Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-01 / 151. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 1. KOMMENTÁR Rezsőtől a tomográfig VRABEC MÁRIA Amióta a köztársasági elnök megbetegedett, minden nap tartogat számunkra meglepetéseket. Múló, kimerültség okozta rosszullétéről egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy súlyos vastagbél-perforációd amikor azt mondták, állapota jobbra fordult, titokban már másodszor műtötték, és mire elhittük, hogy a szervezetlenség miatt egy pillanatra sem került veszélybe az élete, kiderült: minden ellenkező állítás ellenére mégiscsak újra kellett éleszteni. Most, hogy végre magunkhoz térhetnénk a megrökönyödésből, milyen mélypontra jutott a hazai egészségügy, vagy ha úgy tetszik, mi lenne a sorsunk hasonló esetben nekünk, egyszerű halandóknak, és végül Schustert is biztonságosabb helyen tudhatjuk Innsbruckban, itthon tovább gyűrűzik a kezelése körüli botrány. Kezdetnek megalakult egy bizottság, amely az orvosok eljárását hivatott felülvizsgálni, és biztos nem lesz könnyű dolga, hiszen az osztrák specialisták már „elszólták” magukat, hogy sem a műtéti hegek nem gyógyulnak olyan szépen, sem a vastagbél kivezetése nem működik olyan jól, mint azt szlovák kollégáik állították, sőt nincs kizárva, hogy egy harmadik műtétre is szükség lesz. Innen nézve tehát nem is lehet csodálkozni rajta, hogy az elnök fiának nemcsak a bizalma rendült meg apja orvosaiban, hanem már azt fontolgatja, feljelentést tesz ellenük; másrészt viszont a kínos ügy szenvedő alanyának felelősségét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert nem más, mint maga Rudolf Schuster vette magát körül azokkal az emberekkel, akik - amikor a legnagyobb szüksége lett volna minden segítségre - inkább akadályozták, mint előmozdították a gyógyulását, tévedéseiket hazugságokkal, tehetedenségüket vaskos modortalansággal igyekeztek takargatni, és a Grassalkovich-palotában meghonosodott szokás szerint mindenért a sajtót okolták. Annak, aki az elnök gyógykezelése és a nyilvánosság tájékoztatása körül kialakult káosz okait kívánja megnevezni, ott kell kezdenie a kérdések feltevését, hogyan lehetséges, hogy az ország első embere egy megfelelő felszerelés nélküli kórházat meg egy fürdőorvost választ magának, és hivatalnokai népes seregében egy sem akad, aki legalább minimális szervezőképességről tett volna tanúbizonyságot a kritikus pillanatokban. Tekintettel Schuster még mindig válságos állapotára, cinikusnak tűnhet, de ez az igazság: a csupán rezsóval felszerelt padlásszoba és a még CT-vel sem felszerelt belügyminisztériumi kórház szorosan összefügg - mindkettőt önként választotta az álszerény gesztusokat még a posztja méltóságánál is többre becsülő elnök. És ismét csak nem akadt senki, aki figyelmeztette volna - az élet, még a közjogi méltóságoké is, váradan helyzeteket, súlyos betegségeket is hozhat, éppúgy, mint ahogy tucatnyi alkotmányjogászunk is megfeledkezett arról, hogy pontosítsa az elnöki jogkörök átvételének módját és körülményeit. Schuster betegsége ezért nemcsak róla, nemcsak a szlovákiai kórházak siralmas állapotáról, a jogszabályok tökéletienségéről és a felelősség hiányáról szól, hanem arról is, hogy ebben az országban egyszerűen nem történhet olyan baj - legyen az természeti csapás, politikai patthelyzet vagy emberi tragédia - ami felkészülten érne bennünket. VENDÉCKOMMENTÁR Hamis kegyelet JÁN FÜLE A köztársasági elnök nem képes ellátni teendőit. Beteg. Igaz, hogy vannak más esetek is, melyekben az alkotmány nem rendelkezik egyértelműen. Egyszer Milan Cic, az alkotmánybíróság exelnöke vetette fel a következő, banálisnak tűnő eshetőséget: megtörténhet, hogy az államfő a világtól elzárt hegyekben reked néhány napra. Közben több törvényt is alá kellene írnia. Például a bankokról vagy az Eximbankról szólót. Ez az a két jogszabály, melyre szükségünk van, és július 1-től kellene hatályba lépniük. De nem lépnek. Hogy miért? Mikulás Dzurinda kormányfő megjátszott pátosszal, kamerák kereszttüzében kijelentette, úgy döntött, nem cselekszik. Másképpen szólva - nem teljesíti az alkotmányban megszabott kötelességét arra az esetre, ha az országban hasonló helyzet alakul ki, mint a mostani. Ehelyett a kormány elnöke találkozott Jozef Migassal, a parlament elnökével, és közösen bejelentették: hétfőre kikérték az elnök állapotáról beszámoló orvosi jelentést. Ez nem más, mint üres gesztus, hiszen óránként újabb információkat kapnak, és Tibor Sagát egészségügyi miniszterrel is gyakrabban és egyszerűbben léphetnek telefonösszeköttetésbe, mint az egyszerű halandók. Ennyi információ birtokában kamerák nélkül is - melyek hozzátartoznak az egész humbughoz - el lehet dönteni, hogy az ország első embere válságos állapotban van, mesterségesen álomban tartják, és valóban nem képes eleget tenni alkotmányos feladatainak. Jozef Migas és Mikulás Dzurinda tétíensége az országgal szembeni felelődenségükről tanúskodik, és nem az elnök úrral és családjával szembeni tapintatról. Ez üres és populista gesztus. A szerző az Edom internetes napilap munkatársa * Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Az orosz lapok bő terjedelemben számoltak be az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének csütörtöki Csecsenfölddel kapcsolatos döntéséről, és többnyire arról tájékoztattak, hogy az orosz delegáció távol- maradása a közgyűléstől több kárt okozott Oroszországnak, mint hasznot. Az Izvesztyija szerint a küldöttség bojkottja gyengített Oroszország helyzetén, és nem tette meggyőzőbbé Moszkva csecsen- földi politikájának helyességét sem. A Kommerszant Daily rámutat, „nem zárták be légmentesen az ajtót” Oroszország előtt. A Novije Izvesztyija szerint az események miatt az ET-közgyűlés folytatja a konfrontációt az orosz hatalommal. A ,álarcmezőről hátráló” orosz küldöttség bojkottja azonban a kívánttal ellenkező hatást váltott ki. A Nyezaviszimaja Gazeta ostobaságnak nevezte a küldöttség távolmaradását. A delegációnak nem volt lehetősége kifejteni hivatalos álláspontját csecsenföldi politikájáról. Akár állami marad, akár magánosítják, a Szlovák Távközlési Vállalatból (ST) az év nagy vitatémája lesz Csak egy hívószám maradt Csütörtökön, a Szlovák Távközlési Vállalat (ST) 51 százalékos csomagjára kiírt privatizációs pályázat utolsó napján a közlekedési és távközlési minisztériumba két boríték érkezett, amit az illetékesek nem is titkolt elégedettséggel vettek tudomásul. TUBA LAJOS Örömük azonban korainak bizonyult. Ma már biztos, hogy amikor jövő kedden ezeket hivatalosan felnyitják, a kijelölt bizottság mindössze azt döntheti el, elfogadja-e a Deutsche Telekom ajánlatát. A másik állva maradt cég, a holland KPN Telecom ugyanis bejelentette: üres borítékot, adott le. Ezzel ugyan formailag teljesültek a pályázat feltételei, de a kormány várhatóan nem lesz könnyű helyzetben. A fő ok nem is az, hogy már a május végén visszalépett Telekom Austriával kapcsolatban is felmerült, csak a német kolléga esélyeit javítandó indultak és ez a gyanú a hollandok üres borítékja láttán is erősödik. A kormány ugyanis az elején elég világosan leszögezte: az ST többségi csomagjáért, amely egyébként az EuroTel mobilszolgáltató 60 százalékos csomagját is tartalmazza, 40 milliárd koronára számít. Ehhez később, a pályázat második fordulója feltételeinek fogalmazásakor a távközlési minisztérium hozzátette, hogy az ösz- szegből 20 milliárdot mindenképpen visszforgatnak a vállalatba, így a kormány csak a maradékot oszthatja el. A német érdeklődő viszont jó előre közölte: ő csak 38 müliárdot hajlandó fizetni a részvényekért. Ez egyben azt is jelentené, hogy a kormánynak így 18 milliárdja maradna, ami bizony jóval kevesebb a már korábban betervezett és lényegében már elígért 22 milliárdos bevételnél. így tehát az elkövetkező hetekben döntenie kell, megelégszik-e ezzel, vagy a lengyelekhez hasonlóan új pályázattal próbálkozik. Az első esetben az ellenzék hangzatos kampányát kockáztatja a szlovák nemzet vagyonának bagóért történő kiárusítása miatt, ha viszont visszalép, az idei költségvetésben 20 milliárdos űr finanszírozását kell megoldania, ami nem megy majd nagyon fájdalmas pótköltségvetés nélkül. Annak idején a kormány talán túlságosan is bízott abban, hogy a régió utolsó, ráadásul egy mobilszolgáltatóval feljavított távközlési cégét adja el. Pedig a másik oldalon több olyan kockázati tényező állt, amely elég riasztó volt a komoly érdeklődők számára. A távközlési piacot egy 1964-ből származó törvény szabályozta, a közszolgálati tévé és rádió hatalmas, 700 millió koronás adósságokkal rendelkezett és még a megoldás sem körvonalazódott, a Postabank pedig, amelyben koA kormány az ST többségi csomagjáért 40 milliárd koronára számít. moly részesedéssel rendelkeztek, az összeomlás szélén állt. Mindezt már csak fűszerezte a Herold Tele Media nem kevesebb, mint 444 milliárd koronás követelése, amelyet ugyan az ST láthatóan nem vesz komolyan, de az ezzel kapcsolatos bírósági per még nem zárult le. Az elkövetkező hetekben bizonyára vezető vitatéma lesz, vajon mennyit tett a kormány, illetve az illetékes minisztérium a befektetők bizalmának megnyerésére. A kedvcsinálónak tekinthető intézkedések közül ugyanis csak a távközlési törvényt sikerült elfogadniuk. A másik oldalon viszont maradtak a közszolgálati médiumok adósságai, amelyeket igyekeztek jó minőségű, államilag garantált követelésekként beállítani. Nagyon eltolták viszont a Postabank kérdését. Ennek összeomlását úgy akadályozták meg, hogy a távközlési vállalat oroszlánrészt vállalt a hiány fedezésére szolgáló tőkeemelésből, majd pedig bejelentették, a részvényeket átveszi valamelyik állami intézmény. Míg a Postabank körüli huzavonára az osztrákok és a hollandok ingerülten reagáltak, a végül egyetlen komoly partnernek bizonyult németek csak annyit közöltek: a bankban levő részvény- csomagot nem tekintik az ST túl értékes vagyonának. Kedden kiderül, hogy ez pénzben mennyit jelent. A Postabank-sztori ezzel egyébként messze nem ért véget, csak éppen az újabb fejezet őszre halasztódik, akkor kellene ugyanis kifizetni a vállalt tőkeemelés hetven százalékát - a Szlovák Távközlési Vállalat esetében jelenleg senki sem tudja, hogy ezt ki teszi meg. A legfőbb (alkotmány-) jogi kérdés jelenleg az, hogy a fél év letelte előtt szükséghelyzetben mi a teendő Mi lesz a köztársasági elnök jogköreivel? KORPÁS ÁRPÁD Továbbra is tisztázatlan, miként, mikor és milyen feltételekkel ruházhatók az államfői jogkörök a miniszterelnökre, illetve a házelnökre és a kormányra. Az elnöki ü- letékességről az alkotmány négy cikke rendelkezik, közülük a 105. cikk 2. bekezdésében az áll, hogy ha a köztársasági elnök hat hónapon keresztül nem láthatta el hivatalát, az alkotmánybíróság bejelenti e hivatal megüresedését. Ezután a hadsereg főparancsnoki tisztét a kormányfő láthatná el, s a Meciar- kormány végnapjaiban, 1998 júniusában végrehajtott alkotmánymódosítás értelmében ugyancsak ő amnesztálhatna és kegyelmezhetne, mérsékelhetné az egyes büntetéseket, és berekesztethetné a bírósági eljárásokat. A nagykövetek kinevezésével és visszahívásával, a népszavazás kiírásával kapcsolatos jogköröket a kormány gyakorolhatná, s a kabinet utalhatná vissza a parlamentnek az elfogadott, de aggályos törvényeket is. A házelnök válthatná le a miniszterelnököt és a kormány tagjait, ő nevezhetné ki a központi államapparátus vezetőit és a bírókat. A törvényhozásban jóváhagyott jogszabályokat is ő láthatná el kézjegyével. A legfőbb (alkotmány-) jogi kérdés jelenleg az, hogy a fél év letelte előtt szükséghelyzetben mi a teendő. Elméletileg az elnök le is mondhatna, s akkor a parlament vezetője hét napon belül új elnök- választást írna ki, amelynek első fordulóját e kihirdetéstől számított hatvan napon belül meg kellene tartani. A valós helyzet az elnök betegsége, pontosabban eszméletlensége miatt bonyolultabb. Jozef Migas, a parlament elnöke úgy véli, maga is eldöntheti, mikortól látja el az elnöki feladatok rá háruló részét. Mikulás Dzurinda kormányfő véleménye, hogy míg az innsbrucki orvosok - várhatóan hétfőig - nem foglalnak állást az elnök állapotáról, várhat annak a két törvénynek az ügye, amelyet a Ház július elsejei hatállyal már szentesített, de az elnök betegsége miatt - s azért, mert a parlament is eleve későn küldte meg az államfői hivatalnak - nem írt alá. A Sme napilap szerint Dzu- rindának nincs joga önkényesen határozni a két jogszabály ügyében, mert nemhogy nem áll a parlament felett, hanem fordítva, ő köteles elszámolni a képviselőknek. A lap szerint a legnagyobb patthelyzetben Jozef Migas házelnök van. Ha nem úja alá a két jogszabályt (az Eximbankról szólót és a Farkas Pál indítványozta banktörvényt), fölösleges bonyodalmakba keveri a parlamentet, a kabinetet, és felháborítja a közvéleményt is. Ha aláírja, ideiglenesen elnöki jogkörökkel él. A Sme megjegyzi, Dzurinda ideiglenes államfői kötelességeitől csak akkor válhat meg, ha lemond a miniszterelnökségről. OLVASÓI LEVÉL Szállj le ránk, lélek! Egy csodálatos rendezvényen vettünk részt június 10-én, az I. Nádszegi Kórustalálkozón. Agócs Béla karvezető, a találkozó szervezője meghívására Magyarországról két kórussal látogattunk el erre a számunkra felejthetetlen eseményre. A koncertek színhelyéül a vásárúti római katolikus templom szolgált. A Nádszegi Vegyes Kar gregorián énekekkel és igényesen bemutatott kórusművekkel köszöntötte az ünnepet. Őket a dégi Szivárvány Kamarakórus követte egyházi művekkel. A másik magyarországi kórus, a Simontor- nyai Vegyes Kar is változatos műsort mutatott be. Nagymegyer büszkesége, a Bárdos Lajos Vegyes Kar különösen szép színfoltot jelentett műsorválasztásával és tiszta, szép előadásmódjával. Utánuk Vásárút és Nádszeg egyesített kórusa kápráztatta el a hangverseny közönségét. Végül valamennyi résztvevő kórus előadásában felcsendült a Dona nobis pacem... Gábris János esperes úr megköszönte a színvonalas bemutatót, és kifejezte azt a reményét, hogy ez a kórustalálkozó is erősíti a határon innen és túl élő magyarok egymáshoz tartozásának tudatát. „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, melyben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!” - írta Kodály Zoltán. Ezen a kórustalálkozón megszólalt a nagy Harmónia. Köszönjük. Lázár Melinda, dégi Szivárvány Kórus- Egyszer már megegyeztünk: ami a lócitromtól jobbra a kutyagumiig történik, az az én hatáskörömbe tartozik, ami pedig balra, abban te intézkedsz. (Agócs Ernő rajza)