Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-24 / 145. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 24. KOMMENTÁR Elfogyott a türelem PÉTERFI SZONYA Bármennyire kellemetlen, meg kell értenünk a gyógyszerforgalma­zók és patikusok radikalizálódását, hiszen eddig hiába folytattak harcot az állami masinéria ellen. Meg kell értenünk, miért fogyott el a türelmük, miért jelentették be: vége a hitegetésnek, ha az ál­lamjúlius 1-jével nem kezdi meg az adósságok rendezését, a gyógyszerforgalmazók csak azonnali készpénzfizetés ellenében szállítanak a patikáknak. A gyógyszertárak reakciója sem marad­hatott el: bejelentették, ők is készpénzért adják ki az orvos által fel­írt orvosságot. A szerencsétlen beteg egy bizonylattal caplathat az egészségbiztosítóba, abban a reményben, hogy pénzét azonnal visszakapja. Az egészségügyi minisztérium vezetése a hír hallatán mi mást tehetett volna, az eljárás jogtalanságára figyelmeztetett abban a reményben, hogy az érintettek - mint az évek során annyi­szor - engednek követeléseikből. Bár a kormányfő is foglalkozott az egészségügy áldatlan helyzeté­vel, s a költségvetésen túl havi 500 milliót ígért az adósságok ren­dezésére, ez csak csepp a tengerben, hiszen a gyógyszer-körbetar­tozás már elérte a 9 milliárd koronát! A forgalmazók és a patikusok nem csupán az ágazat, hanem elsősorban saját gondjaik azonnali megoldását követelik. Vagyis a többévi számlák fokozatos megtérí­tését. - Mivel a biztosítók nem rendezik időben a gyógyszerészekszámlákat, ők sem fizetnek nekünk, mi pedig a gyógyszergyártóknál halmoztunk fel tetemes adósságot. Kilépni a bűvös körből csak úgy lehet, ha azonnal pénzt kapunk - elégelték meg a forgalmazók a megalázó helyzetet, az üres szólamokat, a pótmegoldásokat. A kormány - mint már annyiszor - ismét csak részben képes orvo­solni a bajt. Az üres kasszára hivatkozik, pedig másfél évvel ezelőtt ígéretet tett arra, hogy a meciari éra ismert privatizőrei által „át­mentett” többmilliárdos vagyonnak legalább egy részét visszaszer- zi. És ebből a rezesi, meciari, martinkai, sobonai, poóri, gavomíki és sorolhatnánk vagyonból rendezni lehetett volna mind az ágazat 15 milliárd, mind a gyógyszerlánc 9 milliárd koronás adósságát. egyes pártok, amelyek gyorsan és egyszerűen akarják növelni a népszerűségüket, szinte mindig a nyugdíjasok felé fordulnak. A fiatal pályakezdőknek, a család­apáknak és -anyáknak, a mun­kaügyi hivatalokba induló friss végzősöknek, és azoknak, akik éhbérért kénytelenek dolgozni egy-egy magánvállalkozónál, Balék valahogy nem akarnak se­gíteni. Merthogy ahhoz átgon­dolt, szisztematikus lépésekre lenne szükség. A munkahelyek teremtése, a tisztességes szociá­lis viszonyok kialakítása nem egyszerű dolog. Legalábbis nem annyira egyszerű, hogy egy de­magóg társaság az eszköztárába vehetné. így aztán a Demagóg Balol... akarom mondani a De­mokratikus Baloldal Pártja ma­rad az olcsó - de annál károsabb - parlamenti hőbörgésnél a tíz százalékról. Ami mellesleg akár egy kisebb katasztrófához is ve­zethet, vagyis nem igazán örül­hetünk neki. A rózsaszínűek vi­szont elégedetten hátradőlhet­nek képviselői székeikben, és felsóhajthatnak: „Aj, de jó fejek vagyunk, de szeretjük a nyugdí­jasokat... mellesleg, hogy is áll a népszerűségünk?” Merthogy ne­kik mindent szabad. A koalíció még azt is elnézi nekik, hogy a pártokról szóló törvényjavasla­tukkal a Migas-féle bizalmatlan- sági szavazás óta immár másod­szor támadják hátba saját part­nereiket. No, de ez már egy má­sik történet... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. MaUk Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Nyugtalanító emelés SÓKI TIBOR Döntött a parlament. Tíz száza­lékkal emelkednek a nyugdíjak. Egy üyen hír hallatán örömtánc­ra kellene perdülnünk, de vala­hogy most mégsincs kedvünk hozzá. Nem mintha valaki is saj­nálná a pénzt az idősebbektől, csak hát tudjuk, mi van a tíz szá­zalék mögött. Illetve mi nincs. Pénz. A kormány nem hiába ja­vasolt csupán hétszázalékos emelést. Azt még lehetett volna fedezni, az SDL - ugyan ki más - azonban nem engedett a tíz­ből. Az ellenzék támogatásával keresztül is vitte az akaratát. Naná, hogy a HZDS segített a baloldalnak, hiszen ezzel nehéz helyzetbe hozta a kormányt. El­végre Migasék azt nem közöl­ték, honnan kellene előteremte­ni a plusz három százalékra va­lót. Pedig az nem kis pénz lesz. Sok lehetőség nincs, valahon­nan el kell majd venni. Elvégre a lakosság adóterheit tovább már nem lehet növelni. Bár az SDL talán ebbe is belemenne. Akkor legalább piszkálhatná a kor­mányt - amelynek mellesleg a tagja -, hogy sanyargatja a né­pet, de bezzeg a hálós képvise­lők, azok rendes gyerekek. El­végre a nyugdíjat is megszavaz­ták. Érdemes megfigyelni, hogy- Hajói emlékszem, győztünk. Veteránok emlékeztek a mai belorusz-lengyel határon a nácik 59 éve Szovjet­unió ellen indított inváziójának évfordulóján. (CTK/AP-felvétel) TALLÓZÓ DIE PRESSE- A görög ortodox egyház veszé­lyes játékot játszik azzal az euró­pai uniós előírás elleni harcával, hogy a vallási hovatartozás jelzé­sét törölni kell a személyi okmá­nyokból - véli a koifzervatív oszt­rák lap. Az írás szerint Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök az Európai Unió feirai csúcsán még úgy „igazán európainak” érezhet­te magát. Országát az Unió tizen­kettedik tagjaként felvették az euróövezetbe. Athénba visszatér­vén viszont ortodox részről meg­rázkódtatást kellett megérnie. Krisztodulosz érsek populista po­litikusok módjára mozgósítja bá­rányait a vallási hovatartozásnak a személyi igazolványokból való kitörlését elrendelő EU-előírás el­len. Ennek során az egyházi veze­tő értő módon játszik a globa­lizációval szembeni félelmekkel. Az osztrák lap rámutat, hogy az egyház számára azért lehet veszé­lyes ez a játék, mert a mérsékelt híveket elfordíthatja az egyház­tól, az állam számára meg azért, mivel az érsek által gerjesztett hangulatban létrejöhet egy nacio­nalista párt. Földeket adjunk vissza a magyaroknak, hogy aztán zsebkendőkben áthordják a Mária Valéria hídon? Kis szlovákiai zsigerföldrajz Történt egyszer, hogy Übü, akarom mondani Meciar pa­pa sztálinista térképésznek képzelte magát. Nosza, rity- tyentsünk egypár új kerüle­tet, meg féltucat „saját” já­rást, mormolhatta a lepedő- nyi Szlovákia-térkép fölött. BUCHLOVICS PÉTER Karónyi hosszú piros plajbászt ra­gadott, aztán a regionális, történel­mi és etnikai sajátosságokat, no meg a józan észt sutba vágva, jól „felosztotta” e kedvesen kies orszá- gocskát, amúgy közigazgatásilag. Becstelenség, bebetonozódás! - ki­áltozta az épeszű kevesebbje, de hi­ába, a többség bizony tapsikolt, tó­dultak a csinovnyikok az új hivata­lokba, még Kutyabagota is járási székhellyé avanzsált. A kutya- bagotaiak tán fel is fordultak a nagy büszkeségtől, merthogy a puccos városi ranghoz azóta se kaptak három rézgarast. De rá sza­vaztak, egy emberként. Ám a Haza Bölcsőfelvigyázója (Camogursky bácsi szívélyes közlése) hiába beto­nozta be magát geografice, dühödt térképfirkálásából a választásokon csak egy álgyőzelemre futotta. Ed­dig tartana ez a tragikomédia, ha leginkább nem az itt élő magyarság érezné mindmáig a saját bőrén e mese csattanóját. Nagyon is való­ságos hátrányait a „polgárbarát” és „emberközeli” Meciar-területes- dinek. A kormány tudja: ha nem vi­szi végbe a közigazgatási reformot, akkor lőttek az integrációnak, egy­szer s mindenkorra lemondhatunk arról, hogy Szlovákia „élhetővé” (és ne „túlélhetővé”) váljon. Csak az a bökkenő: a HZDS és az SNS udvari térképészei mellett akad egy-két demokrata tudor is, aki a felosztásdikor folyton az észak­déli irányt erőlteti. Kelet-nyugat- tájolást nemhogy az MKP, de még a jóisten se tudna a fejükbe verni. Hogyisne, majd pont a magyarokat hagyjuk meg nagyjából homogén tömbben, a tetű irredentái azonnal szétvernék a drága integritásun­kat. Földeket adjunk vissza, hogy aztán zsebkendőkben áthordják a Mária Valéria hídon? A pimaszai még az alkotmány preambu- lumába is belekötnek: ez a. föld minden itt élő ember országa. Egy frászt! Csak a miénk, és csak így mennyország! A térképnek tehát lehetőleg így kell kinéznie: délen meg kell hagyni vagy ki kell alakí­tani minél több gigantikus kerüle­„A pimaszok szerint ez a föld minden itt élő em­ber országa. Egy frászt!” tét és járást, lehetőleg északi és le­hetőleg hejszlovák székhellyel, ezekbe kell ipart, tőkét, beruházást és kereskedelmet koncentrálni, a többi maradjon peremvidék, ka­landvágyó régi-új privatizálok por­tyaterülete, szándékosan lerohasz- tott mezőgazdasággal, pénzmosó és pénzelszívó fantomcégekkel, kö­zel százszázalékos munkanélküli­séggel. Na igen, decentralizálás, eurorégiók, önkormányzatok jogi és gazdasági önállósága, törvényes előfeltételek és anyagi fedezet? Rá­adásul mindenütt? Hát persze, egyszer majd megcsináljuk, úgy öt­hatszáz év múlva. Mert lehet, bele­bukik ez a kormány a halogatásba, és a magyarokkal együtt mi is éhen halunk, mire belépnénk az EU-ba, csak izé, nem is tudjuk, szóval a na­cionalista verzió jobban tetszik... Koncos elvtárs is marad még a he­lyén. Ja, S írnek úr is. Mellesleg: ha mindez megvalósul­na, egy csapásra értelmét vesztené bármilyen irányú térképfirka. A közigagzatás járási és kerületi szintjein se fontoskodna tovább annyi mameluk. A kerületek ugyanis megszűnnének, és a járá­sok se maradnának behemót, ugyanakkor működésképtelen te­rületi egységek. A gazdasági és jogi önállóság folyományaképp pedig a kicsiket se lehetne politikailag zsa­rolni. Csak azt az ócska nacionaliz­must kéne a zsigerekből kiölni, fi­úk... A trafikolást meg hagyjátok már abba, Meciarék abban úgyis jobbak voltak. A térségi konfliktusok mellett a Szovjetunió széthullása után kialakult maffiák veszélyeztetik a toliforgatók életét 10 év alatt 200 orosz újságírót öltek meg MTI-HÁTTÉR Több mint kétszáz újságíró vesz­tette életét hivatása gyakorlása közben az utóbbi egy évtizedben a volt Szovjetunió területén. Még a második világháborúban sem halt meg ennyi újságíró - tette közzé az Oroszországi Újságíró Szövetség. Az újságírók egy jelentős része nem a fegyveres összetűzések so­rán vesztette életét, hanem a maf­fia áldozata lett. A szövetség a Sajtószabadság Oro­szországban című tanácskozásán elhangzott, hogy egyedül Oroszor­szágban több mint száz újságíró vált háborúk, merényletek vagy más erőszakos cselekmények áldo­zatává. Legutóbb május 13-án kö­vettek el merényletet egy orosz új­ságíró ellen: Igor Domenkov, a Novaja Gazeta című napilap mun­katársa súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte az ellene intézett brutá­lis támadást. Domenkov a csecsen­földi háborúról, a titkosszolgálat­ok tevékenységéről és a korrupció­ról készített oknyomozó riportjai­val tett szert hírnévre. A két csecsenföldi háború közötti időszakban, 1996 és 1999 között az Észak-Kaukázusban a tömegtá­jékoztatási eszközök mind több munkatársát ejtették fogságba em­berrablók. Látványos, de általában kevés sikert hozó akciók indultak kiszabadításaikra - emlékeztetett a jelentés. A számos térségi konfliktus mellett a Szovjetunió 1991-es széthullása után kialakult maffiák is súlyos ve­szélyt jelentenek az újságírók éle­tére. A homályos pénzügyi érdekek és a szervezett bűnbandák tevékenysé­ge nyomán az újságírók kockáza­tos vállalkozásba kezdenek, ha ne­tán az oroszországi korrupcióról írnak - hangoztatja az orosz újságírószövetség tegnap közzé­tett jelentése. OLVASÓI LEVELEK A kopjafa Az elmúlt napokban a csallóközi Fél községben jártam, felkeres­tem egy barátomat, aki a falu múltjáról mesélt, de főleg a jele­néről. - Ó, a legérdekesebbet el ne felejtsem - kiáltott fel, és már vezetett is a templom felé. - Ezt a kopjafát többek között a kitelepí­tett magyarok emlékére állítot­tuk. Meghívtuk az odaát élő ma­gyarjainkat, ünnepélyes fogadta­tásban volt részük, megvendégel­tük őket - s mondja a főszervező, az odaadó, áldozatkész kultúrtársnő nevét. Amint a ne­vet meghallottam, a szép kopjafa elkezdett fakulni. Ugyanis a ha­zalátogatók fő fogadója egy átte­lepült magyarból (akkor) szlo­vákká vedlett személy volt. Csa­ládja annak idején betelepedett egy elhurcolt magyar család ott­honába, akiket mindössze négy­kilós csomaggal dobtak át a Duna túlsó partjára. Jó lenne tudni, hány ilyen odaadó ide települt szlovákból lett magyar él még kö­zöttünk? Turcel P. Pozsony Kutyadolog A kutyafáját az egészségügyünk­nek. Már az állategészségügyben is jönnek az újabb kellemetlen meglepetések. A legújabb a kutya­oltás tarifája. Néhány éve a kutya­oltás még két koronába, majd öt, aztán tíz koronába került. És most fogódzkodjanak meg a gazdik. Legújabban az oltás kerek 50 ko­rona. Ezt még a kutyák is nehezen emésztik meg, pedig kénytelenek, viszonzásul lehet, hogy kutyagu­mi is több lesz a kelleténél. Megfi­gyeltem, azon a bizonyos oltási napon fele-, vagy talán negyedannyian sem vitték oltásra a gazdik hű vagy hűtlen ebeiket. Kevesebb is volt a csaholás. Ott, ahol két vagy három kutyát is tar­tanak, eleve kizárt az oltás. Hát mit gondolnak az illetékesek? Nem volt elég a kutyaadó emelé­se? Azért, mert a „kutya az ember leghűségesebb barátja”, nem kell még jobban kihasználni az adófi­zető polgárokat. Akik az ilyen in­tézkedéseket elrendelik, legköze­lebb már macskaadót és macska­oltást is belekalkulálnak az állami költségvetésbe. Ondró Ernő Kéménd JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom