Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-28 / 148. szám, szerda

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 28. A Komáromi Ipari Szakközépiskola végzős diákja országos angolversenyt nyert Komolyan az idegen nyelvekről KAMONCZA MÁRTA Kopják István, igazgatóhelyettest Szent Gorazd éremmel tüntették ki A tanári munka elismerése A Komáromi Ipari Szakközépiskola a környék egyik leg­népszerűbb középfo- mmmmm kú oktatási intéz­ménye, ahová min­den évben többszörös a túljelentke­zés. Az iskola célja elsősorban az, hogy jó szakembereket neveljen. Ezért mindenekelőtt a szaktantár­gyak színvonalas oktatására helye­zik a hangsúlyt, ugyanakkor az isko­la vezetése az utóbbi időben külön­leges figyelmet szentel a nyelvtanu­lásnak is. Az ipari szakközépiskola 1995-től baráti kapcsolatot tart fenn a hollandiai Enschede városában működő hasonló típusú oktatási in­tézménnyel. A komáromi iparisták egy évben egy alkalommal Hollan­diába látogatnak, a vizitet a hollan­diai diákok viszonozzák. Az ilyen ta­nulmányutak alatt a két oktatási in­tézmény diákjai közösen készítenek valamilyen haszontárgyat, például szélmalmot, amely készítésénél mind a gépészeti, mind az elektroni­kai szakra járó tanulók hasznosít­hatják mindazt, amit a tanórákon elsajátítottak. Ahhoz azonban, hogy a diákok a munka közben utasításo­kat adhassanak egymásnak, elen­gedhetetlenül szükség van egy kö­zös nyelv ismeretére. Ez a nyelv pe­dig általában az angol. A komáromi iparisták nyelvtanulására kimon­dottan ösztönzőleg hat a hollandiai kirándulás lehetősége. Ezenkívül az iskolában a közelmúltban olyas­Trugly Sándorné fotóján a komáro­mi ipari szakközépiskola országos sikert elért diákja, Páal Sándor mi is történt, ami ugyancsak arra készteti a diákokat, hogy komolyan foglalkozzanak az angol nyelvvel. Nevezetesen: az intézmény egyik végzős diákja országos sikert ért el. Páal Sándor, Trugly Sándorné ta­nítványa az idén megnyerte a Nyitrai kerületi, majd az országos angolversenyt, ezt követően pedig a Millennium 2000 elnevezésű an­golversenyen is az első helyen vég­zett. Ezt a versenyt az amerikai Peace Corp szervezte. Sándor az ipari szakközépiskolában hetente három órán keresztül tanulta az angol nyelvet. Tavaly is közel állt ahhoz, hogy első legyen a Nyitrai kerületi versenyen, ám akkor végül is a második helyre került. Az idén viszont sikerült megküzdenie vala­mennyi feladattal és az országos megmérettetésben a nyolc ver­senyző közül, mind az írásbeli, mind a szóbeli részben sikerült el­vinnie a pálmát. Amint azt Trugly Sándorné elmondta, az ipari szak- középiskola diákjai egyre inkább tudatosítják, hogy napjainkban csak úgy tudnak érvényesülni, ha legalább egy világnyelven elfogad­ható szinten beszélnek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az ipariban az idén tizenegy diák választotta az angolt érettségi tantárgynak. Páal Sándor már túl van az érettségi vizsgákon. Tanulmányait a pozso­nyi Komensky Egyetem menedzser szakán szeretné tovább folytatni. Ezen a szakon a felvételi vizsgák matematikából és angol nyelvből voltak. KAMONCZA MÁRTA A kormány program­jába is belekerült, hogy emeli a peda­gógusok társadalmi elismerését - ezek­kel a szavakkal üd­vözölte Milan Ftácnik oktatási miniszter azokat a pedagóguso­kat, akik munkájuk elismerése­ként az idén Szent Gorazd nagy és kis érmet kaptak. Az ünnepsé­gen jelen volt Mikulás Dzurinda kormányfő is. A kitüntetettek kö­zött volt a Komáromi Ipari Szak- középiskola igazgatóhelyettese, Kopják István is. O volt az egyike annak a 13 pedagógusnak, aki nagy Szent Gorazd érmet kapott (egyébként huszonnégy tanárnak kis Szent Gorazd érmet adomá­nyozott a miniszter). Kopják István 36 éve van a pá­lyán, 1970-től tanít a Komáromi Ipari Szakközépiskolában. Két diplomája van: az egyiket Nyitrán, a másikat - mind mond­ja erre büszkébb - a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyete­men szerezte matematika sza­kon. A nyolcvanas-kilencvenes években ő irányította a kollégák számítógépes átképzését, s akko­riban a komáromi ipari volt az or­szágban az egyetlen középiskola, melyben a diákok rendelkezésére egy ADT 4500 típusú számítógép állt. Az ipari szakközépiskolának je­lenleg 641 diákja és 64 oktatója A kitüntetett pedagógus van. Az iskolának immár öt éve, 1995 óta baráti kapcsolata van a hollandiai Enschede városában működő hasonló típusú középis­kolával. A komáromi ipariból eddig 150 diák volt tanulmányúton Hollan­diában. Az iparinak ezenkívül még baráti kapcsolata van a bu­dapesti Bolyai Elektrotechnikai Szakközépiskolával és az Eszter­gomi Bányaipari Középiskolával. Az ipari szakközépiskolában a természettudományok magas szintű tanítása mellett a humán tantárgyak oktatására is odafi­gyelnek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az iskola tavaly az Apáczai Közalapítványtól 2000 dollárt ka­pott az ún. magyar laboratórium felszerelésére. A laboratórium azóta is hatékonyan szolgálja a magyar nyelv és irodalom oktatá­sát. „Harminchat éves pedagógiai munkámat ezzel a díjjal ismerték el. Új erőt kaptam, s az oktatás­ügy jelenlegi nehéz helyzetében elmondhatom kollégáimnak is: lesz jobb is. Higgyenek abban, hogy érdemes tanulni, érdemes szorgalmasan, kitartóan dolgoz­ni, mert az előbb-utóbb meghoz­za a gyümölcsét” - hangsúlyozta Kopják István. Szavai szerint a komáromi szakközépiskolában több olyan tanár is van, aki mun­kája alapján rászolgált arra, hogy kitüntessék akár a Szent Gorazd éremmel is. ZENE Megkésett rockzenei lemezküldemény JUHÁSZ KATALIN éhány későn érke­zett korong kerül ma sorra. Ez annyit je­lent, hogy a borító­kon 1999-es dátum szerepel, saját hazá­jukban ténylegesen az elmúlt év novemberében, decemberében je­lentek meg, ám az itteni lemezbol­tokban csak néhány hónapja kap­hatók. Nem kell különösebben cso­dálkozni, vagy háborogni ezen, ugyanígy késnek az amerikai mo­zifilmek is, csak azoknál kevesen figyelik meg a stáblista végén fel­bukkanó évszámot. A CD-k kvali­tásaiból a megjelenés dátuma ter­mészetesen semmit nem von le, és nem is ad hozzá. Igyekeztünk ez­úttal is sokféle stílusból válogatni, hogy mindenkinek legyen mit kér­nie a jó bizonyítványért. Led Zeppelin - Early Days Led Zeppelin - Latter Days Két biztos tipp, külön-külön is megvásárolhatók. Engedjétek meg, hogy ezúttal ne soroljak lexi­kális adatokat, évszámokat, dalcí­meket, eladási statisztikákat. Er­ről a zenekarról könyvtárnyi a- nyag megjelent már, hatásuk a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek rockzenéjére szinte felfogha­tatlan mértékű. Minden második rockbanda őket említi meghatáro­zó élményként, Jimmy Page hatá­sára legalább annyian vettek gi­tárt a kezükbe, miatt Jimmy Hendrix miatt, Robert Plant hang­jához fogható pedig azóta sem akadt, dacára az epigonok fárad­hatatlan igyekezetének. Vezetnek a kalózpiacon is, sok kis zugkiadó tollasodon meg Led Zeppelin­koncertek katasztrofális minősé­gű rögzítésével és gyors áruba bo­csátásával. „Hivatalosan” is meg­jelent néhány válogatás-lemez, ám a teljes életmű zanzásítására eddig senki sem mert vállalkozni. Nos, nálunk is hozzáférhető im­már ez a két CD, az Early Days, ahogy címe is sugallja, a korai Led Zeppelint mutatja be, a Latter Days pedig a későbbi lemezekről kínál ízelítőt. Ilyen ügyesen össze­állított, jól szerkesztett, körülte­kintő válogatás rég nem született. A dolog mögött maga Jimmy Page áll, ő a lemezek producere, ezért biztos, hogy nem a kiadó emberei szemezgettek a régi dalok közül, hanem a zenekar tagjai. Mai ti­zenéveseknek ideális befektetés, 135 percbe sűrítve kapják meg mindazt, amiért apáik, idősebb testvéreik rajongtak, és ami talán nekik is isme­rősen cseng in- nen-onnan. Az idő bizony ha­lad, és ma már sokan csak Puff Daddy révén is­merik a Kash­mir című dal Page-riffjeit, az elnyűhetetlen Stairway to Heaven-t is né­mileg átszab­va, diszkóban hallották, nem beszélve egy­két tévérek­lámban is fel­bukkanó dal­ról. Jimmy Page, úgy tű­nik, nem tar­totta fontosnak feltüntetni a borí­tón az egyes dalok keletkezésének idejét, sem azt, hogy melyik soral­bumon jelentek meg annak ide­jén. A CD-k kísérőfüzetei sem tar­talmaznak ismertetőt a zenekar­ról, sem híres pályatársak kollegi­ális seggnyalásait, ömlengéseit. Ez igen szimpatikus hozzáállás, így ugyanis önmisztifikáció he­lyett csak a zenéé a főszerep. A zene pedig olyan, mintha tegnap­előtt vették volna fel. Nem fog az idő ezeken a dalokon. Frissek, lendületesek, erőteljesek, tele vannak virtuóz gitártémákkal és zseniális dallamokkal. Mindkét válogatásnak megvan az íve, ke­rek egészet alkot, a számítógépbe is érdemes őket berakni (egy rö­vid video-bónusz megtekintése végett). Csodálatra méltó az a ter­mészetesség, ahogy ezek az urak haladnak a korral. Gondoljunk csak Page és Plant pár évvel ez­előtti sikeres visszatérésére, aztán arra a bizonyos világzene felé ta­pogatózó MTV Unplugged-ra, vagy a basszeros John Paul Jones Diamanda Gallas-szal való együtt­működésére. A húsz évvel ezelőtt rögzített dalokkal pedig az égvi­lágon semmit sem kellett csinálni­uk, nincs remasterolás, javítgatás, tuningolás. Száz szónak is egy a vége: a Led Zeppelin nélkül sok minden másképp alakult volna a rockzenében. (Atlantic/Wamer 1999-2000) DE/VISION - Void Ez egy fiatal hannoveri hármas, a ta­gok a keresztnevükön szerepelnek a nyüvánosság előtt, azaz a lemezbo­rítón, úgymint Steffen, Markus és Thomas, bizonyára megjegyezhe­tetlenül germanoid vezetékneveik vannak mint Björknek. A nemzetkö­zi piacra orientálódnak, azaz ango­lul énekelnek, illetve nem tudom, hármujuk közül kié ez a Dave Gahan és Brian Ferry közé illeszthe­tő hang. A zene ígéretesen indul, az­tán a közepére kissé lankad a kriti­kus lelkesedése, a kísérletező elektro-pop ugyanis szimpla szinti­poppá alakul a dalok egyharmadá- ban. Két eset lehetséges. Vagy a kiadó illetékesei koppintottak a fiúk fejére, hogy ejnye- bejnye, ne ijesszétek mán el a ked­ves vásárló­kat, vagy ők gondolták úgy, hogy mű- vészkednek egy kicsit az igényesek kedvéért, az­tán irány visz- sza a jól kita­posott tutiba. Nos, tehát az elektronika, a számítógépes programok, a kügyühegyek és billentyűvölgyek, a dobgép, gitárgép és a jóég tudja, még miféle gépek hada. Vigyázni kell velük, Trent Reznor is meg­mondta: nem szabad vérszemet kapni. Ha az ember beszabadul egy olyan stúdióba, mint esetünk ala­nyai a berlini Tritonusba, könnyen túlzásokba eshet. Lehet, hogy csak a konzervativizmus mondatja ve­lem, de kissé soknak tűnik az egy­másra kevert hangszerek, effektek mennyisége, a hangszerelés gyak­ran levegőtlenül zsúfolt, mintha minden tudásukat egy dalba akar­ták volna gyömöszölni a srácok. A dalok szövegei átlagosak, közepe­sek, különösebb leleményesség nél­küliek, az ének bizony néha nem is hiányzik a dalból, inst­rumentálisként jobban megállná a helyét. A dal­lamok pedig az újro­mantikusokat juttatják a mai harmincasok eszé­be: a Spandau Balletnek például pont ilyen húzá­sai voltak, be is jött ne­kik a dolog nagyon, kér­dés, hogy a De/Vision szándékosan koppint-e, vagy tényleg ennyire be­leitta magát a fülekbe a nyolcvanas évek popze­néje? Mindezen kifogá­sok ellenére akadnak fe­lejthetetlen pillanatok a lemezen, üyen a Ride on a Star, a Self-Deception vagy a Prayer első taktu­sai. A következőből akár remekmű is lehet, azaz a De/Vision még nem bizonyíték, csak ígéret. Annak viszont nem rossz. (Warner Music 1999) The All Seing I - Pickled Eggs and Sherbet Az őrületbe kerget ez a fazon! Rej­tőzködése tökéletes, fogalmam sincs, ki bújik meg az „I” művész­név mögött, annyi csak a biztos, hogy brit illetőségű dalszerző, pro­ducer és zenész, aki mellesleg egy zseni. Erről bárki meggyőződhet, aki beszerzi ezt a CD-t, melynek még a címéből sem lehet következ­tetni az égvilágon semmire. A borí­tón megadott weboldal nem él, a London Records internet-címén sem tudható meg semmi, sőt a le­mezcég pozsonyi promóciós em­bere is csak tanácstalanul vonogat- ta a vállát kérdésemre. Nos, aki tud valamit, jelentkezzen, a juta­lom nem marad el! „I” maga Sólyomszem, tényleg mindent lát, ami ma a zenében tör­ténik. Figyelme kiterjed olyan pe­remvidékekre is, mint a drum and bass, house-építéshez pedig biztos kézzel használja a műfaj tégláit. Van aztán bájos tingli-tangli, lassú pop, acid-elemek, ipari techno, amit akartok. A lemez egyik száma sem hasonlít a másikhoz. Hogyan is hasonlíthatna, amikor olyan társszerzők bukkantak fel „I” mel­lett, mint a Pulp-frontember Jarvis Cocker, Bono a U2-ból, Lisa Millet vagy Tiana Krahn. A vokalisták társasága is illusztris: Jarvison kí­vül ott nyüzsög Stephen Jones ali­as Baby Bird, egy feltűnően New Order-es dalt pedig maga Philip Oakey énekel. A hangszerelés vé­gig olyan, mintha „I” tükröt akarna tartani az egyes stílusok művelői elé. Félúton van a dolog egy „Best of 90-es évek”- válogatás és az Irigy Hónaljmirigy között, ám ti­tokzatos barátunk nem billen át paródiába, végig komolyan veszi önmagát és társait. Az eredmény egy megúnhatatlan, időtálló le­mez. Külön kiemelném a magáról megfeledkezett Jarvis Cocker egyik szerzeményét (Drive Safely Darling), aki indusztriálisra vette a figurát, és így szólóban még izgal­masabb, mint Pulpostól. A Big Pecker című instrumentális drum and bass-ben pedig „I” egy egysze­rű ajtón való bekopogást vesz ala­pul és variál. Lenyűgöző. (London Records/Wamer 1999) Archív felvételek í\f A C I C\ 'V [ í j\í p A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva _ ------J — —i J __ -iJi<s^=jb Levélcím: Nagyszünet, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom