Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-17 / 139. szám, szombat
5 ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 17. Kultúra - bábsziget g Gyermeklelkű nők és férfiak varázslatos bábukkal egy manapság is nélkülözhetetlen mesevilágban. A szlovákiai bábjátszás idei egyetlen „hivatásos" fesztiválja Bábsziget, mesesziget, szeretetsziget Hol volt, hol nem volt... - kezdődhetne a mese arról a Bábszigetről, amelyet - nem tévedés - ismét tündérkedő felnőttek találtak ki gyerekeknek és minden gyermeklelkű felnőttnek. / DUSZA ISTVÁN Volt egyszer két fiatal bábművész -v Radek Bachraty és Kecskés Marika akik egy tavaly Dunaszerdahe- lyen megrendezett országos bábkiállítás nyomán felismerték az alkalmat és a lelki hátteret abban, amit a Duna Menti Tavasz minden évben kínál. Természetesnek látták, hogy a város és környéke jó terepe lehetne egy Szlovákiában egyedülálló bábfesztiválnak. Ehhez nyerték meg szakmai partnerüknek Roman Anderlét, aki nemcsak a fesztivál grafikai arculatát tervezte meg, hanem a szervezésbe is besegített. Mindez aligha valósulhatott volna meg, ha Huszár László, a Csemadok Területi Választmányának titkára nem lát az ötletben minden fáradozásra érdemes célt. Ettől a pülanattól kezdve már csak egy sokat sejtető elnevezésre volt szükség. A Szólóbábosok Fesztiválja név szakmai szempontból megfelelt ugyan, de nem fejezte ki a Duna menti népeket összekapcsoló lelkiséget. Mivel Csallóköz szívében történt mindez, így a Duna közelsége, a folyó alkotta homokszigetek varázslatos világának megőrzött emléke is mozdított valamit a képzelőerőn. Adott volt a Szlovákiai bábjátszás helyzete, amelynek idén ez lett az egyetlen hivatásos művészeket felvonultató fesztiválja, hiszen költségvetési támogatás híján idén sem rendezhetik meg a besztercebányai nemzetközi bábfesztivált. így méltán érezhették azt, hogy a fesztivál sziget lesz: nemcsak a Duna menti népek szólóbábosainak szigete, hanem a bábuknak, a meséknek a szigete is. A szervezők, élükön Huszár Lászlóval, akit nem is annyira mellesleg Szászi Zoltán költő a Bábsziget kormányzójának nevezett, ilyen elgondolásokból hívtak szólóbábosokat Magyarországról, Ausztriából, Jugoszláviából és Szlovákiából. Áthidalták a Duna Menti Tavasz gyermekbábosai, pedagógusai, közönsége és a bábművészet nagymesterei közötti távolságokat. Maga az a tény is felvillanyozhatta a bábcsoportok pedagógus-rendezőit, hogy a Bábjaim világa elnevezésű bábkiállítás helyszínén volt látható a fesztivál néhány kiemelkedő előadása. Az is a helyszínek megválasztását dicsérte, hogy a Kortárs Magyar Galériában a szlovákiai magyar bábcsoportok remekbeszabott bábjain kívül az Ilyen vagyok című gyer- mekrajz-kiállítást is meg lehetett nézni. A Duna Menti Tavasz alkalmából hagyományosan kiírt országos gyermekrajzverseny eredmény- hirdetésére a Duna Menti Múzeumban került sor, ahol mintegy jutalomként volt látható egy szólóbábos produkció. Aki eljött, az mindenhol a bábosokba botlott, illetve velük találkozott. Elsőként a szlovákiai bábjátszás nagy öregje, Michal Hraska állt a közönség elé. Ez a közvetlen és szellemes humorú úr - mesebeli fordulattal élve - már megette a kenyere javát, de a Miroslava és a Show két kézre című műsorai a művészi sokoldalúságát bizonyították. Maga a bábozási stílus, amellyel Miroslava meséjét előadta, az Euró- pa-szerte ismert marionett-bábokra alapozott, a történet pedig egy klasszikus szemléletű mese a szerelemről, a ragaszkodásról, a hősies kiállásról. Hogy gondolati és érzelmi mélységeit a gyerekekkel együtt a felnőttek is élvezték, azt a sikere is bizonyította. Michal Hraska megtetézte ezt a ráadással. Ebben mint bűvész is remekelt, de nem ám akármilyen szemfényvesztő és manipulátor volt, hanem igazi bábosként plüss nyuszit varázsolt elő a kalapból, s bábokat kötött a zsebkendőkből. Szinte tombolt a gyermekközönség, s nem volt ez másképpen a fesztivált záró „kétkezes showját” látva sem. Ebben, mint egy zseniális zenebohóc, nemzeti karaktereket felvonultató módon bábozott hangszerszólóra, énekhangra és zenekarra. Dzsesszéne- kes, spanyol táncosnő, magyar cigányprímás, balett-primadonna sorjázott egymás után. A bábuzásában a show-elemeken túl elsősorban a tökéletes illúziókeltés és a pontos karakterizálás keveredett a finom humort sugárzó paródiákkal. Ilyen aránytartásra, ízlésbeli pontosságra csak a legnagyobb művészek képesek. Aligha tévedek, hogy a szólóbábos fesztivál legkülönösebb lelkületű művésze Chelu Ivan Peter volt, aki Michal Hraska virtuóz show-ja két kézre, de mindenekelőtt a képzeletre Petronela Dusová abban a pillanatban, amikor Dankával és Jankával vándorútra indul a fa... Ez a gyereksereg ámult a vándorfa varázslatos útján a Csallóközi Múzeumban A jubileumi Duna Menti Tavasz egykori és mai bábjainak kiállításával nyitották meg a hivatásos szólóbábosok fesztiválját (A szerző felvételei) Ausztriából érkezett, de mint erdélyi emigráns, aki félig román, félig magyar, de immár osztrák is, meg német is. A Hogyan lett Kasperiből király című hagyományos vásári formára alapozott bábjátékkal mutatkozott be legalább háromszáz gyerek előtt a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban. Ennek a német nyelvterületen a vásári bábusok komédiáiból ismert figurának - Kasperlnek - ő már egy kicsi- nosítottabb, eléggé polgáriasított változatát mozgatja. Ebben a felfogásban már kevesebb a vaskosság, a harciasság, a kiélezett humor, de több a poétika, a jó modor. Mindenképpen érdemes lenne ezt a világpolgár bábművészt más produkcióiban is látni. Magyarországról elsőként Domonkos Béla mutatkozott be a Lusta Miska királysága című bábdarabjával, amely igazából egy tanmese népmeséi elemekkel felvértezve. Eléggé jelentős irányzat volt ez valamikor a vásári bábhősök plebejussá- gától viszolygó polgárság ízléséhez igazítva, amibe aztán mint stílus, átkerült a gyerekeket szórakoztatva tanító szemlélet. Ettől az irányzatosságától szélsőséges esetekben - mindenekelőtt az ötvenes évek kommunista országaiban - a mindenáron tanítva szórakoztató törekvés ideológiája távolította el. Domonkos Béla azonban pontosan meghatározta azt a határmezsgyét, amely a népmeséi ihletettség és a nevelési szempontokat is érvényesítő tanmese között húzódik. Ettől volt a bábuzásának őszinte bája, realista poétikája, Varietas delectat - a változatosság gyönyörködtet. Ennek megfelelően nemcsak a Csallóközi Múzeumban látott gyermekrajzverseny dijainak az átadása, hanem Petronela Dusová bábjátéka is igazolta a latin mondást. Danka és Janka története akár két mai kislány meséje is lehetne aiyól, hogyan rakoncátlankodnak, miről álmodoznak, miről gondolkodnak és milyen kalandokat élnek át. Kalandokat, amelyek révén a valóságból a mesevilágba lépnek át, hogy onnan aztán bármikor visszajussanak a babaházat idéző otthonukba. Ebben a bábjátékban minden olyan, mint amilyenről kislányok és kisfiúk akkor álmodoznak, amikor még mesélnek nekik, amikor az ágy alatt vagy a szekrény mögött óriás fülű egérszömyek tanyáznak, s a kertben álló fa jelzi az évszakok változásainak csodáját. Hogy ezek a szörnyetegek a valóságban sokkal kisebbek, mint azok, akik félnek tőlük? A fák sem csak a kertben posztóinak, várva a tavaszt, a nyarat és a levélruháikat megszépítő őszt? Hát baj ez? A nagy fülű egerek eltűnnek, s a két kislánnyal kalandra induló fa is ott pihen a kert sarkában, s alatta ott a pad. Petronela Dusová egyszerre volt mozgatója két manöken-bábnak és ugyanakkor aggódó édesanyja is Dankának és Jankának. Nem utolsósorban játszótársa a gyerekeknek, akiket igencsak finom és pontosan meghatározott pillanatokban bekapcsol a történésekbe. Elsősorban azért, hogy reagálni tudjanak az ő életükben is meglévő dolgokra. Ettől lesz ez a bábjáték egyszerre Danka és Janka kalandja, valamint a nézők szembesülése saját gyermeki képzeletvilágukkal. Egy fesztiválnak lehetnek tévedései is, amelyekről a méltatás során sem lehet hallgatni. Ilyen volt Miljan Vojnovics vajdasági vendég produkciója, aminek a szólóbábozáshoz, s leginkább a fesztiválon látottakhoz kevés köze volt. Megnehezítette az újvidéki vendég dolgát az is, hogy mindjárt az osz- tadan sikert aratott biatorbágyi Néder Norbert Együgyű Mihók című fergeteges humorú mesejátéka után kellett a pódiumra lépnie. Néder Norbert ugyanis annak a manapság egyre inkább terjedőben lévő bábszínpadi poétikának a képviselője, amely alapján nemcsak a népmesék világát emelik át a bábszínpadra, hanem a hagyományos népélet és paraszti életforma tárgyi világát is. Maguk a mozgatott bábuk is ezt az eszményt követik, hiszen vászonzsákokból, naiv formavüág- ba álmodott fabábukból, identikus használati tárgyakból készültek. Mindezt egyszerűségükben lenyűgöző, ezzel együtt mégis összetett varázslatokkal elevenítette meg. Nédemek volt ugyan egy segítőtársa, de az ő munkája elsősorban a tárgyak, a bábok kézbeadásában merült ki. Kemény Henrik személyében volt a fesztiválnak világhírű vendége is. A magyar népi bábjátékos hagyomány egyetlen élő művelőjét két előadáson is zsúfolásig megtelt nézőtér fogadta a városi művelődési központban. Ezúttal csupán varázslatos egyéniségéről szólok. A Vitéz Lászlót utolérheteden természetességgel megelevenítő művész mindenkit közel enged magához, aki őszintén és tiszta szándékkal közeledik hozzá. Ez a tulajdonsága tette lehetővé, hogy Szlovákia hivatásos és amatőr bábosai a paraván mögött is megnézhessék Kemény mester virtuóz bábjátékát. Ha volt ennek a fesztiválnak igazán komikus pillanata, az nem a paravánok fölött játszódott le. Aki látta, soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor az egyik legizgalmasabb Vitéz László-kaland közben Mészáros Emőke bábpedagógus és bábtörténész, aki, nem is annyira mellesleg, Heni bácsi segítője is volt azon az előadáson, kétségbeesetten igyekezett a helyére rángatni a mesterről éppen lecsúszni készülő nadrágot. Persze nem ez volt az igazi élmény, hanem mindaz, amit Kemény Henriknek a mi bábosaink - Csépi Zsuzsa ás Makki Márta - puszival köszöntek meg a szólóbábosok fesztiválja végén: Vitéz László győzelme a gonoszság fölött. Aki látta a Bábsziget fesztivál előadásait, megismerhette ennek az összetettségében felülmúlhatadan játéknak a titkait is. Nem kellett hozzá különösebb szakértelem, elég volt a figyelem is, hogy meglássa: a világ legegyszerűbb dolgai ma is menedéket jelentenek, lehetőséget adnak, hogy lélekben jobbak, szeretetben gazdagabbak legyünk. Mindez leginkább gyerekeinknek fontos. Búcsú és köszönet. Kemény Henrik két bábosunk, Csépi Zsuzsa és Mák ki Márta koszorújában Néder Norbert éppen együgyű Mihók vidám történetét meséli el a tárgyak, kellékek formájával is a népmese világába tessékelő bábszínházában Kemény Henrik, miközben bőröndbe pakolja Vitéz Lászlót és ellenfeleit, azt magyarázza Kecskés Marikának, hogyan lehet a három cintányérral pontos ritmust verni
