s hála Ivan Hlinkának jók voltak a kilátá­sai. Ám a Pingvinek sem jártak sze­rencsével. Úgy tűnt, az NHL kapu­ja zárva marad Dopita előtt. Az egy idényre szóló egymillió dollá­ros ajánlatot, amely szavatolja, hogy az első csapatban játszhat a Florida Panters volt hajlandó elfo­gadni, melynek egyik segédedzője Dopita régi ismerőse, válogatott társa, Slavomír Lener. Dopita egyetlen hátránya, hogy már 31 éves, s ebben a korban új életet kezdeni a Föld túlsó féltekéjén nem gyerekjáték. Ha azonban nem fog lelkizni, lerázza magáról a lé­lektani nyomást, a flegmatikus ho­kis újabb európai csillag lehet a tengeren túli jégkorong­mezőnyben. Dopita sorsával ellentétes Alek- szander Jasin pályafutása. Az orosz korongozó végigsztrájkolta az egész idényt, hogy magasabb fi­zetést csikarjon ki, ügynökével mindent megtettek annak érdeké­ben, hogy más csapathoz igazol­hasson, mégis maradt az Ottawa Senatorsban. Erről a döntőbíró döntött, ami az jelenti, az NHLPA játékosszövetsége súlyos vereséget szenvedett az NHL menedzsere­itől. Jasin hiába állította, hogy bár sztrájkolt, teljesítette ottawai munkaadójával szembeni kötele­zettségeit. Holden bírónak más volt a véleménye, és logikusan úgy döntött, Jasin az ötéves szerződé­sének feltételeiből négyéjmyit tel­jesített. A Senators vezetőinek egy éve van arra, hogy megszabadulja­nak a fegyelmezetlen Jasintól. Az Ottawa azért pereli Jasint, mert szerinte azzal, hogy nem játszott, hétmillió dolláros kárt okozott a szövetségnek. Egy hónapon belül születik döntés arról, ki kell-e Ja- sinnak fizetnie ezt az összeget. A huszonöt éves orosz és ügynöke, Marc Gandler kérte a tavalyi szerződés felbontását és egy új megkötését, ami több mint 25 mil­lió dollárt hozott volna a konyhá­jára. Jasint korábban a legértéke­sebb játékosnak járó díjra, a Hart Trophyra is nevezték, az elmúlt idényben azonban nem szerepelt az Ottawa színeiben, Svájcban ké­szült, és a szentpétervári világbaj­nokságon játszott. (i.a.) ANDREJ MIKLÁNEK A június nemcsak a diákok kedvenc hónapja - mivel közeledik a szünidő -, hanem a kerékpár szerelmeseié is. Július elején kezdődött a Tour de France, a leghíresebb bicikliverseny. A Nemzetközi Kerékpáros Szövet­ség (UCI) számára a 87. évfolyam azért is olyan jelentős, mert az UCI idén ünnepli fennállása 100. évfor­dulóját. Ennek tiszteletére a ver­senyzők július 19-én átruccannak Lausanne-ba, a szövetség székhe­lyére, majd Németországon át visszakerekeznek Franciaországba. A verseny bővelkedik érdekesség­ben. Henri Desgrande francia újságíró 1903-ban állt elő az ötlettel, rendez­zék meg a hatalmas erőpróbát je­lentő leghosszabb és legigényesebb kerékpárversenyt. Az első alkalom­mal hatvanan indultak, de a 19 na­pos versenyt csak huszonegynéhá- nyan fejezték be. Maurice Garin kéményseprő volt az első győztes, 20 000 arany illette. Ebből a pénzből később garázsokat vett, melyeket bérbe adott, kéménypucoló szer­kentyűit a szögre akasztotta. Hét éven át tartott a franciák győzelmi sorozata, ekkor jött a luxemburgi Francois Faber, s elvitte a pálmát a hazaiak elől. Elsőként a francia Eu- géne Christophe kerekezett be a cél­ba a vezető pozícióban levő ver­senyzőt megillető sárga trikóban - 1919-ben. A sárga színt Henri Desg- rande versenyigazgató választotta a L’Auto ösztönzésére. Ez a lap szer­vezte ugyanis a versenyt, és sárga papíron jelent meg. A belga Philip­pe Thys lett 1920-ban a Tour leg­jobb versenyzője, ekkor már har- madszort győzött, s úgy tűnt, ezt a csúcsot sokáig nem tudják megdön- teni. A következő években azonban sorra felbukkantak követői. Négy zseniális kerékpáros ötször nyert. Elsőként a francia Jacques Anquetil (1957, 1961-64), utána a legendás belga, Eddy Merckx (1969-1972, 1974) következett, aki 34 sza­kaszgyőzelmet aratott. A hazai szur­kolók nagy örömére Bemard Hina­ult-nak is sikerült ötször diadalmas­kodnia a Touron (1978-ban, 1979- ben, 1981-ben, 1982-ben és 1985- ben). Hinault utolsó győzelme azonban a franciák utolsó elsőségét is jelentette. A csúcsot a spanyol Mi­guel Indurain tartja, aki 1991-től megszakítás nélkül lett ötszörös To- ur-bajnok. Érdekes Joop Zoetemelk pályafutása, a holland kerékpáros ugyan csak egyszer nyert (1980- ban), de tizenhatszor indult, hat­szor volt második, háromszor ne­gyedik és egyszer ötödik. Az egykori Csehszlovákia kerekesei nem sok babért arattak a Touron. Elsőként Kvetoslav Palov és Milan Jurco indult 1987-ben. Jurco az olasz Brianzoli-Chateaud d’Ax szí­neiben biciklizett, ő a sajtóban is szerepelt, Palov a brit ANC Halfords Lyera csapatában szerepelt, de meg sem említették, mivel 1986-ban emigrált. Ettől függetlenül csehszlo­vák versenyzőként tarthatjuk szá­mon, akkor a 103. helyen ért célba. A következő évben kettejük közül csak Jurco indult, és 139. lett. Ján Svorada Szlovákiát képviselte 1993- 95-ben. Legjobb eredményét 1994- ben érte el, egy futamgyőze­lemmel. Nagy kár, hogy a világ legje­lentősebb kerékpáros körversenyé­re is a doppingbotrányok árnyéka vetődik. Már a rajt előtt kénytelenek a szervezők doppingvizsgálatot tar­tani. A futuroscope-i időmérő edzés előtt nem ment át a vizsgálaton az orosz Szergej Ivanov, az olasz Ros- sano Brasi és a szlovén Andrej Ha- uptman. Mindhármuk vérében több mint ötvenszázaléknyi volt a vörös vérsejtek aránya, ami azt jelzi, hogy valószínűleg erythropoietint (EPO) vettek be. Az EPO ugyanis emeli a vörös vérsejtek számát, ezzel fel­gyorsul a vér oxigéncseréje, ami nagy mértékben befolyásolja a ver­senyző teljesítményét. A kerékpár ünnepéről sok csillag hi­ányzik. Az olasz Maria Cipollininek két héttel a verseny kezdete előtt el­törött két bordája, valószínűleg csak a spanyolországi Vueltébe kapcso­lódhat be. Az utolsó pillanatban le­mondta részvételét az 1996-os Giro d’Italia orosz győztese, Pavel Ton- kov, aki a sydneyi olimpiára össz­pontosít, ezért inkább a Vueltét vá­lasztotta, amely jobban beleillik az olimpiára való felkészülésbe. Pe­dig a Mapei versenyzőjét az egyik legnagyobb esélyesnek tartották. Minden jégkorongozó álma a Stanley Kupa elnyerése Sokszor csak millimétereken múlik egy-egy szakaszgyőzelem (TA SR) Nyolcvanhetedszer rajtolt el a Tour, ám idén rányomja bélyegét az olimpiai felkészülés Francia túra két kitérővel

Next

/
Oldalképek
Tartalom