Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-26 / 146. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 26. Egyesek szerint Michael Schumacher akár Alain Prostot is utolérheti, aki Forma-1-es pályafutása alatt 51 futamgyőzelmet aratott; Schumacher legutóbb Kanadában nyert Schumacher biztos úton halad a Ferrarival Slavomír Lener, az NHL-ben szereplő Florida Panthers edzője úgy véli, a hokizás mellett viselkedni is tudni kell - ezért nagy a kereslet a „csehszlovák" játékosok iránt Öt európai nagydíj után a Forma-1 száguldó cirkusza kontinenst váltott. Ezúttal a kanadai Montreal adott ott­hont a sorozat nyolcadik fu­tamának. Ezen a pályán ko­rábban is mindig esemény­dús versenyeket rendeztek. JÁN HUDOK Tavaly Michael Schumacher, Da­mon Hill és Jacques Villeneuve is ugyanannak a falnak ütközött, He­inz-Harald Frentzennek kellemet­len balesete volt, Eddie Irvine pedig David Coultharddal ütközött. Idén már a rajt előtt minden csapat izga­tottan várta a viadalt, mert a mete­orológusok a futam idejére esőt jó­soltak. Az első négy rajtkockát a szokásos „előfizetők”, tehát a Ferra­ri és a McLaren pilótái foglalták el. Schumacher indult az első helyről, a másodikról Coulthard, mögötte Barrichello, majd Häkkinen. Az utóbbi idén csak árnyéka tavalyi és tavalyelőtti önmagának. Talán Niki Laudának lesz igaza, aki nemrég ki­jelentette: a repülő finnek új csapat után kellene néznie, hogy kellő mo­tivációt találjon. A Kanadai nagydíj előtt megint beszédtéma volt Häk­kinen helyzete a McLarennél. A finn versenyző ugyan megdicsérte Coulthardot a monacói teljesítmé­nyéért, de továbbra is magát tartja Schumacher legnagyobb vetélytár- sának. így aztán Ron Dennis csapat­főnök nem tud új taktikát kidolgoz­ni, s a Mdaren idén ezen bukhat meg. „Két világbajnoki címével Mi­ka aranybetűkkel írta be a nevét a sportág történetébe. A csapat stra­tégiáját akkor kellene átrendezni, ha - úgy mint tavaly - valamelyik versenyző elvesztené matematikai esélyét a világbajnoki cím megszer­zésére. Természetes, hogy ilyenkor jelentkeznek a rivalizálás jelei, de ezt nem kell komolyan venni. Ösz- szességében véve jó kollégák” - mondta Dennis. Coulthard idén már két futamot megnyert, de ugyanakkor állandó­an pechje van. Brazíliában hat pon­tot megvontak tőle, mert a terelő- számyak szabálytalan felfüggeszté­se miatt diszkvalifikálták. A Kana­dai Nagydíj előtt pedig a felvezető köméi bedöglött a motorja. A szere­lők szabálytalanul segítettek rajta, ezért 10 másodperces büntetést ka­pott. Coulthard elismerte bűnössé­gét, de bízott benne, hogy a nem­zetközi szövetség korábbi vitatható döntései miatt ezúttal megkegyel­meznek neki. „Nem akarok senkit kritizálni, de a FIA megértőbb is le­hetne. Amit csinál, az elüldözi a kö­zönséget. Michaellel olyan párhar­cot vívhattunk volna, amelyet az egész világ örömmel néz” - mondta Coulthard a Kanadai Nagydíj után. A szabály azonban szabály. Ha 15 másodperccel a rajt előtt segítségre van szüksége egy versenyzőnek, fel kell emelnie a kezét, s megvárnia, amíg elmegy a mezőny, csak azután kaphat segítséget. Häkkinennek sem sikerült a start. A Daily Mirror című angol lap szerint az elején úgy látszott, mintha Häk­kinen tolatott volna. Nem elég, hogy Barrichello mögé került, még Jacques Villeneuve is megelőzte. Ez döntő pillanatnak bizonyult, mert a szemfüles kanadai egyszerűen le­blokkolta a többieket, s közben Schumacher szépen elhúzott. Ron Dennis a futam után Häkkinent is, Villeneuve-öt is bírálta: „Mika túl óvatos volt az első kanyaroknál, ami körönként másfél másodper­cünkbe került. Villeneuve vakmerő­én autózott, de hazai környezetben bizonyítani akart.” A kanadai világ­bajnoknak szokás szerint nincs sze­rencséje az édesapjáról, Gilles-ről elnevezett pályán. A versenyt a bo- xutcában veszítette el, ahol a vizes gumik helyett szárazakat kapott. Agresszivitására a végén ráfizetett, és zsinórban negyedszer ütközés miatt adta fel a versenyt. S közben Ralf Schumachert is lelökte a pályá­ról. „Elnézést kértem tőle, nem tu­dom, mi többet tehetnék érte. Eset­leg ha nyugtatót adnék neki, hogy lehiggadjon...” - viccelődött a fu­tam után Villeneuve. Az effajta hu­morra azonban sem Schumacher, sem a nemzetközi szövetség nem volt kapós - Villeneuve utólag 25 másodperces büntetést kapott. Az eső valamennyi istállónál galibát okozott, kivéve a Benettont. Flavio Briattore csapatfőnöknek valószí­nűleg a legjobb meteorológusok dolgoznak. Mindkét Benetton-ver- senyző teli tartállyal vágott neki a futamnak, ezért (a többiekkel ellen­tétben) csak egyszer kellett kiállni- uk a boxutcába kereket cseréim. Fi- sichella a kilencedikről egyszer csak a második helyre jött fel, s bár Barrichellót nem tudta visszaszorí­tani, Häkkinennel megbirkózott. Fisichella Kanadában éppen fordít­va teljesít, mint Vüleneuve: már ne­gyedszer ért el dobogós helyezést. A Benettonnak idén még csak ő szerzett pontokat, neki köszörihe- tően a csapat a harmadik helyen áll a konstruktőrök versenyében a Fer­rari és a McLaren mögött. A McLaren 500., jubileumi nagy­díja után (1966-ban indult elő­ször a világbajnokságon, 11 egyé­ni világbajnoki címet nyert, a konstruktőrök versenyében nyolc­szor lett első) Michael Schuma­cher állhatott a dobogó legmaga­sabb fokára, s ezzel megtörte az első rajtrács átkát. (Mint ismere­tes, utoljára Mika Häkkinen nyert az első helyről indulva, tavaly a Hungaroringen.) Persze közreját­szott az olaszok stratégiai manő­vere, ezt a Ferrari munkatársai is elismerték. Michael Schumacher autójával ugyanis nem volt min­Mika Häkkinen még mindig csak harmadik a világbajnoki pontversenyben den rendben: a fékek meghibáso­dása miatt Schuminak vissza kel­lett vennie a sebességből, de Bar- richellóra ráparancsoltak, ne előzze meg csapattársát. Michael megköszönte Rubens együttmű­ködését: „Egy napon majd vi- szonzom neki a szívességét.” Ru­bens Barrichello végleg beillesz­kedett az olaszokhoz, az utóbbi futamokon egyre jobb teljesítmé­nyeket nyújt. A szerelők is formá­ba lendültek, a Kanadai Nagydí­jon nem okozott nekik gondot, hogy a két pilóta közvetlenül egy­más után állt ki kerékcserére. Bár a brazilnak néhány pillanatot várnia kellett, ez sem akadályoz­ta meg a második hely biztos megszerzésében. Michael Schu­(TA SR-fe(vétel) macher a legjobb úton halad har­madik világbajnoki címe felé. Ka­nadában pályafutása negyedik Grand Prix-ját nyerte, s így már csak egy győzelemmel van lema­radva a legendás Ayrton Senná- tól. Egyesek szerint jövőre akár Alain Prostot is beérheti, akinek 51 alkalommal sikerült az első helyen célba érnie. Nem túl gyakori eset a jégkorongban: iskolapadból a lcispadra Gáborík is azok közé tartozik, akik iránt komolyan érdeklődnek a tenge­rentúli csapatok (TA SR-felvétel) ANDREJ MIKLÁNEK Slavomír Lener azok közé az edzők közé tartozik, akik jégko- rongozóként nem voltak sztárok. A kispadig kitartó munkájának, tanulmányainak és nyelvtudásá­nak köszönhetően jutott el. Ez pe­dig - legyünk őszinték - nem túl gyakori jelenség. Miután befejezte játékos pályafu­tását, a prágai Károly Egyetem Testnevelési Karán szerzett okle­velet. Az iskolai évek alatt a Sparta diák-, majd serdülőcsapatánál ed- zősködött. Tanulmányai befejez­tével a Dukla Tábor együttesénél töltötte le a kötelező katonai szol­gálatot. Itt végre felnőttekkel fog­lalkozhatott, még ha nem is az él­vonalban, hanem egy osztállyal lejjebb. Aztán érdekes ajánlatot kapott. ,A szövetségre érkezett egy fax Kínából, ahol a szocialista országok mintájára szerették vol­na magasabb színvonalra emelni a jégkorongot. Ehhez kerestek meg­felelő szövetségi kapitányt a válo­gatott élére. Lehet, hogy őrültség­nek tűnik, de megpróbáltam” - emlékszik vissza szakvezetői pá­lyafutása első vakmerő vállalkozá­sára. Két évet töltött az ázsiai or­szágban, nem sokkal visszatérése után a Sparta trénere lett, a követ­kező állomás a válogatott volt, s ami velejár: világbajnoki aranyér­mek, olimpiai bajnoki cím, ajánla­tok az NHL-ből. A nyilvánosság mindezt jól tudja. A neves szak­ember, aki jelenleg a Florida Pant­hers vezetőedzője, nemrég Po­zsonyban járt. Ön európai tréner, s közismert, hogy a tengerentúlon nem túl népszerűek a nem észak-ameri­kai ezdők. Hogyan fogadta érke­zését a floridai közönség? Nem akadt gond. Szinte vala­mennyi kollégámmal tegeződöm, bármikor bármiről el tudunk be­szélgetni. Szerintem inkább azok­nak az édzőknek lehetnek problé­mái, akik külföldiként Európában akarnak elhelyezkedni. Például Németországban vagy Svájcban sokkal zártabb a közösség, mint Észak-Amerikában, ezt bármelyik szakvezető megerősítené, aki kon­tinensünkön tevékenykedett. Ame­rikában, ha úgy vesszük, mindenki bevándorló, ezért könnyebben fo­gadják el az idegeneket. Nem is tesznek különbséget európai vagy kanadai közt - mindkettő egyfor­mán „idegen”. Mi általában a kana­dait és az amerikait egy kalap alá vesszük, de náluk szigorúan elvá­lasztják a kettőt. Az érdekesség kedvéért elolvastam a Florida játé­kosainak életrajzait. A hat európai hokisunk mellett legalább tizen­egyen vannak a védenceim között, akiknek az öreg kontinensre nyúl­nak vissza gyökereik. Persze az eu­rópai edzőket egy kicsit más mér­cével mérik, mert a klubnak több a kiadása: a repülőjegyek, a munka- vállalási engedély, ez mind mind plusz pénzbe kerül. Ezzel minden menedzser előre számol. Pavel Bure személyében van egy igazi világklasszisa a Pant- hersnek. Milyen az együttmű­ködés egy ilyen típusú sztárral? Természetesen valamennyi csil­lagnak megvan a maga elképzelé­se és a maga helye a csapatban. Mi azt várjuk el Paveltől, hogy gó­lokat szerezzen és bekapcsolód­jon a védekezésbe is. Mindenki tudja, hogy egy ilyen játékos 25-28 percet tölt a jégen mérkő­zésenként, míg a negyedik formá­ció tagjainak mindössze 3-5 perc jut. Pavelt az emeberelónyös és ­hátrányos helyzeteknél is szinte kivétel nélkül bevetjük, mert játé­kával az ellenfél két tagját is lekö­ti. Ráadásul rendkívül veszélyes kontrákat dolgoz ki. Én csak di­csérni tudom. Pavelt, abszolút profi, aki példásan teljesíti a fel­adatait. O az, aki tízezreket vonz a lelátókra, s ezért nagyon hálá­sak vagyunk neki. Az európai jégkorong fél lépés­sel előbbre van, mint a tengeren­túli, ezt aligha lehet kétségbe vonni. Mit szólnak ehhez az óce­án másik oldalán? Bár európai vagyok, már hét éve Észak-Amerikában élek, ezért van némi áttekintésem. Azt hiszem, ezt az amerikaiak is jól tudják és bizonyos mértékben értékelik is. Azért ők nem olyan rosszak, ahogy saját magukról szoktak ír­ni, de sokat kell még tanulniuk az európaiaktól, elsősorban a takti­kai felkészülés terén. Például a nyári edzéseket csak nemrég ve­zették be. Ennek előbb-utóbb ki kell ütköznie. Már az észak-ame­rikaiak is rájöttek, hogy a fizikai felkészülés során nem elég gol­fozni meg teniszezni. A csapatok többsége szigorú és részletes programot dolgozott ki a játéko­soknak a nyári szünetre. A másik lemaradás az utánpótlás-nevelés­nél nyilvánul meg. A fiatalokkal csak 14-16 éves korukban kezde­nek el komolyan foglalkozni, ad­dig ügyet sem vetnek rájuk. Ezért tudnak jobban korcsolyázni az európaiak és ezért ismerik jobban a taktikai trükköket. Mindezzel ma már az amerikaiak is tisztában vannak, s változtattak a hozzáál­lásukon. Nekik az az előnyük, hogy sokkal több pénzt áldoznak a sportra. Calgaryban pélául 86 fedett csaronk áll a csapatok ren­delkezésére, ez több mint az egy­kori Csehszlovákiában volt. Plusz van még egy csomó műjégpályá­juk. Ha ebből csak egy kicsit is profitálnak, gond nélkül fel kell zárkózniuk az európaiakhoz. Az utóbbi időben egyre na­gyobb a kereslet az NHL-ben a cseh és a szlovák hokisok iránt. Minek köszönhető ez a hirtelen érdeklődés? Elsősorban annak, hogy jó játéko­sokról van szó, szinte mindenki sztár lett a tengerentúlon. De van itt még egy szempont. Vegyük pél­dául Pavol Demitrát. Amellett, hogy elsőosztályú játékos, soha nincs vele probléma, nem okoz neki gondot beépülni a csapatba és vezéregyéniséggé válni. Nin­csenek botrányai és a jégen kívül is méltón reprezentálja a klubot. A finnek vagy a svédek túl zárkózot­tak, nem járnak társaságba, gyak­ran utazgatnak haza. Érdekesek az . Kiváló a hokitudásuk, de sok a baj velük, arrogánsak az újság­írókkal szemben és gyakran gyűlik meg a bajuk a rendőrökkel. Ma­radnak hát a jó fiúk szerepében a csehek és a szlovákok. A klubok szívesen látják őket. Hogyan osztották el a munkát a Florida Panthersnél Terry Mu- rayvel? Sikerült beépítenem azt a játékstí­lust, amelyet Ivan Hlinkával a vá­logatottnál alkalmaztunk - több világversenyen is sikeresen. A baj­noki mérkőzéseken Terry a táma­dókat, én a védőket dirigálom. Ez mindkettőnknek megkönnyíti a helyzetét, mert könnyebb 8-12 já­tékosra, mint az egész csapatra fi­gyelni. Néha azonban Terry a ma­ga elképzelései szerint beleavat­kozik a hátvédsor munkájába, ele­inte ez szinte találkozónként meg­esett. Aztán idővel egyre ritkáb­ban tette, s a szezon végén már a szavát adta, hogy a jövőben ez nem fog előfordulni. Emellett ren­geteg kötelességem van az edzése­ken vagy az ellenfél játékának elemzésekor. Ennek az az eredmé­nye, hogy a hét folyamán alig van időm levegőhöz jutni, ráadásul rengeteget utazunk a különböző színhelyek miatt. Mennyire elégedett a Floridánál eltöltött első évvel? A szezonnak három alapvető sza­kasza volt. Eleinte kiválóan ját­szottunk, majd nagyjából 50 mér­kőzés után bekövetkezett az első válság, amelyen sikerült túltenni magunkat, de már nem korongoz- tunk igazán jól. A playoffba kerü­léshez ez bőségesen elegendő volt, az első fordulóban aztán a későbbi győztes New Jerseybe botlottunk, amely 4:0 arányban kiütött ben­nünket Csalódottak voltunk, több­re számítottunk. Szerencsére Flo­ridán óriási az érdeklődés a hoki iránt, az új idényben szinte vala­mennyi találkozónkat telt ház előtt vívjuk majd. A klub tulajdonosai elégedettek, játékosállományunk pedig garancia arra, hogy jövőre eredményesebbek legyünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom