Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-04 / 102. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 4.

Kultúra

Kiss Péntek József: „A jövőt abban látom, hogy a végzett fiatal színészekkel kell továbbvinni a színházat. Én annyit tudok tenni, hogy egész évadra kínálok szerepeket."

Szabályszerűen zsonglőrködve dolgoznak

Az elmúlt év júniusától áll a Komáromi Jókai Színház élén. Alaphitvallása, hogy a színháznak szolgálnia, nem kiszolgálnia kell a közönséget. Kiss Péntek József igazgatóval az idei évad eredményeiről, a jövő évad dramaturgiai tervéről, anyagi lehetőségekről és lehetetlenségekről beszélgettünk.

LAKATOS KRISZTINA

Csaknem egy éve áll a Jókai Színház élén. Amikor elvállalta ezt a tisztséget, mi volt az az alapvető elképzelés, amelyet szeretett volna megvalósítani?

A legfontosabb a színházban az emberi viszonyok megteremtése. Az volt a benyomásom, hogy az egyes részlegek közötti együttműködés nem mindig olyan, amilyennek elképzeltem. Számomra alapvető, hogy függetlenül attól, portásról vagy vezető színészről van-e szó, az egy szekér elvét tartsa mindenki szem előtt. Tudom, hogy a dolgok nem mindig mennek konfliktusmentesen, de ha a hozzáállás pozitív, rengeteg kerékkötő mozzanatot ki tudunk küszöbölni. Ennek érdekében, ha kellett, figyelmeztettem az embereket. Bizonyos mértékig személycserékre is szükség volt az egyes részlegeken. Úgy látom, ez működik.

Ha értékelni kellene az évad mögöttünk lévő részét: nem csalódott, nem érzi hiábavalónak a munkáját, inkább úgy véli, hogy jó irányba mozdultak el a dolgok?

Csodákat nem tudtam tenni, nem is azzal a szándékkal jöttem ide. Tudtam, hogyan működik ez a lélegző, élő organizmus, amely a többi kulturális intézménytől abban különbözik, hogy sokkal érzékenyebb, állandó mozgásban van, ezerféle hatás éri folyamatosan. Itt nem mechanikus munka folyik. Úgy gondolom, nem vagyok itt hiába, ha nem ezt érezném, már letettem volna a kulcsot az asztalra.

Kinevezése előtt elsősorban az amatőr színjátszó mozgalomban kifejtett tevékenysége alapján volt ismert, ezzel szemben a magyar nyelvterület színházaiban szinte általános trend, hogy az igazgató egyben vezető rendező, esetleg színész. Nem tapasztalt „profi” ellenállást „amatőr”- személyével szemben? Jó kérdés. Igen, tartottam ettől. Félni nem féltem, de tartottam. Ha egy ilyen ellenállás eleve adódott volna a színházban, az egész intézmény menetét és az én munkámat is fékezte volna. Kellemesen csalódtam: hogy a hátam mögött ki mit mondott, csak részben tudom, és nem is igazán veszélyesek ezek a dolgok, de komolyabb ellenállást, lekezelést nem tapasztaltam. Az amatőr és a hivatásos színház viszonyáról meg az a véleményem,

hogy színház csak egyféle van, azon belül lehet jó, vagy kevésbé jó, vagy rossz. Más módszerekkel, más eszközökkel készül egy amatőr előadás, de a végtermék ugyanaz. Természetesen tény az is, hogy egy profi színházat vezetni igényesebb, felelősségteljesebb munka, és ezt nem vitatom.

Nem dohognak az idősebb művészek amiatt - ellenpéldák persze felhozhatók -, hogy az idei évad eddig bemutatott előadásai főleg a fiatalok számára nyújtottak kiugró lehetőségeket?

A művészi munka szempontjából azt gondolom, azok a fiatal emberek, akik a színház tagjai, akár stúdiósként vagy segédszínészként a színház állományában vannak, azáltal, hogy kisebb-nagyobb szerepekhez jutottak - zömmel nagyobb szerepekhez -, és megállták a helyüket, javították az együttes belső légkörét. Valamiféle egészséges versenyszellem van kialakulóban. A meseelőadásunkat kivéve valamennyi produkcióban jelen voltak az idősebb színészek is. A következő évadban sem szeretném mellőzni őket, fontosnak tartom, hogy amíg itt vannak a színháznál, játsszanak, szerepeket kapjanak.

Egy átgondolt, hosszabb távú terv kezdetének tűnik, ahogy jó szerepekkel - s egyáltalán: a lehetőségekkel - a színház igyekszik már most lekötni a még főiskolára járó fiatal színészeket.

Az a helyzet, hogy négy-öt-hat éven belül a színház derékhadát képviselő színészek nyugdíjba mennek. Ez nem azt jelenti, hogy leradírozódnak a pályáról, hiszen most is van rá példa, hogy nyugdíjas színészt is visszahívunk az előadásokba, de nem lesznek a színház tagjai. Már most megmutatkozik, hogy korosztályok hiányoznak: vannak a nyugdíjkorhatár előtt néhány évvel állók, aztán van egy űr, és vannak a fiatalok. A középkorosztályba tartozik Mák Ildikó, Varsányi Mari, Benes Ildikó, Pőthe István. A jövőt abban látom, hogy a végzett fiatal színészekkel kell tovább vinni a színházat. Én annyit tudok tenni, hogy egész évadra kínálok szerepeket. Azt is elárulom, hogy nem mindig eredményesen. Még mindig mutatkozik elutasítás Komárom irányába. Pedig tárt karokkal várom azokat a fiatal művészeket, akik itt akarnak gyökeret verni. Vendégként is szívesen látom őket, de a biztonságot az jelentené, ha tudnám: hosszabb távon biztos lábakon állunk. Ne következzen be, hogy egy-egy darabot nem tudunk leosztani. Nyitott vagyok a vendégek iránt is, de a színház anyagi helyzete miatt vendégszínészek alkalmazását nagyon meg kell gondolnunk.

A Thália anyagi gondjai olyan szintűek, hogy gyakorlatilag a társulat működését veszélyeztetik. A Jókai Színházban jobb a helyzet?

„Nem kell lasszóval fogni a közönséget, »zsebkendös« előadás." (A kőszívű ember fiai)

att a produkció üzemeltetése hosz- szabb távon lehetetlen lett volna. Gágyor Pétert rendkívül igényes, jó szemű színházi embernek tartom. Gágyor itt van, lehetőség van arra, hogy dolgozzunk, hogy rendezzen és újra megmutassa magát a Felvidéken. Véteknek tartanám nem „utánanyúlni”. Beszélgettünk, mi az, ami megélne szabadtéren és a kőszínházban is, végül az Isten veled, Monarchia című darab mellett döntöttünk, amelyet Gágyor Péter írt.

Még egy adóssága van a színháznak az idei évadban: a tervek szerint a Tháliának kellene vendégszereplésre jönnie Komáromba. Mikor várhatók?

Két színházunk együttműködését, jó viszonyát ugyanolyan fontosnak tartom, mint a színházon belüli jó viszonyt a kollégák között. Szükségesnek tartok egy egészséges szakmai rivalizálást, ezen túl még az kell, hogy ismerjük egymást, és a közönség is ismerje mindkét színház produkcióit. A Thália megkeresett bennünket évad közben, hogy el tudnánk-e menni hozzájuk valamilyen produkcióval. Sajnos, későn érkezett ez a felkérés, de megegyeztünk, hogy szeptemberben vállalunk egy egyhetes kassai turnét, az Indul a bakterházat visz- szük. Az a helyzet, hogy a Thália színpadához mért díszletet kell vinni. Csak olyan előadás vendégjátékát támogatom, amely ugyanolyan kiállításban tud megélni a Tháliában, mint idehaza. A kassaiak júniusban jönnek hozzánk A szürke ló című mesejátékkal és A csúnya lány című zenés játékkal.

Elkészült a 2000/2001-es évad dramaturgiai terve. Mire számíthat a közönség?

Az első bemutatónk októberben A kölyök című „édes-bús musical Chaplin emlékére”, Nagy Tibor, Pozsgay Zsolt és Bradányi Iván műve, Chaplin The Kid című filmjének genézisét vázolja. Azért is döntöttünk e mellett a musical mellett, mert olyan zenés produkció, amely minden korosztály számára előadható. A millenniumi előadásunk Vörösmarty Csongor és Tündéje lesz, decemberben. Szintén minden korosztálynak szól. A következő Peter Shaffer Amadeus című drámája. Ezt az előadást Czajlik József fogja rendezni, nagyon nagy várakozással állok elébe - nem kis vállalkozás. Március 9-ére tervezzük a bemutatóját. Negyedik bemutatónk Mo- liére A fösvény című műve lesz, amelyet májusban láthat a nagyérdemű. A kicsiknek két meseelőadást szánunk, az már bizonyos, hogy Badin Ádám Meseszínházát meghívja a Jókai Színház, a másik darabról később döntünk.

A szponzorok nem tolonganak?

Ebben az évben a sajtóban is megjelent, hogy van egy lehetőség: a

„Vagy nagyon szeretik, vagy elutasítják." (Jó estét nyár, jó estét szerelem)

cit tartottam attól, hogy a fiatalab- bakkal nehezebben fog megszületni a kontaktus, a darab nyelvezete, a cselekmény bonyolítása miatt. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy valamilyen síkon minden korosztály érti. A következő bemutatónk az Indul a bakterház lesz, ezzel megyünk tájolni is.

Ezek közül melyik előadással mutatkoznak be Kisvárdán, a határon túli magyar színházak fesztiválján?

A Jó estét nyár, jó estét szerelem

vv A szerzői jogvédő hivatal már nem áll szóba velünk, a jogdíjak nincsenek ki- fizetve évek óta. X*

megy a kisvárdai fesztiválra, a versenyprogram része lesz. Visszük még A csizmás kandúr című bábelőadásunkat, ezt az úgynevezett Sátorszínházban fogjuk játszani.

Menet közben megváltozott az évad dramaturgiai terve. Konkrétan a nyári, Bástya Színházbeli bemutatóról van szó.

Valóban, a Lukács evangéliumát terveztük nyárra a magyarpolányi önkormányzat és a Jókai Színház közös produkciójában. Anyagi okok miatt nem tudtuk létrehozni: nagyon sok helyről kellett volna szereplőket hívni, a költségek mi„Tudtam, hogyan működik ez a lélegző, élő organizmus." (Dömötör Ede felvételei)

Az a tevékenységi támogatás, amit a kerületi hivatal kiutalt számunkra, egyszerűen nem elég a színház üzemeltetésére, a béreket is alig takarja. Az 1999-es évben a színházban az átlagfizetés 7075 korona volt, a 2000. évben 7000 korona. Hatvannyolc alkalmazottunkból tizenötnek 5000 korona alatt van a fizetése, közöttük van művészeti dolgozó is. A színház állagát tekintve: katasztrofális állapotban van a tetőszerkezet, beázik, de úgy, hogy a villanyvezetékbe is befolyik a víz. A javítás költsége 2,6 millió korona lenne. Januárban, februárban már nem tudtuk kifizetni a fűtést, arról nem is beszélve, hogy rosszul cir- kulál a fűtőtestekben a víz, ezt is meg kellene javítani, az ablakok izoláltsága semilyen. ígéretek vannak a kerületi hivatal és a kulturális minisztérium kisebbségi főosztálya részéről, sajnos, még nem érkezett egy fillér se. Van egy 2,5 millió koronás adósságunk, amit ha nem tudunk törleszteni, rövidesen komoly bírósági ügyekkel nézhetünk szembe. Olyan helyzetben vagyunk, hogy a szerzői jogvédő hivatal már nem áll szóba velünk, a jogdíjak nincsenek kifizetve évek óta. Szabályszerűen zsonglőrködve dolgozunk, mert nem akarjuk, hogy ezt a közönség érezze. A néző minőséget vár, teljes joggal.

Hogyan képesek ilyen körülmények között új előadásokat létrehozni?

A kosztüm és a díszlet kerül a legtöbbe egy produkciónál, a rendező, a koreográfus - hadd ne soroljam tovább - honoráriumán kívül. A díszleteknél felhasználjuk a korábbi előadások faanyagát, fémanyagát. A jelmezeknél ugyanúgy: felhasználjuk, amit a kosztümtárban találunk. Alapítványokhoz folyamodunk, tőlük kapunk pénzt konkrét produkciókra. Segít a magyar kulturális minisztérium, a külföldi vendégrendezők, tervezők honoráriumát zömmel az ő támogatásukból tudjuk kifizetni. A szlovák kulturális minisztériumtól éves támogatásként a tevékenységre a béreken kívül eredetileg 25 000 koronát kaptunk volna, ezt az év elején felemelték 907 ezer koronára. Ennek az összegnek fednie kellene a produkciók díszleteit, kosztüméit, a fűtést, a világítást, a telefonszámlákat, a javításokat... Tény, hogy keservesen tudjuk kigazdálkodni a havi fizetéseket is ezekből a juttatásokból. A jegyekből, bérletekből származó bevételeink nálunk maradnak, de ebben az évadban egy fillérig elköltöttük már a javításokra, felújításokra.

vállalkozók ötszáz korona feletti, nem adózandó összeggel támogathatnák a színházat. Egyetlen felajánlás sem érkezett. Persze ez is jelez valamit, vice versa. 2002-től lesz mód arra, hogy a vállalkozók adójuk 1 százalékát akár kulturális intézmények támogatására is fordíthatják majd. Ami a szponzori tevékenységet illeti: azok, akiknek van valamilyen pozitív viszonyuk a színházhoz, abban segítenek, hogy például a bemutatóinkat követő fogadás költségeit állják. A komáromi nyomda ingyen nyomja a Kulisszákat. Ez sem kis pénz.

Hosszú ideje téma, hogy mi az, amit a közönség látni szeretne, mit játsszon a színház. Az évad eddigi bemutatói milyen visszhangra találtak?

A közönség döntő hányada zenés vígjátékot kér. A néző - mondjuk - egy színműre nem akar jegyet venni. Barta Lajos Szerelméből 19 előadást tartottunk. Persze vannak ennek külső-belső okai, például, hogy három vendégszínésznővel kell időpontot egyeztetnünk. A Jó estét nyár, jó estét szerelem fogadtatása érdekes: vagy nagyon szeretik, vagy elutasítják. Várható volt, be is jött: A kőszívű ember fiainak volt a legnagyobb sikere, nem kell lasszóval fogni a közönséget, „zsebkendős” előadás. Szeretik az idősebbek és a diákok is. Volt egy csodálatos bábelőadásunk, A csizmás kandúr, nagyon hálás vagyok Kecskés Marikának, hogy megcsinálta. A Leánder és Lensziromnak néhány hete volt a bemutatója, pi-