Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-06 / 104. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000-MÁJUS 6.

TÉMA: OKTATÁSÜGY

A magyarok idejöttek, de még nem értek el Európába

Ha a másik fél hallgat

A dunaszerdahelyi szaktanintézet igazgatója személyes fenyegetésként fogja fel az iskolatanács létrehozását.

Aki a törvénynek is fittyet hány

Mindazok, akik 1995. március 8-án ott voltak a dunaszerdahelyi kultúrház zsúfolásig megtelt nagytermében, és tanúi voltak Miroslav Simek szánalmasan eldadogott bocsánatkérésének és fogadkozásának, azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy minden rendben lesz.

ÖSSZEFOGLALÓ

Hitték, hogy a Dunaszerdahelyi Gépipari Szaktanintézet igazgatója, aki egyetlen pár soros rendeletével kívánta egyik napról a másikra szlovák nyelvűre változtatni az intézet magyar osztályainak oktatási nyelvét, nyilvánosan tett Ígéretéhez híven eláll ettől a szándékától. Nem naiv hiszékenység volt ez a jelenlévők részéről, hanem jóhiszeműség. Ahhoz ugyanis, hogy kételkedjenek Simek nagy nyilvánosság előtt elhangzott szavaiban, az ő agyával kellett volna gondolkodniuk, erre azonban kevesek képesek. Miroslav Simek a józan, egyenes gondolkodású és jóhiszemű emberek számára pszichológiai talány. Proteus, aki mindig az adott helyzetnek megfelelően változtatja magatartását. Azon az emlékezetes dunaszerdahelyi gyűlésen ijedt, meghunyászkodó ember benyomását keltette, aki szemtől-szemben a tömeggel nem meri vállalni saját döntéseit. Felettesei viszont egy buzgó, készséges, behízelgő modorú Simeket ismernek, beosztottjai pedig egy hatalmával kérkedő, kérlelhetetlen oligarchát. Egy vezető beosztású emberről sokat árul el, hányán távoznak az általa vezett intézményből. Simek iskolájából tucatjával távoztak önszántukból vagy kényszereinek az emlékezetes gyűlésen

bői a pedagógusok, számuk nyolc év alatt csaknem ötvenre duzzadt. Már ez maga olyan körülmény, amelyre fel kellett volna figyelnie az iskolát működtető gazdasági minisztériumnak. Az azonban a szülők és a pedagógusok sorozatos panaszait, írásos beadványait nem vette figyelembe. Talán azért nem, mert az ott dolgozó illetékesek maguk is kívánatosnak tartották Simek önként vállalt „misszióját”, a magyar nyelvű oktatás felszámolását. Amikor Simek 1992-ben az iskola élére került, a 445 diákból 348 járt magyar és 97 szlovák osztályba. A diákok nemzetiségi összetétele lényegében ma sem változott, csak éppen magyar osztályok nem léteznek. Minden tantárgy oktatása szlovákul folyik, még az etikáé és a polgári nevelésé is, egyedül a magyar nyelvet és irodalmat tanítják magyar nyelven. 1995 után csend volt a szaktanintézet körül. Simek nyugodtan valóra válthatta tervét, a Csallóköz szívében működő nagy szlovák iskolát, mert drasztikus, gyakran törvényellenes lépéseivel - többek között a beosztottjaira minden előzetes figyelmeztetés nélkül kirótt súlyos pénzbüntetésekkel és elbocsátásokkal - sikerült teljesen megfélemlítenie a pedagógusokat. A minisztériumot nemcsak ezek a vezetői kihágások, hanem a szakmai jellegű panaszok is hidegen hagyták. Olyanok például, hogy az informatikát számítógépek nélkül tanították, s hogy bizonyos tantárgyak oktatásához nem volt megfelelő képesítésű tanerő. Reflektorfénybe ismét 1997- ben került Simek, amikor a jól sikerült felvételi vizsga ellenére sem vette fel az egyik diákot, kifogásolva bizonyítványa kétnyelvűségét. Nem fogadta el tőle a hivatalos okiratnak számító osztálynapló-kivonatot sem, s noha a kerületi bíróság emiatt elmarasztalta, fittyet hányt a bírósági döntésnek. Teljesen önkényesen járt el az új osztályok megnyitásánál is. Manipulálta, félretájékoztatta a magyar szülőket, hogy lehetetlenné tegye a magyar oktatási nyelvű osztályok megnyitását. Miroslav Simek legújabban az iskolatanács létrehozásánál alkalmazott törvényellenes manipulációival hívta fel magára a figyelmet. Személyes fenyegetésként fogja fel az iskolatanács létrejöttét, mert tudja, hogy a tanintézet színvonalát veszélyeztető ténykedése megkérdőjelezi rátermettségét az igazgatói posztra, és attól tart, hogy az iskolatanács első lépése az ő leváltására irányulna. Ezért mindent megtett, hogy a saját embereit juttassa be a tanácsba. Így került be törvényellenesen az intézet nem pedagógus beosztottjainak képviseletében a gazdasági igazgatóhelyettes, aki azonban pedagógusként is működik, hisz tanít az iskolában. A helyi városi képviselőtestület által hivatalosan delegált két személy közül az egyiket Simek durván elutasította, helyette Nagymegyerről „igényelt” valakit. Mivel azonban Siposová asszonyt a nagymegyeri önkormányzat tudta nélkül „delegálta” Samuel Lojkovic nagymegyeri polgármester; jelölése ellen többen tiltakoztak, mire Lojkovic visszahívta őt. Fibi Sándort, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége területi választmányának jelöltjét Simek be sem engedte az iskola épületébe, és utasította a portást, akár fizikai erőt alkalmazva is, tartsa távol őt. Ezzel szemben Marian Trojcák, a Matica helyi képviselője maradhatott a gyűlésen, sőt véleménynyilvánításaival befolyásolhatta annak menetét. A gyűlésen Simek az összegyűlteknek szinte a szájukba rágta, kit szeretne az iskolatanács elnöki posztján látni, és kit nem. Az utóbbi Gúnya Gábor fizikatanár volt, aki többször kritikusan lépett fel az igazgatóval szemben. Gúnyát ennek ellenére elnökké választottak. Simek erre is tudott megoldást. Még aznap, március 28-án, alig fél órával a gyűlés után postára adta a Gúnya Gábor elbocsátásáról szóló értesítést. Ám mivel a törvényes felmondási idő lehetővé tette volna, hogy az elbocsátott tanár az iskolaév végéig funkciójában maradjon, április 17-én azonnali elbocsátásra változtatta korábbi döntését. Másnap Gúnya már érettségiző osztályának írásbelijére sem tehette be a lábát, Simek kiparancsolta az épületből, megfenyegetve, ha nem távozik, rendőrökkel viteti ki.

Egy iskolán belüli törvénysértés nem az iskola belügye. Maradhat funkciójában a tudatosan manipuláló, törvénysértő igazgató? Kinek miért állhat érdekében, hogy folyton szemet hunyjon Miroslav Simek törvényszegései fölött? Ezt elsősorban a gazdasági minisztérium illetékeseinek kell megválaszolniuk.

Audiatur et altera pars - hallgattassák meg a másik fél is, mondja a régi latin szólás, és mi szívesen megfogadnánk, teret adva Miroslav Simek nyilatkozatának, hogy senki ne vádolhassa lapunkat elfogultsággal, részrehajlással, egyoldalú tájékoztatással. Sajnos, a Dunaszerdahelyi Gépipari Szaktanintézet igazgatója telefonhívásunkra nem jelentkezett, csak egyik beosztottjával üzent vissza: sem nyilatkozni, sem az Új Szó munkatársát személyesen fogadni nem hajlandó, mivel, úgymond, „rossz tapasztalatai vannak vele”. Mi mégis megszólaltatjuk a szaktanintézet igazgatóját. Igaz, hogy a beszélgetés, amelynek alább egy részét közöljük, 1995-ben készült, akkor, amikor Miroslav Simek egyik napról a másikra egy belső rendeletével kötelezővé tette a magyar osztályokban a természet- tudományi és szaktantárgyak szlovák nyelvű oktatását, de minden jel arra vall, hogy az igazgató álláspontja azóta egy jottányival sem változott.

Most miről van szó, konverzáci- óról, vagy szaktantárgyak elsajátításáról?- Is, is.

Minek a rovására?- Semminek. Ezzel a gyerekeknek nem ártok. Sőt. Az iskolának nyelvi és szakmai szempontból egyaránt megfelelő tudású embereket kell képeznie. Magyar környezetben élek, tudom, hogy van ez. Ha valaki nem sajátítja el a szlovák nyelvet, abból sok minden következik. Például ellenséges magatartás a Szlovák Köztársasággal szemben. Mondok magának egy bibliai példázatot: a zsidók, amikor elhagyták Egyiptomot, első nemzedékük nem jutott el Izrael földjére,

csak a második. A magyarok ezer éve jöttek ide, de még nem értek el Európába. Ide jöttek, szlovák földre, és nem képesek alkalmazkodni.

Kapnak a diákok valamilyen segédkönyvet, mondjuk egy szakterminológiai szótárt a szaktan- tárgyak tanulásához?- Nem tudom, mire lenne nekik a szótár, hisz nem külföldön vannak, hanem a saját hazájukban. Ez különben is egy művileg életre hívott probléma. A magyar képviselők tudatlanságban akarják tartani a magyar polgárokat, és azt mondják nekik, hogy mi majd képviselünk benneteket. De ha én ezeknek a polgároknak felkínálom a jobb érvényesülés lehetőségét, akkor ez már nem tetszik. Amíg nyelvi akadályaik lesznek, a magyarok mindig Magyarországhoz fognak húzni.

Értem. Az ön rendelete azt a célt szolgálja, hogy a magyarok ne húzzanak Magyarországhoz. (...) Tehát politikai, nem szakmai szempontról van szó.- Dél-Szlovákiát Dél-Afrikához hasonlítanám. Ott a fehér kisebbség diktál a néger többségnek, itt pedig a magyar kisebbség akar örökké diktálni a szlovák többségnek.

Miben akar diktálni?- Például nem veszik fel bizonyos munkahelyekre azt, aki nem tud magyarul.

Mondjon, kérem, egy-két konkrét példát.- Nem akarok senkit kellemeden helyzetbe hozni. Nézze, én jól átgondoltam, mit akarok. A magyar polgároknak lehetővé kívánom tenni, hogy teljes értékűek legyenek minden területen. (ÚJ SZÓ, 1995. március 3.)

Az évek hosszú során beadott panaszok sorsa és a látszat kedvéért megejtett ellenőrzések bebizonyították, hogy nem érdemes a gazdasági minisztériumhoz fordulni

Gúnya Gábor: „Nem vagyok hajlandó kompromisszumra”

Milyen törvénytisztelő polgárt nevel egy törvénysértő iskolaigazgató? (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele)

, INTERJÚ

Van vezetőtípus, amely képtelen elviselni a nyilvánosság ellenőrzését. Ilyen a Dunaszerdahelyi Gépipari Szaktanintézet igazgatója is, aki azonnali hatállyal elbocsátotta a frissen megalakult iskolatanács elnökének megválasztott pedagógust. Gúnya Gábort elbocsátása hátteréről kérdeztük.

Mivel indokolta az iskola igazgatója az ön azonnali elbocsátását?

Az indok teljesen mondvacsinált volt, az igazgató szerint gátoltam és lehetetlenné tettem a tankönyvek leltározását. Április 10-én, hétfőn kaptam az utasítást, hogy keddtől péntekig csináljam meg a leltárt. Kedden azonban a fiam megbetegedett, orvoshoz kellett vinnem. Igazolásom van az egész napra, a két fiamat ugyanis egyedül nevelem, és nem hagyhattam magára a lázas gyereket. Szerdán munkába álltam, akkor viszont maga Simek úr tiltotta meg, hogy a leltározással foglalkozzam, mert, úgymond, tanítanom kell. Csütörtökön és pénteken engem kapott el a náthaláz, ezt a leadott orvosi igazolás tanúsítja. A leltárbizottság a távollétemben elvégezte a leltározást, tehát szó sincs akadályozásról. Az igazgató még azt is felrótta, hogy a leltározók az én hibámból nem tudtak bejutni a helyiségbe. A helyiséghez azonban több személynek is van kulcsa, be is jutottak; így ez a vád is alaptalan. Még az azonnali felmondás esetében is a Munka Törvény- könyve szerint hat napig jogom lett volna bejárni az iskolába, de az igazgató már a második napon kiutasított az épületből azzal, hogy ha magam nem megyek, rendőrökkel dobat ki. Fél órát adott, hogy összecsomagoljam a dolgaimat és leadjam a kulcsokat. Ez különösen a diákjaim miatt bántott, mert az

osztályom épp aznap írta az érettségi írásbelijét. Mellesleg az azonnali felmondást a mai napig nem kaptam kézhez, Simek csak felolvasta előttem a szövegét.

Mit gondol, miért ellenezte any- nyira Miroslav Simek, hogy ön töltse be az iskolatanács elnöki funkcióját?

A gyűlésen kijelentette, hogy velem sem most, sem a jövőben nem tud együttműködni. Valószínűleg azért, mert többször tudtára adtam, nem értek egyet azzal, hogy a nemzeti-nemzetiségi szempontokat mindig, minden körülmények között a szakmai szempontok fölé helyezi. A diákjainknak legalább a 80 százaléka magyar alapiskolából érkezik, de ha anyanyelvűket, nemzetiségüket tekintjük, talán 95 százalékuk magyar. Ennek ellenére a március 2-ra összehívott szülői értekezletre előre kinyomtatott szavazólapokon a feltüntetett szülők között egyetlen olyan sem szerepelt, akinek a gyermeke magyar alapiskolába járt, s csak nagy nehezen sikerült bejuttatni az iskola- tanácsba egy magyar szülőt. Miroslav Simeknek egyetlen szempontja van, a szlovákosítás, egyébbel nem törődik, az iskola szakmai színvonalával sem.

Szaktanárként milyen Simek?

Nem kívánom minősíteni, csak egyetlen esetet mondok el. A negyedik osztályban, ahol gépész szakon öt diák tanul, és Simek két szaktan- tárgyat tanít, a félévben mind az öt gyerek megbukott az általa tanított tantárgyak valamelyikéből, volt diák, aki mindkettőből. Erre fel a konferencián Simek megtiltotta, hogy az osztályfőnöknő kiírja az öt gyerek bizonyítványát, és a fiúknak adott két hetet, hogy tanuljanak. Két hét elteltével lefeleltette őket, az ötösökből négyesek, hármasok lettek, sőt egy kettes is. Azt hiszem, ehmédia volt. Simek várt két évet, és végrehajtotta szándékát, megváltoztatta az iskola oktatási nyelvét, saját rendelete utolsó sorára hivatkozva, amely így hangzik: „Ez a rendelet tartósan érvényes.” De nemcsak a szaktantárgyak, hanem a polgári nevelés és az etika oktatása is szlovák nyelven folyik, az egyedüli kivételt a magyar nyelv és irodalom tanítása képezi. Hiába van egy osztálynyi magyar gyerek, Simek két szakot nyit, és összekeveri az osztályt, hogy mindenhova jusson szlovák iskolából érkezett tanuló, akire hivatkozva szlovák nyelven folyhat a tanítás. Három éve csak szlovák nyelvű felépítményi osztályt nyitott, holott volt elég magyar jelentkező. Volt már két párhuzamos osztályunk ugyanazzal a szakkal - mindkettő szlovák nyelvű. Az igazgató nem hajlandó megadni a választás lehetőségét a diákoknak, hogy maguk döntsék el, szlovák vagy magyar nyelvű osztályba kívánnak járni. Nem rikaság az olyan osztály, ahol a 23 gyerekből csupán 6 végzett szlovák alapiskolában.

A szaktanintézetbe általában nem az eminens tanulók jelentkeznek. Megértik a gyerekek a szaktantárgyak óráin a szlovák nyelvű magyarázatot?

A tanítás úgy folyik, hogy elmagyarázom az anyagot szlovákul, de hogy valóban jól megértse minden diák, utána elmondom magyarul is. Aztán a gyerekek leírják a tanultakat a füzetükbe, és én elmagyarázom nekik magyarul, mit írtak le szlovákul. Ilyen módon haladva azonban az előírt anyagmennyiséget szinte lehetetlen átvenni. Simek nem tudatosítja, hogy ez a módszer a szlovák gyerekek számára is hátrányos, hisz a sok magyar nyelvű

magyarázat az ő szempontjukból időrablás, ezalatt hasznosabb dologgal foglalkozhatnának.

A szülők nem tiltakoznak a magyar oktatás hiánya miatt?

Áz igazgató a felvételik időszakában minden egyes szülővel külön beszél, elmagyarázza, miért nem lehet magyar osztályt nyitni. Megjegyzem, a szülők is félnek tőle, mert már híre ment néhány húzásának. Annak például, hogy három évvel ezelőtt a diákokkal aláíratta: egyetértenek azzal, hogy az érettségizők osztályában szlovák nyelven folyjon az oktatás. Mikor nem akarták aláírni, Simek kijelentette: „Rendben van, akkor nem nyitok érettségiző osztályt.” Mivel féltek, hogy még erre is képes lenne, a diákok végül aláírták a nyilatkozatot.

És most hogyan tovább?

A felmondásom ügyében bírósághoz fordultam. Az évek hosszú során beadott panaszok sorsa és a látszat kedvéért megejtett, eredménytelenül záruló ellenőrzések ugyanis megmutatták, hogy az igazgató felett valakik ott tartják védő kezüket, tehát nem érdemes a gazdasági minisztériumhoz fordulni. A baj csak az, hogy a bírósági eljárás hosszú időt vesz igénybe, és Simeknek épp ez a célja. Kompromisszumra azonban nem vagyok hajlandó. Amíg nem minősítik semmisnek a felmondást, és nem váltják le Simeket, addig ez az ügy nincs lezárva. Mert különben ismét odajutunk, mint 1995-ben, amikor Simek nyilvánosan bocsánatért esedezett, azután pedig elbocsátotta mindazokat, akik aláírták a leváltását szorgalmazó petíciót, és vidáman megcsinálta az „alternatív” iskolát.

Az oldal anyagát írta: Vojtek Katalin

hez nem kell kommentár. Az, igazgató, aki kis hibák esetén is nagyon szigorúan lép fel a beosztottjaival szemben, nem vezeti rendesen az osztálykönyvet, gyakran nem megy be az óráira. Régebben, amikor még a városvégi régi épületben folyt a tanítás, hétszámra az iskola felé sem nézett, a város szívében berendezett irodájában tartózkodott.

Hogyan lehetséges, hogy a döntő többségében magyar diákok látogatta intézetnek nincs egyetlen magyar osztálya sem?

Ez már három éve így van. Az igazgató 1995. február 27-én kiadott egy belső rendeletet, amely kötelezővé tette valamennyi természet- tudományi és szaktantárgy szlovák nyelvű oktatását.

De a szülők egységes tiltakozásának nyomására ezt 1995. március 8-án nyilvánosan visszavonta.

Az a nyüvános visszavonás csak ko-