Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-27 / 147. szám, kedd

Kultúra hirdetés ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 27. Koszorúzás Erkel László sírjánál Pozsony. A Pro Patria Honismereti Szövetség, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága és a Csemadok koszorúzási ünnepséget szervez Erkel László karnagy, zeneszerző sírjánál a Szent András temetőben holnap délután 15.30-kor. A szervezők mindenkit tisztelettel meghívnak az ünnepségre, (ú) Lengyel plakátok - világszínvonalon Pozsony. A Lengyel Intézet rendezésében nyílt meg a napokban a szlovák fővárosban a Krakkó - plakátokon elnevezésű kiállítás, amely az intézet Sznf téri székházában tekinthető meg augusztus 25-ig. A tárlat a műfajban a világelsők közé tartozó lengyel plakátkészítők munkájából kínál ízelítőt a közönségnek, (me) SZÍNHÁZ __________________KASSA__________________ ÁLL AMI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10 Nabucco 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ég velünk! (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR:Gladiátor (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mookie, a csimpánz (fr.) 18 Minden héten háború (am.) 17,20 Pitch Black (am.) 20.30 A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (am.) 18.30 KASSA DRUZBA: A második legjobb dolog (am.) 16, 18, 20 TATRA: A part (am.) 15.30, 17.45 Teljes napfogyatkozás 20 ÚSMEV: Ég velünk! (am.) 16,18.15, 20.30 CAPITOL: Sivatagi cápák 15.45,18,20.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Egy kapcsolat vége (am.) 17, 19 DUNA- SZERDAHELY- LUX: Halálsoron (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Erin Brockovich-Zűrös természet (am.) 16.30,19 AMFITEÁTRUM: Ame­rikai szépség (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A második leg­jobb dolog (am.) 22 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Hurrikán (am.) 20 A miskolci Magyar Színházak Fesztiválján történt Nyugati művészekkel DUSZA ISTVÁN Miskolc. Még péntekig tart a Ma­gyar Színházak Fesztiválja, amely a magyar államalapítás jubileumi éve jegyében a világ magyar nyelvű színházi kultúrájának keresztmet­szetét prezentálta. Tegnap a Miskol­ci Nemzeti Színház előcsarnokában a közönség jelenlétében a nyugati magyar színjátszás három nagy egyéniségével beszélgetett Sándor Erzsi, a Petőfi rádió közkedvelt Parti műsorának vezetője. Rónai András, az Izraeli Nemzeti Színház - HABI- MAH - örökös tagja, a Valahol Euró­pában című, Radványi Géza rendez­te filmben Ficsúr szerepét játszotta, majd héber nyelven játszó színész­ként lett világhírű. Kosaras Vilmos, á Torontói Magyar Színház igazga­tója és színésze, az egyetlen ma is játszó nyugati magyar színházat többször is elhozta a kisvárdai Hatá­ron Túli Magyar Színházak Feszti­váljára. M. Szabó Ildikó németor­szági tevékenysége során is ragasz­kodik a magyar irodalom gyöngy­szemeihez, s ezekből szerdán Mis­kolcon is bemutat egy műsomyit Véremben tüzek, virágok címmel. Ennek az emigrációs színházi kultú­rának állít emléket a Déryné utcá­ban található Miskolci Színházi Mú­zeum. Szétszórt csillagok címmel többek között Karády Katalin, Jávor Pál és Szörényi Éva hazájuktól távol eltöltött éveiről állítottak ki anyagot az Országos Széchényi Könyvtár és magángyűjtemények dokumentu­maiból. A Kárpát-medence magyar színhá­zainak miskolci fesztiválszereplését vasárnap este a Kolozsvári Állami Magyar Színház folytatta és a Sepsi­szentgyörgyi Tamási Áron Színház ma fejezi be. Bár még hátravan né­hány előadás, a fesztivál egészét te­kintve megállapítható, hogy a mis­kolci műsor sokrétűen tükrözte a magyar színházi kultúra egy adott időbeni keresztmetszetét. 2000. július 5 - 8., Kamocsa, Oáza Camp Non stop programok, 3 színpadon, több mint 80 zenei formáció és előadóművész. Rock & Blues: Deák Bili Blues Band. Takáts Tamás 0BB, Török Ádám + Závodi, Dr. Walter & The Blues Breakers, Lady I & The Blues Birds... Metál, punk, underground: Rómeó Vérzik, Gitanes, Konflikt ... Fölkér, performance, world music: Kor - Zár, Zöldpántlika, lois Viktor, Peter Kalmus, Szűcs Enikő, Stanislaw II Vadrna... Amatőr zenekarok bemutatkozása és versenye, Motoros találkozó és bemu­tató. Beach football, Drink Bar & Pub, Camping. m-mn DUN nsz-tzv.A TKLüvIüi Jegyelővétel: 0905 295 298, 0817/ 6476 288 Info: www.klikkpub.sk , e-mail: klikkpub@pentacom.sk VK-465 Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója jelenleg annak is tud örülni, hogy idén nem csökkent a színház költségvetése „Éldöglődés” kassai módra A stúdiószínház új dimenziókat nyithatna, új felfogású, kísérletezöbb előadásoknak adhatna otthont (Dömötör Ede felvétele) Mérleget vonni év közepén nehéz dolog, csak az amúgy is nehéz sorsú iskolák és színházak kényszerülnek rá, nekik meg ez legyen a legki­sebb gondjuk. Sorsfordítóink évek óta úgy gondolják, szín­ház nélkül lehet élni, leg­alábbis könnyebb, mint mondjuk munkahely vagy gyógyszerek nélkül. JUHÁSZ KATALIN Persze igazuk van, a művészet fe­lesleges luxus, naplopás, a puszta létfenntartásra szakosodott lakos­ság ritkán háborog, senki sem vo­nul az utcára a színházak helyzete miatt, főleg akkor, ha kisebbségi színházról van szó. A színművészi státus mégiscsak megkülönböztet, kiemel a tömegből, megenged bi­zonyos fokú bohémságot az ember­nek, akkor mi kell még, gondolják minden bizonnyal az ügyben illeté­kesek. Itt álljunk is meg egy szóra, nézzük, kik hivatottak dönteni pél­dául a kassai Thália Színház ügyei­ben. A kisebb-nagyobb viharokkal dacoló, immár harminc éve létező intézmény túlélte az intendatúra horrorisztikus periódusát, tavaly kapta vissza önállóságát, lerobbant tehergépkocsiját, rozoga autóbu­szát és egyéb kacatjait. Mivel a ke­rületi hivatalban épp leépítés folyt, a régióban működő öt állami szín­ház miatt nem alkalmazhattak megfelelő hozzáértő embert, az „agendát” azok a hivatalnokok vet­ték át, akik éppen kéznél voltak, tő­lük pedig nem várható el, hogy a színházhoz is értsenek. A problé­mamegoldás így papíron nagy „lendületet” vett, de az alacsony hi­vatalnoki fizetésekből következő ignoranciával, tárgyismeret és ér­deklődés nélkül. Ezért Kolár Péter igazgató jelenleg annak is tud örül­ni, hogy idén nem csökkent a szín­ház költségvetése, mivel a kerület többi színháza, múzeuma, könyv­tára összességében tizennégy szá­zalékkal kevesebből kénytelen gaz­dálkodni. Hatmillió négyszázezer koronából leheteden lecsípni, ezt szerencsére felsőbb helyeken is belátták, ám az összeg megalázóan kicsi, csak vege­tációra elegendő, ráadásul egy ré­szét az állam, jó szokása szerint, visszatartja. Összehasonlításul áll­jon itt két adat: a színház eddigi leg­magasabb, 1993-as állami támoga­tása hétmillió-kilencszázezer koro­na volt, amelyen túl az állam a fize­tések utáni járulékokat és a színház vagyonának értékcsökkenésével kapcsolatos összegeket is magára vállalta. A jelenlegi kormányt létre­hozó pártok koalíciós szerződése előirányozza a magyar színházak szlovákokéhoz hasonló támoga­tottságának elérését, ennek elle­nére például a pozsonyi, félannyi dolgozót foglalkoztató Astorka Színház éves támogatása kilencmil­lió körül mozog, hogy a kassai Álla­mi Színházat ilyen szempontból ne is emlegessük, de főleg tartózkod­junk az ottani és a tháliás alkalma­zottak fizetésének összevetésétől. Éppen ennek következtében kezdő­dött el ugyanis az „átáramlás” a Tháliából az „államiba”. A mozgékony, sokat tájoló színház Az állami támogatáson kívül komolyabb bevéte­li forrásuk nincs. társulata az elmúlt évadban majd­nem mozgásképtelenné vált, a mi­niszterelnök-helyettes és a kassai kerületi elöljáró-helyettes sze­mélyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy hozzájusson a gépjárművei­nek üzemképességét biztosító összeghez. Az állami támogatáson kívül komolyabb bevételi forrásuk nincs, mivel az előadásokból befo­lyó szerény bevétel, úgy, ahogy van, elszivárog bérelt gép­járművekre és üzemanyagra vagy egyéb apró kiadásokra. A társulat egyébként kénytelen áron alul adni magát, az apró magyarlakta tele­pülések ugyanis nem tudják kifi­zetni egy-egy előadás reális érté­két. Ezen a helyzeten csak magán­cégek, kultúraszerető magyar vál­lalkozók lendíthetnének, ám úgy tűnik, a „kultúraszerető vállalko­zó” fogalom tájainkon csaknem is­meretlen. Bár a tavaly novemberi Nemzetiségi Színházak Fesztiváljá­nak szponzorlistáján azért felbuk­kantak az első fecskék, egy pozso- nyi(!) magánszemély pedig né­hány hete kétszázezer koronás adományt utalt át a kassai(!) szín­ház számlájára. A magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, bármennyire szeretné, nem tarthat fenn egy másik ország kötelékébe tartozó állami színházat, annyit te­hetnek csak, hogy hozzájárulnak egyes kiadásokhoz, például ma­gyarországi vendégrendezők ho­noráriumához. A szlovákiai ma­gyar kultúra finanszírozási rend­szere iránti kíméletből tekintsünk most el a Thália Társulás mibenlé­tének elemzésétől, akik otthon vannak a terepen, tudják, mennyi fortély szükségeltetik ahhoz, hogy a társulat egyéb összegekhez is hozzájusson, a tájékozatlan több­séget meg ne zaklassuk fel ilyesmi­vel. Parlamenti képviselőink azon­ban annál inkább rászorulnának a telefonos ébresztésre, mivel az áb­ra szerint továbbra sem igazán re­gisztrálták a hazai magyar nyelvű színházak gondjait. A társulat(ok) létszáma egyre apad, színésznem­zedékek esnek ki, így egyre nehe­zebb a dramaturgiai terv kidolgo­zása, mivel szó szerint olyan dara­bokat kell választani, amelyek „ki­oszthatók”. Ideiglenes megoldást a két színházunk közötti színészcse­re jelenthetne, ám a távolságból adódó kiadástöbbletre nincs fede­zet, és ezt a két színház közötti nem teljesen súrlódásmentes kapcsolat is nehezíti. E tényt mostanra a lai­kus közvélemény is tudatosította, hiszen a komáromi társulat - a kas­sai publikum szomorúságára - le­mondta a beharangozott kassai vendégszereplést. A pár éve kis híján összedőlt kassai Timonová utcai színházépület to­vábbra is tatarozás alatt áll, állan­dó pénzügyi gondok közepette építgetik - hiszen az idei állami költségvetéséből az illetékesek ki­felejtették a szükséges összeget -, és bár a haladás szemmel látható, ezt a tempót figyelembe véve sok kormány váltja még egymást, amíg a jelenleg négy helyen szo­rongó alkalmazottak visszaköltöz­hetnek otthonukba. Pedig Fabó Ti­bor művészeti vezető szerint társu­latépítési szempontból is fontos lenne a munkálatok gyors befeje­zése, mivel a stúdiószínház új di­menziókat nyithatna, új felfogású, kísérletezöbb előadásoknak ad­hatna otthont. A fiatal művészek Kassára csalogatása csak megfe­lelő feltételek mellett sikerülhet, ám a színészlakás-gondokról még nem is szóltunk, a fizetésekről meg nem érdemes. A kerületi elöljáró- helyettes sem táplál hiú reménye­ket a művészekben, türelemre int, ahogyan őt inti türelemre a mi­nisztérium, mondván, hogy az egy év múlva életbe lépő új bértörvény majd hipp-hopp, mindent megold. Úgy legyen. Határon túli magyar fiatalok találkozója - ötödször Vendégek a fővárosban MTI-JELENTÉS Budapest. Budapest Főváros Ön- kormányzata ötödik alkalommal látja vendégül a határon túlról ér­kező mintegy 550 fiatalt, hogy megismerhessék Budapestet, egy­más országát és megtalálják a kö­zös gyökereket. A tegnap tartott fővárosi megnyitón Goldschmied József, a fővárosi ön- kormányzat kulturális menedzsere arról is beszélt, hogy a fiatalok az elkövetkezendő tíz nap folyamán előadásokat hallgatnak meg az in­formatikáról, a számítógépes újsá­gokról, a szenvedélybetegségekről és az egészséges életmódról. A közösségi esteken pedig alkalom nyílik arra, hogy verssel, dallal és tánccal erősítsék a nemzet kulturá­lis örökségéhez tartozó általános értékeket. A rendezvény fővédnöke Göncz Árpádné, a Kézenfogva Alapítvány kuratóriumának elnöke, védnöke pedig Schiffer János, Budapest fő­polgármester-helyettese. Körösi Orsolya, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumának he­lyettes államtitkára utalt a népi kulturális hagyományok ápolásá­nak szükségességére. Örömmel ál­lapította meg, hogy a rendezvény kiemelt támogatója a Nemzeti Kul­turális Alapprogram népművészeti szakmai kollégiuma, az Ifjúsági és Sportminisztérium, illetve az Illyés Közalapítvány. Az idei találkozóra 15 ország mint­egy 550 képviselője látogatott Bu­dapestre, és a környező országok mellett a magyar fővárosba érkez­tek Németország, Finnország, Észt­ország, Lettország, Litvánia, Izrael és Svájc képviselői is. Báthory János, a Határon Túli Ma­gyarok Hivatala elnökhelyettese el­mondta: a hivatal üdvözli a főváro­si önkormányzat kezdeményezé­sét, és fontosnak tartja a Kárpát­medence fiataljainak egymásra ta­lálását, a közös gyökerek ápolását. A vendégek a Budapesti Búcsú kü­lönböző színhelyein - Vörösmarty tér, Széchenyi-fürdő melletti szín­pad, Hajógyári-sziget - mutatják be színes kulturális műsoraikat. LAPAJÁNLÓ „Az oktatásügy területére is rá­nyomta a bélyegét a politikai stabili­tás hiánya...” - úja Szigeti László oktatásügyi államtitkár Két év mér­lege című cikkében, melyben bemu- tafia a Dzurinda-kormány eddigi oktatásügyi tevékenységét. Míg Horváth Géza Lélekalázó módsze­rek? című írásában a tehetségfej­lesztésre hívja fel a figyelmet, addig Lukács Zoltán százados Bombaria­dó!-ja és Mészáros Károly Bambari­adója a bombariadókra, e kissé költ­séges „mulatságokra” összpontosí­tanak. A megelőzhető nyári beteg­ségekről szól dr. Kiss László Szün­idei orvoslások című írásában, dr. Stredl Terézia pszichológus pedig a megérdemelt pihenés, a szünidő megtervezéséről. Csáky Károly az életképesebb iskolákról, Csicsay Alajos egy példaértékű kezdemé­nyezésről beszél, Jakab István pedig arra „szólítja fel” kollégáit, hogy „Seperjünk a magunk portáján is!” Megismerhetjük a komáromi Selye János Gimnázium igazgatóját Far­kasné Bartakovics Adrianna tollá­ból, Bödők Zsigmond pedig Xántus János életét meséli el. Mellékle­tünkben a Katedra-verseny és a Si- monyi Zsigmond Helyesírási Ver­seny eredményeit közöljük, magyar művelődéstörténeti poszterünk, mely Balázsy Géza rajzának felhasz­nálásával készült, az Árpád-ház csa­ládfáját mutatja be. (na) Még kapható a Katedra folyóirat júniusi száma Költséges „mulatságok”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom