Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-03 / 127. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 3. VENDÉGKOMMENTÁR Globalizáció Lassan olyannyira belemerülünk honi béka-egér harcainkba, hogy az, ami Európát és a vüágot foglalkoztatja, számunkra úgy tűnik, mintha a Marsról küldené- nek érthetetlen jeleket. Persze, szívesen bekerülnénk az európai elitbe, az EU-ba vagy az OECD- be. Csakhogy akkor tudomásul kell vennünk, hogy Európa és a világ aktuális kérdéseivel komolyan kell foglalkoznunk. Az ENSZ Végrehajtó Bizottsága jóváhagyta a Millenniumi jelentést, a vüág kormányfőinek szeptemberi csúcstalálkozójának alapdokumentumát, melynek címe Mi, a vüág emberei. Ennek értelmében az ENSZ a 21. században elválja a kormányoktól, hogy a globalizáció minden előnyét hozzáférhetővé tegye a világ minden lakója számára. A világnak háromfajta szabadságért kell küzdenie. Az emberiségnek meg kell szabadulnia a nyomortól, a félelemtől, és a környezetet meg kell mentenünk a következő nemzedékek számára. 2015-ig a szélsőséges nyomort a felére kell csökkenteni., A jobb sorsú országoknak szolidaritást kell vállalniuk a jobb sorsra érdemes országokkal” - áll a jelentésben. Rendelkezésükre kellene bocsátani- uk piacukat, és nagyvonalú fejlesztési programokkal kellene őket támogatni. Ami a félelmet illeti, napjaink háborúinak többsége országhatárokon belül folyik. Az emberiség ellen elkövetett bűntényeket nem szabad az államok szuverenitásának leplével eltakarni. A jogállamot erősíteni kell azzal is, hogy kötelezővé váljon az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása. Az ENSZ békeéltető műveleteihez általános támogatást kell szerezni. Új etikai kódexet kell elfogadni, hogy megőrizhessük az életteret, a környezet megmentéséhez szükséges összegeket a gazdasági kiadások közé kell sorolni. Elengedhetetlen a „zöld költségvetés” elkészítése. Hat közös értéket emel ki a jelentés: szabadság, igazság és szolidaritás, tolerancia, az erőszak felszámolása, a természet tisztelete, közös felelősség. „Az új millennium kihívásainak az ENSZ csak akkor tud eleget tenni, ha a nemzetek elfogadják új küldetését. Fel kell termi a kérdést, milyen ENSZ-t készek a Föld lakói támogatni. A mülenniumi csúcsnak erre is választ kell adnia. S ez jelölné ki az ENSZ útját a következő évtizedekre. Ez bennünket is érint, ezért hiába hivatkozunk arra: megvan a magunk baja. A szerző filozófus, egyetemi tanár KOMMENTÁR A párttörvény 3. síkja TÓTH MIHÁLY Ha nem tudnánk, kihez van szerencsénk, akár nyomban a politikai kultúra védőszentjévé is avathatnánk Vladimír Meciart, amiért nem tud napirendre térni afölött, hogy tájainkon úgy honosodott meg a többpártrendszer, hogy vannak politikusok, akik egyidejűleg akár 2-3 párt igazolványát is szívük felett hordják. Csakhogy tudjuk, a HZDS törvény-előkészítői dolgozták ki 1998 tavaszán a jogszabályt, amelynek nyomán áttekinthetetlenné vált a Meciar után kormányra került koalíció pártstruktúrája. Ahogy közeledik a választások időpontja, a józan ész egyre inkább azt diktálja, hogy aki nem csak 4 évre kívánja Meciart távol tartani az ország kormányzásától, annak minden lépését, intézkedését a HZDS 2002-es győzelme megakadályozásának szolgálatába kell állítania. Eddig két síkon folyt ápárttörvény-módo- sítás elbírálása. Az egyik síkon az alkotmányjogászok érveltek. Döntetlen eredménnyel. A másik síkon csak arról esett szó, hogy egy-egy párt vezetésében megvan-e hozzá a politikai akarat, hogy számon kérhetően törvénybe iktassák: minden állampolgár egyszerre csak egy politikai pártnak lehet a tagja. A HZDS ezúttal is bebizonyította, noha alpári, Közép-Balkánra emlékeztető a politikai stílusa, a szlovákiai közéleti nyomorban rejlő lehetőségeket jobban ki tudja aknázni, mint azok a pártok, amelyek egyébként joggal büszkék intellektuális hátterükre. Előre kiszámítható volt, hogy lesznek politikusok, akik egyszerre 2-3 pártnak is tagjai lesznek. A párttörvény-módosítás bírálói teljesen elhanyagolták a jelenség 3. síkjának szemügyre vételét, miközben törvényjavaslatával Meciar csak erre a síkra épített. Tisztában volt vele, hogy az egyszerű emberek tömege miként vélekedik egy-egy elsőgamitúrabeli politikus többpárti Jelenlétéről”. A legiskolázatlanabbak azt mondják: köpönyegforgató. A képzettebbek karrierizmust kiáltanak. Van, aki megélhetési politizálásnak nevezi a jelenséget, és erkölcsi fertőt emleget. Egyetlen, a politikában egyébként gyakran alkalmazott megoldás jelentette volna a koalíció számára járható utat: Meciar ötletének kisajátítása. Az SDE megpróbálkozott vele, de Migas jelenléte miatt minden lépése gyanússá válik. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com A pénzmosodát már régen feltalálták, a kutyamosót csak napjainkban. Kérdés: az állatvédők mit szólnak ehhez? (CTK/AP) Gondolatok az Országos Millenniumi Pünkösdi Népművészeti Ünnepségekről Balsorsszemlélet helyett: hass, alkoss, gyarapíts! Vannak ünnepek, amelyek nemcsak múltat idéznek, hanem jövőt is alapoznak. Ezek közé tartozik az Országos Millenniumi Pünkösdi Népművészeti Ünnepségek, amely nemzeti történelmünk egyik legjelentősebb korszakára, a keresztény magyar állam megalapítására emlékeztet. GÁSPÁR TIBOR A mi államalapításunk is - bár az ezredik évhez kapcsoljuk - több évszázados szervezés eredménye. Már első fejedelmeink felismerték, hogy a Kárpát-medencében élő népek megmaradásának egyetlen lehetősége a modem közigazgatási keretek kialakítása. így a magyar államépítési folyamat már a 9. század első felében elkezdődött, és a 12. század végén fejeződött be; a vármegyék szervezése 100 évig tartott, a Felvidék, az Északi-Kárpátok benépesítése pedig még újabb 200 esztendőt vett igénybe. A kereszténység a széles tömegek előtt kinyitotta a műveltség kapuit - gondoljunk csak a 11-12. században megélénkülő közművelődési tevékenységre. A közös nyelvi fogalomrendszer, a közös gondolati kultúra, a rendszeres közös éneklések forradalmi változást hoztak az emberek kapcsolatrendszerében. Az új hit a magyar kultúrát is modernizálta. E történelmi komák fegyvereit, viseletéit és használatukat láthatják a Martosra látogatók június 10-11- én a millenniumi rendezvényen, de haditornára, íjászbemutatóra, népi játékokra, íjászoktatásra is sor kerül, szerepelnek még kézművesek, vásári komédiások, gólyalábas maskarások, históriásének-mon- dók, kobzosok, táncosok. A gazdag ünnepség igazi jelentősége azonban e műsorszámok erkölcsi értékében van. A résztvevőkben erősíti a történelmünk, hagyományaink iránti tiszteletet, szülőföldünk, anyanyelvűnk sze- retetét, nemzeti értékeink és embertársaink megbecsülését. A 20. század tragédiái, sorscsapásai megrendítették népünk önbizalmát, különösen az elszakított nemzetrészekben gyengítették az önbizalmat, a jövőbe vetett hitet, amelynek következtében oly nagymértékben növekedett az asszimiláció. Ennek megállítása azoknak a feladata, akikben erős a lélek, akik még képesek megmaradásunkat erősítő összejövetelek szerveNem mindegy, milyen emberek vezetik a nemzeti közösségeket. zésére, akik a balsorsszemlélet helyett a „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül” gondolatkört vallják. A történelemben nem rendeltetés- szerű törvények uralkodnak, igen komoly szerepe van az emberi leleménynek, cselekvésnek, következetes munkának, tehetségnek. Érvényes ez a mára is, s egyáltalán nem mindegy, hogy milyen műveltségű, felkészültségű emberek vezetik a nemzeti közösségeket, szervezik kulturális rendezvényeiket. A magyar nyelv és a magyar kultúra ápolásában a legnagyobb szerepet azok játsszák, akik hitet tudnak önteni sorstársaikba. A nyelv önmagában nem megtartó, hanem összetartó erő. A közösség érintkezési eszköze, amelyet nemcsak családi és baráti körökben, hanem együvé tartozásunkat erősítő ünnepségeinken is használunk. El kell érnünk, hogy gyermekeink ugyanolyan szintű művészeti, történelmi, irodalmi kultúrát szívjanak magukba, mint az anyaországiak. Ha ez nem sikerül, aldtor a jövőben hátrányba kerülnek. Ezért kell egyre nagyobb gondot fordítanunk nemzeti kultúránk megtartására és a kultúra tudományos színvonalának emelésére. Nemzetrészünk most válaszút előtt áll: vagy képesek vagyunk megmaradásunkat biztosító intézmények, színvonalas kulturális rendezvények létrehozására, vagy elsorvadunk. Ha nemzettudatot erősítő értelmes pedagógusok, lelkészek, alkotóművészek, kulturális szakemberek nevelik népünket, akik egy emberként felsorakoznak iskoláink és kultúránk védelmére, akkor van remény a megmaradásra. Jövőnket nem bízhatjuk címekkel díjazott félművelt önjelöltekre, szerény képességű könyöklőkre, hanem olyan művelt, okos emberekre, akik képesek a magyarságot egybefogó szellemi haza építésére. Az Országos Millenniumi Pünkösdi Népművészeti Ünnepségek is hozzájárulnak e szellemi haza építéséhez. A magyarság kulturális egysége mindig megvolt. Határok változtak, uralkodók jöttek-mentek: népünk pedig nem 1100, hanem majd 2500 éve tarthatja számon magyarként önmagát. A szerző nyugalmazott pedagógus VISSZHANG A történések közlése nem bűn Érdekes jelenség, hogy manapság nem az érintett személyek, hanem helyetteseik próbálják tisztázni az olykor tisztázhatatlan helyzeteket. Nincs ez másképp az arzénnal kapcsolatos riporttal sem. Értem én Nagy Imre, az Érsekújvári Járási Hivatal elöljáró-helyettesének reakcióját - bár karakánabb lett volna, ha az érintett személy magyarázná a saját bizonyítványát -, de csak nem gondolta komolyan, hogy azért, mert az MKP a kormánykoalíció tagja, a KDH-t (vagy akármelyik koalíciós pártot „amellyel, illetve akikkel együtt kormányozzuk ezt az országot, és nagy valószínűséggel a közeljövőben is egymás támogatására leszünk ítélve”) kizárólag dicsérni szabad az egyetlen szlovákiai magyar napüap hasábjain! Nem vagyok meggyőződve arról, hogy azok az emberek, akiknek nincs magas rangú szószólójuk a parlamentben, elégedettek lennének azzal, hogy ők és gyermekeik ivóvize nem a iegmegfelelőbb, még ha Nagy Imre úgy tartja, hogy természetes dolog, ha a KDH-s elöljáró úr „a szóban forgó falu szülöttje ” segítségét kérik. Nem ezt nevezik klientelizmusnak? De nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, amin az elöljáró-helyettes finoman átsiklott. A lényeges kérdés ugyanis az: miért volt szükség arra, hogy az elöljáró úr nyüvánosan nem kifogásolta, sőt elfogadta az egészségügyi miniszter döntét, de nyomban VISSZHANG Budapesti levél Szomorúan olvastam 2000. június 1-ei lapszámukban „Könnyű pesti sértés” hatásvadászó címmel megjelent, az Illyés Közalapítvány Kuratóriumát bíráló cikket. A főcímében már valótlanságot állító írás - „Az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma nem veszi komolyan a kisebbségi szakmai tanácsokat” - alapvető tárgyi tévedésen alapul. Az Illyés Köz- alapítvány Kuratóriuma valameny- nyi pályázat tárgyában kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkezik, hiszen ez a testület viseli a kizárólagosjogi és gazdálkodási felelősséget is. A Kuratórium megalapozott döntéshozatalát kizárólag javaslattételi joggal segítik a határon túli alkura- tóriumok és szakmai tanácsok, mégpedig a magyarországi támogatási gyakorlatban egyedülálló módon, a Kárpát-medencében közel 500 határon túli magyar közéleti képviselő vesz részt az Illyés Közalapítvány döntéshozatali eljárásában. A szakmai tanácsok feladata nem a pénzosztás, ahogyan Önök vélik („Nem szólva arról, hogy a tanács azt a pénzt osztotta szét, amelynek sorsát tagjai kezébe adták”), hanem a szakmai véleményezés. A szakmai tanácsok és alkuratóriumok javaslatait közel teljes egészében elfogadja és megerősíti a Kuratórium (a május 10-ei ülésén a mindösszesen 771 beérkezett szlovákiai pályázatból az alkuratórium és az illetékes szaktestületek 520 pályázatot javasoltak támogatásra, ezekből a Kuratórium 497 esetben módosítás nélkül megszavazta a javasolt támogatást, a lapkiadás szakmai tanácsa által véleményezett 23 pályázat esetében sem bírálta felül a javaslatokat - amihez egyébként teljes mértékben joga let volna -, hanem az Önök által is idézett szempontok alapján felülvizsgálatra visszautalta. Tényszerűen és számszerűen ennyit arról, hogy a Kuratórium komolyan veszi-e, vagy sem a kisebbségi szakmai tanácsokat. Cikkükben azt állítják, hogy a kuratóroumi vitán jelen nem levő szlovákiai alkuratórium tagjai szerint „a kuratórium tagjai vajmi keveset tudnak a szlovákiai magyar lapokról”. Eltekintve az állításban foglalt logikai ficamtól - ha valaki nincs jelen egy vitán, akkor hogyan nyüat- kozik a vitapartnerek felkészültségéről - biztosíthatom, hogy a szlovákiai magyar sajtót 10 éve anyagilag támogató Illyés Közalapítványnak, ü- letve kuratóriumi tagjainak-többek között a Magyar írószövetség elnökének, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Külügyminisztérium képviselőinek - van „vajmi” ismerete e tárgyban. Ünnepélyes keretek között 2000. május 26- án - öt nappal a cikk megjelenése előtt - Főszerkesztő Asszonnyal Budapesten aláírtuk azt a szerződést, amely alapján a korábbi évekhez hasonlóan a pozsonyi Üj Szó az Illyés Közalapítvány 2 824 800 forint öszegű támogatásával egyedüli szlovákiai lapként részesülhet a Magyar Távirati Iroda műholdas hírszolgálatában. A személyes találkozónk során szívesen válaszoltunk volna Fő- szerkesztő Assszony bármilyen kérdésére, készséggel ismertettük volna utóbb is álláspontunkat - miként azt a magyarországi Magyar Hírlap érdeklődésére megtettük, ám a pozsonyi Új Szó kérdésre sem méltatott. U. i. Érdeklődéssel várom a kuratóriumi ülések hivatalos jegyzőkönyvének nyelvezetére és stílusára vonatkozó esetleges kifogásaikat, dr. Veress László irodaigazgató persze négyszemközt - közölte, nem ért egyet dr. Milan Krkoska kinevezésével. Tibor Sagát egészség- ügyi miniszter bevallása szerint a KDH döntésére hivatkozva. Ezek után nyilvánvaló, ha valaki politikai síkra helyezte ezt az ügyet, az nem én voltam. Ha ez nem történik meg, nem született volna meg az írás sem. így aztán szó sincs politikai harcról, csupán a tények rögzítéséről és közreadásáról. Akkor is, ha ez az érintett személyeknek nem igazán tetszik. Péterfi Szonya Miroslav Kusy
