Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-07 / 130. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 7. TARCA Allergiás állapotban JUHÁSZ LÁSZLÓ „Egészségedre!” - hallom már megint, ahogy napjában hússzor- harmincszor mostanában. „Köszönöm. Nem egészség: nátha!”- válaszolom látszólag derűsen, majd hanyag kézlegyintéssel hozzáteszem: egyszerű allergia, fölösleges percenként egészségemre kívánni ezt a nyavalyás szénanáthát, ettől úgysem szűnik meg. Pár perc telik csak el az újabb tüsszrohamig, környezetem hitetlenkedő, döbbent félmosollyal figyeli csatakiáltássze- rű prüszkölésem. Nem sikerült eltanulnom más hapcisok diszkrét tüsszentését, amikor valaki csak egy kuncogásszerű hangot hallat, szemhéja lecsukódik egy pillanatra, feje moccan hozzá csupán, és - már meg is volt. Üvöltve prüszkölök, harsogva fújom orrom, könnyezve törlőm szemem. Idén ugyan késett néhány napot a máskor menetrend- szerű pontossággal és orrbavágó erősséggel jelentkező nátharoham, két hete még manhattani felhőkarcolók között szívtam boldogan az ólommentes benzingőzt, és brooklyni fövenyen gázoltam térdig az óceánban. Oda az én támadó növényellenségeim, a parlagfüvek meg mifenék nem tudtak követni, nyertem egy kis időt. Meg újabb tapasztalatot. Nevesen, hogy Amerikában még a légkör is más. Allergiátlan. Nem ingerli annyira a nyálkahártyát, a szivárványhártyát, a szaruhártyát, a dobhártyát, az idegeimről nem is beszélve. Bár inVezetnek a becsületesek GAÁL LÁSZLÓ írtam már ezen a helyen arról, hogy az utcai kéregetők milyen gyakran néznek baleknak, és milyen fondorlatokkal próbálják kicsalni a pénzemet. A napokban az ellenkezője történt. Valaki visszaadta elveszített tárcámat. Igaz, nem a fővárosban, hanem lakhelyemet!, Vághosszúfalun. Éppen kislányommal hancúroz- tunk az udvaron, amikor a szomszéd megzörgette a kaput, jöjjek ki gyorsan. Nem tudtam, mit akar üyen sürgősen. Még jobban meglepődtem, amikor egy tízéves forma kisfiút állított elém, hogy ő találta meg a pénztárcámat. Nem akartam hinni a fülemnek, de a kisfiú valóban az én pénztárcámat nyújtotta felém. Pénz nem sok volt benne, vagy negyven korona, de tele volt irattal, ezért nagyon megörültem. Csak fél éve lakom a faluban, gerszegénynek nem nevezném a New Yorkban töltött hónapokat, az újságot olvasva, tévét nézve kevesebbszer ment fel a vérnyomásom fél év alatt, mint kis hazánkban az elmúlt két hét folyamán. Biztosan bennem van a hiba, csak az lehet: Amerikában nem olvastam elég figyelmesen a lapokat. Böhöm nagy ország, a fele is sok lenne: kell, hogy ott is történjék valami a belpolitikában. Valami, amitől viszketni kezd az ember. Váljunk csak, mik is voltak a botránytémák... New York polgármestere, Rudy Giuliani - talán - megcsalta a feleségét. Nem, ez nem annyira vérlázító - iksz éve nem éltek együtt. Lehet, hogy kampánypénzekkel mesterkedett annak idején A1 Gore alelnök. Ez már valami! De valószínűleg ez is csak elnökjelölt ellenlábasa, ifj. Bush kampányfogása. Be kell látnom: Amerika piszokul unalmas hely mostanában. Sehol egy szaftos botrány, félreszavazás, pártelhagyás, törvénymódosítás, prémiumügy, áremelés, cáfolat, trafikosztás, privatizálás, kettős tagság, közigazgatási beosztás, nyugdíjemelésjogtalanság, csatlakozás helyett csalatkozás... Még az elnökválasztási kampányuk is ellangyosodott, bár ott is két rossz közül választják a kisebbiket. Semmi olyasmi, ami odaát egy valamirevaló allergiás reakciót válthatott volna ki belőlem. Most annál intenzívebben érzem, itthon vagyok. Valami van a levegőben, meg a lapokban is. Alig kezdek olvasni, előjön az orrfa- csarás. Nézzük kedvenc napüa- pomat, az ötödik oldalt, megvan, politikai rovat... Lám, már csavarja is az orrom. H-ha- ha.. .hap.. .hhapp.. .tccc-sszüiííí! Nem vitás: itthon vagyok. nem tudom, ki volt a becsületes fiúcska, ezúton szeretnék neki köszönetét mondani. Jóleső érzés töltött el, hogy becsületes faluba költöztem, de a kisördög mindjárt azt súgta, szabályt erősítő kivétel volt. Ám két nap múlva meggyőződtem róla, mégis az előző érzésem volt helyénvaló, mert a hangszórón kihirdették, a községházán jelentkezhet, aki a faluban elveszítette arany karkötőjét. Alig egy héttel később én találtam az utcán pénztárcát. Pénz ebben sem volt sok, és számlákon kívül csak egy fényképes vasutasigazolványt találtam benne. A vágsellyei vasútállomáson érdeklődtem az illető felől. A pénztáros ráismert kollégájára. Azzal a jóleső érzéssel hagytam ott a tárcát, hogy ha majd a tulajdonosa visszakapja, ő is örülhet, hogy milyen becsületes faluba költözött. Igaz, pár nappal korábban egy biciklit loptak el a házunkkal szemben levő üzlet elől - semmi sem tökéletes! -, de így is 3:1 a becsületesek javára. JEGYZET Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál^ Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Nem lelkesednek az amerikai tervért az európai hatalmak sem, és a fegyverkezési verseny veszélyére figyelmeztetnek Orosz-amerikai kötélhúzás A hétvégi orosz-amerikai csúcstalálkozón sem sikerült megoldást találni a két ország közötti „rakétavitára”. ONDREJCSÁK RÓBERT Bár megegyezés született egy közös rakétaészlelési központ létrehozásáról - az ihletet valószínűleg Pu- tyin elnök ödete adta a közös rakétavédelmi rendszer megépítéséről - a probléma nem lezárt. Ha létrejönne az egységes orosz-amerikai rakétavédelem, lehetőséget nyújtana Moszkvának, hogy beleszóljon az USA biztonsága szempontjából lét- fontosságú rakétaelhárításba. Ezt Washingtonban a két ország közötri viszony javulása ellenére sem fogadhatják el. Putyin ödete akkor lenne megvalósítható, ha még magasabb szintre emelkednének Oroszország és az USA kapcsolatai. Ez a lehetőség fennáll, de csak akkor valósul meg, ha olyan fenyegetés jelenik meg mindkét ország szempontjából, amely komolyabb kihívás, mint a köztük fennálló ellentétek. Konkrétabban: erősebb lesz-e Moszkvában és Washingtonban is a Kínától vagy a muzulmán országoktól való félelem, mint pl. a Jugoszlávia vagy Irak körüli érdekütközés. Erről egyelőre nincs szó, így tovább folyik a kötélhúzás a két ország között. Az USA ki akarja építeni az országos rakétavédelmi rendszert, amely védelmet nyújtana egy korlátozott rakétatámadás ellen. Amerika szerint erre az olyan „megbízhatatlan”, országok, mint Irán, Irak vagy Észak- Kórea rakétafejlesztési és nukleáris programjai miatt van szükség. Ezek eredményeképpen néhány ország képes lehet korlátozott atomcsapást mérni az USA területére (ezt megerősíteni látszik a több fokozatú rakétával végrehajtott észak-kóreai rakétakísérlet, melynek során a koreai félszigetről kilőtt rakéta elhaladt Japán fölött, és a Csendes-óceán északi részén csapódott be az Aleut-szigetekhez közel), erre az amerikaiak a rakétavédelmi rendszer kiépítésével válaszolnának, amely ellent mond az 1972-ben a Szovjetunió és az USA által kötött ballisztikusrakéta-elhárító rakétákról (ABM) szóló egyezménynek. Ez tiltja az aláíró országok egész területét oltalmazó rakétavédelmi rendszer kiépítését. Az ABM aláírásával a szovjetek és az amerikaiak újabb nukleáris fegyverkezési rendszer kirobbanását akarták megakadályozni. Abból indultak ki, hogy az USA és a Szovjetunió is rendelkezik akkora hadászati atomerővel, amely biztosítja a kölcsönös elrettentést. Biztosak lehettek abban, hogy ha teljes atomcsapást mérnek is ellenfelükre, annak akkor is megvan a lehetősége olyan válaszcsapásra, hogy elpusztítsa a támadót. De, ha bármelyikük kiépítene egy rakétaelhárító rendszert, amely képes a válaszcsapás elhárítására, megnőne az atomháború esélye. Mivel az ellenrakétarendszerrel rendelkező országnak nem kellene tartania a válaszcsapástól, megnőne a kísértés, hogy első csapást mérve „győzzön” egy atomháborúban. Ezt a hátrányt a rakétaelhárító rendszerrel nem rendelkező fél csak úgy tudná kiküszöbölni, ha jelentősen megnöveli és modernizálja nukleáris erőit, addig a szintig, amíg azok képesek áttörni az ellenrakéta-rendszert. Ez újabb fegyverkezési rendszer elindításához vezetett volna, mivel a támadórendszerek növekedése és tökéletesedése a védelmi rendszerek fejlesztését eredményezi és fordítva. Az oroszok azzal érvelnek, hogy az amerikai ellenrakéta-rendszer felborítaná a nukleáris egyensúlyt, és könnyen nukleáris fegyverkezési versenyhez vezetne. Kérdés, miből fizetnék az oroszok ennek költségeit, meglevő haderejük fenntartására sincs pénzük. A START-II ratifikálása is csak a pénztelenség miatt elapadó orosz nukleáris erők kényszerű csökkentését emelte a „szerződéses kötelezettség” szintjére, jelentős presztízsveszteségtől löméivé meg Oroszország hadászati atomerejét. Az anyagiak hiányának tulajdonítható az orosz javaslat is, hogy a START-I1I keretében csökkentsék 1500 robbanófejig a két ország atomarzenálját. Holott az USA és a NATO hagyományos fegyverek terén meglevő fölénye miatt az atomerők egyre nagyobb szerepet kapnak az orosz hadsereg stratégiai koncepciójában (az USA 2000-2500 robbanófejet javasol, szerintük anyAz USA ki akarja építeni az országos rakétavédelmi rendszert. nyi kellene az amerikai nukleáris stratégia fenntartásához). Az USA szerint a rendszer nem lenne képes elhárítani egy olyan atomcsapást, amilyet az oroszok indíthatnának, így nem kérdőjelezné meg az orosz elrettentés hitelességét. Washington bizonyára kiépíti korlátozott országos rakétavédelmi rendszerét, Oroszország viszont nem fog tudni válaszolni rá anyagi nehézségei miatt. A vita valószínűleg látszatkompromisszummal zárul, ami nem akadályozza az amerikai telepítést, de nem okoz nagyobb presztízsveszteséget az oroszoknak. Az ellenrakéta-rendszer kiépítését hevesen ellenzi Kína is, mert Peking - az amerikai cáfolatok ellenére - veszélyeztetve érzi atomerejének elrettentő hatását. A kínai félelmek nem teljesen alaptalanok. Az ország nukleáris ereje zömmel közepes hatótávolságú és taktikai atomrakétákból áll, amelyekkel nem képes elérni az USA területét. Ezt kb. 20 interkontinentális rakétájával tehetné meg, de egy üyen mértékű atomtámadást még tudna semlegesíteni az ABM- rendszer. Növeli a kínai gondokat, hogy ezek a rakéták nem a legmodernebbek, és csak egy robbanófej hordozására alkalmasak, ami fokozza sebezhetőségüket. Nem lelkesednek az amerikai tervért az európai hatalmak sem, és a fegyverkezési verseny veszélyére figyelmeztetnek. Egy üyen versenyben újra alárendelt szerepet játszanának, mint a hidegháború idején, és attól tartanak, nehogy eltérő védettségű területek alakuljanak ki a NATO-n belül. Ha az USA biztonságban érzi magát egy orosz atomcsapástól, könnyebben folyamodna atomfegyver alkalmazásához háború esetén, aminek rakétavédelemmel nem rendelkező európaiak innák meg a levét. Az USA törekedni fog, hogy az oroszok beleegyezését megszerezze az ABM-szerződés módosításához. Ha Moszkva mégsem egyezne bele, az számára járna presztízsveszteséggel, mivel nem tudna méltóan válaszolni az amerikai telepítésre, ami minden bizonnyal megvalósul, hiszen az USA nemzetbiztonsága szempontjából rendkívüli fontossággal bír, és ettől döntőbb érv nem létezhet Washingtonban. VISSZHANG Mérgezett a víz és a hangulat A mányai és a gyaraki arzénes víz c. cikk írója (Új Szó, május 25.) féligazságokat ír. Az Érsekújvári Állami Egészségügyi Intézet visz- szahívott igazgatóját áldozatként mutatja be. MUDr. Krkoska képtelen volt arra, hogy megoldja Má- nya és Gyarak arzénes ivóvizének kérdését, amiről már 1997-ben tudott. 1999. július 28-ra tanácskozásra hívta össze az érintett intézmények képviselőit és a két község polgármesterét. Elküldte az ivóvíz elemzéséről készült jegyzőkönyvet is. Az 1999. július 28-ai jegyzőkönyvben az alábbi megjegyzés is szerepelt: az ÉÁEI az érintett önkormányzatok részére készít határozatot, melyben az említett községek lakosaival ismerteti a vezetékes víz ivóvízként, főzésre, öntözésre (az 1. STN 75 71 43 melléklet alapján) való használatának tilalmát. A jegyzőkönyvet a tanácskozás után a résztvevők megkapták. Tartalma a két községben pánikot keltett. A tények és a fokozódó feszültség hatására a j árási hivatal elöljárója-. ként 1999. augusztus 2-án tanácskozást hívtam össze a járási hivatalban, melyen a vezetőség, a járási tisztiorvos, az ÉÁEI képviselője, az érsekújvári Nyugat-szlovákiai Csatornázási és Vízművek igazgatója, a nyitrai SIZPIOV képviselője és a járási hivatal környezetvédelmi főosztályának képviselője vett részt. Konkrét intézkedést fogadtunk el. Ebből kettőt emelnék ki. Az EÁEI szakvéleménye alapján a járási tisztiorvos rendeletet ad ki az említett vízforrások használatáról Mányán és Gyárakon. Határidő: 1999. augusztus 6. A csatornázási és vízművek alternatív pótmegoldásokat javasol e községek ivóvízzel való ellátására, és számba veszi a költségeket és a megoldás időpontját. Határidő: 1999. augusztus 6. Ami a többit illeti: a helyzet Krkoska fellépésével dramatizálódott, mint az általa irányított EÁEI helyzete 1999. augusztus 2. előtt. Tibor Sagát egészségügyi miniszter és Pavol Hrusovsky, parlamenti alelnök a helyszínen bizonyosodtak meg a tényekről, találkoztak a községek polgáraival, az újságírókkal, lehetőségeket kerestek a megoldásra, a problémával többször foglalkozott a kormány is. 1999. november végén Tibor Sagátnak azt mondtam, akceptálni fogom a határozatát az EÁEI igazgatójának kinevezésére, s a járási tisztiorvos posztjára javasolt személyről a járási hivatal vezetősége dönt. Az elöljáró beleegyezése nem szükséges az ÁEI igazgatójának kinevezéséhez. Sagát miniszterrel sosem beszéltem a KDH állásfoglalásáról. A cikk írójának fejtegetése arról, hogy hova kerültek volna a milliók, ha a kormánynak lett volna pénze, a kormány és a KDH beszennyezésére irányult. Nem tiltottam meg Krkos- kának, hogy 1999. augusztus 29- én Mányára menjen, az ÁEI igazgatójaként elmehetett volna, nem a beosztottam. Az EÁEI igazgatója, valamint a járási tisztiorvos visszahívása az érintett személy szakmai és szervezési képességeibe vetett bizalom elvesztése, az említett probléma naiv megoldása, a kormány elleni hangulatkeltés és a vidéki lobbizás a mányai- gyaraki arzénes víz problémájának megoldásával kapcsolatban. Ladislav Marencák, a járási hivatal elöljárója TALLÓZÓ SME Előfordulhat, hogy az állami alkalmazottak béréből a jövőben nem fogják le a munkanélküliségi alapba folyósítandó hozzájárulást. Ez azt jelentené, hogy az állami hivatalnok több pénzt kapna kézhez, mint egy magánvállalat ugyanannyit kereső alkalmazottja. Ez az elképzelés a munka-, szociális és családügyi minisztérium által kidolgozott állami szolgálatról szóló jogszabály-tervezetben bukkant fel. Peter Magvasi tárcavezető többször is pénzhiányra panaszkodott. Szakértők szerint a javaslat következtében az alap évi negyedmilliárd koronától esik el. Ebből az összegből a vállalkozóknak 500 munkahelyet hozhatnának létre. A javaslatot az egyes tárcák és a kormány törvény-előkészítő tanácsa is megvitatta. Az ajánlásokat még nem foglalták a tervezetbe, de nem ismeretes, hogy az állami alkalmazottak hozzájárulását érintő fejezetet módosítás nélkül hagyták-e jóvá.- Idén már nem kell az Adriai-tenger partján nyomorognunk, a férjem szerzett annyit a vállalatuk kifosztásából, hogy saját tengerpartot vettünk ' (Peter Gossányi karikatúrája)
