Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-22 / 116. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 22. Villáminterjú Ján Filccel, a szlovák jégkorong-válogatott szövetségi kapitányával, valamint védenceivel, Michal Handzussal és Lubomír Sekerással a szentpétervári ezüstéremről Tisztelet illeti azokat, akik vállalták a szereplést Lubomir Sekerás a vesztes világbajnoki döntő után a kabinban (Archív felv.) Ján Filc szövetségi kapitány nevéhez fűződik a szlovák jégkorongsport két legjobb eredménye. Winnipegben a 18 éven aluliak válogatott­jával szerzett bronzérmet. Ennek a sikernek köszönhe­ti, hogy a felnőtt csapat szakvezetője lett. ANDREJ MIKLÁNEK A módszerek maradtak, csak a játékoskeret alakult át. A rutinos „öregfiúk” közé beékelte Ján Lasák kapust, Zdeno Chárát, Lubomír Vaicot és Ronald Petrovickyt. A szentpétervári hokivébén Szlová­kia legyőzte a finneket, az ameri­kaiakat. Filc edző védencei beju­tottak a fináléba, ahol az örök rivá­lis csehektől 5:3 arányban kikap­tak. Az ezüstérem így is a szlovák jégkorong legjobb eredményének számít. A szövetségi kapitánnyal arról beszélgettünk, hogyan érté­keli védencei teljesítményét és a világbajnokságon elért második helyet. Bizonyára az ön pályafutásának is jót tett, hogy a junior csapattól került a nagyválogatott élére, hogy „összemixelte” a fiatalokat az idősebbekkel. Ideális megoldás volt ez a szlovák hoki számára. Főleg azért, mert hi­hetetlenül jól működik nálunk az utánpótlás-nevelés. Ha a szűk játé­kosállományt veszem, s akkor még a feltételekről egy szót sem ejtet­tem, a sportágnak tucatnyi olyan jégkorongozót tudunk adni, aki az NHL-ben is képes helytállni. Új támogatási rendszert vezetett be a válogatottnál. Ennek az a lé­nyege, hogy az előkészületi mér­kőzésekért nem jár prémium a csapatnak. Honnan ez az ötlet? Nem lenne szerencsés, ha a lengye­lek, kazahok vagy osztrákok elleni barátságos meccseken a győzele­mért járó jutalom motiválná a játé­kosokat. Mi ádagon felüli feltétele­ket biztosítunk a fiúknak, akik vál­lalják a válogatottságot. Ennek fejé­ben még az is megadatik nekik, hogy nemzetközi szinten összemér­hetik tudásukat a külföldi váloga­tottakkal. Ezzel harcolhatják ki a he­lyüket olyan nívós tornákra, mint például a világbajnokság. Ez nem más, mint professzionális fejlődé­sük feltételeinek a biztosítása. Maga a játékos ezáltal is növelheti értékét a piacon, kapcsolatot teremthet kül­földi klubok menedzsereivel és ha megérdemli, jó pénzért eladhatja magát. Mindenki jól jár, ezért min­denkinek megvan a motivációja. Mi ezt tudjuk ajánlani a hokisainknak. A világbajnokságon sokan nem jelentek meg azok közül, akikkel eredetileg számolt. Miért? Ez egy bonyolult ügy. Meg kell ér­teni, hogy néhányuknak csalódást jelentett ez a szezon. Ráadásul elő­fordult, sérülten kellett jégre lép­niük. Ezek után nem lehet csodál­kozni azon, hogy elment a kedvük a játéktól. Ilyenkor azért is mond­ják le sokan a válogatottságot, mert érzik, nem erősítenék a csa­patot. Az észak-amerikai profi liga rájátszásának rendszere szerint ha azt akarjuk, hogy valaki elfogadja a meghívásunkat a világbajnok­ságra, akkor a csapatának már a playoff első fordulójában ki kell es­nie. Ez önmagában kudarcot jelent egy játékos életében. Nyolcvan mérkőzéssel a hátán mindenkinek pihenésre van szüksége. Ezért vár­tunk néhány napot és nem szólí­tottuk meg őket rögtön a kiesés után. Nem szabad elítélni azokat, akik nemet mondtak. Annál job­ban kell tisztelni a többieket, akik vállalták a szereplést. ♦ MICHAL HANDZUS 1977. már­cius 11-én, Besztercebányán szü­letett. Bartecko és Satan oldalán a világbajnokság egyik legveszé­lyesebb támadósorának volt a tagja. Négy gólpasszt adott, vala­mennyiszer Miro Satannak. Kezdjük az észak-amerikai ligá­val. A St. Louis kiesése a közvéle­ményt is eléggé sokkolta... Nagyon szomorúak voltunk, mert az alapszakaszban elért eredmé­nyek után a zsebünkben éreztük a Stanley Kupát. Ha Ján Filc rögtön a kiesésünk után keresett volna fel, valószínűleg elutasítom a meghí­vást. Peter Sfastny hívott fel elő­ször. Azt mondta, néhány napig fe­ledkezzem meg a hokiról, aztán új­ra megkeres. Négy nap kihagyás után úgy döntöttem, nem utasítom vissza a válogatott ajánlatát. Befolyásolta csapattársa, Lubos Bartecko döntése? Külön-külön döntöttünk, örültem, hogy LuBos is igent mondott. Vilá­gos volt, hogy a válogatottban egy sorban kapunk helyet. A jövőben hogyan reagál majd a válogatott meghívásaira? A sikert annak köszönhetjük, hogy remek társaság verődött össze. Büszke vagyok rá, hogy ilyen csa­patnak lehettem a tagja. Amikor csak lehet, szívesen erősítem majd a csapatot.. Egyetért azzal, ha azt mondjuk: az NHL-ben ért csalódását a vüág- bajnoki ezüstérem kárpótolta? Nem lehet a kettőt egy kalap alá venni. A St. Louis a munkaadóm, ezért ha továbbra is itt akarom ke­resni a kenyerem, márpedig ez a szándékom, a klub érdekeit kell előnyben részesítenem. A kiesés óri­ási sokkot jelentett a játékosoknak, a vezetőknek és a szurkolóknak. Az ezüstérem ellenére úgy tűnt, ön volt a legszomorúbb a csapat­ból. Mintha a döntőben elszen­vedett vereséggel még mindig nem barátkozott volna meg. Tizenhárom perc után 0:3-ra veszí­tettünk, de mégis talpra tudtunk állni. Ez elég bizonyíték a csapat erejéről. A meccs végén egy gólra csökkentettük a különbséget. Zdeno Chára kísérlete után azt hit­tem, kiegyenlítettünk. A túlzott igyekezet miatt kezdtünk hibázni, ami a csehek malmára hajtotta a vi­zet. Tényleg nem sok hiányzott a győzelmünkhöz. A kapura tartó lö­vések aránya 30:10 körül volt. Ilyen körülmények között nehezen emészthető meg, hogy kikaptunk. Becsülöm az ezüstöt, de még leg­alább egy-két hétig bántani fog az elvesztett arany. ♦ LUBOMÍR SEKERÁS csak azu­tán léphetett jégre, hogy aláírta: személyesen vállalja a felelőssé­get egészségéért. A Kanada elle­ni találkozón ugyanis Bertuzzi úgy nekivágta a palánknak, hogy agyrázkódást szenvedett. „Életem legszörnyűbb éjszaká­ját töltöttem a kórházban. Ma­gamra hagytak a 16. emeleten, orvosi felügyelet nélkül. Ha va­lami történik velem, nem tu­dom, kihez fordultam volna.” Tisztában volt azzal, müyen koc­kázatnak teszi ki magát, amikor elvállalta a szereplést a döntő­ben? Nem tudatosítottam. Nem adatik meg minden nap a világbajnoki cí­mért harcolni. Mivel eddig is ren­geteg mérkőzést játszottam a válo­gatott színeiben, nem akartam ki­hagyni a lehetőséget. Őrült hangu­lat tombolt közöttünk, aminek ne­héz lett volna ellenállni. Segíteni akartam a fiúknak. Ön a cseh Trinec játékosa. Nyü- ván tudja, hogy a cseh-szlovák összecsapásokat a szlovák közön­ség különös feszültséggel figyeli. Mi nagyon is vártuk, hogy a döntő­ben a cseheket kapjuk ellenfelül. Sokkal inkább, mint Kanadát. Bíz­tunk benne, hogy annyi vereség után el kell jönnie a mi időnknek, hogy megfizessünk az összes addigi kudarcért. Végéhez közeledik az észak-amerikai profi jégkorongliga: a főcsoportok fináléjában a New Jersey Devils és a Colorado Avalanche számít favoritnak Az Ördögök vagy coloradói Lavinák viszik a Stanley Kupát? Bár a Philadelphia rengeteg tapasz­talt harcossal rendelkezik, a ráját­szás eddigi menetében a zöldfülűek vitték a prímet. Vanbiesbrock csak a kispadról figyelheti fiatal kapustár­sát, Boucher-t, a hátvéd Desjardins- t Andy Delmore szorítja háttérbe (a Pittsburgh elleni harmadik találko­zón a győztes gólt ütötte, az ötödik meccsen mesterhármast ért el). Eric Lindrosnak, a Philadelphia leg­kiemelkedőbb egyéniségének pe­dig sorozatban pechje van. Amikor már úgy tűnt, hogy elfelejti az agy­rázkódás által okozott kínokat, az edzésen összeütközött csapattársá­val, ami újabb 20 öltéssel járt. Lindros valószínűleg a Főcsoport döntőjében már nem lép jégre. A New Jersey Devils táborában is sok fiatal kap rendszeresen lehető­séget (Rafalski, Gomez, Madden), de a kártyák egyenlő arányban vannak elosztva. A csatársorban Patrik Éliás, Petr Sykora, Jason Amott és Mogilnij jeleskedik. Az Ördögök leghatásosabb fegyveré­nek azonban a Brodeur-Scott testvérek-Stevens-Niedermayer- Lemieux hatos tűnik. Döntő momentum lehet a Repülők ma­gassági fölénye, a Pingvineknek ez elég sok gondot okozott. A Nyugati Főcsoportot már jó ideje erősebbnek tartják a Keletinél. Négy éve zsinórban nyugati csapa­tok hódítják el a Stanley Kupát: kétszer a Dallas, egyszer a Detroit és a Colorado. Utoljára a New Jer­sey Devils győzött le a döntőben nyugati klubot. A Főcsoport finálé­jába idén a Colorado Avalanche (Lavinák) és a Dallas Stars (Csilla­gok) jutott be. A két fél ötször ta­lálkozott egymással az alapsza­Deadmarch (Colorado). A 82 mér­kőzésből álló alapszakasz után csekély hat pont volt a két csapat közötti különbség: a Dallas 102, a Colorado 96 pontot gyűjtött. Már tavaly is ők találkoztak a konfe­rencia döntőjében. Hét meccs után a Dallas jutott a Stanley Kupa finá­léjába, s a sztárok el is hódították a világ legértékesebb hokitrófeáját. Idén mindkét csapat 4:1-re nyert a playoff első és második fordulójá­ban, de a Dallas részéről koránt­sem láthattunk olyan meggyőző teljesítményeket, mint tavaly, vagy ahogy az eredményből kitű­nik. A Csillagok nyolc győzelméből öt rendkívül nehezen született (háromszor az Edmonton, kétszer a San Jósé ellen). Ráadásul a Dal­las jóval könnyebb ellenfeleket ka­pott, mint a Colorado. Míg a Dallas ellenfelei az utolsó helyekről jutot­tak a rájátszásba, a Colorado a Detroittal, majd a kiszámíthatat­lan Phoenixszel került össze. De elég, ha csak a számokat nézzük. Az Edmonton és a San Jósé együt­tesen az alapszakaszban 173 pon­tot szerzett - a Detroit és a Phoenix 198-at. A különbség 23 pont, ami ilyen szinten komoly eltérést je­lent. A Colorado az alapszakasz­ban 22 góllal többet szerzett, mint a Dallas. Arról nem is beszélve, hogy a Lavinák sokkal krea­tívabbnak tűnnek, mint a nehézke­sen játszó Dallas, amelynek kere­téből az utolsp pillanatban Bren- don Marrow is kiesett (a Főcsoport döntőjének első találkozóján meg­sérült). Mindent egybevetve úgy tűnik, a Stanley Kupáért idén az Ördögök és a Lavinák szállnak majd harcba. ANDREJ MIKLÁNEK Az európai hokirajongók az elmúlt hetekben elsősorban a szentpéter­vári vb eseményeivel voltak elfog­lalva, a tengerentúlon továbbra is az NHL tartja izgalomba a a szur­kolókat. Lassan befejeződik a világ legszínvonalasabb jégkorongbaj­noksága, amely eddig rengeteg meglepetéssel szolgált. Az elsők között a St. Louis Blues ki­esését említhetnénk. A Kékek az alapszakasz legeredményesebb csapatának bizonyultak, mégis la­pátra tették őket a San Jósé játéko­sai. Kis rosszindulattal - persze jó­hiszeműen értelmezve - azt is mondhatnánk, a San Jósénak oroszlánrésze van a szlovák váloga­tott világbajnoki ezüstérmében, mert Michal Handzus és Lubomír Bartecko a csapat legjobbjai közé tartozott Szentpétervárott. Az NHL időközben az utolsó előtti szakaszá­hoz ért. A Keleti Főcsoport döntőjé­ben két olyan klub találkozott, amely tavaly már a playoff első for­dulójában kiesett, a Philadelphia Flyers (Repülők) és a New Jersey Devils (Ördögök). Öt évvel ezelőtt, 1995-ben a New Jerrsey volt ered­ményesebb, s akkor a Stanley Ku­pát is az Ördögök nyerték meg. A philadelphiaiak összesítésben 2:1-re vezetnek a New Jersey ellen kaszban, három alkalommal a Co­lorado bizonyult jobbnak. Össze­csapásaiknak az az érdekessége, hogy a hazai pálya egyik csapatnak sem jelent különösebb előnyt: a playoff előtti öt mérkőzésből csak egyszer született hazai győzelem, azt is a Colorado vívta ki. További érdekesség, hogy a Lavinák csak hosszabbításban múlták felül a Csillagokat, a Dallas viszont min­dig csak egy árva góllal nyert. Az egymás elleni összecsapások gólki­rálya a dallasi Mike Modano, aki háromszor talált be a Colorado ka­pujába. Két gólt ütött Adam Tocchet, a New Jersey-Philadelphia meccs (2:4) egyik góllövője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom