Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-14 / 136. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 14. Kultúra Összefoglaló a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiváljáról, Kisvárdáról. Tizennyolc társulat érkezett az 1999/2000-es évad produkcióinak legjavával Hála az égnek - nem egyetlen nyelven beszélnek Igazgató, színészek, kellékesek - megpróbálnak összehozni valamit. Egy produkciót. Kicsit blőd, kicsit hamis, kicsit sok a megmerevedett póz. Aztán egy kusza viszonyrendszerű család formájában megérkezik az élet. Hat szereplő szerzőt keres. LAKATOS KRISZTINA Szerzőt, aki segít, hogy szembenézzenek a valósággal. Hogy megmutathassák tragédiájukat. A színházban azonban más törvények uralkodnak: játékká válik az élet, színpadi hatássá az érzelmek, mígnem váratlanul, a semmiből ránk zuhan a kettős gyermekhalál. Színház, illúzió, valóság - Luigi Pirandello emblematikus drámájával vette kezdetét Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja, melyre Erdélyből, Kárpátaljáról, a Vajdaságból és Szlovákiából tizennyolc társulat érkezett az 19992000-es évad produkcióinak legjavával. A tíz nap során körülbelül 30 előadást láthatott a közönség - s ha a díjátadó gálán Eperjes Károly színművész le is szögezte: az elmúlt években sok határon túli magyar előadást volt szerencséje látni, jókat és kevésbé jókat, egyvalami azonban közös volt bennük: a tisztaság, ami most hiányzott, s a továbbiakban kéretik nem mindenféle zavaros európai vizekből meríteni -, a legizgalmasabb produkciók azok voltak, amelyek „nagy találkozásokból” születtek. Markánsan jelentkeztek a fesztiválon a sajátos színpadi formákat teremtő román (illetve a román színházi hagyományokhoz kapcsolódó) rendezők, s nem csak az erdélyi színházaknál: az említett PirandeÜo-darabot vendégként George Ivascu állította színpadra, Újvidéken, magyar társulattal, a franciát használva összekötő nyelvként. Magyar színházak fesztiválja, de hála az égnek, a társulatok nem egyeden színpadi nyelven beszélnek. A Hat szereplő...-ben feltűnő fiatal társulat - különösen Nagypál Gábor, Balázs Áron, Mezei Kinga - az Újvidéki Színház másik előadásában, Örkény István Pisti a vérzivatarban című abszurdjában (majd a Zách Klárában) is bizonyította tehetségét. A versenyprogramon kívül bemutatott feszes tempójú produkció (amely a fesztivál csúcspontjának bizonyult) az első pillanattól az utolsóig magába, saját logikai rendjébe rántotta a nézőket, nem engedve menekvést, hogy a végén, a rombadőlt város, a Dunába lőtt hidak fölött elmondott Pisti-monológ után újracsak megállapítsuk: Örkény valami lényegeset tudott a XX. századról, ahogy az Újvidéki Színház is tud valami lényegeset Örkény Istvánról. Direktebb hatásokkal, hangsúlyosabb aktualizáltsággal borzolta a kedélyeket a szabadkaiak előadása. „Vajdasági underground operett”, valamint „zenés uszítás Heinrich von Kleist nyomán” - állt műfaji meghatározásként a Tasnádi István Kohlhaas Mihály-feldolgozásán alapuló mű, a Közellenség mellett. A Szabadkai Népszínház és a Kosztolányi Színház közös produkciója felszínre hozta az örök dilemmát: le- het-e a drámai történetben rejlő diszharmóniát (kiszolgáltatottságot és igazságkeresést, oktalan erőszakot, a hatalommal való konfliktust, vétkeket ember és isten világa ellen, gyöngeséget és indulatos tenni- akarást) hasonlóan diszharmonikus eszközökkel megjeleníteni a színpadon. A szabadkaiak előadásában Tasnádi sajátos dramaturgiai elképzelése - a történet elbeszélői a konfliktust okozó lovak, a Csődör és a Kanca, s az ő szenvedéstörténetük hátterében jelenik meg Kohlhaas Mihály tragédiája - próbált meg találkozni Sziveri János verseivel (amelyekből ha valami a zene mellett még érthető, akkor az az, hogy a Kosztolányi-szobrot emlegetik) és Lajkó Félix hol inkább népzenei, hol inkább nótás, hol inkább dzsesszes dallamaival. Tovább dúsítva mindez a lovak vágtatásával (s ennek hanghatásaival) a díszletül szolgáló hatalmas fémrostélyokon. Ugyancsak a Szabadkai Népszínház előadásában láthattuk a Csáth Gé- za-féle Zách Klárát, rögtön két változatban, úgy, hogy a szövegtest alig változott, módosuk viszont a narrátort nézőpont, illetve a történtek lehetséges magyarázata. Az első felvonás korabeli krónikása az események történelmileg többé-kevés- bé kanonizált változatát meséli el; Zách Klára és Kázmér herceg félénk (Trill Zsolt a beregszásziak Dorottyájában) Carnevál hercege A Záchok végzete (Zách Klára. Szabadkai Népszínház) Színház, illúzió, valóság... (Hat szereplő szerzőt keres. Újvidéki Színház) (Dömötör Ede felvételei) egymás felé tapogatózása, kölcsönös vágya pedig szinte értelmetle- nül torkollik tragédiába. A másik interpretációban a krónikás kortársunk, az ő cinikus kommentárja vezeti fel a második részt: Károly Róbert magyar király? Á, dehogy! Anjou Caroberto olasz, tőle számítva Horthy Miklósig nem volt az országnak magyar királya. A királyné lengyel, s az idegenek az államon belül keresnek maguknak ellenséget: Zách Feliciánt, akinek lánya gyakorlatilag túszként él a királyi palotában, s összeesküvés áldozataként válik a gyanúdan Kázmér prédájává. A második változatban helyet kap az is, ami az elsőből kimaradt: ott csak a krónikás tárgyilagos elbeszéléséből tudjuk meg, mi történt a Záchokkal, itt szemtanúi lehetünk a király döbbenetes, hűvös kreativitásának, ahogy mintegy csípőből megleli a megtorlás módját. A vajdasági színházi palettát az újvidéki Tanyaszínház fellépése tette teljessé. Érdekes intézmény: több mint húsz éve működik, nyaranta, amikor a főiskolások és a „gyűrődést” jól tűrő színészek összeállnak, létrehoznak egy produkciót, s ezzel végigjárják a Vajdaság kis falvait és tanyavilágát. Főleg könnyen emészthető vígjátékokat választanak (Kisvárdán Ray Cooney Páratlan párosát mutatták be), de játékuk bizonyította: habkönnyűt is lehet jól, szellemesen. Underground lótragédia (Közellenség. Kosztolányi Színház - Szabadkai Népszínház) A FESZTIVÁL DÍJAZOTTJAI Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Nagydíja: Csokonai: Dorottya (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) Az Illyés Közalapítvány díja: Wedekind: A tavasz ébredése (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata) Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres (Újvidéki Színház) Kisvárda város díja: Ibsen: Peer Gynt (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház) Páskándi-díj: A Komáromi Jókai Színház fiatal társulata (Fejes-Presser-Sztevano- vity: Jó estét nyár, jó estét szerelem) Közönségdíj: Pirandello: Áz ember, az állat és az erény (Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Szentgyörgyi István Tagozata) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életműdíja: Romhányi Ibolya (Újvidék) Ferenczy István (Marosvásárhely) Különdíjak: Trill Zsolt (Csokonai: Dorottya. Beregszász) Tompa Klára (Wedekind: A tavasz ébredése. Marosvásárhely) Bogdán Zsolt (Csehov: Három nővér. Gogol; Háztűznéző. Kolozsvár) Balázs Áron és Nagypál Gábor (Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres. Örkény: Pisti a vérzivatarban. Újvidék. Csáth-Fodor-Hemyák: Zách Klára. Szabadka) V. Csiky Ibolya (Örkény: Macskajáték. Nagyvárad) Pálffy Tibor (Ibsen: Peer Gynt. Sepsiszentgyörgy. Lorca: Vémász. Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió - Háromszék Népi Együttes) A Művészeti Tanács Elismerése: László Sándor (Újvidéki Színház) Kisvárda Önkormányzatának Különdíja: Kátya Alikina és Szűcs Nelli (Csokonai: Dorottya. Beregszász) Györffy András és Szélyes Ferenc (Shakespeare: Szentivánéji álom. Marosvásárhely) Pólós Árpád (Örkény: Macskajáték. Kassai Thália Színház) Teplánszky Katalin Emlékdíj: Vidnyánszky Attila (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) Kárpátalja egyetlen állandó magyar társulata, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház porosodó klasszikust keltett életre lendülettel, jókedvvel, a szöveg pajzán kikacsintásait felerősítő játékkal Kisvárdán. A rendező, Vidnyánszky Attila Csokonai Dorottyáját emelte - az eposz hagyományainak megfelelően - ég és föld közé. A bukolikus hangulathoz hozzájárult az is, hogy késő esti órán a Várkertben valósult meg az előadás: fák és bokrok keretezték Carnevál hercege és az ellenálló férfiak, valamint a két vénkisasszony, Dorottya és Rebeka által feltüzelt hajadonok farsangi háborúját. A kassai Thália Színház a versenyprogramban Örkény Macskajátékával szerepelt (a darabot láthattuk a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának előadásában is), s elvitte a fesztiválra A csúnya lányt is. A Macskajátékban nyújtott alakításáért Pólós Árpád különdíjat kapott. Díjjal térhetett haza a Komáromi Jókai Színház is, amely a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámával mutatkozott be Kisvárdán - a társulat fiatal tagjai a Magyarok Világszövetségének Páskándi-díját kapták meg (a komáromiak a reggeli gyerekelőadások részeként a Csizmás kandúrt is bemutatták a fesztiválon). (Összefoglalónk második részét holnapi számunkban olvashatják) Két feleség- dupla főfájás (Páratlan páros. Újvidéki Tanyaszínház) A csúnya lány: Szvrcsek Anita Jó estét nyár, jó estét szerelem (Gál Tamás)
