Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-10 / 133. szám, szombat
Szombat, 2000. június 10. 4. évfolyam, 22. szám Állandóan fáradt volt, panaszkodott, hogy fáj a feje, hasa. Gyakran hányott. Amikor ezt elmondta a nőgyógyásznak, azt mondta a kismamának, hogy a terhesség nem betegség. Miért kellett Luckának meghalnia? „Nekem már csak Krisztinka maradt, ő az én szemem fénye. A gyászt nem lehet leírni, nem kívánom senkinek... Aki nem élt át ilyet, nem is tudja, milyen pokol... Hiszen alig volt 20 éves.” A terhesség nem betegség. Neupauemé lányának és két menyének terhességét kísérte figyelemmel, körülbelül azonos időben. „Lucka terhessége teljesen más volt. Állandóan fáradt volt, panaszkodott, hogy fáj a feje, hasa, gyakran hányott. Amikor ezt elmondta a nőgyógyásznak, azt vágta rá, hogy a terhesség nem betegség. A szülés időpontját szeptember 23-ról áttette október 10-re. Lucka a terhesség 6. hónapjáig nem hízott semmit.” „Augusztus 28-a óta feleségem egészségi állapota gyorsan romott”, kapcsolódik a beszélgetésbe a félj, majd hozzáteszi: .Állandóan hasmenése volt, fájdalmak gyötörték. A körzeti orvos májgyulladásra gyanakodott és a korompai kórház fertőző osztályára utalta. Péntek délután volt, és bár megfigyelés miatt bent akarták tartani, mivel hétvégén laboratóriumi vizsgálatokat nem végeznek, Poprádra szállították. Vasárnap férje észrevette, hogy dagadnak a lábai. Másnap máj- és epevizsgálatot végeztek, amivel kizárták a májgyulladás lehetőségét. A pontos diagnózist azonban az orvosok nem állították fel, ami elég meglepő volt. Az idő a fiatalasszony ellen dolgozott. Szeptember 7-én Lucka sírós volt, kérte hozzátartozóit, hogy vigyék haza. Két nappal később a vizsgálat után megígérték neki, hogy hazaengedik. „Éppen szül” - kapta a meglepő hírt Lucka apja, amikor pontosítani szerette volna lánya hazaszállításának időpontját. Még aznap megszületett Krisztinka. Innentől az események gyorsan követték egymást. Az orvosok egyre szűkszavúbbak lettek. A család egy ismerős orvost kért meg, nyomozza ki, mi történik Lucka körül. „Rossz a helyzet, az életéért harcolnak” hangzott a válasz. „Szörnyű fájdalmaim vannak, már nem bírom tovább” - panaszkodott Lucka a férjének. A mája, a veséi kezdték felmondani a szolgálatot, s a főorvos-helyettes közölte a családdal: a legrosszabb is előfordulhat. Néhány napon belül a hozzátartozók tájékoztatták az esetről a poprádi kórház igazgatóját és az iglói mentőszolgálat orvosát, akivel telefonon beszéltek, s aki a tünetek hallatán azonnal kimondta: NADA SlNpLEROVÁ egrázó esemény körülményeit vizsgálta ki 21. számában a Plus 7 dní. Az alábbiakban a riport rövidített változatát közöljük. Néhány nappal a szülés után a fiatal mama meghalt. Kislányát, Krisztinkét állítólag nem is mutatták meg neki. Az eset Iglón történt a múlt évvégén. Férfi szülési szabadságon. Az egyik sorház ajtaját sportos frizurájú fiatal férfi nyitja ki, karján csecsemő. A 25 éves Henrich két évvel ezelőtt nősült. Feleségét sok kortársa irigyelte. Az esküvő után a fiatalok a családi házban laktak. Ritkán fordul elő, de ebben az esetben a menyecske nagyon jól kijött az anyóssal. „Mindig mellettem volt, akármihez hozzáfogtam, azonnal segített. Amikor a kertben zöldülni kezdett a fű, már örült, és tervezgette, hogy mit fogunk ültetni” - emlékezett Neu- pauerné menyére, és szemét hirtelen könnyek ön- tik el. Sokan irigyelték Henrichet, amikor megnősült... Hellp szindróma. Hogyan lehetséges, hogy erre nem jöttek rá idejében az elsőszülő nő kezelőorvosai? Szeptember 17-én Lucia Neupauerová meghalt. A halál elsődleges okaként közelebbről meg nem határozott májbetegséget tüntettek fel. A fiatalasszony nőgyógyásza úgy emlékszik rá vissza, hogy a terhesség zavartalan volt. Reggeli hányingerre és fejfájásra panaszkodott. Ez volt minden. A harmincadik hétben komplett la- boratóriumi vizsgálatot végeztek, s mindent rendben találtak. Augusztus közepén fordult orvoshoz panaszaival a fiatal- asszony. A nőgyógyásza akkor szabadságon volt, így ő már nem látta többé Luckát. „Nem tudom, igazán nem tudom. Érdeklődtem a poprádiaknál, de egyértelmű választ nem kaptam. Az egészségügyi dokumentációt nem láttam. Abból, ami történt, feltételezem, hogy a Hellp szindrómáról van szó. De nem vagyok benne biztos. Ilyen esetben a legfontosabb, hogy minél előbb megszakítsuk a terhességet” - mondta Dr. Vladimír Osif nőgyógyász. A poprádi kórház főorvosának helyettese azt állítja, hogy a fiatalasszony későn érkezett hozzájuk. Ők már csak mentették a menthetőt. „Ha hat héttel előbb érkezik, a nőgyógyászával együtt, megmenthettük volna”, mondta Dr. Anton Laincz. Hozzánk nagyon rossz állapotban került. Az elhunyt fiatalasszony családja nem hiszi, hogy az orvosok mindent megtettek, s főleg idejében és helyesen állították fel a diagnózist. Az év elején a félj az egészségügyi minisztériumhoz fordult, majd az ügy szakemberekből álló bizottság elé került. A bizottság vélemény az volt, hogy a diagnózist helyesen állították fel, tehát nem történt mulasztás az egészségügyi ellátásban. A határozat negyedik bekezdésében az áll, hogy a boncolással olyan súlyos, gyakran életveszélyes terhességi májbetegséget diagnosztizáltak, amely az intenzív gondoskodás ellenére is gyakran okozza a kismama halálát. Egy szó sincs benne a drága időről, amelyet az orvosok elpazaroltak azzal, hogy sokáig nem tettek semmit, nem tudták megállapítani a betegséget és határozottan lépni. Túl sok a kérdőjel Az azonban tény marad: a kis Krisztinka aligha fogja megérteni, miért kellett fiatal, egészséges édesanyjának meghalnia. Mi a Hellp szindróma? A terhesség alatt bekövetkező komplikáció. 1993-95-ben a kassai első szülészeti-nőgyógyászati klinikán 4 317 szülés közül 6 esetben diagosztizálták ezt a betegséget. Mind a hat esetben a diagnosztizálás utáni 7 napon belül császármetszést alkalmaztak. Egy esetben sem halt meg az anya vagy a magzat. A magzatok felében méhen belüli fejlődési visszamaradottságot figyeltek meg. A Hellp szindróma azon-betegségek közé tartozik, amelyeknél nem állapítható meg egyértelműen az ok. Elsősorban magas vérnyomás, váralvadási zavar, máj- és veseelégtelenég jellemzi. Krisztinka (A Plus 7 dní fotói) Az angol királynő sosem vetemedne arra, hogy olyan gőgösen vonuljon alattvalói között, ahogy a naccsága Pici színes - toppal, kárörömmel GÖRFÖL ZSUZSA ak olyankor szánom rá magam, hogy a főváros legnagyobb piacára menjek vásárolni, ha temérdek időm van. Szeretem ugyanis előbb felmérni a kínálatot és az árakat, s csak a második körben vásárolok. Persze vannak olyan szerencsések, akiknek nem kell ilyen időrabló módszert alkalmazniuk, s nem kényszerülnek arra sem, hogy a másodosztályú áruból válogassanak. Jönnek, veszik a legszebbet, ár nem számít. Nincsenek sokan, bár számuk egyre nő, ugyanúgy, mint azoké, akik a szemétre szánt zöldség-gyümölcs között válogatnak. Az egyre vékonyabb közép- osztály az előbbieket irigykedve, az utóbbiakat együttérzéssel figyeli - és szorong. Tisztában van ugyanis azzal, hogy a feltörésre minimális az esélye, viszont a lecsúszás veszélye nagyon is reális. Elég egy betegség, a cég megszűnése... Még rágondolni is rossz... Bizonyára ez az oka, hogy a gondtalanul vásárlók közül én is csak a visszafogottakat kedvelem, a rongy- rázók mindig kihoznak a sodromból. Mint legutóbb az a rózsaszínkosztümös hölgyemény, akinek a 120 koronás szőlő sem volt elég jó, s fennhangon ócsárolta a százasért vesztegetett maréknyi epret. Azért csak-csak megtelt a kosara, s persze szemrebbenés nélkül fizette ki a borsos összeget. Ezután csevegő hangnemben közölte a hálálkodó kofával, hogy bár nincs felesleges ideje, azért még megy, s vesz magának egy topot - rongyrázóéknál újabban így hívják a pólót -, ugyanis garden party lesz náluk. Méghozzá gyerekekkel - emelte égre a tekintetét -, s oda az ember nem vesz fel rendes cuccot - közben egy de- cens gesztussal magára mutatott -, oda pont jó lesz az ilyen piaci vacak. Na, most megnézem, mit fog venni - bújt belém a kisördög, és á nyomába eredtem. Csak bámultam. Az angol királynő sosem vetemedne arra, hogy olyan gőgösen vonuljon alattvalói között, ahogy ez a naccsága a szívélyes ...mindenki négyesével vitte a pólókat, a Rózsaszín Hölgy viszont csak egyet vett ázsiai árusok standjait végiglátogatta, topot keresve. És talált! Darabját ötvenért, párját nyolcvanért. Természetesen mindenki kettesével, négyesével vitte a pólókat, a Rózsaszín Hölgy viszont csak egyet vett a portékából, „ha egyszer felveszem, úgyis kidobhatom” megjegyzéssel.- Igaza van, hölgyem - helyeselt az ázsiai tulaj bennszülött alkalmazottja. - Laboráns voltam egy kórházban, én aztán tudom, hogy vannak elpusztíthatatlan vírusok, csúnya bacik. Ó, látom összema- szatolta a kosztümjét! - váltott hirtelen témát az egykoron szakképzett munkaerő, felfedezve egy eperfoltot a feltűnő öltözék ujján. - Gondolom, ezt sem fogja mosni, hanem egyszerűen kidobja. Mivel igazán jól áll magának, engedje meg, hogy felkínáljak egy ugyan- ilyet! Csak hatszáz korona, mivel még tavalyról maradt, már a színe sem „in”, a szabása sem, de magácskának nagyon megy - ömlött belőle a negédes szöveg, leplezetlen káröröm kíséretében, s nyomban le is kapta a ponyvatető alól a rózsaszín kosztüm pontos mását. A rongyrázó hölgy odavágta a pultra a „topért” járó ötvenest, és szó nélkül elviharzott. Mit mondjak? Rákvörös képéhez nem is passzolt az a bugyirózsaszín kompié. Nem lehet elég korán kezdeni (Illusztrációs felvétel)
