Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-14 / 136. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 14. KOMMENTÁR Fizetni üres zsebből VOJTEK KATALIN Milan Ftácnik oktatási miniszter választékosán és kimerítően tud be­szélni anélkül, hogy valami érdemlegeset mondana. A felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíj ügyében még egyszer sem hallhat­tunk tőle világos válászt. Csupán annyit, hogy a gazdasági helyzet sú­lyos, az egyetemek helyzete úgyszintén, s ha minden húr szakad, megfontolás tárgyává tehető a tandíjkötelezettség, ámbár pártja, az SDE ezt nem tanja kívánatosnak. Ezzel szemben a szlovák kormány- párti sajtóban már megjelentek olyan fejtegetések, amelyek egyene­sen haladásellenesnek és antidemokratikusnak bélyegezték a tandíj- köteles felsőoktatás ellenzőit. Léteznek szlovákiai egyetemek, ahol ilyen-olyan ürüggyel már most is fizettetnek több-kevesebb pénzt a hallgatókkal. Persze, a befolyt összegből egyetlen egyetem sem fog meggazdagodni, lyuktömögetés- re kell a pénz, miközben süllyed a hajó. Es apad azoknak a száma, akik megengedhetik maguknak, hogy továbbtanuljanak. Mármost, holott még nem kell fizetni érte. Szlovákiában tömegesen élnek csalá­dok máról holnapra. Részükről teljesítménynek számít, hogy meg tudják tartam a tetőt a fejük felett, és hogy csak a hónap utolsó napja­iban nem futja kenyérre. Ha a demokrácia esélyegyenlőséget jelent, ezek a tömegek joggal tartják a fizetett felsőoktatást antidemokrati­kusnak. Egy rendkívül hátrányos helyzetű, tehetséges egyetemista támogatá­sért folyamodott az oktatási minisztériumhoz. Kapott ötezer korona egyszeri gyorssegélyt, és hozzá egy jó tanácsot a miniszter úrtól: dol­gozni kell. A miniszter csak azt felejtette el közölni, hol kap munkát egy egyetemi hallgató, ha kész, meglett emberek sem kapnak. Amíg olyan a munkapiac, amilyen, Ftácnik úr jó tanácsa egy fabatkát sem ér. S amíg alaposan átgondolt jói működő ösztöndíjrendszer nem lé­tezik, kár a tandíjról vitatkozni. A legnagyobb baj az, hogy a szlováki­ai társadalom nem érzékeli azt a veszélyt, amit az elszegényedett ré­tegek leszakadása jelent, és eszébe sem jut olyan alapítványokat lét­rehozni, amelyek lehetővé tennék a hátrányos helyzetű diákok to­vábbtanulását. emlékeinek lexikonában, szótá­rában még szerepel a „tót” szó­cikk. S emlékeiket a kitelepítés­ről nem szépíti sem a messzeség, sem néhány hazafiaskodó szlo­vák hozzájuk való viszonya. Ők Európából jöttek, ahol nemcsak a kisebbség tanulja a többség nyelvét szabály érvényes, hanem az ellenkezője is. Itt, nálunk leg­följebb kivételerősítők akadnak. Megértik, hogy a fiatal eladó „nyerozumje”, ha magyarul szól­nak hozzá, de a piacgazdasággal átitatott értelmük számára fel­foghatatlan, miért a közönyös „némámé” a nehezen előkapart, tört szlovákság hallatán. Mert megszokták, hogy az ó tájukon az a természetes, ha a vevő hot­tentottául kér, az eladó akkor is igyekszik megérteni. Szlovákiá­ban azonban nem a vevő, nem az ügyfél az úr, még a Tátrában sem, amely a turisták révén télen- nyáron virágozhatna, s ahol egész évben sűrűn hallani ma­gyar szót. Olvasni viszont szinte leheteden - még napilapok szint­jén is. S ha mégis akad valahol egy-egy magyar újság mutató­ban, annak szavatossága egy hete lejárt. Ez persze azt is jelentheti, hogy az újságárus kímélő életmó­dot garantál a magyar vendég­nek, ne mérgezze magát a rossz friss hírekkel (megölte, kigyul­ladt, fölrobbant). Amit aznap ol­vas, egy hete nem érvényes. Az ember legyen bár ironikus vagy realista, Csokonai szavai jutnak eszébe: csak maradj magadnak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Az emlék jelene GAÁLLÁSZLÓ Ötvenöt éve érettségiztek a szenei gimnáziumban. Az osztály fele szétszóródott a nagyvilág­ban. Kitelepítés, menekülés „úri viharból” - a háború elől, a faji és nemzetiségi megalázások elől. Most ülnek a kinőtt padokban, emlékeznek és vizsgáztatják egy­mást. Ki mit tud még a szlovák nyelvből. A külföldre szakadtak ma aligha mennének át a vizs­gán. Nyugatról évtizedekig nem jártak haza, a rendszerváltás óta ma már praktikusabb és elegán­sabb nem is olyan új hazájuk nyelvét használni. Nem mintha azt Szlovákia-szerte mindenütt értenék. Csak másként fogadják, mint a töredezett szlovákot. A kényszerből vagy önként vállalt magyarországi száműzetés nyel­vi következményei már kínosab­bak. Azért is, mert tudván tud­juk, a magyarországi szlovák tót - bárminemű minősítéstől men­tesen. Sőt a drótos is az volt, Mikszáth atyafiairól nem is szól­va. Csupán az érintettek - már­mint a mai Szlovákia területén élő atyánkfiái - kapják fel a fejü­ket meg a vizet, ha meghallják a tót szót, vagy (nemegy történet szól erről) a kutatót hallja félre, vérvörös arccal tiltakozva a buta tót ellen. A háborús nemzedék TALLÓZÓ SMF A múlt héten elterjedt, hogy a tit­kosszolgálat volt vezetője, Ivan Lexa, akit több bűncselekmény el­követésével is vádolnak, családjá­val Grenadában tartózkodik, ahol letelepedési és vállalkozási engedé­lyért folyamodott. A rendőrség nem tudja bizonyítani, hogy Lexa Szlo­vákiában van. Postája kézhez véte­lét ugyan saját aláírásával igazolja, de nem személyesen veszi át a rendőröktől. Az is tény, hogy nem tartózkodik állandó lakhelyén. Az Interpol szlovákiai részlege meg­erősítette, hogy a Karib-térségből információt kért Luxáról, ami arra utal, hogy Lexa külföldön bujkál. Ha ez bebizonyosodik, akkor ez Lexa első sikeres konspirációja. Tit­kosszolgálati vezetőként ugyanis még a megfigyelési részleg autói­nak rendszámát sem volt képes ti­tokban tartani. Lexa szökése ko­moly kudarc, amiből a bírói tanács­nak le kell vonnia a következtetést, hiszen szabadon engedte Lexát a vizsgálati fogságból. Az Európai Unió egyre inkább elnyújtja, halogatja a társult tagokkal folytatott csatlakozási tárgyalásokat Lohadni látszik a lelkesedés Az Európai Unió szabályos számháborút folytat a poszt­kommunista országokkal: kezdetben az ezredforduló­ban jelölte meg, majd 2002- re tolta ki, legújabban pedig 2005 körülire teszi a legin­kább felkészült csatlakozni kívánók belépésének idő­pontját. SIDÓ H. ZOLTÁN Úgy viselkednek, mint a csiga - je­gyezte meg csípősen Lech Walesa volt lengyel államfő. „Mihelyt bele akarunk fogni a legvitatottabb pon­tok tárgyalásába, az eszmecsere el­nyúlik, és néha az a kellemetlen ér­zésünk támad, hogy ez a lassított ütem tudatos stratégia” - idézi a bel­ga Le Soir az egyik magyar diploma­tát. A15 tagállamnak nem áll érde­kében a szervezet kibővítése, kü­lönbség van a politikusok nyilatko­zatai és a tagok valós érdekei között - mondta a hét végén Václav Klaus, a cseh parlament elnöke. E bírálatok célpontja kontinensünk vezető centruma, a brüsszeli központú Eu­rópai Unió, amely az utóbbi időben mintha veszítene dinamizmusából. A megfigyelőnek helyenként az az érzése támad, hogy a csatlakozni kí­vánó, gazdaságilag valóban elmara­dottabb volt szocialista országok felkészületlenségénél csak az Unió­nak a bővítés terén mutatkozó felké- szüledensége nagyobb. Az Európai Unió fontosságát nem kell hangoztatni, a világ egyik meg­határozó gazdasági és politikai gó­cáról van szó. Az EU-nak bőven kiju­tott a dicséretből, helyenként az ön­tömjénezésből, ezért most vegyük fel a kritika szemüvegét, s annak op­tikáján keresztül, s egyben a csada­kozni vágyók szemszögéből vizsgál­juk meg a 15 tagállamot tömörítő brüsszeli központú szervezetet. Ahogyan Csaba László mérvadó ma­gyar közgazdász leszögezte egyik legutóbbi tanulmányában: „Mindig is az egyoldalúság jellemezte az EU és az oda igyekvő rendszerátalakító országok kapcsolatát. (...) 1993- ban Koppenhágában az Unió meg­határozta a belépés kritériumait, melyek közül az bizonyult a leglé­nyegesebbnek, amelyik azt mondja ki: nincs automatikus tagság.” Valéry Giscard d’Estaing volt francia államfő és Helmut Schmidt egykori német kancellár közös cikkében megállapította: a legsürgősebb fel­adat az Európai Unió reformja. A szervezet már most, 15 taggal sem működik jól, s ha a tagok száma nő­ni fog, a jelenlegi struktúrára az ösz- szeomlás vár. Magyarán, Csehor­szág, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, hogy csak a belépésre Az Európai Unió az utóbbi időben veszí­tett dinamizmusából. legfelkészültebbeket soroljuk, mindaddig türelmedenül toporog­hat a szervezet ajtaja előtt, amíg az Unió nem oldja meg belső problé­máit. Márpedig jelenleg úgy tűnik, hogy erre nem képes, a hónapok óta ülésező nizzai kormányközi konfe­rencia eddig mindössze látszatered­ményeket hozott, a tagállamok presztízscsatákat vívnak, a pénz­ügyi alapok egyre inkább beszűkül­nek, a tagok köldöknéző magatartá­sukból csak akkor riadnak fel, ami­kor - egyébként minden jogalapot nélkülözve - Ausztriát kell büntetni, hogy aztán újra elmerüljenek bel­terjes problémáik ingoványában. A belépés feltételeit lázasan teljesítő 12 társult állam büszkén sorolja, hogy már hány fejezetet zárt le a 31- ból (Szlovákia eddig egyébként ha­tot), miközben nyilvánvaló: a közel százezer oldalnyi uniós joganyag át­vétele és alkalmazása, valamint a maastrichti feltételrendszer esede- ges túlteljesítése sem garanciája a taggá válásnak. Ugyanis az Unió a saját felvevőképességétől, azaz a tagjelöltek által legkevésbé sem be­folyásolható belső fejleményektől tette függővé a bekerülés lehetősé­gét. További brüsszeli csapda: amíg egy-egy tagjelölt nem zárta le a gaz­daság és társadalom szinte egészét felölelő 31 fejezetet, addig mindig vissza lehet térni bizonyos nem iga­zán tisztázott pontokra, a csatíakoz- ni óhajtó gyengéire, magyarán, az Unió fenntartotta magának a jogot a már lezárt fejezetek újranyitására. Az 1998 márciusa, illetve 2000 feb­ruárja óta tartó, 12 jelentkezővel folytatott csadakozásí tárgyalások során kiderült, az EU egyszerűen képtelen párhuzamosan ekkora vo­lumenű alkufolyamatot levezényel­ni, ráadásul az egyes témáknál - bármilyen meglepő - leplezhetet- lenné vált az Unió felkészüledensé- ge. Ezen azt kell érteni, hogy az EU 15 tagállama az adott kérdésben nem jutott közös nevezőre, tehát Brüsszel miatt kell halogatni példá­ul olyan hallatianul fontos témakör érdemi megvitatását, mint a mező- gazdaság. Az EU-ról szólva mindig előtérbe kerül a pénzkérdés, ponto­sabban az, hogy ha belépünk, mi­lyen jelentős anyagi támogatásban részesülünk. Való igaz, az EU 1999- es berlini rendkívüli csúcsán meg­kettőzte a bővítés előkészítésére szolgáló pénzügyi keretet, emellett elkülönített egy 45 milliárd eurós forrást, amelyet szigorúan csak a bővítési célokra lehet fordítani. Csi­nos summa, de csak a mi szemszö­günkből. Ugyanis ha a szigorú brüsszeli előírásokat teljesíteni akarjuk, akkor e keretből legfeljebb 2-3 jelölt megsegítésére futja, a nap­jainkban versenyfutást folytató 12 csadakozni kívánó együttes támo­gatásáról tehát szó sem lehet. Szkeptikus vélemények szerint a berlini forrásokat a politikailag esé­lyes, ám gazdaságilag nehézkes Lengyelország - felvétele esetén - egymaga kimeríti. Ezeket a kellemeden tényeket egy- egy őszinteségi roham során talán még meg lehetne említeni Brüsz- szelben, ám a diplomácia etikettje azt már nem teszi lehetővé, hogy az Európai Unió csúcspolitikusainak megmondjuk: az Unió alapító fran­cia atyjához, Robert Schumanhoz képest történelmi távlatokkal nem rendelkeznek, főleg rövid távú ér­dekeket követnek és a vitathatadan jólétben dinamizmusukat veszítet­ték. Helmut Kohllal és Francois Mit- terand-nal távozott a politikából az a nemzedék, amely a második vi­lágháború borzalmait megélve, s abból okulva minden akadályt le­küzdve harcolt egy jobb, erősebb és nagyobb Európáért. Ahogyan a már idézett Csaba László írja: „Nyugat- Európában egy inkább üzleti, sem­mint történelmi mentalitású politi­kusnemzedék vette át a hatalmat.” így nekünk, későn jövőknek nem marad más hátra, mint döngetni Brüsszel ajtaját, amelyet Botond buzogányával, közép-európai hety­keséggel ugyan be nem törhetünk, ám észérvekkel, a mi érdekeinket nyugat-európai érdekekként tálaló érveléssel, a kalapozást mellőző ha­tározott fellépéssel egyszer csak ki­nyitunk. De mikor? OLVASÓI LEVÉL Ajándék a beíratottaknak A koloni és ghymesi alapiskola mellett működő Szlovákiai Ma­gyar Szülők Szövetsége Kolonban, június 11-én műsoros délutánt szervezett, melyen szavalatokkal felléptek a két magyar tagozat di­ákjai, a ghymesi hagyományőrző csoport, valamint a koloni zeneis­kola növendékei. A műsorvégén a Nyitra és Vidéke Célalap átadta a 10 jövendő magyar elsősnek az ajándékokat (iskolatáska, tolltar­tó). Elhangzott, húsz éve annak, hogy a koloni szülők ki mertek áll­ni a helyi és államhatalommal szemben, s nekik köszönhetően maradt fenn a magyar óvodai osz­tály (egyedül a Zoboralján), s ez nagyban befolyásolta a magyar is­kola fennmaradását. Ilyen szülők­re jelenleg még nagyobb szükség lenne, nemcsak Kolonban, hanem az egész Zoboralján. Mert mi tör­ténik az iskoláink és óvodáink kö­rül? Pogrányban és Csehiben sike­rült elérni a szülőknél, hogy kér­vényezzék a magyar óvodai osz­tályt. A kezdeményezőknek nem­csak az állami szervekkel kell megküzdeniük, hanem sajnos a községekben is sok ellenzőjük van, és nem csupán a szlovák la­kosok között. Ami rosszabb, hogy a magyarok is keresztbe tesznek (nehogy sikerüljön, mert az ún. „zoboraljai legjobb magyarok” ré­szére nem megfelelő személyek a kezdeményezők, hiszen így bizo­nyítanák, hogy őtőlük többre ké­pesek, s ez veszélyes a számukra). A járási iskolaügy olyan feltétele­ket szab, amelyek minimálisra csökkentik az osztály létrehozásá­nak lehetőségét: a szülők szerez­zenek magyar óvónőt és pénzt a fizetésére!!! A megbeszélésen fél­igazságokkal félreinformálták a szülőket, s így például Csehiben, ahol lehetőség lett volna magyar osztály nyitására (megvolt a 10 gyerek), belevitték őket félórai magyar foglalkozásba. S hogy a járás különböző mércét használ a szlovák és a magyar kérvények el­bírálásánál, mi sem bizonyítja job­ban, mint a koloni helyzet. Kolonban 1998-ban az alsó tago­zatos iskola szlovák tannyelvű ré­szében 5.osztályt nyitottak, tavaly beindult a 6., s értesüléseink sze­rint az idén tovább bővítik. Ez an­nak ellenére történik, hogy a szomszéd községben félig üresek a szlovák tagozat tantermei. Eb­ben az esetben a járás figyelembe vette az úgynevezett szlovák szü­lők kérvényét, a pénzt is előterem­tette a pedagógusok fizetésére és az épület átépítésére is. Más kér­dés, mit tesznek a község válasz­tott emberei - hallgatnak, semmi­ről nem tudnak?! Kolonban nem kellett az önkormányzatnak állást foglalnia a bővítéssel kapcsolat­ban (!?), nem úgy Ghymesen, ahol a magyar igazgatóság létre­hozását szorgalmazó SZMSZSZ kérvényét véleményezte az iskola- tanács és a ghymesi önkormány­zat is (mindkettőellenezte), s ez hivatkozási alapul szolgált a járási elöljárónak az elutasításra. Ezek a tények bizonyítják, hogy valakik a zoboraljai magyar iskolahálózat leépítésén munkálkodnak! Balkó Gábor, Kolon ' — ..... _________m m m m Mi történt valójában az Elektra panzióban? (FUDGE-kollázs) JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom