Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-17 / 139. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 17. VENDÉGKOMMENTÁR Következetesség A magyar külpolitikára igazán nem lehet azt mondani, hogy nem következetes. Különösen az uniós csatlakozási szándékot illetően. A minap tartották tanácskozásukat az EU-tagállamok és a várakozó országok külügyminiszterei Luxemburgban, és mint a magyar diplomácia vezetője fogalmazott, minőségileg új szakaszba léptünk. Ez igaz, hiszen valamennyi tárgyalási fejezetet megnyitottuk, így a mező- gazdaságit is, és több témakörben kiderült, hogy milyen nehézségi fo- kúak a tárgyalások. A tanácskozással egy időben nyilatkozott a bővítési főbiztos, Günter Verheugen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, és nemtetszésének adott hangot amiatt, hogy néhány csadakozni vágyó ország sürgette az EU-t és egyértelműséget kért számon. Verheugen azt is mondta, egyáltalán nem biztos, hogy az év végén, a nizzai csúcson konkrét dátumot mondanak a csatíakozás időpontját illetően. Vagyis, amit eddig csak rebesgettek az uniós „középszinteken", az egyre inkább hivatalos állásponttá válik. A magyar külpolitika egyelőre - nagyon helyesen - a helsinki csúcson rögzítettekből indul ki, vagyis abból, hogy az Unió 2003-ra befejezi a belső reformokat, és készen áll az új tagok felvételére. Ez az álláspont tartható a nizzai csúcsig, addig, amíg hivatalosan azt nem mondják, hogy dátum csak későbbre várható. A magyarok rendületlenül folytatják a felkészülést, és úgy számolnak, hogy 2001 végéig befejeződnek a tárgyalások, 2002 végére pedig be lehet fejezni a csadakozási felkészülést. A magyar kormány ennek megfelelően és persze ennek érdekében, a minap tárgyalta és változtatta meg a felkészülésről szóló nemzeti programot. Abban is következetes a magyar külpolitika, hogy a 14 uniós tagország intézkedése ellenére látványosan tárgyal az osztrák miniszterekkel. Nemrégiben járt Budapesten Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony, Schüssel kancellár, és a jövő héten Busek uniós bővítésért felelős kormánybiztos folytat megbeszélést a magyar fővárosban. Ezt a következetességet viszont nem kellene ilyen intenzíven gyakorolni. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa szerepel - adott magyarázatot dr. Frantisek Valásek a biztosító részéről. Szerinte nem kifogásolható, hogy a két közismert személy kihaszálja a mindenki által igényelhető szolgáltatást. - A beteg gyerekek vesznek részt a gyógykezelésen, nem szüleik. Az eltelt évek alatt csakis rászorulókat utaztattuk - hangsúlyozta az osztályvezető. A fő gond nem is az, hogy a biztosító kiválasztotta a prominensek beteg gyerekeit is, hanem az: a 21 napos horvátországi gyógykezelés 21 ezer koronás beutalójának árából a szülő csupán 6 ezer koronát térít. Felmerül(het) a kérdés: erkölcsileg nem kifogásolható-e, hogy a magas jövedelemmel rendelkező szülők gyerekeit kedvezményesen utaztatja a biztosító, amikor vannak ugyancsak beteg gyerekek, akiknek otthon kell maradniuk csak azért, mert családjuknak nincs nélkülözhető hatezer koronája?! Úgy tűnik, hogy a két magas beosztású apuka nem gondolta végig, hogy az „ügy” megszellőztetése után óhatadanul a támadások kereszttüzébe kerülnek. Ebben a feszült gazdasági helyzetben mintha öngólt rúgtak volna. A hálójuk vélhetően sokáig remeg majd. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Miniszteri öngól PÉTERFI SZONYA Ismét van min tűnődni az embernek: vajon a magas beosztású köztisztviselőnek ugyanolyan jogai vannak, mint az átlagembernek? Pontosabban: gyógyüdül- tetheti-e kedvezményesen beteg gyerekeit, vagy sem? A minap kiderült ugyanis, hogy Ivan Miklós (a kormány alelnöke) és Martin Demes, (az Általános Egészségbiztosító igazgatótanácsának elnöke) gyermekei is részt vesznek azon a horvátországi 21 napos gyógyüdülésen, amelyet a biztosító szervez az allergiás, asztmás gyerekeknek. A HZDS szélsőséges napilapja (a kiadó igazgatótanácsának élén az exkormányfö Magda lánya áll) Születni tudni kell c. cikkében élesen és epésen kifogásolja a biztosító döntését, majd szokásához híven féligazságokkal, hazugságokkal eteti olvasóit. - Nem igaz, hogy előnyben részesítettük a fővárosi gyerekeket, a 240 közül csak 31 pozsonyi. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy az egyik turnus vezetőorvosának gyereke is a listán A kelet-európai államok az integráció szándékos lassításával vádolják az Európai Uniót Euroszkepticizmus Igazi sikertéma lett a középeurópai napilapok kommentárjaiban az Európai Unió szidása. A régió diplomatáinak információi alapján véleményt formáló újságírók révén az olvasó gyakran kap negatív képet arról az intézményről, amelyet - micsoda paradoxon - eddig az összes szlovák kormány a Kánaánként hirdetett. JARÁBIK BALÁZS Ha jobban megnézzük a helsinki csúcs óta (1999 december) eltelt időt, az Szlovákia számára ugyancsak hasznosnak tekinthető. Az ország 6 fejezetet zárt le március óta, ami akár gyorsnak is mondható, még akkor is ha a legkönnyebbekről van szó. Diplomáciánk mégis csatlakozott az integrációs tárgyalásokat már két éve folytató három másik visegrádi államhoz, amelyek az Európai Uniót már az integráció szándékos lassításával vádolják. A történelem furcsa fintora, hogy a visegrádi diplomatáknak igazuk van. Közel 10 éve küzdenek azért a kommunista utódállamok, hogy európai szerepüket szervezeti tagsággal is megerősítsék. A helsinki csúcs két határozata ezt kézzel fogható közeibe hozta, de egyúttal távolította is. Bár az EU az integrációt megfordíthatatlan ténynek ismerte el, a csoportok megszüntetésének a szlovákok sem örültek igazán. Az igazi cél ugyanis a visegrádi országokhoz való felzárkózás volt, mint ahogy most is az. Az EU azonban „légiesí- tette” nemcsak a csoportokat, hanem ezzel az integrációs folyamatot is. Ráadásul azzal a Törökországgal is megkezdték a tárgyalásokat, amelynek a társulás eléréséhez a laikusok is legalább 10 évet jósolnak, míg a szakértők saccolni sem mernek. A kulcsprobléma azonban messze nem a közép-európai külügyminisztériumok falai között keresendő, sokkal inkább az Európai Unió bürokratáktól hemzsegő épületkolosszusaiban - és belső reformnak nevezik. Különös ismertetőjele, hogy bár sokat beszélnek róla, úgy igazán senki sem tudja, hogyan és főleg mikor fejeződik be. Mindenesetre a belső reform eléggé kiélezi a helyzetet az EU felső vezetése (Romano Prodi és a bizottságok elnökei) valamint a bürokrácia között. Egyes szakértők már régóta jelzik, a hivatalnokok elképzelése különbözik a főnökség véleményétől, s ezért hiába beszél Günter Verheugen szép Visegrád fokozatos „e- gyesülése” jó válasz lehet az EU időhúzására. szavakkal az európai fórumokon a kelet-európai bővítésről, a tárgyalóknak bizony a hivatalnokokkal van dolguk. Villantsuk fel a problémát az ő szemszögükből is: mára világossá vált, hogy a helsinki döntés kivitelezhetetlennek látszik. Először: a vezetés olyan politikai döntést hozott Helsinkiben, amely nem igazán vette figyelembe a terv technikai megvalósításának lehetőségeit. Másodszor: az EU vezető országaiban sem csap a polgárok lelkesedése az égig, ha a közvéleménykutatók a bővítésről faggatják őket. A szkepticizmusban élenjáró Németországban ebben közre játszik a Haider-effektus, de az a tény is, hogy a panaszkodó jelöltek gazdasága még korántsen felel meg az elvárásoknak. Harmadszor: a valamikori élen álló jelöltek közül Lengyelország és Csehország eléggé leszakadt az aquis communitaire alkalmazásában, az eddig éltanuló Magyarország pedig most kezdi a mezőgazdasági rész tárgyalását, ami Torgyán doktort ismerve biztos nem lesz sétagalopp. Ami Szlovákiát illeti, üyen problémákról egyelőre nem is álmodhatunk, egyelőre van öt, legkönnyebbnek ítélt befejezett fejezet, valamint egy csomó olyan személyes szerencsétlen baki, mint ifj. Michal Kovác esete a szlovák külügyminisztériummal. Vagyis dolgozhatna kicsivel többet is a diplomáciai seprű a régió minisztériumainak háza táján. Rendkívül biztató viszont számunkra, hogy az EU többször jelezte, előnyben részesíti a regionális integrációt. Ez végre valóban beindíthatja a visegrádi együttműködést, ami sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az érintettek részéről. Visegrád fokozatos „egyesülése” ugyanis hoszabb távon kiváló válasz lehet az EU időhúzási taktikájára, megerősítve elsősorban a gazdasági együttműködést, ami később az Unió részeként komoly tényezővé teheti a négy országot. A szlovák diplomácia pedig többet használhatná a „magyar kártyát” diplomáciai tevékenységében, amely eddig rendkívül jól kamatozott. Elég ha a múlt évi Egyesült Államok Kongresszusának Külügyi Bizottsága által hozott rendkívül pozitív hangvételű határozatra utalunk, amelynek az egyik legfontosabb pontja volt a Csáky-féle hivatal működése. A probléma azonban otthon is valahol abban a keresendő, mint az EU-nál: nem elég, ha a fej (helyesen) gondolkodik, ha a test az utasításokat nem hajtja végre... OLVASÓI LEVÉL Nyolcvan év távlatából Az utóbbi napokban több cikk jelent meg az újságokban, valamint megemlékezések hangzottak el a Magyar Televízóban a 80 évvel ezelőtt megkötött trianoni békeszerződéssel, vagy ahogyan azt a korabeli történeti leírásokban olvashatjuk, békediktátummal kapcsolatban. Még 80 év távlatából is sokan a laikusok és az apolitikusok közül azt gondolják, hogy Trianon az egy helységnév. Párizstól nem messze fekszik Versailles, a francia királyok pompás rezindenciája. XIV. és XV. Lajos francia királyok először egy pazar stílusú és még pazarabb berendezésű királyi kastélyt építettek, amely királyi székhelyük lett. Ezt további épületek és kastélyok követték, melyek között szerepel a történelmi két kastély, a kis- és nagy Trianon. Ezek egyikében, a nagy Trianonban írták alá a békediktátumot, 1920. június 4- én. Ez a szerződés 1921. július 28- án lépett életbe, melyet a Magyar Országgyűlés az 1921. XXXIII. törvénycikkben szentesített. Magyarországra nézve megalázó voltát legjobban az jelzi, hogy a Törvénytárban gyászkeret fogja körül. A törvénytárban az államterületi változásokra vonatkozó rendelkezések a legfontosabbak, melyeknek az eredménye a csonka Magyarország. Valamint az azt követő rész, hogy e törvénycikk szerint a területek elcsatolásával a nemzeti kisebbségeknek a lakosság többségével való egyenjogúságát is biztosítani óhajtja a törvény. Ez a rendelkezés azonban csak papíron maradt meg, a valóságban messze van az igazságtól. Érdekes, hogy a bolsevizmus megalapítója és haláláig hű harcosa, Lenin, hogyan nyilatkozott ebben az ügyben. íme: „A versaillesi békerendszer igazságtalan, imperialista béke! Új háborúk csíráját hordja magában. Az antant által diktált békeszerződéTALLÓZÓ EUROPEAN VOICE A kelet-európai várakozásokhoz képest késői és széles körű első bővítési hullámra számít a European Voice hetilap, amely az Európai Unió ügyeire szakosította magát. A Brüsszelben kiadott újság legfrissebb számában mellékletet közöl az EU-bővítés állásáról. Következtetései között olvasható, hogy minden tényezőt figyelembe véve a bővítés megkezdése nem várható 2005-2006 előtt. Ez az idő viszont elegendő lehet arra, hogy az élen járó tagjelöltek sorába olyanok zárkózzanak fel, amelyek csak az idén kezdték a csatlakozási tárgyalásokat, és így a bővítési kör több országot foglaljon magában a vártnál. „Mint egy túlhordott gyermek, a bővítés első hulláma késve érkezhet, de amikor bekövetkezik, a vártnál nagyobb lehet” - írja Simon Taylor, a cikk szerzője. A lap szerint a késlekedés első számú okának ma a lengyel készülődés és reformok lassúsága látszik, holott ha Jacques Chirac francia elnök betartotta volna ígéreteit, Lengyelországnak már most az EU tizenhatodik tagállamának kellene lennie. Lengyelország gyenge teljesítményt nyújt, márpedig Varsó nélkül nem kezdik meg a bővítést - vélekedik a szerző. A további késleltető tényezők között sorolja fel a lap, hogy bár a tagjelöltek a jelek szerint sikerrel érvelnek a parasztjaikat megillető majdani uniós járandóságok teljessége mellett, az ehhez szükséges 8 milliárd euró forrásait még meg kell találni. További fontos időtényező a kormányközi konferencia eredményeinek szerződésbe öntése, majd ratifikálása, illetve a majdani csatlakozási szerződések parlamenti megerősítése: mindez a lap szerint a legjobb esetben sem hajtható végre úgy, hogy 2003-ban - a magyar és más tagjelölt álmok szerint - a bővítés megkezdhető legyen. A European Voice szerint jó, ha a reformkonferencia ratifikálását befejezik 2003-ban - még akkor is, ha az értekezlet decemberben az ígéreteknek megfelelően véget ér. Időbe kerül a tagországok közvéleményének megnyerése is - folytatódik a cikk. Különösen Ausztriában és Németországban lesz nehéz megnyerni az olcsó munkaerő, a szervezett bűnözés és a törvénytelen menekültek inváziójától félő lakosságot. Nem szabad megfeledkezni a kisebb horderejű, de szintén késleltető hatású belső uniós vitákról sem. Spanyolország például a bővítés margóján vitát kíván nyitni a regionális EU-fejlesz- tési célok és források jövőjéről, de más csatlakozási témák - bel- ügyek, mezőgazdaság, szabad munkavállalás - is előbb a súlyos belső nézeteltérések rendezését kívánja - írja a European Voice. A lap arra is rámutat, hogy a késlekedés miatt máris több vezető tagjelölt országban csökken a lakosság lelkesedése és támogatása a belépés iránt. Ilyenként említette Csehországot és Lengyelországot, míg ellenpéldaként - folyamatosan lelkesedőként - Magyarországot hozta fel. Ez utóbbinak az újság szerint az az oka, hogy a magyar csatlakozási folyamat eddig is jóval gördülékenyebb volt, és várhatóan az is marad a többiekénél. sek a félelemnek és gyűlöletnek szinte csodálatra méltó leleményességével, minden politikai előrelátás nélkül, az államérdeket mérlegelni nem tudó államférfiúi józanság híjával készültek... Különösen súlyosak a határrendezések, amelyeket a legyőzött népek megkérdezése nélkül hajtanak végre. A versaillesi békerendszer nem hoz megnyugvást. Kiélezi az ellentéteket a nemzetek között...” Ehhez a témához nem politikai oldalról nyúltam hozzá, hanem mint dokumentált, világtörténelmi tényhez - mindenekelőtt pedig a Trianon szó értelmezéséhez, özv. Petőcz Kálmánná Komárom JEGYZET Forró Evelyn
