Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-29 / 149. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 29. Oktatás 19 Az iskolatanácsok ne tűnjenek el a süllyesztőben! Tartsák fontosnak magukat, tudatosítsák, hogy működésüknek értelme van. Ha megvan a hitük, keressenek értelmes célokat! Törvénysértő államigazgatási patópálolc A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége tájékozta- tó-felvilágosító előadások sorozatával segítette az iskolatanácsok létrehozását. Tapasztalatairól, a levonható tanulságokról számol be Fodor Attila, az SZMPSZ alelnöke. VOJTEK KATALIN Márciusban az önnel készült beszélgetésben elmondta, hogy az iskolatanácsokról szóló törvényt kettesre, a rendeletet négyesre osztályozná. Most, hogy már megalakultak az iskolatanácsok, a gyakorlat igazolta ezt a minősítést? Igazolta. De közben a minisztérium a törvényt és a rendeletet még útmutatásokkal is megtoldotta, amelyeket hadd ne minősítsek, mert alaposan megkérdőjelezhe- tők. Például azt tartalmazzák, hogy ha az „egyéb szervek, szervezetek” által elfoglalható egy helyre többen jelentkeznek az iskolatanácsba, akkor a már megválasztott tagok szavazata dönti el, ki kerül be közülük. De sem a törvényben, sem a rendeletben nincs olyan paragrafus, amely az iskolatanács tagjainak olyan kompetenciát biztosítana, hogy egy további tanácstag megválasztásáról szavazhatnának. Egyébként nem ez az egyetlen eset, hogy az útmutatások nincsenek összhangban a törvénnyel és a rendelettel. Az útmutatások fő problémája, hogy csupán belső képviselőt a járási iskolatanácsba. Ugyanez a járási hivatal a járási iskolatanácsba történő választásokra a választóknak - az iskolatanácsok elnökeinek - nem küldött írásos meghívót. A lezajlott választások után, az ülés végeztével ugyanezen járási hivatal illetékesei kihirdették, hogy április 7-ére hívják össze az alakuló gyűlést, noha a törvény értelmében március 31-ig kellett volna. Mikor erre figyelmeztették őket, nagyon érdekesen reagáltak: megszavaztatták az egybegyűlt száznegyven embert, egyetért-e az április 7-i időponttal? A többség igennel szavazott. Ez látszólag kicsiség, de nagyon súlyos dologról árulkodik. Arról, hogy a törvény nem lényeges, nem fontos, és 140 ember szavazatával meg lehet változtatni. Ilyen alapon egy iskola diákjai egyhangúan megszavazhatnák, hogy ezentúl a vakáció háromhónapos lesz. Ez egy félreértelmezett demokrácia. A valódi demokráciában a szavazások összhangban vannak a törvénnyel. Hasonló törvénysértés bizonyára több járásban is előfordult, és épp a törvény betartásáért és végrehajtásáért felelős államigazgatási szervek részéről. Valószínűleg azért, mert nem igazán szívügyük az iskolatanács, amelyben az önkormányzati elv megtestesítőjét látják. Mit tehet a polgár, ha kénytelen volt tapasztalni, hogy az állam- igazgatási hivatalnok törvény- sértő módon járt el az iskolatanácsok létrehozása során? LéteFodor Attila: „Semmiképp se legyen az iskola és az iskolatanács között ellenségeskedés!" (Somogyi Tibor felvétele) rendeletéi az államigazgatásnak. Én, mint a törvények „fogyasztója”, a törvényt és a rendeletet olvasom, azok szerint kell eljárnom, nem pedig az államigazgatásnak szánt belső utasítások alapján. Ismerek esetet, amikor az iskolatanács létrehozása során felmerült vitás kérdésben mindhárom fél - az iskolaigazgató, a járási hivatal illetékese és a minisztérium - egymástól teljesen eltérő megoldást javasolt. Ezt jellemzőnek tartom. Az egész folyamatban tetten érhető volt az államigazgatási szervek laza, nemtörődöm hozzáállása. Erről tanúskodott, hogy a minisztérium a január 1-jén hatályba lépett törvényhez csak február 10-én adta ki a rendeletet. Az útmutatásokat február 28-i dátummal adta ki, de március közepén jelentek meg. Akkor, amikor már mindenütt javában folyt az iskolatanács megalakítása. Tudok olyan járási hivatalról, amely az önkormányzatokat nem szólította fel, hogy delegáljanak zik egyáltalán valamilyen szankció ilyen esetekben? Az elöljáró, akit figyelmeztették, hogy törvényt sért, azt felelte, adják az ügyet bíróságra. A megoldás egyik módja a per. Rendkívül időigényes, ráadásul ha be is igazolódik, hogy az elöljáró törvényt sértett, ezért neki a haja szála sem görbül. Ha azonban büntetésként a saját zsebéből tízezer vagy több koronát kellene fizetnie, talán máskor meggondolná, megsérti-e a törvényt. Lehet, hogy ez hatna. Az egész folyamat úgy zajlott, hogy március elején a járási hivatalok még semmilyen hasznosítható, érdemi információt nem tudtak adni a saját igazgatóiknak sem. Az iskolatanácsok megalakításának történetében külön fejezetet érdemel az államigazgatási szervek abszolút közönye, patópálos halogatása és a félreértelmezett demokrácia. Az államigazgatás szerintem a polgár közönyösségére épített. A posztszocialista országokban az emberek jogtudata nagyon alacsony. Ezer emberből egy ha akad, aki tollat ragad, panaszt, beadványt ír, netán bírósághoz fordul. Az iskolatanácsoknak a második ülésükön egy nagyon fontos feladatuk volt - hogy megvitassák és elfogadják saját működési rendjüket, a statútumot, vagyis az alapszabályt. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalatai? Fórumainkon hangsúlyoztuk a hallgatóknak, hogy a statútumot azért tartjuk kulcsfontosságú dokumentumnak, mert a törvény és a rendelet után ez a harmadik olyan dokumentum, amely az iskolatanács működését meghatározza. Benne lehet megfogalmazni azokat a specialitásokat, amelyek az illető konkrét intézményre jellemzők. Akik komolyan vették magukat és a küldetésüket, ebben a dokumentumban fontos dolgokat definiálhattak. Olyanokat, amelyeket a törvény és a rendelet nem tartalmaz. Az iskolatanács önkormányzati szerv, amely megteheti mindazt, amit a törvény nem tilt. Gond volt azonban, hogy nem forogtak közkézen jó minták. A minisztérium nagyon gyönge statútum-mintát adott ki. Véleményem szerint teljesen használhatatlan, úgy tűnik, mintha nem is lenne befejezve. Az iskolatanácsok számára szokatlan feladat volt, hogy a saját működésükre szabályokat találjanak ki. Tájainkon nincs ebben jártasság, annak ellenére, hogy már tíz éve működnek az önkormányzatok. így megtörténhetett, hogy egy nem elég alaposan átgondolt statútum született, amelynek a hibái majd a működés során mutatkoznak meg. Ezeken még lehet segíteni, feltéve, hogy készítői beépítették a statútumba azt a jogot, hogy menet közben változtathassanak rajta. Az a fontos, hogy az iskolatanács jövőbeli működéséhez szükséges kompetenciák be legyenek építve a statútumba. Jelenleg a leggyakrabban vitatott kérdés az igazgatóváltás. A törvény és a rendelet nem oldja meg az igazgatócsere kérdését, mert Ftácnikék úgy félnek a ciklikus váltástól, mint ördög a szenteltvíztől, ezért is nem szerepel sehol. A statútumba viszont ezt a kérdést bele lehet építeni. Az iskolatanács nem válthatja le az igazgatót, arra nincs joga. Viszont joga van a statútumába beletenni, hogy bizonyos idő - 4-5 év elteltével -a fenntartónál kezdeményezi pályázat kiírását. Jelenleg csak az Érsek- újvári járásban húsz helyen írtak ki pályázatot az igazgatói posztra. De bele lehet foglalni az alapszabályba azt is, hogy az iskolatanács véleményt kíván nyilvánítani személyzeti kérdésekben, tehát az igazgatóhelyettes, az elbocsátandó és felveendő pedagógusok kérdésében. A gyerekek számának csökkenésével megjelenhet az iskolában egy nagyon kellemetlen probléma - az, hogy ki menjen el. Itt mindenféle érdekek működhetnek, ezért jó, ha az iskolatanácsnak a statútum értelmében szava van ebben az ügyben. Hogyan kezdeményezheti az iskolatanács az igazgató leváltását? Nagyon egyszerűen. Az iskolatanácsban kell lenni olyan elszánt embereknek, akik hajlandók megnyitni ezt a kérdést. Kell hozzá egy kis civil kurázsi, hisz a tanács több tagja beosztottja az igazgatónak, a szülőn pedig a gyerekén keresztül bosszút lehet állni. A kezdeményezésnél fontos megállapítani, van-e 50 százalék plusz 1 fő, akik megszavazzák a pályázat kiírásának kezdeményezését a fenntartónál. A következő lépés az iskolafenntartón múlik. A jelenlegi kezdeti fázisban a fenntartók nem akarnak a tanácsok ellenére dönteni, úgy látom, hogy döntő többségük elfogadja az iskola kezdeményezését, törvény, hogy jár nekik pénz, akkor ragaszkodjanak hozzá és harcolják ki. Ezt úgy lehetne köny- nyebben elérni, ha minél több iskolatanács jelentkezne a járási hivatalnál a neki járó pénzért. Az összefogás mindig hasznos és célravezető, ezért jó lenne egy-egy járáson belül a helyi iskolatanácsokat néha összehozni, hogy vitassák meg közösen a tapasztalataikat, esetleg egyeztessenek bizonyos kérdésekben. Az iskolatanácsok elnökei évente legalább egyszer tarthatnának egy összejövetelt, tapasztalatcserét. Ezt önmaguknak kell megszervezniük, mert ezt helyettük senki sem teszi meg. A járási hivatalnak vagy bármely más szervnek nem kötelessége képezni, edzeni, tapasztalatcserére ösz- szehívni a helyi iskolatanácsokat, ennek belső igényként kell megjelennie. Feltételezem, hogy az SZMPSZ egy-egy járásban össze tudja hívni az iskolatanácsok elnökeit, de lehet, hogy csak a magyar iskolaigazgatókat szólítja meg. És nem biztos, hogy ez helyes. Itt majd meg kell találni a megfelelő technikát és azokat a személyeket, akik vállalják a szervezést a járásban, ahol van 150 iskolatanács, annak fele szlovák, fele magyar. Meg kell akadályozni, hogy az iskolatanácsok elkényelmesedje- nek, működésük formálissá váljon. Legyen mozgás, tudjanak egymásról, és igyekezzenek átvenni egymás jó ötleteit. Ugyanezt kéne csinálni a járási iskolatanácsok szintjén is. Közösen kitippelhetnének bizonyos központi kérdéseket, és több vonalon nyomva nagyobb esélyük lenne a sikerre. Itt van például a jogalanyiság kérdése. Ha 4- 5 járásban az iskolatanács úgy döntene, hogy szorgalmazni fogja a jogalannyá válás gyorsabb megvalósulását, akkor ez azt jelenti, hogy öt járási hivatal kénytelen foglalkozni a problémával. Végezetül tudna néhány rövid és hasznos tanácsot adni az iskola- tanácsok tagjainak? Az iskolatanácsok ne tűnjenek el el a süllyesztőben! Tartsák fontosnak magukat, tudatosítsák, hogy működésüknek értelme van. Ha a tanácsban megvan ez a hit, akkor keressenek értelmes célokat, olyan területeket, ahol segíteni tudnak. Egyik támpontjuk legyen a törvény, amely meghatározza, mit csinálhatnak, a másik a konkrét szükséglet. Tekintsék az igazgatót partnernak, segítsék őt a jó ötletek kivitelezésében, a rossz ötletek ellen viszont lépjenek fel keményen. Semmiképp se legyen az iskola és az iskolatanács között ellenségeskedés. Az iskolatanácsok sok mindent kiharcolhatnak, hogy gyerekeink jobb feltételek között tanulhassanak (Dömötör Ede felvétele) kiírja a pályázatot. Megtörténhet, hogy visszautasítja a kezdeményezést, de ha az iskolatanács ennek ellenére úgy érzi, szükséges a váltás, akkor a következő ülésig jobb, nyomosabb érvrendszert kell kimunkálnia, s ismét megnyithatja a kérdést. Egyes igazgatók ezt úgy előzték meg, hogy önként beadták Meg kell akadá- " lyozni, hogy az iskolatanácsok el- kényelmesedjenek, működésük formálissá váljon. a felmondásukat. Ez egyrészt azért jó, mert sokan már túl hosszú ideig, 8-9 évig voltak a posztjukon. Másrészt ott, ahol nem mérgesedett el a helyzet, az igazgató megteheti, hogy ő is részt vesz a pályázaton. Az igazgatók nagyon nehezen viselik el a leváltásukat. Jó lenne elfeledni a „leváltás”, „menesztés” szót. Azt kellene a nyilvánossággal elfogadtatni - és akkor a bosszú és a görcs is kevesebb lenne -, hogy rendszeres időközönként lehetőséget adunk a megmérettetésre. Mert gondolkozzunk el azon, jó-e egy vezetőnek, ha 10-15 évig senki sem nyúlhat hozzá, nem tehet fel neki kérdéseket. Ezért az iskolatanács építsen be a statútumába egy pontot, miszerint 4-5 évenként értékelni kell, hol tart, hová jutott az iskola. Ki kellene törölni a köztudatból a leváltás szót és a hozzá kapcsolódó negatív érzelmeket. A leváltásnak mindig az a vége, hogy a leváltott halálosan megsértődik, el is megy az iskolából, ahol húsz évig dolgozott. Nem tudjuk megemészteni, hogy az igazgatói székből vissza lehet menni a katedrára. Nagyon rossz az iskola szempontjából a klikkezés, amikor az egyik csoport az igazgató mellett, a másik ellene van, aminek az az eredménye, hogy szétverik az iskolát. Itt van óriási szerepük az iskolatanácsoknak: okosan, nem egyéni érdekek mentén, hanem az iskola jövőjét figyelembe véve pótolnák azt az űrt, amelyet a minisztérium okozott azzal, hogy a törvénybe, rendeletbe nem foglalta bele ezt a pár szót: „az igazgató működési időszaka 5 év”. Ezt így az iskolatanács oldani tudná, együttműködve a fenntartóval. Ügy tudom, ön is tagja az iskola- tanácsnak. Ilyen minőségben milyen tapasztalatokat szerzett? Az iskolatanácsokról szóló törvény kimondja, hogy az iskolatanácsok működésével kapcsolatos kiadásokat az iskola költségvetéséből, illetve, ha ilyen nincs, mivel kevés a jogalanyi iskola, akkor a fenntartó, vagyis a járási hivatal költségvetéséből fedezik. A törvény tehát létezik, de amikor felhívtuk a járási hivatalt, és megkérdeztük, hogyan juthatnánk hozzá az iskolatanács működéséhez szükséges pénzhez, és mennyit tesz ki ez egy évre, akkor senki sem tudott felvilágosítással szolgálni. Az összeg bizonyára nevetségesen alacsony, de itt nem pénzről, hanem elvről van szó. Az iskolatanácsoknak a jövőt illetően az egyik feladatuk, hogy a törvény által adott lehetőségeikkel megtanuljanak élni. Ha egyszer kimondja a Prikler László illusztrációs felvétele
