Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)

2000-07-01 / 151. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚLIUS 1. KOMMENTÁR Rezsőtől a tomográfig VRABEC MÁRIA Amióta a köztársasági elnök megbetegedett, minden nap tartogat számunkra meglepetéseket. Múló, kimerültség okozta rosszullétéről egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy súlyos vastagbél-perforációd amikor azt mondták, állapota jobbra fordult, titokban már másodszor műtötték, és mire elhittük, hogy a szervezetlenség miatt egy pillanat­ra sem került veszélybe az élete, kiderült: minden ellenkező állítás el­lenére mégiscsak újra kellett éleszteni. Most, hogy végre magunkhoz térhetnénk a megrökönyödésből, milyen mélypontra jutott a hazai egészségügy, vagy ha úgy tetszik, mi lenne a sorsunk hasonló esetben nekünk, egyszerű halandóknak, és végül Schustert is biztonságosabb helyen tudhatjuk Innsbruckban, itthon tovább gyűrűzik a kezelése körüli botrány. Kezdetnek megalakult egy bizottság, amely az orvo­sok eljárását hivatott felülvizsgálni, és biztos nem lesz könnyű dolga, hiszen az osztrák specialisták már „elszólták” magukat, hogy sem a műtéti hegek nem gyógyulnak olyan szépen, sem a vastagbél kiveze­tése nem működik olyan jól, mint azt szlovák kollégáik állították, sőt nincs kizárva, hogy egy harmadik műtétre is szükség lesz. Innen néz­ve tehát nem is lehet csodálkozni rajta, hogy az elnök fiának nemcsak a bizalma rendült meg apja orvosaiban, hanem már azt fontolgatja, feljelentést tesz ellenük; másrészt viszont a kínos ügy szenvedő ala­nyának felelősségét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert nem más, mint maga Rudolf Schuster vette magát körül azokkal az emberekkel, akik - amikor a legnagyobb szüksége lett volna minden segítségre - inkább akadályozták, mint előmozdították a gyógyulását, tévedései­ket hazugságokkal, tehetedenségüket vaskos modortalansággal igye­keztek takargatni, és a Grassalkovich-palotában meghonosodott szo­kás szerint mindenért a sajtót okolták. Annak, aki az elnök gyógyke­zelése és a nyilvánosság tájékoztatása körül kialakult káosz okait kí­vánja megnevezni, ott kell kezdenie a kérdések feltevését, hogyan le­hetséges, hogy az ország első embere egy megfelelő felszerelés nélkü­li kórházat meg egy fürdőorvost választ magának, és hivatalnokai né­pes seregében egy sem akad, aki legalább minimális szervezőképes­ségről tett volna tanúbizonyságot a kritikus pillanatokban. Tekintettel Schuster még mindig válságos állapotára, cinikusnak tűnhet, de ez az igazság: a csupán rezsóval felszerelt padlásszoba és a még CT-vel sem felszerelt belügyminisztériumi kórház szorosan összefügg - mind­kettőt önként választotta az álszerény gesztusokat még a posztja mél­tóságánál is többre becsülő elnök. És ismét csak nem akadt senki, aki figyelmeztette volna - az élet, még a közjogi méltóságoké is, váradan helyzeteket, súlyos betegségeket is hozhat, éppúgy, mint ahogy tucat­nyi alkotmányjogászunk is megfeledkezett arról, hogy pontosítsa az elnöki jogkörök átvételének módját és körülményeit. Schuster beteg­sége ezért nemcsak róla, nemcsak a szlovákiai kórházak siralmas álla­potáról, a jogszabályok tökéletienségéről és a felelősség hiányáról szól, hanem arról is, hogy ebben az országban egyszerűen nem tör­ténhet olyan baj - legyen az természeti csapás, politikai patthelyzet vagy emberi tragédia - ami felkészülten érne bennünket. VENDÉCKOMMENTÁR Hamis kegyelet JÁN FÜLE A köztársasági elnök nem képes ellátni teendőit. Beteg. Igaz, hogy vannak más esetek is, melyekben az alkotmány nem rendelkezik egyértelműen. Egyszer Milan Cic, az alkotmánybíróság exelnöke ve­tette fel a következő, banálisnak tűnő eshetőséget: megtörténhet, hogy az államfő a világtól elzárt hegyekben reked néhány napra. Köz­ben több törvényt is alá kellene írnia. Például a bankokról vagy az Eximbankról szólót. Ez az a két jogszabály, melyre szükségünk van, és július 1-től kellene hatályba lépniük. De nem lépnek. Hogy miért? Mi­kulás Dzurinda kormányfő megjátszott pátosszal, kamerák kereszttü­zében kijelentette, úgy döntött, nem cselekszik. Másképpen szólva - nem teljesíti az alkotmányban megszabott kötelességét arra az esetre, ha az országban hasonló helyzet alakul ki, mint a mostani. Ehelyett a kormány elnöke találkozott Jozef Migassal, a parlament elnökével, és közösen bejelentették: hétfőre kikérték az elnök állapotáról beszámo­ló orvosi jelentést. Ez nem más, mint üres gesztus, hiszen óránként újabb információkat kapnak, és Tibor Sagát egészségügyi miniszter­rel is gyakrabban és egyszerűbben léphetnek telefonösszeköttetésbe, mint az egyszerű halandók. Ennyi információ birtokában kamerák nélkül is - melyek hozzátartoznak az egész humbughoz - el lehet dönteni, hogy az ország első embere válságos állapotban van, mester­ségesen álomban tartják, és valóban nem képes eleget tenni alkotmá­nyos feladatainak. Jozef Migas és Mikulás Dzurinda tétíensége az or­szággal szembeni felelődenségükről tanúskodik, és nem az elnök úr­ral és családjával szembeni tapintatról. Ez üres és populista gesztus. A szerző az Edom internetes napilap munkatársa * Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika - (58238312), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238311), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma - (58238339), - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató Slezákné Kovács Edit, tel.: 58238322, fax: 58238321 Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Az orosz lapok bő terjedelemben számoltak be az Európa Tanács par­lamenti közgyűlésének csütörtöki Csecsenfölddel kapcsolatos dönté­séről, és többnyire arról tájékoztat­tak, hogy az orosz delegáció távol- maradása a közgyűléstől több kárt okozott Oroszországnak, mint hasznot. Az Izvesztyija szerint a küldöttség bojkottja gyengített Oroszország helyzetén, és nem tet­te meggyőzőbbé Moszkva csecsen- földi politikájának helyességét sem. A Kommerszant Daily rámutat, „nem zárták be légmentesen az aj­tót” Oroszország előtt. A Novije Iz­vesztyija szerint az események mi­att az ET-közgyűlés folytatja a konf­rontációt az orosz hatalommal. A ,álarcmezőről hátráló” orosz kül­döttség bojkottja azonban a kívánt­tal ellenkező hatást váltott ki. A Nyezaviszimaja Gazeta ostobaság­nak nevezte a küldöttség távolma­radását. A delegációnak nem volt lehetősége kifejteni hivatalos állás­pontját csecsenföldi politikájáról. Akár állami marad, akár magánosítják, a Szlovák Távközlési Vállalatból (ST) az év nagy vitatémája lesz Csak egy hívószám maradt Csütörtökön, a Szlovák Táv­közlési Vállalat (ST) 51 szá­zalékos csomagjára kiírt pri­vatizációs pályázat utolsó napján a közlekedési és táv­közlési minisztériumba két boríték érkezett, amit az ille­tékesek nem is titkolt elége­dettséggel vettek tudomásul. TUBA LAJOS Örömük azonban korainak bizo­nyult. Ma már biztos, hogy amikor jövő kedden ezeket hivatalosan fel­nyitják, a kijelölt bizottság mind­össze azt döntheti el, elfogadja-e a Deutsche Telekom ajánlatát. A má­sik állva maradt cég, a holland KPN Telecom ugyanis bejelentette: üres borítékot, adott le. Ezzel ugyan formailag teljesültek a pá­lyázat feltételei, de a kormány vár­hatóan nem lesz könnyű helyzet­ben. A fő ok nem is az, hogy már a május végén visszalépett Telekom Austriával kapcsolatban is felme­rült, csak a német kolléga esélyeit javítandó indultak és ez a gyanú a hollandok üres borítékja láttán is erősödik. A kormány ugyanis az elején elég világosan leszögezte: az ST többségi csomagjáért, amely egyébként az EuroTel mobilszol­gáltató 60 százalékos csomagját is tartalmazza, 40 milliárd koronára számít. Ehhez később, a pályázat második fordulója feltételeinek fo­galmazásakor a távközlési minisz­térium hozzátette, hogy az ösz- szegből 20 milliárdot mindenkép­pen visszforgatnak a vállalatba, így a kormány csak a maradékot oszthatja el. A német érdeklődő vi­szont jó előre közölte: ő csak 38 müliárdot hajlandó fizetni a rész­vényekért. Ez egyben azt is jelen­tené, hogy a kormánynak így 18 milliárdja maradna, ami bizony jó­val kevesebb a már korábban be­tervezett és lényegében már el­ígért 22 milliárdos bevételnél. így tehát az elkövetkező hetekben döntenie kell, megelégszik-e ezzel, vagy a lengyelekhez hasonlóan új pályázattal próbálkozik. Az első esetben az ellenzék hangzatos kampányát kockáztatja a szlovák nemzet vagyonának bagóért tör­ténő kiárusítása miatt, ha viszont visszalép, az idei költségvetésben 20 milliárdos űr finanszírozását kell megoldania, ami nem megy majd nagyon fájdalmas pótkölt­ségvetés nélkül. Annak idején a kormány talán túlságosan is bízott abban, hogy a régió utolsó, ráadá­sul egy mobilszolgáltatóval feljaví­tott távközlési cégét adja el. Pedig a másik oldalon több olyan kocká­zati tényező állt, amely elég riasz­tó volt a komoly érdeklődők szá­mára. A távközlési piacot egy 1964-ből származó törvény szabá­lyozta, a közszolgálati tévé és rádió hatalmas, 700 millió koronás adós­ságokkal rendelkezett és még a megoldás sem körvonalazódott, a Postabank pedig, amelyben ko­A kormány az ST több­ségi csomagjáért 40 mil­liárd koronára számít. moly részesedéssel rendelkeztek, az összeomlás szélén állt. Mindezt már csak fűszerezte a Herold Tele Media nem kevesebb, mint 444 milliárd koronás követelése, ame­lyet ugyan az ST láthatóan nem vesz komolyan, de az ezzel kapcso­latos bírósági per még nem zárult le. Az elkövetkező hetekben bizo­nyára vezető vitatéma lesz, vajon mennyit tett a kormány, illetve az illetékes minisztérium a befektetők bizalmának megnyerésére. A kedv­csinálónak tekinthető intézkedé­sek közül ugyanis csak a távközlési törvényt sikerült elfogadniuk. A másik oldalon viszont maradtak a közszolgálati médiumok adóssá­gai, amelyeket igyekeztek jó minőségű, államilag garantált kö­vetelésekként beállítani. Nagyon eltolták viszont a Postabank kérdé­sét. Ennek összeomlását úgy aka­dályozták meg, hogy a távközlési vállalat oroszlánrészt vállalt a hi­ány fedezésére szolgáló tőkeeme­lésből, majd pedig bejelentették, a részvényeket átveszi valamelyik ál­lami intézmény. Míg a Postabank körüli huzavonára az osztrákok és a hollandok ingerülten reagáltak, a végül egyetlen komoly partnernek bizonyult németek csak annyit kö­zöltek: a bankban levő részvény- csomagot nem tekintik az ST túl ér­tékes vagyonának. Kedden kiderül, hogy ez pénzben mennyit jelent. A Postabank-sztori ezzel egyébként messze nem ért véget, csak éppen az újabb fejezet őszre halasztódik, akkor kellene ugyanis kifizetni a vállalt tőkeemelés hetven százalé­kát - a Szlovák Távközlési Vállalat esetében jelenleg senki sem tudja, hogy ezt ki teszi meg. A legfőbb (alkotmány-) jogi kérdés jelenleg az, hogy a fél év letelte előtt szükséghelyzetben mi a teendő Mi lesz a köztársasági elnök jogköreivel? KORPÁS ÁRPÁD Továbbra is tisztázatlan, miként, mikor és milyen feltételekkel ru­házhatók az államfői jogkörök a miniszterelnökre, illetve a házel­nökre és a kormányra. Az elnöki ü- letékességről az alkotmány négy cikke rendelkezik, közülük a 105. cikk 2. bekezdésében az áll, hogy ha a köztársasági elnök hat hóna­pon keresztül nem láthatta el hiva­talát, az alkotmánybíróság bejelen­ti e hivatal megüresedését. Ezután a hadsereg főparancsnoki tisztét a kormányfő láthatná el, s a Meciar- kormány végnapjaiban, 1998 júniu­sában végrehajtott alkotmánymó­dosítás értelmében ugyancsak ő amnesztálhatna és kegyelmezhet­ne, mérsékelhetné az egyes bünte­téseket, és berekesztethetné a bíró­sági eljárásokat. A nagykövetek ki­nevezésével és visszahívásával, a népszavazás kiírásával kapcsolatos jogköröket a kormány gyakorolhat­ná, s a kabinet utalhatná vissza a parlamentnek az elfogadott, de ag­gályos törvényeket is. A házelnök válthatná le a miniszterelnököt és a kormány tagjait, ő nevezhetné ki a központi államapparátus vezetőit és a bírókat. A törvényhozásban jó­váhagyott jogszabályokat is ő lát­hatná el kézjegyével. A legfőbb (alkotmány-) jogi kér­dés jelenleg az, hogy a fél év letel­te előtt szükséghelyzetben mi a te­endő. Elméletileg az elnök le is mondhatna, s akkor a parlament vezetője hét napon belül új elnök- választást írna ki, amelynek első fordulóját e kihirdetéstől számí­tott hatvan napon belül meg kelle­ne tartani. A valós helyzet az elnök betegsége, pontosabban eszméletlensége mi­att bonyolultabb. Jozef Migas, a parlament elnöke úgy véli, maga is eldöntheti, mikortól látja el az elnö­ki feladatok rá háruló részét. Miku­lás Dzurinda kormányfő vélemé­nye, hogy míg az innsbrucki orvo­sok - várhatóan hétfőig - nem fog­lalnak állást az elnök állapotáról, várhat annak a két törvénynek az ügye, amelyet a Ház július elsejei hatállyal már szentesített, de az el­nök betegsége miatt - s azért, mert a parlament is eleve későn küldte meg az államfői hivatalnak - nem írt alá. A Sme napilap szerint Dzu- rindának nincs joga önkényesen határozni a két jogszabály ügyé­ben, mert nemhogy nem áll a parla­ment felett, hanem fordítva, ő köte­les elszámolni a képviselőknek. A lap szerint a legnagyobb patthely­zetben Jozef Migas házelnök van. Ha nem úja alá a két jogszabályt (az Eximbankról szólót és a Farkas Pál indítványozta banktörvényt), fölösleges bonyodalmakba keveri a parlamentet, a kabinetet, és felhá­borítja a közvéleményt is. Ha aláír­ja, ideiglenesen elnöki jogkörökkel él. A Sme megjegyzi, Dzurinda ide­iglenes államfői kötelességeitől csak akkor válhat meg, ha lemond a miniszterelnökségről. OLVASÓI LEVÉL Szállj le ránk, lélek! Egy csodálatos rendezvényen vet­tünk részt június 10-én, az I. Nád­szegi Kórustalálkozón. Agócs Béla karvezető, a találkozó szervezője meghívására Magyarországról két kórussal látogattunk el erre a szá­munkra felejthetetlen eseményre. A koncertek színhelyéül a vásárú­ti római katolikus templom szol­gált. A Nádszegi Vegyes Kar gre­gorián énekekkel és igényesen be­mutatott kórusművekkel köszön­tötte az ünnepet. Őket a dégi Szi­várvány Kamarakórus követte egyházi művekkel. A másik ma­gyarországi kórus, a Simontor- nyai Vegyes Kar is változatos műsort mutatott be. Nagymegyer büszkesége, a Bárdos Lajos Ve­gyes Kar különösen szép színfol­tot jelentett műsorválasztásával és tiszta, szép előadásmódjával. Utánuk Vásárút és Nádszeg egye­sített kórusa kápráztatta el a hangverseny közönségét. Végül valamennyi résztvevő kórus előadásában felcsendült a Dona nobis pacem... Gábris János espe­res úr megköszönte a színvonalas bemutatót, és kifejezte azt a re­ményét, hogy ez a kórustalálkozó is erősíti a határon innen és túl élő magyarok egymáshoz tartozá­sának tudatát. „Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg meg­szólal a nagy Harmónia, melyben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: Ör­vendjen az egész világ!” - írta Ko­dály Zoltán. Ezen a kórustalálko­zón megszólalt a nagy Harmónia. Köszönjük. Lázár Melinda, dégi Szivárvány Kórus- Egyszer már megegyeztünk: ami a lócitromtól jobbra a kutyagumiig történik, az az én hatáskörömbe tarto­zik, ami pedig balra, abban te intézkedsz. (Agócs Ernő rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom