Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-05 / 128. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 5. A Dallas Stars és a New Jersey Devils találkozott egymással az észak-amerikai profi hokiliga fináléjában; három mérkőzés után 2:1 arányban a New Jersey vezet Ördögök és Csillagok háborúja a trófeáért A Dallas Stars (Csillagok) játékosai a Detroit és a Pittsburgh nyomdokaiba szeretnének lépni: a két együttes a kilencvenes években kétszer egymás után tudott Stanley Kupát nyerni. ANDREJ MIKLÁNEK Az eszak-amerikai profi hokiliga tavalyi győztesének a New Jersey Devils (Ördögök) ellen kellene bizonyítania, amelyben három cseh „géniusz” játszik: Patrik Éliás, Róbert Holík és Petr Sykora. Ken Hitschcock, a Dallas edzője sok könyvet áttanulmányozott a tavalyi győzelem óta. Elsőrorban arra keresi a vá­laszt, hogyan lehet megismétel­ni egy olyan szenzációs teljesít­ményt, amilyet védencei akkor' produkáltak. A csapat rossz­akarói szerint jobban tette vol­na, ha orvosi könyveket vesz a kezébe, mert a Stars játékosai a nyári edzőtáborozás óta több időt töltöttek a rendelőkben, mint a jégen. November 22-én, a Buffalo ellen (tavaly a döntő­ben épp ez a két klub csapott össze a kupáért) sérülés miatt csak kilencen játszottak abból a kerretből, amely előzőleg ki­harcolta a Stanley Kupát. Az idény alatt azonban a Csillagok fokozatosan magukhoz tértek. Sokat segített, hogy a klub le­igazolta Scott Thortnt, Kirk Müllert, Sylvian Cotet és Dave Mansont. A Buffalo elleni má­sodik találkozót márciusban már a Dallas nyerte - 3:2-re. „Kiderült, milyen erőt képvise­lünk. Tudtuk, hogy idén is egyetlen cél vezérel, a Stanley Kupa. Ha néni jutottunk volna a döntőbe, összeomlott volna a csapat” - mondta Mike Kean, a Dallas csatára. A fináléban két kiváló kapus, Martin Brodeur (New Jersey) és Ed Belfour teljesítménye dönt­het. Belfourtól sokat várnak a Dallas szurkolói, mert a csapat továbbjutásában óriási szerepe volt. A finálé nyitányán nem kife­jezetten remekelt, a New Jersey 7:3-ra nyert. Mindkét együttes az erőteljes játék specialistája, amely szintén sokat számíthat a meccsek kimenetelében. A New Jersey a playoffban 94 százalékos eredményességgel élt a túlerők­kel. A Dallas sem panaszkodhat, 88,4 százalékban hárította az emberhátrányokat - a Nyugati Főcsoport döntőjében a Colorado tizennyolc emberelőnyös hely­zetből egyet sem tudott kihasz­nálni a Dallas ellen. Az Ördögök előnye, hogy Jason Amott és Ró­bert Holík személyében két erő­teljes cetere van. Arnött csatárso­ra Sykorával és Aliással biztosítja a gólokat, Holík formációja pedig az ellenfél legjobb támadósorát igyekszik semlegesíteni; a döntő­ben Modanóra és Hullra kell majd a legjobban vigyáznia. Mindkét csapat nehéz próbán esett át a Főcsoportok döntőjé­ben. Mindkét oldalon hét mérkő­zésig tartottak a küzdelmek - mindössze másodszor az NHL történetében. Főként a New Jer­sey továbbjutása volt szenzáció, mert már 1:3 arányú vesztésre álltak. „A Philadelphia elleni tel­jesítményük óriási meglepetést jelentett. Mindenki azt hiszi, a New Jersey rendkívül defenzív csapat, de nem szabad elfeledni, remek támadói vannak” - véli a dallasi Joe Nieuwendyk. Claude Lemieux, a New Jersey csatára sem kímélte a bókoktól az ellen­felet: „Ha egyszer egy egyöttes megnyeri a Stanley Kupát, akkor a következő idényben még erő­sebb lesz, mert új játékosokkal erősödik. A Stars tapasztalt és magabiztos harcosokból áll, akik újra el szeretnék hódítani a trófe­át. A társaság idén legalább olyan erős, mint tavaly. Ha nem erő­sebb...” Claude Lemieux három különböző klubbal nyert már Stanley Kupát (1986 Montreal, 1995 New Jersey, 1996 Colora­do), tudja, mit beszél. A tengerentúli The Hockey News szaklap megvizsgálta, milyen nemzetiségű játékosok szerepel­nek a legeredményesebben az NHL-ben. Mike Gibb, a cikk írója 228 korongozót sorolt fel, akik a legtöbbször jégre lépnek a baj­nokságban, ebből a csoportból külön kiemelte az egyes nemzeti­ségeket. Az eredményt a követekezőképpen értékelte: „Szlovákia játékosai eredménye­sebben férkőznek hozzá a kulcs- fontosságú posztokhoz, mint az ILOVEYOU számítógépes vírus. Az NHL játékosállományának ugyan mindössze két százalékát alkotják, de ezeknek 77 százaléka (13-ból 10) kulcsszerepet tölt be csapatában.” A lap statisztikája szerint a második hely a cseheket illeti (77%, 50-ből 37), következ­nek a svédek (54,1%), az oroszok (46,8%), a finnek (40,9%). A sort Kanada zárja (36,3%). A The Hockey News szerint ennek több oka van. Elsősorban az, hogy Kö- zép-Európából több játékos in­kább a hazai bajnokságban akar sztár maradni, mintsem az NHL- ben legyen a negyedik ötös tagja. További tényezőként Gibb a csa­ládot és az NHL naptárát említi. David Poile, a Nashville Predators menedzsere viszont úgy véli, más is lehet a dolog mögött: „Az NHL filozófiája szerint az észak-ameri­kai játékosokat illeti elsőbbség, a klubok Európából csak kiegészí­tésként vásárolnak erősítéseket. Ha bővíteni kell a keretet, egy edző szívesebben szólít meg egy amerikait a junior bajnokságból ahelyett, hogy az öreg kontinen­sen nézne körül.” Kemény párharcok az NHL-ben (TA SR-felvételek) A Fehér Balett megleckéztette a Valenciát a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjében Martina Navrátilová John McEnroe-ról vett példát, amikor eldöntötte, hogy visszatér Madridi tánciskola Párizsban A huszadik reményében Raul lőtte a második gólt a döntőben JÁN HUDOK Spanyolország páratlan sikert ara­tott a labdarúgó Bajnokok Ligájá­ban. Mivel a szabályok szerint né­hány ország több csapatot is indít­hat a BL-ben, a hispániaiak nagy re­ményeket fűztek európa legnívó­sabb klubtomájához. Négy együt­tesnek volt lehetősége: a bajnok és a második helyezett automatikusan az első fordulóba jutott, a harmadik és a negyedik helyezett előselejte­zőt játszott. A kvartettből a Real Mallorcának nem jött ki a lépés, de így is három spanyol maradt ver­senyben: az FC Barcelona, az FC Valencia és a Real Madrid. A Mal­lorca feltehetően azért vérzett el, mert tavaly óta teljesen átalakítot­ták a keretet. Guillermo Reynés klubelnöknek világos a stratégiája: kevésbé ismét, vagy már-már elfe­ledett futballistákból újra kapós já­tékosokat fraragni. így adtak túl Dani Gardán (15 millió dollárért az FC Barcelona vitte el) és 16 csapat­társán. Mallorcán vált ismertté Hector Raul Cúper edző is. A 44 esztendős argtentin szakember az ötödik és a harmadik helyre hozta fel a Mallorcát a Primera Divisionban, védenceivel bejutott a Spanyol Kupa-, és a KEK-döntőbe. Két sikeres idény után a Valencia el­csábította. Ez a klub már hosszú ideje nem tud kilépni az FC Barcelo­na és a Real Madriid árnyékából. Összesen négy bajnoki címet szer­zett eddig, az utolsót majdnem har­minc évvel ezelőtt. A Mallorcához hasonlóan a Valencia sem a méreg­drága sztárok vásárlásába fekteti a pénzét. Általában román és jugo­szláv vizeken evez és olyan játéko­sokat ad ki a kezéből, mint Predrag Mijatovics vagy Adrian Ilié, de itt vált nagymenővé a Bolhának becé­zett Claudio Lopez is. Persze nem­csak idegenekre épít a szakvezető, a hazaiak közül Mendieta, Farmos, Angulo és Gerard neve bizonyára ismerősen cseng a futballrajongók fülében. Cúper testre szabott takti­kát választott védenceinek: mellőz­ni a fölösleges tilitolizást a közép­pályán, helyette az életveszélyes el­lentámadásokkal megpróbálni le- igázni az ellenfelet. Amíg ezt meg­szokták a fiúk, a bajnokságban el­szaladt az idő, és a Valencia gyak­ran a kiesőhelyeken kapálódzott. A türelmetlen szurkolók Cúper fejét követelték, de a vezetőség nem fo­gadott szót a nép akaratának. Jól tette. A kétarcú Valencia odahaza a rosszabbik oldalát, a BL-ben a job­bikat mutatta. Miután azonban a Primera Divisionban legyőzték a Barcelonát és a Madridot, odahaza is minden jobbra fordult. A bajnok­ságban a harmadik helyre küzdötte fel magát a csapat, a BL-ben az elő­selejtezőből a döntőig jutott. A Va­lencia a párizsi „belépőt” a Lazio és az FC Barcelona elleni győzelem­mel váltotta ki. Pedig ősszel a foga­dóirodákban 50:1-hez adták a Va­lencia győzelmét. Más elveket vallanak a Real Mad­rid, FC Barcelona, Atletico Madrid és a Betis Sevilla típusú klubok. Anelkáért 36 millió dollárt adott a Real, Denilsonért 35 milliót a Betis, Rivaldóért 28 milliót az FC Barce­lona, Hasselbankért 20 milliót az Atletico. Van úgy, hogy nem mind­egyik befektetés biztosít „kama­tot”, a spanyol bajnokság két leg­drágább játékosa együttesen annyi gólt lőtt, mint bármelyik átlagos képességű csatár. A másik oldalon ott van Rivaldo, aki a katalán együttesnél világklasszissá nőtt, vagy Hasselbank, aki magára hagy­va próbálta menteni az Atletico be­csületét. A második legnépszerűbb madridi klubon azonban ő sem tu­dott segíteni, az Adetico 70 év után kiesett az élvonalból. Mindenki kö­zül Lorenzo Sanz, a Real Madrid el­nöke járt a legjobban. A Fehér Ba­lettként is emlegetett Királyi Gárda hasonló nehézségekkel küszködött a bajnokságban, mint a Valencia. A hazai bajnokságban ősszel csak bukdácsolt a csapat, még a 12. helyre is lecsúszott. Az, hhogy né­hány kulcsjátékos sérült volt, nem szolgálhat magyarázatként: a Reálnak minden körülmények kö­zött az élen kell járnia. John Toshak edzőnek mennie kellett, s amíg új tréner felé nézett a vezető­ség, Vincente del Bosque-t bízták meg a szakvezetői teendők elvég­zésével. Bosque olyannyira meg­állta a helyét, hogy nem kellett el­hagynia a kispadot. A csapatottal bejutott a Bajnokok Ligája párizsi döntőjébe, ahol a Fehér Balett ala­posan megleckéztette az FC Va­lenciát. A Real bástyájának a mindössze 22 esztendős Raul Gonzalez bizonyult, aki a BL törté­netének legeredményesebb csatá­ra. A spanyol labdarúgás számára a párizsi finálé örök emlék marad. Míg a Valencia félénken halmozta a hibákat, a Real Madrid nyolca­dik BEK-BL-győzelmét aratta. A siker mögött két okot lehet keres­ni. Az egyik a pénz, amelyből hi­hetetlen mennyiséget „ölnek” a spanyolok a futbbalba. A másik pedig az, hogy a klubok csak egy célra összpontosítanak: hiszen a bajnokságot nem a Valencia, nem a Real és nem a Barcelona nyerte, hanem a La Coruna. JÁN HUDOK A Roland Garros előtti utolsó salak­pályás női teniszviadalt Madridban rendezték. Az összedíjazás az alsó határt súrolta (170 ezer dollár), de a viadal nem ezért volt érdekes. Martina Navrátilová párosban lé­pett pályára a dél-afrikai Swardttal az oldalán, s ezzel visz- szatért a teniszezők világába. A fe­hér sport egykori cseh-amerikai csillaga (43 éves) azért ragadt újra ütőt, mert szeretné beállítani Billie Jean King csúcsát, aki 20 alkalom­mal nyert Wimbledonban - míg Navrátilová „csak” tizenkilencszer. Állítólag John McEnroe segítette meghozni a döntését, aki tavaly vegyespárosban az elődöntőbe ju­tott Wimbledonban Steffi Gráffal. A mérkőzésre azonban nem álltak ki, mert Graf az egyéni fináléra szeretett volna összpontosítani. Hiába tette: a döntőben Lindsay Davenport bizonyult jobbnak. Martma Navrátilová 1956. október 18-án született Prágában. Első tor­nagyőzelmét juniorként, 1974-ben, Orlandóban aratta. Csehszlovákia színeiben nyerte első Fed Kupáját is. A hetvenes évek végén emigrált, ha­zájába tizenkét év elteltével tért vissza: 1988-ban, Prágában köny- nyes szemmel vette át pályafutása utolsó Fed Kupáját. Összesen 167 tomagyőzelmet aratott, egyéniben 18 Grand Slamen végzett az első he­lyen (párosban 56-szor): háromszor nyert az Australian Openen, kétszer a French Openen, négyszer a US Openen és kilencszer Wimbledon­ban. Az angol pázsiton utoljára 1994-ben szerepelt, amikor a dön­tőben alulmaradt a spanyol Conchita Martinezzel szemben. Összesen 331 hétig vezette a női te­niszezők ranglistáját, ráadásul 1982 júniusa és 1985 júniusa között zsi­nórban 156 hétig ült a trónon. 1975-ben, amikor a rangsorolást bevezették, a harmadik helyet fog­lalta el. Hat évvel ezelőtt a nyolca­dik helyről búcsúzott - húszéves pá­lyafutásának ez volt a legrosszabb helyezése. Legnagyobb vetélytársa Chris Evert volt. Először 1973-ban mérkőztek egymás ellen: a két évvel idősebb Evert 7:6, 6:3-ra nyert. Az elkövetkező tizenöt évben nyolc­vanszor hozta őket össze a sors. A mérleg Navrátilová mellett szól, 43 találkozót megnyert, míg Evert har­minchetet. Párharcaik a mai napig nem értek véget: veteránok torná­ján többször is játszottak már egy­más mellen, de ezeket a mérkőzése­ket nem jegyzik a hivatalos statiszti­kák. Mary Pierce oldalán Martina tavaly részt vett az amerikai (két férfiből és két nőből álló) csapatok profi viadalán, a World Team Tennis színeiben. A cseh veterán azonban elmondta, a tenisz csak e'gy a sok hobbija közül. A sport mellett ma már sokkal job­ban érdekli a politika és a gazdasági ügyek, több alapítványnál vezető pozícióban ül. Van mit aprítania a tejbe, hiszen játékosként csak a pré­miumokból 22 millió dollárt kere­sett, s a reklámbevételekről akkor még nem beszéltünk. Persze nem a tévéreklámokra gondolunk - a kép­ernyőkön tavalyig nem kívánatos személynek minősült, mert szexuá­lis orientáltságáról mindenki többet tudott a kelleténél, s Martina ezt nyilvánosan vállalta. Idén tört meg a jég: a Subaru autógyártó cég felké­résére egy új gépkocsi, a Subaru Forester „reklámfigurája”. Linda Dozoretz, az egykori tenisz­csillag szóvivője elárulta, Navrátilová négy tornán szeretne az idén bemutatkozni, amelyek kö­zül a wimbledoni Grand Slam lesz az utolsó. Dozoretz ugyanakkor megjegyezte: „De ha nyer...” Nincs tehát kizárva, hogy Martina Navrátilová a US Openre is bene­vez. Meglátjuk, mivel lepi meg szur­kolóit. A felkészülést egykori edző­jével, Mik Esteppel kezdte meg. „Az adogatást és a fonákot gyakoroltuk, men párosban ezek a legfontosabb elemek” - mondta Martina. Ha ezt az a játékos mondja; aki 1983 és ’85 között Pam Schriverrel 109 párosmérkőzést megnyert, aligha lehet kételkedni a szavaiban. Idei játékostársa, De Swardt, akivel még hivatalos tornán nem szerepelt, na­gyon lelkes Martina ötletétől: „Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy két Grand Slam-tomán Mart­ina partnere lehetek. Meggyőződé­sem, hogy jobb formában van, mint a WTA-Tour játékosainak 70 száza­léka, engem is beleértve. Számom­ra ő minden idők legjobb női spor­tolója.” Mariaan De Swardt nem az egyetlen teniszező, aki Martina Navrátilová rajongója. Martina Hingis is „neki köszönheti” a ke­resztnevét. Nem sokat változott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom