Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-15 / 137. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 15. KOMMENTÁR A garancia kockázata TUBA LAJOS Igazságos dolog, hogy a rossz bankok bűneiért a jóknak kell fizetni­ük? - teszik fel a kérdést azok a bankok, amelyek a napokban akara­tuk ellenére százmilliókat fizetnek a betétvédelmi alapba. Mert ná­lunk egyelőre a recept így szól: alapíts egy kisbankot, ígérj magas ka­matokat, majd a nálad elhelyezett betétekből hitelezz a cégeidnek. Ez persze elkerülhetetlenül csődhöz vezet, de téged már nem érdekel, hiszen rád nézve ennek semmiféle következménye nincs, sőt a csődeljárás utáni körtáncon még újabb milliókat kereshetsz. Ez sajnos nem utópia, több hazai bank esete is mutatja, hogy egy ilyen forgatókönyv gond nélkül megvalósítható. Tulajdonképpen csak egy jó reklámkampány kell, és már dől is a pénz, mert a hazai át­lagpolgár még mindig nagyon felelőtlenül viszonyul a megtakarított pénzéhez. Sőt olyanok is akadnak, akik tudatosan kockáztatva vá­lasztják az irreálisan magas kamatot. Ugyanis már rájöttek, csak arra kell vigyázniuk, hogy a betétjük névre szóljon, és ne haladja meg a 320 ezer koronát - csőd esetén ennyit térít a betétvédelmi alap. Az alap persze nem pénznyomda, a kárpótlásra főként a többi bank­tól szedi be a pénzt, vagyis a kárpótlást közösen adjuk össze. Ezt tart­suk szem előtt, amikor megindul a vita a garancia mértékének csök­kentéséről. Az egészséges bankok ugyanis a mostani százmilliós rend­kívüli elvonások láttán felvetették: ezentúl csak a betétek nyolcvan vagy kilencven százalékára vonatkozzon a garancia. Ezzel főként az egyén felelőssége nőne meg. Mert hiába szajkózza a sajtó évek óta, hogy ne tegyük pénzünket a gyanúsan magas kamatokat ajánló ban­kokba. Eddig ezt mindenki félvállról vette, hiszen 320 ezer koronáig biztosak lehettek a visszafizetésben. Ehhez járult még a kormány ma­gatartása is, amely az elmúlt hetekben két bank esetében is alaposan megkérdőjelezhető módszerekkel igyekezett elejét venni a csődnek. Itt az ideje tehát, hogy ez a kéz kezet mos módszer ne csak újra a be­csületesen dolgozók számára jelentsen kárt. A garancia mértékének csökkentésével mindenki jobban meggondolja majd, kire is bízza a pénzét. Ezután már csak arra lenne szükség, hogy a jegybank kereté­ben működő bankfelügyelet is idejekorán lecsapjon a rosszul gazdál­kodókra. Ha ez beindul, egy-két év múlva elmondhatjuk: legalább a bankok területén normalizálódott a helyzet. JEGYZET Ez már csak így van SÓKI TIBOR Kezdetben volt a körlevél. Ez megtiltotta az 1948 februája előtt elkobzott földek visszaadá­sát az eredeti tulajdonosoknak. Főként magyaroknak. A benesi dekrétumok szelleme járta be Közép-Európát. Akciót, persze, rendszerint ellenakció követ. És lön. A levélért felelős államtitkár kigolyóztatott helyéről. Oszt nem lön semmi más. A levél ma is érvényes, az érintetteknek ma is pereskedniük kell, ha meg akarják kapni azt, ami az övék volt, míg állam bácsi rá nem tette vörösen ragacsos kezét. Melles­leg ma egy ugyanolyan vörös és ugyanolyan ragacsos kéz akarja visszatartani ezeket a földeket. A körlevelet csak Koncos miniszter vonhatá vissza, ő meg... Gondo­lom, most is azt mormolgatja: csak a holttestemen át. Ahhoz, hogy a körlevél érvényét veszít­se, s a földek visszakerülhesse­nek jogos tulajdonosukhoz, nem az államtitkárt kellett volna eltá­volítani, hanem a minisztert. Azt meg nem lehet. Legalábbis az MKP nem képes rá. Meg más se. Sajnos, az SDE-nek - a miniszter pártjának - ebben a kabinetben mindent szabad. Az MKP-nak a koalícióban a becsületes, de szin­te semmit el nem érő jófiú rokon­szenves szerepe jutott, míg a ró­zsaszín kommunisták buzgón játsszák a rosszfiút, aki ritka utá­latos alak ugyan, de mindent megkap. Merthogy létszámuknál fogva ők valóban képesek blok­kolni a kormánypártok parla­menti munkáját. Pláne, ha vörö­sen izzó hazaszeretetükbe egy kis barna színezetű nemzetimá­datot is belekevernek. Amikor a magyarok bojkottálták a parla­ment munkáját, az nagy durra­nás volt, nem több. Hiába ber­zenkedik tehát az MKP, Koncos maradt, marad és maradni fog. A szélső balközép képviselők né­hányszor már kivonultak a parla­mentből, hogy megakadályozzák a koncosi javaslatnál nagyvona­lúbb, és a kormányprogramhoz jobban igazodó képviselői tör­vényjavaslat második olvasatba utalását (a minisztérium terveze­te gond nélkül került a másodüt olvasatba). S ha kell, a követ­kezőkben is eljojóznak még egy darabig. A kormányprogram meg le van... no igen, a barna nem csak a fasizmust jelképezi. Elvégre kommunistáéknak min­dent szabad. A miniszterelnöktől is megvonhatják a bizalmat anél­kül, hogy bármüyen negatív ha­tás érné őket a koalícióban. Ez már csak egy üyen koalíció. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: m tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Biztatás és bosszú - fax az erkölcsi győzteseknek. A cseh labdarúgó-válogatott szurkolói ötkoronás „vérdíjat" tűztek ki a hollandok ellen elvesztett mérkőzés után Pierluigi Collina olasz játékvezető fejére. Több pénzt nem ér a veszélyes gyilkos, aki megölte a focit. Különös ismertetőjele: messziről emberre hasonlít. (CTK-felvétel) TALLÓZÓ N.Á.R9P.NÁ.OBRC)pA Brigita Schmögnerová pénzügymi­niszter szerint az adócsökkentés, il- letve egyes adók eltörlése olyan kül­földi vállalatok számára, melyek hajlandók lennének befektetni, helytelen. Ezzel nem a komoly cé­gek jelennének meg, csak a speku­lánsok. Ettől függetlenül nagyon fontosnak tartja, hogy olyan vállala­tokban, mint a Calex vagy a komá­romi hajógyár megjelenjen a külföl­di tőke. A kassai vasmű részvényei­nek nemrégi felvásárlásával kapcso­latban, amelyben a Slavia Capital, az SDKÚ esetleges jövőbeni szpon­zora is részt vett, a kormányülésen magyarázatot várnak majd Lubomír Harach gazdasági minisztertől. Az orosz adósság deblokálásával, a De­vin Bankkal, és a pénzügyminiszté­rium MKP által delegált államtitká­rával, Podstránsky Vladimillel kap­csolatban jelezte, az, hogy az MKP nem ért egyet a deblokálás jelenlegi módszerével, nem jelenti azt, hogy az államtitkár ne a miniszter utasí­tása alapján cselekedjék. A helyi képviselők szerint zavarná az önkormányzati ülést, ha a polgárok is kinyilváníthatnák véleményüket A diktatúra harmóniáj a Rozsnyó város képviselő-tes­tületének tagjai tavaly no­vemberben egy határozattal megfosztották a város polgá­rait attól a joguktól, hogy be­kapcsolódjanak az önkor­mányzati ülések egyes napi­rendi pontjainak sorsát el­döntő szavazás előtti vitákba. KMOTRIK PÉTER A lakosság szólásszabadságát korlá­tozó határozat akkor szinte semmi­féle visszhangot nem váltott ki az érintettek részéről. Ezen sajnos nincs mit csodálkozni, mivel a negy­venéves proletárdiktatúra idején a hatalom gyakorlói leszoktatták a polgárok nagy részét a közügyek iránt való érdeklődésről, s vélemé­nyük szabad, félelem nélküli kinyil­vánításáról. Ráadásul a bársonyos forradalom vívmányai - többpárt­rendszer, az alapvető emberi jogo­kat már nagyobbrészt garantáló al­kotmány és törvények stb. - sem voltak elegendőek arra, hogy a vá­ros közélete ismét oly pezsgővé vál­jék, mint amüyen a vörös diktatúra előtt volt évszázadokon át. Ezt jól példázza a képviselő-testület ülése­in való részvétel is. A tanácskozá­sokra - melyek nyüvánosságát tör­vény garantálja - ugyanis a testület tagjain, a városi hivatal vezetőin és alkalmazottain, valamint e sorok íróján kívül csak ritkán vetődik el egy-két polgár, hogy belehallgasson a városatyák vitájába azokban a kér­désekben, amelyek évekre megha­tározzák Rozsnyó sorsát, és befolyá­solják a polgárok életminőségét. En­nek a passzivitásnak, érdektelen­ségnek köszönhető, hogy a telepü­lés lakói nem rendelkeznek pontos információkkal a testület munkájá­ról. A testület tagjai pedig, mivel úgy érzik, nem irányul rájuk kellően a köz figyelme, néha megfeledkez­nek képviselői fogadalmukról, amelyben megesküdtek: döntéseik meghozatalakor a város boldogulá­sát és összes polgárának javát fogják szem előtt tartani. Az ilyen feledé- kenység eredményeként születnek aztán az inkább egyéni, mint közös­ségi érdekeket szolgáló határoza­tok. Ilyen döntések révén került el­adásra a bársonyos forradalom óta a város több értékes ingatlana - árve­rés nélkül (bagóért), előre meghatá­rozott fizikai vagy jogi személyek ré­szére. Az említett személyek között pedig legtöbbször mindig felbuk­kant egy-egy rozsnyói önkormány­zati képviselő - jogi vagy akár fizikai valójában is. Ezeknek a döntések­nek a jogosságát természetesen sen­ki sem vonhatja kétségbe, mivel ezeket a város választópolgárai által döntési joggal felruházott szemé­lyek, képviselők hozták. A polgár­nak pedig joga van négyévente úja­kat választani (az országos parla­menti képviselőkhöz hasonlóan), ha úgy találja, hogy a képviselők nem tesznek mindig eleget esküjük­nek. A polgárnak természetesen jo­ga van a mások által rossznak minősített döntéshez is, s gyakorta megesik, hogy él is vele (lásd az or­szág gazdaságát kifosztó Meciar- mozgalom 1998-as parlamenti vá­lasztásokon elért sikerét!). Minden­kinek joga van ugyanis elrontani sa­ját országának, régiójának, telepü­lésének, családjának érvényesülési lehetőségeit, és negatív irányban befolyásolni annak sorsát. Ez a de­mokrácia! A rozsnyói képviselő-tes­tület már említett, szólásszabadság­gal kapcsolatos tavalyi döntése óta többször is előfordult, hogy az ön- kormányzati ülésen olyan polgárok A proletárdiktatúra le­szoktatta a polgárokat a véleménynyilvánításról. jelentek meg, akiknek sorsára, va­gyoni helyzetére döntő befolyással volt a napirendre tűzött határozati javaslat. (Az egyéni érdekük iránti érzékenységet szerencsére még a kommunizmus egykori jövőképe sem tudta kiölni a polgárokból - „A bőség kosarából majd mindenki egyaránt vehet...”) S a város által használt telküket a városnak eladás­ra kínáló, vagy a polgármester sze­rintük teljesítetlen ígérete miatt ma­gukat becsapottnak érző polgárok megrökönyödve tapasztalták, hogy nincs joguk elmondani véleményü­ket a képviselők vitája és a saját sze­mélyüket érintő határozat megsza­vazása között. Az érintetteknek vé­leményük kinyilvánítására csak a döntések meghozatala után, az ülés utolsó „általános vitának” nevezett napirendi pontjának tárgyalásánál van lehetőségük. ,Akkor meg már minek szóljak?” - gondolják sokan. S a negyven év logikája szerint iga­zuk van, mert azért szólni, hogy más ne jáijon úgy legközelebb, ahogy én, az már nem egyéni érdek, ha­nem közügy. Néhányan mégis szól­ni mertek. Közölték az egyik önkor­mányzati képviselővel, hogy nekik nem tetszik ez a dolog, és arra kér­ték, indítványozza a képviselő-tes­tület ülésén a jogfosztó intézkedés visszavonását. A képviselő meg is tette ezt az elmúlt héten, de javasla­ta nem kapott kellő támogatást. A kérdés megtárgyalásakor egyik kép­viselőtársa kifejtette: attól tart, ha megszüntetnék a korlátozást, meg­bomlana az ülések „harmóniája”. Erről a harmóniáról annyit kell tud­ni, hogy tavaly az önkormányzat szinte minden ülésén megjelent egy rozsnyói polgár, az előző választási időszakban leváltott polgármester, és szólási jogával élve gyakran fel­szólalt a napirendi pontok vitájá­ban, s bíráló megjegyzéseket tett, rámutatott a hibákra - főleg, ha úgy látta, egyéni érdekeket céloznak. A városatyáknak nem tetszett a sok bí­rálat, ezért először egy határozat­ban megszabták a polgári felszóla­lások hosszát, majd amikor az illető nem tartotta be a megszabott időtartamot, illetve úgy találták: nem a tárgyalt témához szól, a je­lenlegi polgármester figyelmeztet­te, ha így folytatja, kivezetteti a te­remből. Ezután a polgár nem járt egy ideig az ülésekre, a városi rendőrök viszont több alkalommal is ott posztoltak az ülésterem előtti folyosón - biztos, ami biztos. Tavaly októberben aztán újabb fordulat történt a rozsnyói önkormányzat üléseinek történetében, a testület úgy határozott, a városi televízió élő adásban fogja közvetíteni a tanács­kozásokat, s az ülésen ismét megje­lent a polgár, aki korábban oly sok­szor megbontotta a tanácskozások „harmóniáját”. Talán ez is közreját­szott abban, hogy novemberben a testület végképp megvonta a város összes polgárától a napirendi pon­tok vitájában való felszólalás jogát, így valóban szinte harmonikus egyetértésben zajlanak - ráadásul egyenes adásban - az önkormány­zati ülések. S hogy az egyenes adás­ba a képviselők részéről se kerüljön A városi rendőrök ott posztoltak az ülésterem előtt - biztos, ami biztos. disszonáns megjegyzés, ezért a rozsnyói képviselői klub minden ön- kormányzati ülés előtt néhány nap­pal egyeztet az esetleges vitára okot adó határozati javaslatokról. A rozs­nyói képviselői klubról annyit kell tudni, hogy a testület mind a hu­szonegy képviselője tagja a klub­nak, s általában város tulajdonát ké­pező ún. fürdői vülában „előtanács­koznak”. A találkozók tényét és cél­ját egyébként az önkormányzat tag­jai sem tagadják, éppen a múlt heti ülés során tájékoztatta erről a tévé­néző rozsnyói polgárokat az egyik képviselő. A polgárok többsége pe­dig csak ül a tévé előtt, és úgy nézi a saját jövőjét, sorsát befolyásoló - előre egyeztetett harmonikus ön- kormányzati üléseket -, mint ahogy egykor a Dallast vagy a Megveszem ezt a nőt! című szappanoperákat. Az ELŐADÁST követve akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés, mi lesz a gyalogpolgárokkal, ha a köz- igazgatási reform során még több pénzt, jogkört s hatalmat ad az ál­lam a települések önkormányzatai­nak, de megfeledkezik a választó- polgár felvilágosításáról, hogy mi­ként kérheti számon az önkormány­zati képviselőtől esküjének betartá­sát. Lehet, hogy bekövetkezik a har­mónia diktatúrája.. ., vagy esetleg a diktatúra harmóniája? OLVASÓI LEVÉL Állás nélkül, kilátástalanul Olvastam az Új Szóban, hogy Párkány körzetében is megemel­kedett a munkanélküliek száma. Libádon 53,4 százalékos. Bizo­nyára annak a suhancnak sem dolgoznak a szülei, aki Komá­romban megszólított a „Rozáli­án”. Ahogy kiléptem az autóból, odasurrant hozzám, alázatosan megkért, adnék-e 5 koronát. Vé­gignéztem rajta, és megkérdez­tem, mire kell neked az 5 koro­na? A válasz szelíden érkezett, kiflit vennék, de ha tetszik többet adni, hot dogot, azt nagyon sze­retem. Kérdésemre, hová megy, mivel iskolás hátizsák lógott a vállán, azt válaszolta, inas va­gyok, megyek az iskolába. Test­véreid vannak-e, kérdeztem. Két kisöcsém van otthon, az anyuká- ékkal, a szüleimnek nincs mun­kájuk. Illedelmesen megköszönte a hot dogra valót. Visszaültem az autóba, és néztem utána. Mi lesz veled emberke, ha elvégzed az inasiskolát? Komáromban épül- szépül az Európa udvar. Május 1- jén, aki akarta, megnézhette-A Klapka tér közelében van a cso­damű, Hamzík miniszter úr kop­pintott kalapácsával az alapkőre. Jól van, a kocka el van vetve, kész lesz nemsokára, megcsinál­ják úri módon. Mindenki meg­nézheti, majd gyönyörködhet a luxuskivitelű meseházakban. Mi­re elkészül, remélem, addigra az én kéregető gyerkőcöm szülei is kapnak, találnak munkát, amit szívből kívánok. Vagy talán csak álmodoznak majd a munka­helyről, keresetről a költő szavait idézve: Tiszta ágyat és tiszta asszonyt/ Álmodik s vígan felka­cag/ Kicsit több bért, egy jó tál ételt/ Foltatlan ruhát tisztessé­get/ S emberibb szavakat. Ragyilné Gál Etelka Madar

Next

/
Oldalképek
Tartalom