Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-20 / 141. szám, kedd

14 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 20. Organikus építészet Szlovákiában Rimaszombat. Ma délután 15 órakor nyílik meg a Gömöri Múze­umban a már több helyszínen bemutatott Élő építészet 2000 - Orga­nikus építészet Szlovákiában című kiállítás. Az organikus építészet, amely tájainkon leginkább Makovecz Imre nevéhez kötődik, a ki­lencvenes években megszólított néhány szlovákiai építészt is. Az ő munkáikat mutatja be a kiállítás, melynek kurátora Kubicka Kucsera Klára művészettörténész. A tárlat július 15 -ig tekinthető meg. (ú) Méhes Csaba Pisztrángötöse Pozsony. Á Kaukliar nemzetközi pantomim és mozgásszínház fesztiválon ma este 19 órától Méhes Csaba pantomimművész mu­tatja be műsorát az Aréna Színházban, Pisztrángötös avagy a süket halász és a tenger címmel, (ú) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZLOVÁ K NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház 10,14 MOZI POZSONY HVIEZDA: Stuart Little, kisegér (am.) 15.30 A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (am.) 18, 20.30 MLADOSÍ: Meghitt fészkek (cseh) 15,17.30 CHARLIE CENTRUM: Mookie, a csimpánz (ff.) 18 Hatodik érzék (am.) 18.30 Pitch Black - 22 évente sötétség (am.) 20.30 200 cigaretta (am.) 20.30 Titkok és hazugságok (am.) 20.30 KASSA DRUZBA: Minden héten háború (am.) 16.30, 19.30 TATRA: A csontember (am.) 15.30, 17.45 Hair (am.) 20 ÚSMEV: A Mars mentőakció (am.) 16,18,20 CAPITOL: Velem vagy nélküled (am.) 15.45,18 Az orléans-i szűz (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A legjobb dolog (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: South Park (am.) 16.30, 19 AMFITEÁTRUM: Anna és a király (am.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Hi-Lo Country (am.) 22 KIR/UYHELMEC - PRIVÁT: A part (am.) 18, 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Amerikai pite (am.) 19 Átalakult a Katedra folyóirat szerkesztőbizottsága Szakmaiság, tájékoztatás Több mint másfél tucat regényt írt. Legnagyobb sikereit a nőközpontú, lélektani alapállású művekkel érte el Búcsú Ordódy Katalintól (M. Nagy László felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Június tizenötö­dikén tartotta alakuló ülését a Ka­tedra - a szlovákiai magyar pedagó­gusok és szülők lapja - új szerkesz­tőbizottsága. Megnyitójában Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója el­mondta, a lap célja továbbra is az, hogy a mintegy 4000 szlovákiai ma­gyar pedagógus szakmai fóruma maradjon, szolgálja a szlovákiai ma­gyar oktatásügyet és folyamatosan tájékoztassa a magyar szülőket az oktatásügy helyzetéről. Ismertette az új szerkesztőbizottság összetétel­ét, melyet a következő személyek, illetve intézményeik fognak alkotni: A. Szabó László, a Szlovák Köztársa­ság Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője, Ríz Ádám, a Magyar Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma határon túli magyarok titkárságának vezető­je, Öllős László, a Katedra Alapít­vány kuratóriumának elnöke, Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének elnöke, Ho­dossy Gyula, a kiadó igazgatója, Kö- zép-Szlovákia „képviselőjeként” Ba- ajti Lajos, a Tornaijai Magyar Tan­nyelvű Alapiskola pedagógusa, Ke- let-Szlovákia „képviseletében” pe­dig Albert Sándor, a Kassai Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára. Az új tagok megegyeztek, hogy a szerkesztőbizottság évi két alkalom­mal tart majd ülést, melyen értéke­lik a lap féléves tevékenységét, meg­beszélik az oktatásügy legfontosabb kérdéseit, s ezzel összefüggésben kialakítják a lap álláspontját a leg­fontosabb stratégiai kérdésekben. A következő fél évre meghatározzák a lap fő irányvonalát, ezen túl felada­tuk a lap népszerűsítése, illetve ösz­tönzik képviselt szervezetük tagjait, a pedagógusokat, hogy írjanak a lapba, vitassák meg az időszerű szakmai és pedagógiai kérdéseket a lap hasábjául. Megbízatásuk két A pedagógusok szakmai fóruma kí­ván maradni tanéves időtartamra szól. A Katedra 7. évfolyamát értékelve megállapí­tották, hogy folyamatosan javul a lap színvonala, méltatták az eddigi szerkesztőbizottság munkáját, és megegyeztek, hogy az eddigi szer­kesztőbizottsági tagokat a lap ezen­túl mint rovatvezetőket fogja felkér­ni, hogy működjenek együtt a Ka­tedrával, és több új - főleg tantárgyi - rovat indításáról döntöttek. Meg­állapodtak, hogy a rovatvezetők fel­adata a hatáskörükbe tartozó tan­tárgyi rovatok felügyelése, a tantár­gyak keretén belüli publikációk szakmai szempontból történő lekto­rálása, és hogy évente, a Katedra Napok keretében rendeznek a szá­mukra találkozót, valamint hogy megbízatásuk ugyancsak két tan­éves időtartamra szól. Az Internetre is fölkerülő Katedra - www.foruminst.sk/inte/lüium/kat edra.html - örökös munkatársa Turczel Lajos irodalomtörténész, a szerkesztőség pedig Szilvássy József főszerkesztőből, Bodnár Gyula ve­zető szerkesztőből és Nagy Attila szerkesztőből áll. (na) Több mint egy éve betegeske­dett. Mégis megdöbbentett a hír, hogy meghalt, nincs töb­bé, szelleme az örökkévaló­ságba költözött. Több évtize­des barátság kötött hozzá. Nagyon fog hiányozni. DÉNES GYÖRGY Néha-néha levelet váltottunk, hogy tudjunk egymásról. Pár hónapja azt írta: „Én lassan, de biztosan me­gyek lefelé, de ez a kedélyemet egy­általán nem befolyásolja. Ahogy a régi sláger mondja, »nekem jó, ahogy van«. Örüljünk mindennek, aminek csak lehet, s mindig lehet valaminek...” Pozsonyból Tárnokra költözött, Somötja mellé, fiához és családjához. De már nem sokáig él­vezhette a falusi levegőt. Betegsége egyre jobban gyötörte, s végül ágy­nak döntötte. Ordódy Katalin nyolcvankét évesen hagyott itt bennünket. Több mint nyolc évtized sorakozott fel mögöt­te fényével, árnyékával, örömeivel és csalódásaival. Elmondhatta ma­gáról, hogy szinte elejétől átélte a viharos huszadik századot: hábo­rút, üldöztetést, menekülést, meg­térést, megaláztatást, mellőzést, a családját érintő filléres napi gondo­kat, a pincelakás nyomorúságát. De az öröm is rámosolygott: a gyer­mek- és ifjúkor feledheteden szép­sége, meghittsége, az iskola érte- lemnyitogató varázsa, a szerelem és házasság szívforrósága, az anya­ság melege, kedvessége. Minden él­ményéből, álmából, álmodozásából verset, elbeszélést, regényt szövö­getett, hogy kitárulkozzon olvasói­nak, megismerjék lelkének rezze­néseit, gondolatainak távlatait, s re­gényeiben meglássák a kort és azt a társadalmat, amelyben élt. Egy-egy sikeres könyv, elismerő levél az ol­vasótól s a meghitt beszélgetések az olvasókkal való találkozások alkal­mával szintén örömet, lelki feltöltő­dési jelentettek számára. Ordódy Katalin, aki Léván látta meg a napvilágot, nem a falut hozta emberközelbe, mint annyi hazai írónk. Ő a polgár, a városi lélek ér­zéseivel és érzékenységével közelí­tette meg a témát, s ilyen látószög­ből bontotta ki történeteit. Már is­Pozsony népe nincs hozzászokva az experimentális hangvarázslók­hoz. Egy ilyen avangárd, improvi­záló, besorolhatatían művész sze­repeltetése ezért roppant kockáza­tos, nem is vágnak bele a komoly szervezőcégek, ilyesmi csak fanati­kus őrülteknek juthat eszébe. A nyitott szemmel közlekedő olva­sók bizonyára beleütköztek már egy Tristvrte Revue című kulturá­lis magazinba, hiszen e sajtóter­mék már bizarr borítójával, nem mindennapi tipográfiájával felhív­ja magára a figyelmet. Rétegmű­fajoknak ad teret, olvasótábora egyelőre kicsi, ámde hálás, fiatal szerkesztői nem az pénzért, ha­nem az jó hírért s névért csinálják, amit csinálnak. Nem elégszenek meg az írással magával, koncerte­ket is szerveznek, az első próbál­kozás nem kisebb egyéniség volt, mint John Rose, aki saját műfaján belül világsztár. A szakma felkap­ta fejét, kíváncsian várta a folyta­tást, amelyet június 12-ére avizál- tak barátaink, ekkor lépett fel Po­zsonyban a kanadai Tom Walsh. Diszkrét plakátok hirdették az eseményt, melynek helyszíne a művészfilmek paradicsomaként ismert 901-es filmklub volt. Hoz­závetőlegesen kétszáz érdeklődőt sikerült becsábítani ide a csupa kérdőjel plakáttal /Ambient? Mi­nimal? Posztmodern jazz? Impro- vizatív zene?/, a válaszokat már a kolás korában megmutatkozott íráskészsége, sorsa azonban nem engedte, hogy időben kiteljesedjen. Harmincnyolc éves volt, amikor megjelent Évi, Pisti, idesüss című verses meséje. A mese sikeresnek bizonyult, két kiadást is megért. Ordódy hamar rájött, hogy helye­sebben teszi, ha áttér az epikára, a prózára. Általános feltűnést keltett, amikor 1958-ban napvilágot látott Megtalált élet című regénye. Nem lehetett más ez a könyv, mint hábo­rús regény, hiszen a háború és kö­vetkezményei még ott kísértettek az idegekben. Egy Nyugatra mene­kült, szenvedések és lelki tusakodá­sok után otthonába visszatalált asz- szony sorsát rajzolta meg benne. közönségnek kellett megadnia. Kis kellemetlenséggel kezdődött az akció, a buzgó szlovák vámosok ugyanis nem engedték be az or­szágba a koncert egyik főszereplő­jeként számon tartott samplert. Ez az értékes gépezet szolgáltatta volna az alapritmust, valószínűleg az egész másképp hangzott volna, mint így, „natúrban”. Walsh, az újfunlandi szimfonikusok egykori első trombonistája, a montreali fesztivál ünnepelt sztárja azon­ban nem esett kétségbe, interme- diális kísérletezgetés helyett be­mutatta, micsoda hangok csihol­hatok ki ebből az unalmasnak tű­nő fúvóshangszerből. Nos, a ten­ger morajlásától az oroszlánbőgé- sen keresztül a kis zöld marslakó­kig sok minden megjelent a légtér­ben. Hallhattunk továbbá virtuóz jazz-improvizációkat, három ra­vaszul „betorzított” mikrofon se­gítségével pedig Walsh egymaga testesített meg egy komplett re­zesbandát. Mindezt lazán, humor­ral és lila művészkedéstől mente­sen tárta elénk a progresszív zene eme jelentős alakja, akit ugyan idehaza kevesen ismernek, de ami késik, nem múlik. Hála a Tristvrte Revue lelkes szervezőgárdájának, szeptemberben talán-talán egy kortárs minimálfesztivál is ott­honra talál Pozsonyban, pár héten belül pedig egy nem kevésbé iz­galmas morva zenekar mutatko­zik be ugyanitt. Szorítunk, és meg­emeljük kalapunk. Háborús témát dolgozott föl az 1961-ben megjelent második nagy­szabású regényében is, a Nemzedé­kekben. Ezt a regényt még intenzí­vebb érdeklődéssel fogadták az ol­vasók és kritikusok, mint előbbi könyvét. Fölfigyelt rá Fábry Zoltán is, aki, bár keményen bírálta, elis­merte Ordódy nagy vállalkozásá­nak eredményeit: „Ordódy Katalin könyve harmadvirágzásunk figyel­met érdemlő és elismerést követelő regénytette. Ha nem becsülnők Ordódy írásművészetét, alacso­nyabb mértékkel mértünk volna...” Turczel Lajos viszont így jellemzi a Nemzedékeket: „Életműve csúcsá­nak a Nemzedékek című művét tartják, amelyben az úgynevezett Somorja. A képzőművészet és a zene után egy újabb művészeti ágat „fogad be” az At Home Gallery. Június 26-án 19.30-kor a japán butoh táncon alapuló moz­gásszínházat mutat be Ryuji Oka Lee együttese. „A mozgás lényege a saját, mély gyökerekből való ki­indulás, amely során a másik tuda­tával és leikével való kapcsolatte­remtés szokatlan formáira talá­lunk rá. Úgy érzed magad, mint egy bambuszgyökér, vagy mint a föld alatti vakond járatai, mint egy forró lyuk a kozmoszban” - vallja Ryuji Oka Lee a mozgásról. A tá­nagyregény, a regényfolyam műfaj­ára tett kísérletet. Hatalmas időbeli távolságot befogva nemzedékek sorsában idézi fel a múlt és a közel­múlt, a jelenhez vezető út esemé­nyeit, társadalmi és történelmi ösz- szefüggéseit jól megformált alakok sorsának tükrében...” Ordódy tollából egyre több re­gény, elbeszélés jut el az olvasók­hoz. A leíró epikát fölváltja a lé­lektani elemzés, több regényének témája az asszonyi sors, a szerelmi vergődés bonyolult folyamata. Fölveti a hűség és hűtlenség prob­lémáját, egy szlovák-magyar há­zaspár életének belső feszültsége­it, amely a két nép együttélésének kérdésévé szélesedik a regényben. Az Idegen és A keskenyebb út, va­lamint a Kiküldetés után ismét nagyszerű regény fut ki tolla alól, a Kerekes kút, amelyben egy csa­lád széthullásáról ad számot. Mi­vel az írónőnek szívéhez nőtt Tö­rökország, kilencszer kereste föl törökhont, s egy érdekfeszítő úti­rajzban foglalta egybe élményeit, Mediterrán széllel címen. A továb­biakban ifjúsági regényt írt szülő­helye, Léva hőskoráról, de elka­landozott a messzi jövőbe is A XXIII. század bálványa című fan­tasztikus regényében. Dóra című munkájában egy ifjú lányanya há­nyódásait írta meg. Az írónő több mint másfél tucat regénnyel gazdagította irodal­munkat. Olvasói megszerették fordulatos regényeit s ma is szíve­sen forgatják őket. Megbecsülte az írótársadalom is a Madách-díj odaítélésével. Egyik nyilatkozatában koráról, éle­téről, a világgal szövődő kapcsola­táról vallotta: ,A korral fölgyorsul az idő múlása, s az elsuhanó napo­kat nemcsak papír fölé hajolva, gondolataim társaságában mun­kálkodva akarom eltölteni, hanem szeretném teljességében is átélni, tudatosan élvezve, hogy élek, és örülni és bánkódni is tudok... Kü­lönben szeretem gyorsan forgó és változó világunkat. A küzdelembe pedig egyszerűen nem lehet bele­fáradni...” Szerette az életet, az embereket, a világot, szerette minden örömével és bújával. Mi is szerettük őt, mert igaz ember volt. vol-keleti tánckultúrából ízelítőt kínáló, emlékezetes élményt ígérő előadásban az After Possitive és az Infectious Fever (Fertőző láz) cí­mű darabokat láthatja a közönség. Az utóbbi a kínai népirtás során Ti- betben elpusztított emberek emlé­kére komponált haláltánc. Az elő­adáson kívül a művészek június 27-től négynapos workshopot tar­tanak e keleti mozgásszínház iránt érdeklődőknek. A workshopra szintén a somorjai zsinagógában kerül sor. A jelentkezéseket június 26-ig (az előadás végéig) várják a szervezők a 0903/342-364-es tele­fonszámon, illetve az at.home@ nextra.sk e-mail-címen. (me) Ryuji Oka Lee és Michie Kobayakawa (Archív felvétel) Tom Walsh, a progresszív zene kiválósága Pozsonyban Ízelítő bátorságból JUHÁSZ KATALIN Ryuji Oka Lee mozgásszínháza. Előadás és workshop Mint a bambuszgyökér ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ordódy Katalin 1918-2000

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom