Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-02 / 126. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 2. JEGYZET Schuster egy év után VRABEC MÁRIA Egy éve, hogy megválasztottuk magunknak Rudolf Schustert, és most már biztosan elmond­hatjuk, hogy nem múlta felül önmagát, sem a mi szerény elvá­rásainkat. Pedig, ha csak egy ki­csivel több elnöld méltóságot, államférfiúi bölcsességet, úri­emberi elvhűséget tapasztalunk nála, talán még azt is hajlandó­ak lettünk volna megbocsátani neki, hogy úgy tukmálta ránk magát, mint a csúnya menyasz- szony, aki jól tudja: rajta kívül minden eladó lány sánta és pú­pos is. Örültünk tehát a lehető legkisebbik rossznak (vajon meddig lehet ez így Szlovákiá­ban?) és vártuk, hogy válik „mindenki köztársasági elnöké­vé” az az ember, aki kommunis­taként is katolikus, és talán épp ezért, külföldi egyetemek dísz­doktoraként is vidéki apparát- csik, és több könyv szerzőjeként is mindennemű eszmei monda­nivalót nélkülöző politikus ma­radt. Egyetlen egy képességét őrizte meg és fejlesztette tökély­re a legmagasabb poszton Ru­dolf Schuster - a hatásvadásza­tot. Ennek jegyében akart már a beiktatására is allegorikus sze­kereken bevonulni Pozsonyba, ettől hajtva világíttatta ki a Grassalkovich-palotát, és fogad­ni mernék, hogy még a híres sompálinkáját is azért kínálgatja funek-fának, mert biztos benne, hogy ezt mindig megemlítik a tudósítók. Egyébként ugyanis szinte teljesen mellőzik az or­szág első emberét - legalábbis ő így érzi, és nem is mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy fel­rója nekik. Érdekes módon a saj­tó az első szabadon és közvetle­... áldd meg a magyart GRENDEL ÁGOTA Különös tekintettel a határon tú­lira, azon belül és főként pedig az erdélyire, hogy neki minél na­gyobb püspökfalat jusson, lehe­tőleg a pulykáé, az szép, zsíros darab. A többiek elégedjenek meg a számyaszegett, göthös csirkéével, örüljenek, hogy jut. Úgy igazságos a falatok szétosz­tása, mint a mesében: aki a nyak, mely a fejet forgatja, azé legyen a baromfi nyaka, más elégedjen meg a kapirgáló lábakkal, aztán van, akinek a jó húsos comb jár, a valakinek pedig a finom, omlós mell. Persze, nem annak alapján, ki mennyi energiát veszített munkájával, ki mit tett le az asz­talra - az egyszerűség kedvéért alanyi jogon, no meg aszerint, ki müyen díszesen csomagolja, mit kíván a magyar nemzet határon nül választott szlovák köztársa­sági elnök egyetlen ellensége, mindenki mással szívélyes vi­szonyban van, sőt még arról sem tett le teljesen, hogy egyet­len nagy békéltető kerékasztallá változtassa az országot, amely körül egymás kezét fogva ül rab­ló és pandúr, tettes és áldozat. Mással, mint ezzel az elvont fi­lozófiai szempontból nyilván nemes, de a kommunista egyen- lősdihez hasonlóan megvalósít­hatatlan szándékkal, nem is ma­gyarázható az a következetlen­ség, amellyel Schuster ugyan­azon a napon képes a támogatá­sáról biztosítani a kisebbségi képviselőket, a nagysurányi maticásokat, ugyanúgy megérti az ortodox kommunistákat, mint az általuk bebörtönzött pa­pokat, és ugyanolyan jól érzi magát Meciarral négyszemközt, mint módjuk a visegrádi állam­fők társaságában. Minden más - a kétplatnis villanyrezsó, a hét­végi vonatozás és az örökös sér­tődöttség, amiért ritkábban látja magát a tévéhíradóban, mint szeretné - márcsak újabb adalék Schuster jellemrajzához, és lé­nyegében mind ugyanazt húzza alá: a látszat mögött elveszett a lényeg. A Szlovák Köztársaság elnökéről ugyan elmondhatjuk, az MKP választási szlogenjével élve, hogy „nem ártott nekünk”, talán még azt is, hogy külpoliti­kai tekintetben használt, csak azt nem, hogy itthon erkölcsi te­kintéllyé nőtte volna ki magát. Neki azonban nem ez a legna­gyobb gondja, sokkal többet foglalkozik azzal, miért esett a népszerűsége 60-ról alig 6%-ra. Már a magyarázatot is megtalál­ta: mert „a választók keveset tudnak a ténykedéséről, és nem ismerik minden lépését és nyi­latkozatát”. Pedig téved, mert ezt a maradék 6%-ot csupán en­nek köszönheti. túlra szorult egyik-másik érdek- csoportja. Úgy látszik, lehet dobbal verebet fogni - igaz, süketet, de istenem, az is madár. Vagy nem süket, s akkor palimadár. Egy bölcs ba­goly bizonyára végiggondolja, mit is tartalmaz a szóvirágcso­kor, mielőtt elalélna illatától. Mi­nél magyaroschabb, cirkalma- sabb és kesergőbb a dob hangja, annál nagyobb az esélye annak, aki veri, hogy meghallgatásra ta­lál. így lehet kinyitogatni kiska­pukat, és a pénzforráshoz járulni - akár feneketlen zsákkal. A nagy magyar egység álnevében. Ke­netteljesen kérni kivételes képes­ség. Kivételes bánásmódot érde­mel. Épülhet belőle egyetem, él­het belőle lap- és könyvkiadó. Csak ügyesen kell forgatni a nyelvet, a megszerzett garast már nem kell sem forgatni, sem fogunkhoz verni, édes anyaor­szágunk mindent megbocsát, kö­ténye mindent eltakar. « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - spott - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,82488 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Akik Patrubányra voksoltak, azok az MVSZ eddigi vezetési rutinjában bíznak Hány részre szakad a süllyedő roncs? Ekkora botrányra sem a jólértesültek, de még a leg­nagyobb ellendrukkerek sem számítottak, ahogy a Magyarok Világszövetsége tisztújító közgyűlése zajlott. Sem a magyar kormány, sem a győztesek nem lehetnek megelégedve az eredmény­nyel, mert egyik sem tudja, hogyan tovább? JARÁBIK BALÁZS A történtek alapján leginkább az mondható el: legtöbbet a magyar­ság veszthet - leginkább az MVSZ-t. Sokan hajlottak arra a vé­leményre, az MVSZ útja logikusan vezetett idáig. A szervezet szakmai szemmel szinte definiálhatatlan, Budapesttől nyugatra legalábbis ilyen teljes állami támogatást élvező nem kormányzati szervezetre szinte nincs példa. Mások szerint, az a szervezet, amely képtelen magát és céljait egy mondatban meghatároz­ni, amúgy is csak az állami támoga­tásból tarthatja fenn magát. A ku­lisszák mögött korrupcióról, gazda­sági érdekekről, illetve azok fenn­tartásáról suttogtak. A kérdés szak­értői a különböző gazdasági lobbik kötélhúzását jósolták a mostam közgyűlés előtt is. Az év elején azon­ban páran gyökeres reformokról kezdtek beszélni. Kezdetben volt Duray Miklós. Az a szlovákiai magyar politikus, akiről csak kevesen tudnak emóciók nél­kül beszélni - főleg idehaza. Duray nem kertelt, viszonylag (az MVSZ viszonyaihoz képest) gyorsan beje­lentette indulási szándékát, amelyet az általa kidolgozott és a vüágszö- vetséget alapos reformra kényszerí­tő elképzeléseivel támasztott alá. Ez meglehetősen zavart néhány em­bert nálunk és másutt is. Világos volt, hogy elsősorban az erdélyiek nem lámák szívesen a szlovákiai magyar politikust az MVSZ élén. Többek között a Tőkés püspök elvi irányítása alatt álló, s az MVSZ köz­gyűlésén a szervezet alapszabálya szerint hatvanszázalékos szavazati többséget magának tudó erdélyi lobbi. Volt egy kis tipikus szlovákiai magyar zöngéje is Duray terveinek. Jó pár publicista jelezte, egyes szlo­vákiai magyar politikai körök, urambocsá’ politikusok megköny- nyebbüléssel vennék tudomásul Duray esetleges sikerét. Valójában az volt a félő, hogy egyebek között az MKP kormányszerepe miatt a magyar kisebbség megváltozott pa­radigmájában az ügyvezető alelnök nehezen találja meg a helyét, sőt te­vékenysége kontraproduktiv is le­het a pártra nézve. Mindenesetre Duray MVSZ utáni megnyilatkozá­sai az ellenkezőjéről tanúskodnak. Ráadásul ezzel a politikai húzásával leginkább az MKP-t hozta helyzet­Vajon Tőkés és a magyar kormány között mennyi­re éleződött ki a helyzet? be. A párt politikájának szlovák mediális visszhangja amúgy is kivá­ló, s Duray szlovák mediális körök­ben „pálfordulásként” értékelt nyi­latkozataival nagyban segíti a ma­gyar politikusok küzdelmét a párt etnikai bélyege ellen. Az SNS és a (hej) szlovák nagymamák helyzete viszont ezekután nem irigylésre méltó - úgy látszik, itt az idő új mu­must keresni. De térjünk vissza az MVSZ-hez, amelynek gazdasági és társadalmi helyzetét a magyar kormány sem nézhette tétlenül. Már a költségve­tési összeg feljogosíthatta volna a Fidesz-FKGP koalíciót, hogy akár kézi irányítás alá vegye a szebb na­pokat is látott szervezet ügyét. Boross megjelenése csak látszólag nehezítette meg a helyzetet, vég­eredményben még Duray is elfo­gadta őt, nem utolsósorban egy alel- nökségben és tervei végrehajtásá­ban reménykedve. Tisztán látszó- dott ugyanakkor, hogy bár a magyar kormány legitim változást szeretne, az erdélyieknek eszük ágában sincs megválasztani a túlságosan egyéni, és saját elképzelésekkel rendelkező Durayt. Boross Péter tulajdonképpen men­tőöv volt, amelyet a reformoknak hajítottak, csak az erdélyiek visel­kedtek úgy, mint akik nem hajlan­dók elhinni, hogy süllyed a hajó. Akik Patrubányra voksoltak, azok az MVSZ eddigi vezetési rutinjában és főleg támogatási rendszerének folytatásában bíznak. Patrubány ka­pitány pedig ezzel a süllyedő roncs­csal próbálhat meg lavírozni az im­máron megsértett, s a támogatások nagy részét befolyásoló magyar kor­mány, a szakadni készülő régiók, ill. a „trianoni határozattal” a foguk fe­ltétjét kimutató pár száz nacionalis­ta között. Nagy kérdés, hogy a mindvégig diplomatikusan a háttér­ben tartózkodó, de az elemzők sze­rint a szálakat kezében tartó Tőkés püspök és a magyar kormány között mennyire élezte ki a helyzetet a kongresszus. Vajon képes lesz-e Patrubány Miklós a „pár dühös em­ber” véleményének „csatornázásá­ra”, akar-e a magyar kormány ke­ményebben fellépni az ügyben, és létezik-e egyáltalán megoldás a csonka kongresszus és a költségve­tés körül dúló vita elsimítására? Mert bár a hajó így pusztulni látszik, a süllyedők káromkodása nagyon messze szállhat Európa felé. TALLÓZÓ SME Lubomír Harach azzal, hogy túl ké­sőn adta ki a parancsot a VSZ- papírok felvásárlására, több száz milliós kárt okozott az államnak. A gazdasági minisztérium az állami Transpetrol vállalaton keresztül vá­sárolta fel a részvényeket, óriási fel­árral. Mivel csak későn jutott az eszükbe, hogy nincsen meg a kellő többség, gyorsan kellett cselekedni, de ezt megérezték a brókerek is, s az addig megszokott 85 és 100 korona közötti ár helyett 300 korona körül adták el az államnak a részvények darabját. Tehették ezt, mivel Harach a Transpetrol igazgatójának azt adta ki parancsba, hogy 500 koronáig bármennyiért megveheti a részvé­nyeket, csak meglegyen az 50+1 százalék. Arra, hogy az értékpapíro­kat ilyen magas áron meg tudja vá­sárolni, kölcsönt kellett felvennie a takarékpénztártól, mely összegért saját váltóival felel a vállalat. Ha a miniszter korábban észbekap, mind­ez elkerülhető lett volna NÉPSZABADSÁG Steven Spielberg, az Európa-filmdí- jas Szász Jánost választotta a kelet­európai holokausztról szóló tévéso­rozat magyar részének megrende­zésére. Szász az első rendező, akit kiválasztott - erősítette meg a hírt Marvin Levy, a Dreamworks SKG marketingigazgatója. A holokauszt­sorozat, amely most van előkészü­letben, nem a Dreamworks produk­ciójában készül. Gazdája, az ameri­kai Shoah Alapítvány a Last Days (Utolsó napok) című tavalyi Oscar- díjas dokumentumfilmet finanszí­rozta. Mivel Steven Spielberg a Shoah egyik legfőbb és legbefolyá­sosabb támogatója, személyesen ó választja ki azokat az alkotókat, akik az országonként egyórás doku­mentumfilmeket rendezik. Levy azt is megerősítette, hogy Spielberg Andrew Wajda producer javaslatára választotta Szászt, akit a kilencve­nes évek végén a Variety című szak­lap az évtized vüágviszonylatban legígéretesebb tíz fiatal rendezője egyikének nyüvánított. MAGYAR NEMZET Patrubány Miklós, a Magyarok Vi­lágszövetsége elnöke megválasztá­sát követően máris komoly támadá­sok kereszttüzébe került. A lapnak elmondta: a tizenkét tevékenységét felfüggesztő elnökségi tag közül Szíjártó István anyaországi elnök már jelezte: rövidesen teljes értékű munkát szeretne végezni más el­nökségi tagokkal együtt a grémium­ban. Patrubány Trianonnal kapcso­latban úgy véli: a küldöttek csak ar­ra emelték kezüket, hogy az akkor vállalt nagyhatalmi kötelezettségek teljesítését is tegyék mérlegre, nem pedig a határrevízióra. Gidai Erzsé­bet javaslatának szövege így szól: az MVSZ kezdeményezze a magyar kormánynál és a nemzetközi szerve­zeteknél a trianoni dekrétum felül­vizsgálatát. Ha a küldöttgyűlés ha­tározatképes volt, úgy ezt érvényes határozatnak kell tekinteni, ám sze­rinte minden küldött tisztában van azzal, hogy a trianoni békediktátum már régen nem hatályos, hiszen fel­váltotta az 1947-es párizsi békeszer­ződés, amely az európai határokat szavatolja. VISSZHANG Ad: Kinevezését a KDH..., Új Szó, május 25. Vízben arzén, cikkben cián A belpolitikai csatározások egyik eszköze, sok más médium mellett az írott sajtó. Egyetlen magyar nyelvű napilapunk, az Új Szó ed­dig több-kevesebb sikerrel igyeke­zett kívül maradni ezeken a csatá­rozásokon, főleg ami a kormány- koalíció pártjai között dúló harcot illeti. A Péterfi Szonya tolla alól kikerült, május 25-én közreadott (Kinevezését a KDH...) cikk ezt az eddigi gyakorlatot látszik megtör­ni. Mint az események mindegyi­kén kívül álló, nem vagyok kom­petens az egyes történések és azok hátterének megítélésében, de a gondolataimat, amelyek a cikk kapcsán felmerültek bennem, szeretném megosztani az újságol­vasókkal. Anélkül, hogy részletek­be bocsátkoznék, el kell monda­nom, hogy az első reakcióm a Dr. Krkoska visszahívásáról kapott hír után az volt, hogy ha egy évek óta húzódó ügy, az ő beosztottai­nak közreműködésével így, ilyen szerencsétlen módon „robban”, akkor igenis jogos a leváltása. Tehát az elején, tudomásom szerint szó sem volt politikai indíttatásról. Az, hogy a KDH-s elöljáró úr a saját vonalán igyekezett segíteni a kérdés meg­oldását, és értelemszerűen a szó­ban forgó falu szülöttje segítségét kérve, természetes. Ami számom­ra érthetetlen, az az, hogy egy személyes érdek, ügyes, követke­zetes, kitartó munkával hogyan változhat politikai üggyé? Min­denesetre felelősségem tudatá­ban kijelenthetem, hogy tudomá­som szerint a nevezett poszt nem volt semminemű politikai alku­dozás tárgya. Ha elvonatkoztatok attól, hogy némileg cselekvő ré­szese voltam az ügynek, s csak mint újságolvasó ember ismerke­dem meg a történettel, azt hi­szem, sötétebb kép alakulna ki bennem a szóban forgó hivatalno­kok személyiségéről és munka- módszereiről, mint a valóság. És ami nagyobb baj, az egyetlen ma­gyar napilapunk arról a politikai pártról és egyes személyiségéről ír túlzó kijelentéseket, amellyel, il­letve akikkel együtt kormányoz­zuk ezt az országot, és nagy való­színűséggel a közeljövőben is egy­más támogatására leszünk „ítél­ve”. Ezért az igazságot keresve nem szabadna túlzásokra, nem bi­zonyítható dolgokra hivatkozva lejáratnunk olyanokat is, akik arra nem szolgáltak rá. Nagy Imre, elöljáró-helyettes Érsekújvári Járási Hivatal- Margit, lehet, hogy így megtalálom a maradék józan eszedet! (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom