Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-01 / 125. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 1. KOMMENTÁR Téves kapcsolás TUBA LAJOS Húszmilliárd korona és huszonkétmilliárd korona - ennyi pénzt kellene behoznia a Szlovák Távközlési Vállalat (ST) eladásának. Az első összeget a cégbe kellene beruházni, a másodikat pedig a kormány tervezte be a költségvetésbe. A helyzet nem könnyű, hiszen a környéken manapság nagy a kínálat távközlési vállalatokból, és a harmadik mobilszolgáltatóra kiírt pályázat sorsa is mutatja, hogy a kis piac tulajdonosainak nem lehet nagy szemük. Nálunk a menyasszonyt azzal igyekeztek szépíteni, hogy a térségben egyedüliként a cég számára 2003-ig monopolhelyzetet ígértek. De még ez is csak öt társaság érdeklődését keltette fel, amelyek közül végül három maradt. Illetve már csak kettő, mert az osztrákok hétfőn visszaléptek. Sót, a holland KPN-ről is azt suttogják, hogy talán inkább mégis a cseh piac érdekli jobban. így a német Deutsche Telekom egyedül maradna, ami nem tenne jót az árnak. Már csak azért is, mert ók jó előre közölték az ajánlatukat - 800 miihó dollárt. Ez pedig azt jelentené, hogy a költségvetésnek csak 18 milliárd korona maradna, négymilliárddal kevesebb a tervezettnél. Pedig néhány hónapja a hazai illetékesek még azt sejtették, hogy a vártnál akár jóval nagyobb pénz is állhat a házhoz. Ha viszont ez nem így lesz, a vétkeseket köztük is keresni kell. Ezek közül a legkétségesebb lépés a Postabank tőkeemelése, amely az ottani helyzet miatt az ST számára azonnali veszteségként jelenik meg. Márpedig ez politikai nyomásra történik, a kormány egyszerűen nem meri megkockáztatni az újabb bankcsődöt, ráadásul ott, ahol a takarék- pénztár után a legtöbb kisember tartja a pénzét. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy nem ez lett volna a legolcsóbb módja a Postabank szanálásának. Különben is, ha már 100 müliárd koronát ölnek a három állami bank rendbetételébe, nyugodtan fordíthattak volna néhány milliárdot a postahivatalokon keresztül lakossági banknak számító pénzintézetre is. Sőt, a hírek szerint a kormány érdekét az ST privatizációjának elbizonytalanítása nélkül is lehetett volna érvényesíteni, a közlekedési miniszter mégis ezt a megoldást választotta. Nincs szerencséje, hiszen ha az érdeklődők visszalépnek nem mossa le magáról, hogy ez tett be a privatizációnak. Pedig rövid miniszteri karrietje alatt már volt egy botránya, amely hajszál híján a székébe került. Ezt pedig még nehezebb lesz megúsznia. JEGYZET Úthengerek és vonatok KMOTRIK PÉTER ......................... * Civakodással ért véget a magyarok vüágtalálkozója. A világszövetség honi tagjai az „erdélyi úthenger” diktatúrája miatt felhe- vülve jöttek haza, hogy ország s világ színe előtt számoljanak be az őket ért sérelmekről. „Minden szinten leszavaznak bennünket - mondják -, kisebb létszámú határon túli magyar közösségek képviselőit a romániai magyarok.” „Ezt nem tűrhetjük, ha minden kötél szakad, még az is megeshet, hogy kilépünk a vüág- szövetségből” - hangzik a fenyegetés. A világszövetségből, amelynek mibenlétéről minekünk, itthoni szlovákiai gyalogmagyaroknak nem is nagyon van fogalmunk. Nem tudjuk, ki lehet a tagja, ki kit képvisel benne, milyen módon választották a bennünket ott képviselő csoport tagjává, miért fontos, hogy benne a többiek szava is érvényesüljön. Egy biztos, ha tényleg van úthenger, és csak egy közösség akarata érvényesül általa, akkor az valóban helytelen dolog, s meg kell tenni mindent ennek a folyamatnak a megállításáért - azoknak, akiknek ez fontos. Más dolog, hogy kies hazánk magyar közösségének életében is voltak s vannak olyan momentumok, amelyek a világszövetséghez hasonlóvá teszik azt. Itt is vannak olyan magyarok által lakott vidékek, amelyeknek lakói talán úgy érzik, véleményük s érdekük háttérbe szorul egyes fórumokon. Elég csak összehasonlítani, hogy hány MKP-s parlamenti képviselő lakik a Vágón innen, s mennyi azon túl. Reménykedjünk, hogy a világ- szövetségben idővel rendeződnek a viszályok, s oly módon, hogy a békepipa elszívása után egyeben határon túli magyar közösség képviselője sem fogja benne megrövidítettnek, mellő- zöttnek érezni magát s véleményét. És talán a világszövetségben szerzett mostani tapasztalás ráébreszti a szövetség szlovákiai képviselőit (és politikustársait) arra is, hogy ideje lenne lecserélni az itthoni nyugat-szlovákiai magyar úthengert egy hosszú dél-szlovákiai vonatszerelvényre. Egy olyan vonatszerelvényre, amelynek minden egyes kocsiját egy-egy benne ülő utas fogja képviselni a következő parlamenti választások előtt az MKP jelölőlistájának első húsz helyén. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238307, teL/fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Koáická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA Azok az ambíciók, melyekkel Rudolf Schuster közel egy éve az államfői székbe beült, nem igazán teljesültek. Bár már a kezdetekkor tudni lehetett, hogy az elnök jogkörei nálunk erősen behatároltak, Schuster nem elégszik meg az állam külső reprezentálásával, unos-untalan megpróbál beleszólni a belpolitikába is. A politikai kerekasztal már senkit sem érdekel, s az egészet az ellenzék csak a kormány hergelésére használja ki, hogy mindig bejelenti, ők hajlandók leülni tárgyalni. Schuster továbbra is úgy viselkedik, mintha még mindig polgármester lenne, csak Kassát a Szlovákia nevű nagyvárosra cserélte fel. Folyton fogad valakit, vagy ellenzéki vezetőket, vagy polgármestereket, vagy egy falu vezetését, vagy épp valamely csőd szélén álló gyár munkásait. És ígér és ígér. Ennek tárgyalást, annak pénzt, a harmadiknak csatornahálózatot, csak közben azt felejti el, hogy ő már nem polgármester, hanem egy ország elnöke. Németországban ma nyitják meg a 31. világkiállítást, melynek témája: emberiség, természet, technológia Expók Londontól Hannoverig Mától október 31-éig váija a látogatókat Hannoverben az Expo 2000 világkiállítás. A világkiállítások története közel 150 éves múltra tekint vissza. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az 1928-ban megalakult Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) sokáig általános és szakmai világkiállításokat ismert el. A változó körülményekhez alkalmazkodva a BIE 1972 óta bejegyzett és elismert kiállításokat tart nyüván: a bejegyzett vüág- kiállításokra legfeljebb ötévenként kerül sor, és hat hónapig tarthat, a közbeeső években a tagállamok egy elismert kiállítást rendezhetnek - ennek területe legfeljebb 25 hektár lehet, időtartama nem haladhatja meg a három hónapot, témája pedig szakosított. Az eddigi világkiállítások sorozata: Általános, ületve 1972 óta bejegyzett világkiállítások: 1851. London (Crystal Palace) - A kiállítás fő nevezetessége az előregyártott acél- és vaselemekből épült Kristálypalota volt; az épület látványossága és újszerűsége nagyban hozzájárult a hatalmas sikerhez. 25 résztvevő ország, 6.039.125 látogató. 1855. Párizs - A Champs Élysées-n épített ipari palotában hét kör alakú galérián zajlott a kiállítás; a galériákon a különböző területeket csoportosították, míg a kör különböző szektorait nemzetek szerint osztották fel. Ezen a kiállításon jelentek meg a reprezentatív nemzeti pavüo- nok, a Lesseps-féle Szuezi-csatoma terveit is így mutatták be először. 25 ország, 5.162.330 látogató. 1862. London - 39 ország, 6.096.617 látogató. 1867. Párizs - A kiállítás fő szenzációja az alumínium és a földgázfűtés bemutatása volt. 42 ország, 15 millió látogató. 1873. Bécs - Az első német nyelv- területen tartott világkiállítást a Práter ártéri területén rendezték. 35 ország, 7.255.000 látogató. 1876. Philadelphia - Az első évfordulóhoz kötődő világkiállítás: az Egyesült Államok függetlenségének 100. évfordulóján rendezték. A fő kiállítási épület, a Main Building akkor a világ legnagyobb épülete volt. 35 ország, 10 millió látogató. 1878. Párizs - A Mars-mezőn rendezett kiállítás alkalmából készült el a Trocadero palota (1937-ben egy újabb világkiállítás alkalmával bontották le). Itt mutatták be az automobilt, a fonográfot és a hűtő- szekrényt. 36 ország, 16.156.626 látogató. 1880/1881. Melbourne - 33 ország, 1.330.000 látogató. 1888. Barcelona - 30 ország, 2.300.000 látogató. 1889. Párizs - A francia forradalom 100. évfordulóján rendezett kiállítás fő látványossága az Eiffel- torony, a világ legmagasabb épületének avatása volt. 35 ország, 32.250.297 látogató. 1893. Chicago-Az Amerika felfedezésének 400. évfordulóján tartott rendezvény „legmaradandóbb” eredménye a szórakoztató részben bemutatott és azóta is töretlen népszerűségnek örvendő óriáskerék volt. 19 ország, 27.500.000 látogató. 1897. Brüsszel - 27 ország, 6 millió látogató. 1900. Párizs - A század értékeit összegző kiállításon a villanyvasút vonzotta a legtöbb figyelmet. 27 ország, 6 millió látogató. 1904. St. Louis - A kiállítás Louisiana állam az Egyesült Államokhoz való csadakozásának 100. évfordulóját ünnepelte. Itt tűnt fel a léghajó és az automatikus telefonkapcsolás. 60 ország, 19.654.855 néző. 1905. Liege - Belgium függetlenségének 75. évfordulója alkalmából tartották. 31 ország, 7 millió látogató. 1906. Milánó - 25 ország, 10 millió látogató. 1910. Brüsszel -13 millió látogató. 1913. Genf - 26 ország, 9.503.419 látogató. 1915. San Francisco - A kiállításhoz kapcsolódóan nyitották meg a Panama-csatornát. 32 ország, 19 millió látogató. 1929. Barcelona - A kiállítás alkalmával épült be a Montjuis- hegy, mely még ma is vásárterületként funkcionál. 1933/1934. Chicago - A haladás évszázada címmel tartott kiállításon 21 ország vett részt, a látogatók száma 22.317.221 volt. 1935. Brüsszel - 30 ország, 20 millió látogató. 1937. Párizs - A Művészet és tudomány a modern életben volt a fő téma. Ä spanyol pavilonban állították ki Picasso Guernicáját. 44 ország, 31.040. 955 látogató. 1939. New York-A holnap világa című kiállításon ismerkedhetett meg a nagyközönség a magnetofonnal, a televízióval, a nylonnal és a műanyagokkal. 1949. Port-au-Prince (Haiti) Port-au-Prince alapításának 200. évfordulóján rendezték a kiállítást. 1958. Brüsszel - A világ mérlege az emberibb világért címmel rendezett világkiállítás jelképe az Atomium, szenzációja a szputnyik és a helikopter volt. 42 ország, 41.454.412 látogató. 1962. Seattíe - A kiállítás címe Az ember az űrkorszakban volt. 1967. Montreal - A Kanadai Államszövetség létrejöttének 100. évfordulója alkalmából Az ember és világa - a jövő városa címmel rendezték meg. 62 ország, 50.306.648 látogató. 1970. Oszaka - A japán világkiállítás címe Haladás és harmónia az emberiség számára volt. 75 ország, 64.218.770 (rekord számú) látogató. 1992. Sevilla - A felfedezések kora címmel rendezett kiállításon 110 ország vett részt, a látogatók száma 41.814.571 volt. 2000. Hannover - Az Emberiség - Természet - Technológia - Születőben az új világ jelszóval nyíló hannoveri világkiállításon 175 résztvevő országot regisztráltak. 40 millió látogatóra számítanak. Hannover, a Remény Pavilonja az Expo 2000 jelképével, a bálna alakú acélkonstrukcióval (TA SR/EPA-felvétel) OLVASÓI LEVÉL ... és jöttek a „nagyurak”... Nagy volt a káosz hazánkban, amikor megindult az állami vállalatok privatizálása. A mamutcégek körüli zűrzavarról az egész ország tudott, de a kisvárosi, falusi vállalatokkal is ez történt, csak ezt könnyebb volt eltakarni. Szentesben működött már évtizedek óta a kelet-szlovákiai kő- és kavicsbányák egyik üzeme, amely sok embernek adott munkát. Sajnos ezt az üzemet is elérte a változás. Az eperjesi vállalkozók nem vásárolták meg a felszíni bányát, csak bérbe vették, tehát az alkalmazottak számán sem változtathattak, így 34 munkásnak „biztosították” a megélhetést. Óriási beruházási tervekkel kecsegtették az alkalmazottakat, még a béreket is megemelték. Anyagi hátterüket fitogtatva naponta más autóval jelentek meg a mobiltelefonos „nagyurak”. Ez a szép jövőt ígérő hozzáállás csak 4-5 hónapig tartott. Jöttek a problémák, műszaki hiba esetén a legolcsóbb alkatrész pótíása is nagy gondot okozott, akárcsak a bérek előteremtése, holott az üzem minimális befektetéssel nagyon is jövedelmező volt. Aztán eljött az az idő is, mikor már fizetést sem adtak, a gépeket sem volt miből üzemeltetni, majd következett a kényszerszabadság, utána a csúfos búcsú. Kihasználva az alkalmazottak hiszékenységét, mindannyiukkal aláíratták a felmondásukat, bár csak szóban, de megígérték, 1-2 hónapról van szó, és utána újra alkalmazzák őket. Mivel a munkáltatók fizetni nem tudtak, valóban biztosabbnak tűnt a munkanélküli-segély és a remény, hogy pár hét múlva újra dolgozhatnak. Mindez egy éve történt. A nagyurak milliókkal a zsebükben eltűntek, míg a póruljárt munkásoknak még a szociális segély sem jár, hiszen „önként” hagyták ott fizetőképtelen munkáltatójukat A bányászok összefogtak és a mai napig perelnek többhavi elmaradott bérükért. Leczo Denisza Királyhelmec- Ha a kihívás napja a sörivásra is vonatkozna, legfeljebb München vehetné fel velünk a versenyt (Peter Gossányi)