Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-01 / 125. szám, csütörtök
18 Kultúra új szó 2000. JÚNIUS 1. Két művész - két installáció Somorja. Két fiatal szlovákiai képzőművész, Varga Emőke és Ján Ambruz önálló installációja látható az At Home Galleryben, azaz a zsinagógában. A kiállítást június tizenötödikéig tekinthetik meg az érdeklődők, (me) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Liliom 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 10 AAOZI POZSONY HVIEZDA: Gladiátor (am.) 17, 20 OBZOR: Koromsötétség (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSÍ: A szibériai borbély (am.) 16, 19.15 MÚZEUM: Ha megkön a kandúr (cseh) 17.30 Salaam Bombay (ind.-ír,) 20 CHARLIE CENTRUM: A holtak útja (am.) 20.30 Mars mentőakció (am.) 18.30 Mit találsz a zabosban (cseh) 18.15 Mint a füst (am.) 20.30 A John Malkovich menet (am.) 18 Nagyon veszélyes viszonyok (am.) 18.45 Kettős kockázat (am.) 17 Mnága - Happy end (cseh) 20.30 Nap a hálóban (szlov.) 19.30 KASSA TATRA: Monty Python és a Szent Grál (ang.) 16, 20 Brian élete (ang.) 18 ÚSMEV: Egy kapcsolat vége (ang.) 16, 18, 20 IMPULZ: Tiltott vágyak (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: A legjobb dolog (am.) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Észvesztő (am.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Toy Story - Játékháború 2. (am.) 16.30 Lőporos hordó (jug.) 19 A DUNA MENTI TAVASZ MAI MŰSORA 9.00: Ágai Ágnes: Kamaszságok (irodalmi kisszínpad), a Csemadok szenei szervezete, a Városi Könyvtár Kincskereső Ifjúsági és Gyermekklubja, rendezte: Polák Margit. A szegényember szőlője (mesefeldolgozás), a nyárasdi Csemadok alapszervezete, a kultúrház, az ön- kormányzat és a Szülőkés Iskolabarátok Szövetsége Tekergők színjátszó csoportja, Benedek Elek meséje nyomán feldolgozta és rendezte: Nagy Irén, Gaál Lívia. Rege (irodalmi összeállítás), a szepsi alapiskola Iglice irodalmi köre, rendezte: Ráczné Birtok Erzsébet, Benyicky Laura 11.00: Pedagógia bábjátszás. Három óvodai bábcsoport bemutatkozása után Mészáros Vincéné és Mészáros Emőke (mindketten Budapestről) tartanak foglalkozást az érdeklődő pedagógusoknak. 13.30: Varga Katalin: Barátom, Bonca (színpadi játék), a Duna- szerdahelyi VMK és Csemadok Vámbéry Ármin Alapszervezete Fókusz gyermekszínpada, rendezte: Jarábik Gabriella. 13 és 3/4 nyöszörgés Adrian Mole minden kínszenvedéséből (vidám játék), a tornai alapiskola Bódva színjátszó csoportja, Sue Townsend kamaszregényének motívumaiból feldolgozta és rendezte: Balázs Éva, Zsamay Valéria. 19.00: A Rozsnyói Meseszínház műsora a Gorkij utcai szálláshelyen (a fesztivál szereplőinek) Helyszín a Dunaszerdahelyi VMK. Premier Budapesten. A napokban mutatta be a Magyar Nemzeti Balett Hullámok című új darabját, Gáspár Orsolya koreográfiájában. Képünkön a Hullámok két szereplője: Gáspár Orsolya és Bajari Levente. (TA SR/EPA-felvétel) Életműdíjjal tüntette ki a Szlovákiai Magyar írók Társasága Monoszlóy Dezsőt. A díjat Pozsonyban vette át a jeles író Magyarok közt egy török Monoszlóy Dezső, Balázs F. Attila, a SZMÍT elnöke és Grendel Lajos a díjátadáson (Somogyi Tibor felvétele) Kétféle Monoszlóy Dezső van. Iker ajándék. Egy, akinek irodalmi munkásságát itthon és másutt nívódíjjal, rangos nemzetközi díjakkal, érdemrendekkel stb. méltányolják, s egy másik, egy ismeretlen, akit tetszés szerint bármikor felfedezhetünk magunknak. CSANDA GÁBOR Van egy Monoszlóy Dezső, akinek minden évben jelenik meg nívódíjas könyve, s egy másik, aki talán majd egyszer bekerül a köztudatba. Életművének befogadása, olvasata és értelmezése, századunk magyar irodalmába való beillesztése irodalomtörténeti és -tudati igyekezetként különös ellentétben áll teljes életműve időszakonkénti letagadá- sával, egy-egy művé esztétikai recepciójának hiányával, az elgondolkodtató és továbbgondolni érdemes műközpontú elemzések és olvasatok vákuumát kendőző felszínes, életrajzi (vagy sokszor csak annak vélt) fogantatású szövegértelmezésekkel. Ezt a paradoxont tovább feszíti (de semmiképp nem magyarázhatja) az a Monoszlóy-életművön kívüli (ember-ízű és oly felemás) jelenség, melynek összetevői közül érdemes néhányat említeni. A költő húsz évnyi, irodalmi életté emelkedett szlovákiai szereplése, a csehszlovákiai magyar irodalom közegében keletkezett (1959-69), ahhoz idomulni nem képes, „idegen” műveinek esztétikaellenes és társadalmipolitikai megbélyegzése, személye (önmitizáló, kiapadhatatlan anekdotatára; pályatársakat és művészeti kánonokat őszintén semmibe vevő véleménye; derűje stb.), valamint a személyéhez tapadó társadalmi-nemzetiségi-kisebbségi szempontú „negatív” jegyek: nem szlovákiai magyarnak született, mégis ide jött (a „mégis” magyarázatához: költőként, novellistaként, fordítóként, szerkesztőként, írószövetségi titkárként rangot vív ki magának, folyékonyan beszél szlovákul stb.), nem vállalja a „kisebbségi sors”-ot (fizikai értelemben sem), a hazai köztudatból való gondos kitakarítása után az ún. „nyugati magyar irodalom” tagjaként csúcsosodik ki munkássága (tehát későbbi művei nem a takarítókat és azok reményeit igazolják), az elhallgatásra kényszerített s ezzel (erkölcsileg legalábbis) felértékelődő írókkal szemben az emigrációt „választotta” (ahogy műveiből, életéből is hiányolják a sorsközösséget) stb., stb. Mindez, tehát az ún. Monoszlóy- jelenség másodlagos az életmű és az irodalom szempontjából, jelentősége talán még csak nem is irodalom-, hanem csupán kortörténeti, sdegfel- jebb a költői ouvre nívótlan - a műalkotás részét bennfoglaltan nem képező, vagy attól éppenséggel idegen, külső szempontú - vagy foghíjas recepciójához (s e recepció kialakulásának történetéhez) szolgáltathat irodalom-, kor- és kritikatörténeti szempontokat. S ide tartoznék még - az iker ajándék Monoszlóy Dezsőhöz - a művével együtt alakuló, vagy ahhoz (és másokéhoz is, értelemszerűen) felnövő kritika (csoport, iskola, szellem), a műveire reflektáló olvasó (és hiánya). Nagyjából ilyen gondolatok foglalkoztattak azon a derűs csütörtöki napon, melyen Pozsonyban a Szlovákiai Magyar írók Társasága életműdíjjal tüntette ki Monoszlóy Dezsőt. Ä Társaság Hírlevelét, mely a Tisztelt Tagtársakat meghívta, egy nappal korábban postázták, így legalább az a pozsonyi tagtárs, aki aznap délben otthon volt, s belenézett a levélszekrényébe, még idejében inget válthatott az ünnepélyes négy-öt magyar összehajolra, melyet most a Zichy-palota légkondicionáló berendezéssel felszerelt házasságkötő termében rendeztek. A költő Egyenlet című versének két sora jutott eszembe: „A megérkezések száma nagy / megnemérkezé- sek hátán terem”. A vőfély szerepében szót vivő Grendel Lajos az ünnepségnek megfelelően kiöltözött és kitett magáért, a sokféle és hosszú nevű írószervezetek legfelső képviselőjeként puszta jelenlétével is emelte a meghitt, intim, de a hivatalosság fegyelmezettségét is magán viselő rendezvény rangját. A tanú, Rudolf Schuster - maga is az egyik szlovák írótársaság tagja - a köztársasági elnökökre jellemző váradansággal és diszkrécióval, kissé késve, daliás, de nagyothalló társaság kíséretében érkezett meg a szertartásra, a násznép közt Duba Gyula és Ozsvald Árpád ült velem szemben. Az egész nem tartott fél óráig, mágikus eljárások, lakodalmi versenyek, játékok (alakoskodás, tuskó- húzás, közvélemény-büntetés stb.) nem voltak, se kásapénz, se pozovics, se tyúkverő. Volt viszont csokréta és jegyajándék (a nívódíj- jal járó összeg), melyből a díjazott művész kevéssé később és jóval távolabb lagzifazék mellé invitálta a közvetlen rokonságot. A ceremónia célja a díj átadása volt, így érthetően az életmű helyett csak Monoszlóy Dezsőt mutatták be röviden a közönségnek, s e rövidség a terjedelmes életmű tételes, könyvcímek szerinti felsorolására sem Szorítkozhatott. Úgy vélem, ez után, vagy előző nap kellett volna konferenciát rendezni az életművéről. Vagy a díjátadáson felmutatott (majdnem azt írtam: bemutatott) legfrissebb verseskötetéről (Vasárnap illata, AB-ART 2000.) Ez is iker Az életmű helyett csak az írót mutatták be röviden a közönségnek. ajándék egyébként; minden hasonlatnál érthetőbben példázza, amit a Monoszlóy-életmű befogadásáról, olvasatáról és a magyar irodalomban elfoglalt helyéről említettem. A csaknem száz új Monoszlóy-verset tartalmazó kötet hátsó borítójára - Monoszlóy Dezső rövid életrajzát nyomtatták. Hátha még valaki nem ismeri alapon, vagy viccelnek velem? Nyilván mindkettő, mert egészen újszerűén a Madách-díját 1966-ra helyezik (ti. a díjat egy évvel később, 1967-ben alapították), a szerző meg bizonyára mosolygott azon a jópofa ödeten, hogy hetvenhét évesen, több mint egy tucat verseskötettel, egy kisebb könyvtárnyi életművével még be kell őt (nem a verseit, hanem hogy mikor és hol született, hol élt a szovjet bevonulásáig és mit csinált azután) mutatni. Kétféle Monoszlóy Dezső van. Egy, akit nem ismerünk, s aki majd egyszer talán bekerül a köztudatba, s egy másik, egy ismeretlen, akit a legújabb gimnáziumi tankönyvből is kihagytak, s mely tankönyv szerint - A XX. század második fele. Magyar irodalom. A szlovákiai és a határon túli többi magyar irodalom - Monoszlóy Dezsőnek az irodalomhoz még a névemlítés szintjén sincs semmi köze. Mintha a közelmúlt évtizedeinek normalizációja kacsintana vissza az olvasóra. Nem először. Egy évvel A milliomos halála pozsonyi újrakiadása után Hiányzó szemelvények címmel megjelent égy szöveggyűjtemény középiskolások számára („mellőzött, elhallgatott és tiltott szerzők” műveinek szemelvényeiből), mely a fent említett gimnáziumi tankönyvhöz hasonlóan az egykor szentesített, változtathatatlannak látszó vonal mentén rendeződik. S akkor az eddig felvetett befogadási problémák és a Monoszlóy- életmű paradoxonénak tényezői közé felvehetjük ezt is: Monoszlóy ugyanis ebbe a kanonizált vonalba valóban se nem illik, se nem igazán tartozik. Kilóg a sorból, mint perzsa a törökök közt. Mint egy török a magyarok közt (a sor folytatható). A milliomos halálában az egyféle történelem (egyféle látás, olvasat, értékítélet, magyarul: szűklátókörűség) ellen lázadó főhős nevezi tö- rökségnek azt, ami másként gondolkodást vagy egyszerűen másságot jelent. „Ha nagyon egyedül maradtam, megkapaszkodtam a tö- rökségemben” - olvassuk. Illetve, ugyanezt továbbgondolva, tágítva, hogy „egy kicsit mindenki török, aki gondolkodik.” Tartsa meg az Isten sokáig törökségében! Megkezdődött a XXV. Duna Menti Tavasz, a báb- és színjátszó csoportok fesztiválja A játék és a barátság vidám ünnepe Zenés, táncos gyermeknap Csereháti találkozó Buzita. Június 3—4-én 4. alkalommal rendezik meg a Csereháti Gyermek és Ifjúsági Találkozót a községben. Szombaton az alapiskola tanulói sport- és játékos vetélkedőkön vesznek részt, melyet a Buzitai Magyar Tam'tási Nyelvű Alapiskola pedagógusai, a Csemadok, az önkormányzat és a szülői munkaközösség szervez. A rendezvényt diszkó zátja. Vasárnap a 15.30-kor kezdődő műsorban a szabadtéri színpadon fellépnek többek között az óvodások, a helyi és a Szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói, a csécsi szlovák iskola tanulói, továbbá környékbeli gyermek- és ifjúsági csoportok. A rendezvény sztárvendége Kovács Kati táncdalénekes. G. M. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Tegnap a város jelképes kulcsának átadásával vette kezdetét a XXV. Duna Menti Tavasz. A borongós időjárás miatt a városi művelődési központ előcsarnokában köszöntötték a Kistiglinc gyermeknéptánccsoport, az óriásbábokat mozgató pedagógusok és a helyi óvodások a résztevő gyerekeket. Pázmány Péter polgármester és Miklósi Péter, a Csemadok alelnö- kének megnyitója után neves vendégek jelenlétében kezdték meg vidám szereplésüket a bábjátszó csoportok. Élőadásaikon többekkel együtt jelen volt Duka Zólyomi Árpád, az MKP alelnöke, Jarábik Gabriella, a kulturális minisztérium főosztályvezetője, valamint Boros Miklós, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete és Kelemen Gertrud, a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális intézetének igazgatója. A fesztivál első napján színpadra lépett nyolcfős bábjátszó mezőny galántai, kék-két eperjesi, illetve udvardi, farkasdi, felbári és párkányi csoportjai bizonyították szakmai fejlődésüket. Ezt követően a komáromi és búcsi gyermek színjátszók zárták a tegnapi nap műsorát, és kezdték el a szinte maratoninak tetsző kétnapos vetélkedésüket. A fesztiválnak otthont adó városi művelődési központ várhatóan ma népesedik be majd igazán, és ma tetőzik a feltehetőleg szombatig kitartó jó hangulat. A fesztivál vendége Kemény Henrik bábművész is, aki ma délelőtt híres Vitéz László népi bábhősének kalandjai egyikével szórakoztatja majd a résztvevő gyerekeket, (d-n)
