Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-22 / 143. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 22. Csődre várva TUBA LAJOS Szállítok, és a bankszámlámra megérkezik a vételár - ez annyira nyilvánvaló alapképlete az üzletnek, hogy a nyomdafestéket sem szabadna rá pazarolni. Szlovákia azonban kivétek jelent, itt a „szállítok, de a pénzemet hiába várom” képlet a természetes évek óta. Az ok: a kötelezettségeit nem teljesítőnek szinte csak attól kell tartania, hogy a türelmét vesztő partnere a tartozás behajtására felbéreli valamelyik kocsmában lebzselő rövidhajú naplopót. Pedig a normális vüágban a csőd intézménye vet véget azok vergődésének, akik az erejüket túlbecsülve vannak jelen az üzlet világában. Olyan ez, mint a természet, ahol a gyenge elhull, és még az átlagosaknak sem kell félniük, hogy betegséggel fertőzi meg őket. A csőd nem katasztrófa, egy cég bezárása lehetőséget teremt az új, életképes tevékenység beindítására. Különösen, ha a jó öüet megvalósítása elfogadható feltételek között finanszírozható. Ezért is volt érdekes az a múlt heti bankvezetői nyilatkozat, hogy a csődtörvény elhalasztása esetén a bankok esetleg teljesen leállítják a hitelezést (mintha az elmúlt időszakban olyan sokat hiteleztek volna) .Mert csődtörvény ugyan évek óta van, csak éppen kidolgozói és jóváhagyói gondoskodtak arról, hogy mindössze egy szűk réteg számára feleljen meg. Ebbe nem tartoztak bele az alkalmazottak (az ő érdekük, hogy a felszámolás minél gyorsabb legyen, így hamarabbjöhessen új munkaadó), de még azok sem, akik a pénzüket fektették bele az adott vállalkozásba. Augusztus elsejétől viszont változik a képlet. A hitelezőknek 80 napjuk lesz az esetleges konszolidáció megkezdésére, ellenkező esetben felszámolásra kerül sor. Alapvetően megváltozik a csódbiztos helyzete, ha a hitelezők úgy látják, nem az ő érdekeiket képviseli, útilaput köthetnek a talpára. Sőt, jövő februártól már az egy hónapon túl fizetésképtelen cégek öncsődöt lesznek kénytelenek jelenteni. Mindenki tudja, hogy a hazai gazdaság tele van halódó, értelmetlen cégekkel. Sőt, sok olyannal, amelyet tulajdonosai csak az adósságok halmozására alapítottak. Egy-két éven belül azonban ennek vége, a tartozásokat végre hatékonyan lehet majd behajtani. A szakértők az első időszakban húszezer csődöt várnak. De ezt átélte minden magára valamit is adó környékbeli ország. Utolsóként Csehország, amely két hónapja vetkőzte le a csődtörvény klausi örökségét. Ez jogosít fel bennünket a kijelentésre: múlt heti nihilizmusa után a parlamenti koalíciós többség kedden megbízatási ideje egyik legfontosabb teendőjének tett eleget. Ezzel kellemes meglepetést szerzett azoknak, akik már-már a legrosszabbtól tartottak. JEGYZET Ej, az a Dzurinda... SZENTGÁLI ANIKÓ A jelenlegi kabinet tevékenységét, a hatalomra jutásától eltelt időt már sokan megpróbálták értékelni, néhányan viszont csak most kezdenek bele a méregetés- be. Az ilyen megkésett „kritikusok” közé tartozik szomszédasz- szonyom, R. néni is. A drága ez idáig is vissza-visszasírta és áldotta a kommunistákat, hiszen akkor még csak két korona volt a tej és húsz fillér a kifli, egy tízesből pedig szinte királyi lakomát lehetett csapni. „Nem baj - mondogatta R. néni -, megint lesz ez jobb is, majd az a Dzurinda rendbe hoz mindent, s már az unokáimnak jobb lesz.” Telt-múlt az idő, de bizony R. néni egyelőre nem tapasztalt semmüyen pozitív változást. Istenfélő, templomba járó ember lévén azért csak bizakodott, s azzal nyugtatta magát: „Ej, de szimpatikus ember az a Dzurinda. Nem szép ember, meg kicsi is, de éppen azért szimpatikus. Majd az megmutatja! Nem hiába szavaztam rá!” Megint eltelt néhány nap, hét meg hónap, s R. néni egyre türelmetlenebb lett. „Hát mit csinálnak azok ott a parlamentben? A nap- lopók! Azt mondták, emelik a nyugdíjamat, ehelyett a gyógyszertárban kell egyre többet fizetnem!” Hiába nyugtatgatom, hogy hát a kormány megteszi a tőle telhetőt, szomszédasszonyom elégedetlen - de ki nem az?! Múltak a napok s a hónapok, és R. néni fokozatosan kiábrándult abból a szimpatikus Dzurindából. „Mindenki emelné a nyugdíjat, csak az a kapzsi Dzurinda nem! Bezzeg a Keltoso- vá többet adna, Meciarról nem is beszélve!” - mondja felháborodva. Próbálom megmagyarázni, hogy hát ő is adna, de miből? R. néni erre is tudja a választ: „Hát el kellene bocsájtani azt a sok naplopót! Csak ülnek a parlamentben meg tanácskoznak, közben nem csinálnak semmit. Minek vannak annyian? Elég kettő-három, azok rendet teremtenek, és minden úgy lesz, mint régen. Bezzeg a cigányokkal mindenki törődik, még a Dzurinda is. Azoknak a megsegítésére van pénz, csak a nyugdíjakra nincs...” Ej, egy hódolóval kevesebb. Hacsak eggyel! Az utcán sétálva sok üyen 60 év körüli R. nénivel találkozni, akik a következő választásokon bizony jobban meggondolják, nem kellene- e mégis Meciarra, a „nyugdíjasok védőszentjére” szavazniuk. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetó: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com- Politikai és gazdasági helyzetünk alapján javaslatot teszek országunk új címerére... (Agócs Ernő karikatúrája) THE GUARDIAN A brit lap tegnapi számában megjelentetett egy listát, melyet az ENSZ Nemzetközi Egészségügyi Szervezete (WHO) készíttetett a világ államai egészségügyi szolgáltatásának helyzetéről. A ki- lencvenegy sorrendbe állított országot tartalmazó lista szerint a legjobb egészségügyi rendszere Franciaországnak van. Párizst Olaszország és San Marino követi. Szlovákia a listán csak a szomorú 62. helyet foglalja el, míg Csehország a 48., Lengyelország az 50. s Ausztria a 9. Érdekes módon Magyarország csupán a 66. helyen található. A listát Sierra Leone, Burma és a Közép-afrikai Köztársaság zárja. Nagy-Britannia a számukra kedvezőtlen 18. helyen végzett az egészségügyi szolgáltatásokban, ezért a lap az egész listát ellentmondásosnak és objektivitás nélkülinek tartja. Mintha az europolitikusok megijedtek volna nagyszabású ígéreteiktől, csak hitegetnek, hogy nyugton maradjunk Feira után vége az EU-fóriának Az integráció továbbfejlesztésének szándékával kezdődött meg az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői találkozója a portugáliai Santa Maria da Feirában. SÓKI TIBOR A kétnapos ülésen a hírügynökségi jelentések szerint lökést kívántak adni az intézményi reformokkal foglalkozó kormányközi konferenciának, illetve „erős jelzést” akartak adni a tagjelölt államoknak, hogy a keleti bővítés folyamata nem lassul le. Az egyes nyugati lapok kevésbé hivatalos nyelvezete érzékletesebben adja tudtunkra, mi is motoszkált az eufejekben Feirában. „Az EÜ 15 állam- és kormányfője azért találkozik, hogy körvonalazza egy esedeg 27 tagországot számláló Európa kereteit. Ha valaki tudja, milyen kihívásokat jelent az itteni népiskoláknak, hogy az új tanévben alkalmazkodjanak a növekvő diáklétszámhoz, talán el tudja képzelni, hogy mekkora hatósugara van 12 új kelet-európai tanuló bevonásának az Unióba...” - vélekedett egy dán újságíró a csúcs kapcsán. Mintha az europolitikusok megijedtek volna korábbi nagyszabású ígéreteiktől, úgy viselkednek, mint a megriadt bűvészinas, aki kiengedte a palackból az integráció szellemeit, s most nem tudja visszatuszkolni őket. S ha már erre nem képes, megpróbál együttélni velük. Esedeg tovább hitegetni őket, csak hogy nyugton maradjanak. A csatlakozni vágyók mindenesetre kaptak egy kiskapukkal teli ígéretet, hogy ha minden jól megy, s ha az egyes jelentkezőkről szóló jelentés pozitív lesz, november 8-án majd talán (!) megjelölnek valamiféle OLVASÓI LEVÉL Zsíros kenyér és vöröshagyma Az immár ellenőrizhetetlen, óriási méreteket öltő munkanélküliség a tavasz jöttével sem csökkent, emberek százezreit sújtja, június végével a különböző iskolák végzős növendékei csak növelni fogják a tébláboló munkanélküliek táborát. A már bevált módszer szerint a terhek nagy részét továbbra is a legszegényebb társadalmi rétegekre hárítják. Az ország gazdaságát tönkretevő különféle visszaélésekre kár szót vesztegetni, hiszen ezen a téren úgysem változik semmi, Szlovákiában a bármi áron való pénzszerzés nem bűn, hanem erény. Tiborc panasza évszázadok távlatából sem veszített céldátumot is. Szakértői vélemények szerint ugyanakkor több EU- tagállam kizártnak tartja a dátumok idei megjelölését. Sokatmondó az a múlt heti hír, hogy a nyugati politikusok megkönnyebbüléssel fogadták a lengyel kormány ígéretét, miszerint Varsó többé nem veti fel a belépés dátumának kérdését. (Eddig leginkább a lengyel diplomácia sürgette a csadakozás időponténak meghatározását.) Varsó meghátrált, az EU-diplomácia megnyugodott, mi meg elkönyvelhetjük, hogy a dátumok bizony tabunak számítanak az Unióban. A kelet-európai tagjelölt államokkal folytatott csadakozási tárgyalásokkal kapcsolatban az uniós tagok között a kényesebb témakörök megnyitása előtt nézetkülönbségek mutatkoztak. Mint az általános ígéretek mutatják, az elvi álláspontok elfogadásakor nincs hiány az egységben, s minden nyugati politikus fennhangon hangsúlyozza az egységes Európa szükségességét, amint azonban a konkrét kérdésekre terelődik a szó, megváltozik a hozzáállásuk. A csadakozásra esélyes tizenkét jelölt egyre növekvő türelmetlenséggel várja a bebocsátást, közben pedig az Unión belül fokozódik a félelem a jövendő „útitársak” által jelentett mezőgazdasági konkurencia miatt. Riadtan számolgatják, miként kell majd a bővítés után újraosztani az uniós pénzalapokat, és hirtelen az is eszükbe jut, hogy az emberek szabad áramlása következtében évente 220 ezer újabb bevándorló kerül Németországba. Bár a korábbi tapasztalatok alapján ez a félelem nem teljesen megalapozott. Európa ugyan kötelezte magát arra, hogy 2003-ra készen áll a bővülésre, de a megfigyelők úgy vélik, az új jelöltek érdemeik szerinti megítélésének a helyébe egyre inkább az az elképzelés látszik utat tömi, időszerűségéből, „ki száz- meg százezreket rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít”. A megváltozott közlekedési menetrend és családi okok miatt szűnt meg a munkaviszonyom, kölcsönös megállapodás alapján. Amíg munkanélkülisegélyt kaptam, nem is volt nagyobb baj, a Galántai Munkaügyi Hivatal illetékes munkatársa a megmondhatója, hogy állandó „vendége” voltam, megszámolni se tudnám, hány vállalatnál fordultam meg, hány helyre adtak be kérvényt, a telefonhívásokat már nem is említem. Az eredmény egy nagy nulla, illetve kettő. A bajok akkor kezdődtek, amikor szociális segélyre kényszerültem. 1600 koronát (kerekítve) kapok közel 25 ledolgozott év után. Ezután már megszűnt minden esélyem, hogy munkát találjak, hiszen ebből az amely szerint tíz országot egy blokkban kellene felvenni, mégpedig 2005-nél nem korábban. Ez nemcsak jelentős időbeli eltolódást jelentene - hiszen az első elképzelések szerint már 2000-ben fel kellett volna venni egyes országokat - hanem egyenlő lenne a helsinki elvek félredobásával is. Elvégre ott azt mondták, szó sincs blokkrendszerről, éljen a regatta. A francia lapok a konferencia alatt nem voltak túl derűlátóak az Európai Unió reformjait illetően sem. Márpedig ezek nélkül a bővítés el- képzelheteden. A Le Figaro szerint az EU belső reformjáról szóló kormányközi konferencia résztvevői már négy hónapja tanácskoznak, de valójában még el sem jutottak az igazán kényes kérdésekhez, s eredmény - ha lesz egyáltalán - legfeljebb a decemberi nizzai EU-csúcs előtt várható. A konzervatív Libération szerint a tárgyalások gyakorlatilag egy helyben topognak, mivel az országok többsége csak saját álláspontját, saját nemzeti érdekeit védi. Tény, hogy míg az egyes tagjelöltekkel folytatott tárgyalások kielégítő ütemben haladnak, a belső reformokról ugyanez nem mondható el. Még kívülről nézve sem. A búcsú érzelmesre sikeredett. Javier Solana, az Európai Bizottság biztosa karjaiban Jaime Gama portugál külügyminiszter (TA SR/AP) összegből utazgatni, levelezni, telefonálni nem lehet. Semmi kifogásom a nyugdíjak valorizációja ellen, de ajánlatos lenne az illetékeseknek elgondolkodniuk azon, hogy mi lesz a szociális segélyből tengődő emberekkel? Ők nem akarnak meggazdagodni, vagyonukkal kérkedni, csupán azt szeretnék, hogy függedenek legyenek mások jóakaratától, ne szoruljanak alamizsnára. A falu polgár- mestere segít, amit tud, de lehetőségei korlátozottak, hiszen 20 személyre kért munkalehetőséget, amit elutasítottak. Ötvenéves múltam, sehová sem vesznek fel, diszkriminálnak, „öreg vagyok”, idegen nyelveket nem beszélek. Hogyan tovább emberke? 1600 korona csupán arra elég, hogy ne haljak éhen, ezért nekem senki ne papoljon arról, hogy kötelességeim vannak az állammal szemben, az állam először biztosítsa a legelemibb emberi jogaimat, utána elvárhatja, hogy az egyének is tegyenek valamit a közös asztalra. Munkám nincs, orvost, gyógyszert nem tudok megfizetni, szeretnék elvégezni egy számítógépes tanfolyamot, de a munkahivatalnak nincs rá anyagi fedezete. Feketemunkára nincs lehetőségem, ha lehetséges volna (de sajnos nem áll módomban) hozzácsapódnék valamelyik nyugati országba emigráló roma csoporthoz, esetleg egy Himalája-expedícióhoz, és valamelyik buddhista kolostorban meditálva igyekeznék elfeledni mindazt a sok szenvedést és nyomorúságot, amiben ez az ország az elmúlt években részesített. Hogy vagy József Attila? Mikor fogunk mi libasültet enni? Álom, marad a zsíros kenyér és a vöröshagyma... Szabó Sándor, Királyrév . KOMMENTÁR TALLÓZÓ
