Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-01 / 125. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 1. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Az Udvardi Újság első évfolyama 1909-ben jelent meg; eleinte hetilap volt, később kéthetenként jelentkezett, majd havonként. A lap hosszú évtizedek után, 1995-től ismét létezik, ugyanazzal a címmel, ugyanolyan formátumban - most már szlovákul is. A régi lapszámokban böngészve találtunk néhány érdekes hírt. Gazdabál lesz Bál lesz, gazdabál, ötven rendezővel, Kolompárral. Helyes. Farsang van, itt az ideje a vigadásnak, mulatságnak. Nem lehet kifogása ellene senkinek. Még az ellen sem, hogy oda csak gazda teheti be a lábát; a gazda pedig nálunk ötven holdnál kezdődik. (...) De minden szellemi foglalkozás, szórakozás, önképzés, haladás nélkül élni csak a test gyönyörködtetését keresi; ez nem keresztény tevékenység. Az egyesületi élet melege a szeretet, a barátság. Hogy szeressék azt, áld tehetvén, nem tesz: aki távolmarad a szeretet, barátság, a keresztényi élet nyájas otthonától, munkateréről? (1909 december) A vezető példája ragadós... A vezető pedig a megfigyelés és a kritika homlokterében áll; sok szem függ rajta: példája ragadós, vonz, hajó, ha rossz. Szorgalma lelkesít, összeköté, magával ragad; munkakerülése a henyék raját szaporítja; az ingyenélőkre pedig sem az úri osztálynál, sem a földnépénél szükség nincs. (1910. február 13.) Gyáva támadók Fótyik Lajos a múlt héten Rákos-rendezőben dolgozott. Szombaton este hazajött öviéhez, mint a többi pesti vasúti munkások szoktak. Itthon a legény munkások egy csoportja a vasúttól előre jött. Egy- páran azonban a falu végén meghúzódtak s mikor Fótyik odaért: rárohantak, ütlegelni kezdték s egyikük késsel az arcát felhasította Fótyiknak. A sérült a sötétben támadóit nem ismerte meg, azok pedig elég bátrak nem jelentkezni. (1910, február 10.) TURISTACSALOCATÓ Lévai képeslap A városban járva feltétlenül látogassunk el a lévai várban található múzeumba. Maga a vár, ugyan romos állapotban van, de a bástyák, az udvar megér egy pillantást. A török időkből származó volt mecsetben ifjú képzőművészek tárlata tekinthető meg. A Dobó-kastélyban tegnap nyílt A mi városunk című kiállítás, amelyen a legrégebbi időkből származó emlékeket, használati tárgyakat láthatunk, ugyancsak itt rendezték be azt a kiállítást, ahol jelenleg Kossuth Elena művészi fotói láthatók. A felsorolt kiállítások és a tárlat egész nyáron, naponta megtekinthető és magyar nyelvű idegenvezető is igényelhető. (TA SR-felvétel) VISSZHANG Legenda és valóság Április 13-i számunkban megjelent Legenda és valóság című írásunkra reagált Podlupszky Mihály párkányi olvasónk, aki szintén járt a Jeseníky-i gyógyfürdőben. Felhívta figyelmünket, hogy a magyarok által állított emlékmű talpazatán található hexameteres vers szerzője nem ismeretlen, hanem Vörösmarty Mihály írta, aki annak idején szintén járt a fürdőben. Schwantalan Lajos bronzba öntött oroszlánja Száznyolcvanhat évvel ezelőtt Ürményben rendezték az első magyarországi lóversenyt íajár, a szélsebes paripa zsonyban volt néhány próbálkozás, 1827-ben pedig először tehetett fogadást „tétre, lóra, befutóra” a pesti közönség. Ha lóversenyeket nem is szerveztek többé, azért a lótenyésztést folytatták a Hunyady birtokon. 1836-ban a lóistállót kettéválasztották az örökösök között, Hunyady Ferenc eladta a saját részesedését, József peGustav von Appel. Az ürményi uradalom gazdasági naplójában talált feljegyzések szerint első látásra semmi különös nem volt a fáradt, lesoványodott lóban, de a gazdatiszt szakértő szeme meglátta benne a szélsebes paripát és nem sajnálta érte az 1500 talárt. Tajárbe is váltotta a hozzá fűzött reményeket - ereje, gyorsasága és kecses mozgása miatt nemsokára kiérdemelte a „legnemesebb magyar hátasló” elnevezést. A Hunyady-féle istálló több hátas- és igáslova szintén megfelelt a legmagasabb követelményeknek is, így tulajdonosuk elhatározta, hogy ideje ezen a környéken is meghonosítani a lóversenyek „nemes és urakhoz illő mulatságát”. Az első lóversenyt hatalmas sikerrel 1814. május 22- én rendezték meg, a következő évben már több mint 2000 néző izgulta végig a lovak és lovasok vetélkedését, a harmadik évfolyamot pedig a császári család tagjai is megtisztelték jelenlétükkel. Ettől kezdve Ürményben évenkénti rendszerességgel váltották egymást a lóversenyek - a 2400 méter hosszú pályán először arab, később angol telivérek is futottak. A versenylovakon kívül méltán híresek voltak Hunyady gróf postalovai is, amelyek Úrményből Budapestre 11-12, Bécsbe pedig 13-14 óra alatt tették meg az egyébként 18-20 órás utat. Abban az időben még az Osztrák-Magyar Monarchia területén sehol máshol nem rendeztek lóversenyeket, de miután az egész európai arisztokrácia körében egyre népszerűbb lett ez a szórakozás, felvetődött az ötlet, hogy valamelyik nagyvárosba kellene áthelyezni. Ürményben 1822-ben rendeztek utoljára lóversenyt, utána PoSomogyi Tibor illusztrációs felvételei dig már csak az angol telivérekkel foglalkozott. Az orientális fajtákat Gustáv von Appel vásárolta meg és a Salgócska nevű birtokra költöztette. 1910-ben az egész birtokot a nagysurányi cukorgyár vette bérbe negyven évre, de az első világháború befejezése után elkonfiskálták, szétparcellázták és a lovakat is eladták. A híres ürményi tenyészet történelme itt véget ért és ma már csak a krónikák mesélnek róla, mert bár az utóbbi években történtek kísérletek a lótenyésztés újraindítására, a rendkívül magas költségek miatt végül senki nem mert belevágni a dologba. Tavaly a jelenlegi kastélytulajdonos, a Szövetkezetek Művelődési Intézete úgy döntött, hogy kongresszusi központtá alakíttatja át a hajdani lóistállót és az idén május elején át is adták a felújított épületet. A 17 millió koronás beruházással elkészült objektum 150 fő befogadására alkalmas tanácsteremből, 17 szobából és 2 lakosztályból áll, főleg szemináriumok, tanácskozások, társasági összejövetelek, rendezésére alkalmas. Lovakat azonban ma már csak akkor látni az ürményi kastélyparkban, ha a lakodalmát tartó ifjú pár sétakocsizni indul a kikölcsönözhető parádés hintón. ájus 22-én volt 186 éve, hogy a Nyitra melletti Ürményben (Mojmírovce) megrendezték az első magyarországi lóversenyt. Mezőkeszi (Pol’ny Kesov) és Nagydülő (Verká Dolina) közötti úton ott futottak azok a lovak is, amelyeket az ürményi kastély ura Hunyady József gróf vásárolt szerte a világban és tenyésztett a saját istállóiban a híres császári lovászmester Johann Justinus, és az uradalmi gondnok Gustáv von Appel segítségével. Hunyady gróf gazdatisztje nemcsak a ló és szarvasmarha-tenyésztésben ért el kimagasló eredményeket, de ő vezette be Magyarországon elsőként a tervszerű takarmánytermesztést, valamint a bevetett és parlagon hagyott termőföldek évenkénti váltogatását. Gustáv von Appel az akkoriban legnépszerább arab és spanyol telivéreket külföldi tenyésztőktől vásárolta és egy-egy híres egyedért akár több száz kilométert is megtett. így vásárolta meg a Tereffi névre hallgató arab telivért, Monakit, a szilaj persze félvért, Monte d’ Oro-t, a tüzes spanyol telivért és mindegyikük közül a legkiválóbbat - Tajárt, a magyar lótenyészet ősének tartott arab telivér csődört is. Tajár, akinek a neve szárnyaló paripát jelentett Egyiptomból származott, gazdája egy mameluk volt, akit Mohamed Ali öletett meg egy ellene tervezett összeesküvésben való részvétel miatt. Gyilkosai a pénzjutalom mellé megkapták kincset érő lovát, Tajárt is, de otthon senki sem akarta megvenni tőlük, nehogy szerencsétlenséget hozzon rá. Tajárt ezért olasz kereskedőknek adták el tőlük pedig a trieszti kikötőben vásárolta meg Három éve, az író születésének 150. évfordulóján emléktáblát kívántak elhelyezni az evangélikus templom falán Másodszor is elmaradt a táblaavatás BODZSÁR GYULA Sok ifjú kerékpáros, a Mikszáth- emléktúra résztvevőinek hada lepte el május 20-án a Mikszáth- emlékház udvarát, hogy részesei lehessenek a nagy palóc halálának 90. évfordulója alkalmából rendezett szülőföldi ünnepségnek. Tulajdonképpen a XVII. Mikszáth Napok nyitányaként került sor a Palóc Társaság és a Csema- dok nagykürtösi területi választmánya közös szervezésében megtartott emlékünnepségre, amely az eredeti program szerint két részből állt volna. A koszorúzási ünnepséget követően a résztvevők Szklabonyáról Nagykürtösre tartottak volna táblaavatóra. Ugyanis három éve, az író születésének 150. évfordulóján a fent említett szervezők emléktáblát kívántak elhelyezni az ottani evangélikus templom falán abból az alkalomból, hogy 1847. január 17-én Mikszáthot ott tartották keresztvíz alá. Csakhogy akkor a járási hivatal illetékes osztályán megfeneklett a tábla ügye. A PaKis kockázatvállalással és némi bátorsággal rábólinthattak volna az avatóünnepségre. lóc Társaság, a jelenlegi jobb politikai széljárást kihasználva, most próbálta pótolni azt, amit korábban nem sikerült megvalósítania. A rendezvény első része annak rendje-módja szerint zajlott. Szk- labonyán Irena Guttenová polgármester asszony köszöntötte az egybegyűlteket, miután meghallgatták Lőrinc Nóra alapiskolai tanuló tolmácsolásában Mikszáth Az ebecki délutánok című elbeszélését. Az íróra Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke emlékezett. A koszorúzást megelőzően Praz- novszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ főigazgatója mondta el kényszerűségből avatóbeszédét, amit eredetileg Nagykürtösön a táblaavató ünnepségen kívánt előadni. Hasonlóképpen Mikó Attila diákprózamondó is Szkla- bonyán adta elő az író egyik elbeszélését. Hogy miért maradt el másodszor is a táblaavatás? Lényegében minden szükséges irat - a templom fenntartójának írásbeli beleegyezése, a műemlékvédelmi hivatal (lévén, hogy az épület műemlék) engedélye - megvolt a tábla felhelyezéséhez, csakhogy az ünnepség időpontjáig, az idő rövidsége miatt, nem készült el a járási hivatal illetékes osztályán a tábla elhelyezéséhez szükséges írásbeli kötelező állásfoglalás. Ennek hiányában viszont a műemléki templom fenntartója, kétségtelen jóindulata ellenére, a táblaavató későbbi időpontra való halasztását kérte a szervezőktől. Ha abból indulunk ki, hogy a járási hivatalban napokon belül kiállítják a kedvező állásfoglalást az emléktábla felhelyezését illetően, akkor abban igazat kell adni a szervezőknek, hogy egy kis kockázatvállalással és némi emberi bátorsággal a fenntartó rábólinthatott volna az avatóünnepség megtartására. Reménykedjünk, harmadik nekifutásra sikerülni fog... VRABEC MÁRIA
