Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-04 / 102. szám, csütörtök

Csütörtök, 2000. május 4. 3. évfolyam, 16. szám Komplex tájékoztató a Kárpát-medence magyarságáról A Komáromi járás valamennyi oktatási intézményében megalakultak az iskolatanácsok Magyarok a világban MIRIÁK FERENC Közép-európai Üzle­ti Szövetség (angol nevének rövidítése CEBA) 1993-ban jött létre magyar, cseh, szlovák, szlo­vén, román, horvát üzletembe­rek, cégek vezetői, polgármeste­rek részvételével. A szövetség fő célja, a térség gaz­dasági kapcsolatainak erősítése, a települések fejlődésének elősegí­tése, az európai közösségbe való belépés háttértámogatása. A CEBA Kiadó - szövetség kézi­könyv - szerkesztőségeként - 1996-ban alakult, s kezdte el megjelentetni a megyéket, váro­sokat, kisebb régiókat bemutató településmonográfiáit. A kiadó új sorozata, Magyaror­szág Kézikönyvei, az 1000 éves államiságának évfordulójához és egyben az új évezredhez közeledő nemzet kultúrájáról, gazdaságá­ról, közéletéről szól. A sorozatban két önálló kötetet jelentetnek meg, a határon túli magyarságról, Magyarok a világban címmel, melynek első kötete a Kárpát-me­dence magyarságát mutatja be. A budapesti sajtótájékoztató után kértem fel Bihari Zoltánt, a könyv főszerkesztőjét, hogy nyilatkozzon az Új Szónak: A határon túl élő magyarság szer­vezeteinek és vállalkozásainak részletes és teljességre törekvő bemutatására vállakozik ez az egyedülálló kézikönyv. Magyar- ország európai integrációjával történelmi esélyt kap a határon túli magyarság is, hogy bekapcso­lódjon a folyamatokba. A kötet a kapcsolatépítés segédeszköze, hisz az anyaországi vállalkozók első számú potenciális partnere az ott élő magyar vállalkozó, az ott működő szervezet képviselője. A kézikönyv a szomszédos orszá­gokban élő magyar szervezetek, cégek monografikus és adattári bemutatásával indul - majd kiter­jed végső soron az egész világra. A tanulmányok országonként, át­fogó szempontok szerint nyújtanak leírást a helyi magyar­ság életéről, helyzetéről, míg az adattárak minden esetben szöve­ges, emblémával ellátott bemu­tatkozást tesznek lehetővé a szer­vezetek, cégek számára. A kézi­könyvek hazai történetében új­donság, hogy a határon túli ma­gyarok vállalkozásairól egy átfo­gó gazdasági adattár nyújt széles­körű információkat. Első alka­lommal kerülnek ily módon - egy kötetben - bemutatásra a ma­gyarság gazdasági életének jelen­tős szereplői a határon túlról. Szándékunk az volt, hogy a kultú­ra mellett a gazdasági életben is bővüljenek és erősödjenek a kap­csolatok az egyes régiók és az anyaország - vagy más Kárpát­medencei régiók - között. Kérem, ismertesse olvasóinkkal a könyv szerkezetét! A bevezető - tanulmány. Magya­rok a világban, ami egy történe­ti-szociológiai áttekintés lesz, melyben a magyarság szétszóró­dásának történetéről, a szomszé­dos országokban és a világban élő magyarok, a határon túli magyar­ság szociológiai jellemzőiről, asz- szimilációjáról valamint identi­tástudatáról és a magyarság tár­sadalmi és gazdasági aktivitásá­ról olvashatnak. A második rész címe Magyarok a szomszédos országokban (ez egy országonkénti helyzettanul­mány), melyben az alábbi témák kaptak helyet: a magyarság föld­rajzi elhelyezkedése, történelmi áttekintés, a demográfiai jellem­zők, a társadalmi mutatók, a szel­lemi élet, a kultúra, az oktatás, a tudományos élet, a gazdasági élet, a magyar vállalkozások he­lye és jelentősége a régióban. A helyzettanulmányok megírásá­ban a Fórum Intézet dolgozói se­gítettek, név szerint Liszka József, Tuba Lajos, Fonód Zoltán, Hushegyi Gábor, Molnár Imre, Csorna László, Szép Attila és Tóth Károly. A helyzettanulmányok olvasása után a gazdasági adattárban az olvasóknak bemutatjuk a határon túli magyarok vállalkozásait. Eb­ben a részben a Kárpát-medencé­ben működő 1200 cégről, vállal­kozókról adunk hiteles tájékozta­tást. A gazdasági adattár mögött egy idegenforgalmi kalauz kere­tében, a kiemelt vendéglőknek, panzióknak, vendégházaknak, utazási irodáknak adtunk bemu­tatkozási lehetőséget. S végül a nonprofit adattárban a társadal­mi szervezetek, intézmények kap­tak lehetőséget a bemutatkozás­ra. Mikor fog megjelenni a könyv és milyen volt a szlovákiai fo­gadtatása? Kiadónk nagyon pozitívan értéke­li a Dunaszerdahelyi, a Komáromi és az Érsekújvári járás polgármes­tereinek, vállalkozóinak, intéz­ményi vezetőinek a hozzállását. Számunkra ez nagy bizalom, megerősítette célkitűzéseinket. Ugyanezt a biztatást úgy érzem nem sikerült megkapnunk Kelet- Szlovákiában, Bodrogközben, Nagykapos környékén, a Losonci járásban. Sajnáljuk, mert ezek kö­zött vannak olyan önkormányzat­ok, intézmények, vállalkozók, akik valóban fontos tevékenysé­get folytatnak. Összességében, Szlovákiában több mint 1000 darab könyvet rendeltek meg elő­vételben, amit az bizonyít, hogy sokan érdeklődtek a könyv iránt, ami 2000 augusztusában fog megjelenni. A kiadónak ezzel kapcsolatban az az elképzelése, hogy megjelenés után, értesítjük majd az érintettek és az érdeklő­dőket, meghívjuk őket és egy könyvbemutató után, akik elővé­telben megrendelték azok a hely­színen megkapják, a többi érdek­lődő pedig megrendelheti a kiad­ványt. A könyvek hivatalos ter­jesztői régiónként azok a munka­társaink lesznek, akik az anyag- gyűjtést végezték. Bízom abban, hogy könyvünk hasznos segéd­eszköze lesz a cégvezetőknek, vállalkozóknak is, csakúgy, mint a felelős beosztású állami és tár­sadalmi szervek képviselőinek, a pedagógusoknak és a határon tú­li magyarság iránt érdeklődők­nek, határon innen és túl egy­aránt. Készenlétben a változásokra KAMONCZA MÁRTA oktatásügy álla­mi igazgatásáról és az iskolai ön- kormányzatról szóló, 542/1990-es számú törvény 2000 január elsején hatályba lépett módosítása ért éné­ben az idén március 31-ig a közok­tatási rendszert alkotó összes neve­lési és oktatási intézményben, vala­mennyi járásban, illetve kerületben létre kellett hozni az iskolai önkor­mányzat szerveit, az iskolatanácso­kat. A jogszabály az óvodákat, az alap- és középfokú nevelési, oktatá­si intézményeket látogató, mintegy 1,2 millió gyermeket, illetve fiatalt, ezek szüleit, pedagógusait, az intéz­mények működését biztosító alkal­mazottakat, az önkormányzatok képviselőit, a közoktatásban érde­kelt szervezeteket és intézményeket érint. A Komáromi járás valameny- nyi óvodájában és iskolájában be­tartották a határidőt: március 31-ig megalakultak az is­kolatanácsok, ame­lyek első ülését már meg is tartották. Az iskolaszékek felada­tairól, a tagok köte­lességeiről, jogkö­réről Andruskó Im­rével, a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége ko­máromi területi vá­lasztmányának el­nökével, a Selye Já­nos Gimnáziumban működő iskolata­nács, illetve a Nyitrai Kerületi Is­kolatanács tagjával beszélgettünk. „Az iskolatanácsok többségében azt a hibát követik el, hogy a tagok szor­galmazzák a miha­marabbi igazgató- választást, holott most a jó statútum kidolgozására és működőképes modell kialakítására kell fektetni a hangsúlyt. Az első ülésen a tagok megválasztották a ta­nács elnökét és megbíztak egy cso­portot, amely kidolgozza a statútu­mot. A testület alapdokumentuma, a statútum, amely a két általános érvényű jogszabály (az 542/1990 számú törvény, illetve az iskolai ön- kormányzatra vonatkozó miniszté­riumi rendelet) mellett az egyeden dokumentum, mely kimondottan a helyi testületre vonatkozik” - fejtet­te ki Andruskó Imre. Elmondása szerint az iskolatanács statútumá­nak tartalmaznia kell a tanács fel­adatait, tagjainak jogait, kötelessé­geit, felelősségük körét, valamint az iskolaszék tárgyalási rendjét, dön­téshozatali mechanizmusát, az adott iskolai önkormányzati szerv és az államigazgatás helyi szerve kapcsolatainak, együttműködésé­nek módjait. „Az iskoláknak fel kell készülniük a versenyhelyzetre. A gyermekek szá­ma egyre kevesebb, Komáromban 1990-ben 453 apróság született, 1995-ben már csak 307. Ez azt je­lenti, idővel számítani kell azzal, hogy iskolák szűnnek majd meg. Ezért is rendkívül fontos az iskolai autonómia, a helyi tanterv, a peda­gógiai program kialakítása. Olyan gyermekeket kell nevelni, akik ké­szek a változásra. Helytállnak ide­gen kulturális környezetben, az an­gol nyelv mellett tudnak egy másik idegen nyelvet is, jól kezelik az em­beri kapcsolatokat, van erkölcsi tar­tásuk, kritikus látásmódjuk, egész­séges életvitelük” - fogalmaz az SZMPSZ komáromi területi választ­mányának elnöke. Mint mondja na­gyon fontosnak tartja, hogy minden iskola kidolgozza a saját küldetés- nyilatkozatát és különleges figyel­met tulajdonítson a „hozzáadott pe­dagógiai értéknek”. Fel kell készül­nünk a megváltozott pedagógus­szerepre, arra, hogy most már a hangsúly az egyéni teljesítményen van. A küldetésnyilakozattal kap­csolatban meg kell jegyezni, hogy ez a pedagógiai program része, az iskola pedagógiai céljainak megfe­lelő, az iskola-felhasználók (fogyasztók) igényeire alapozott - nekik is címzett - dokumentum, amely minden érdekelt számára definiálja a szervezetet, pontosan meghatározza annak céljait, vilá­gossá teszi a közösen vállalt, meg­valósítandó legfontosabb feladato­kat. A küldetésnyilatkozat akkor jó, ha tartalmában az iskola alapelvei­vel egyezik, meghatározza az intéz­ményi minőséget, a fogyasztók kö­rét, irányt mutat az alkalmazottak­nak, tájékoztatja a fogyasztókat, milyen elvárásaik lehetnek az intéz­ménnyel szemben, értelmezi az is­kolai elkötelezettséget: a dolgozók intézmény és minőség iránti elköte­lezettségét, utal az iskola belső és külső környezetére. A küldetésnyi­latkozat nyelvezetét, formáját te­kintve akkor jó, ha egyedi, tömör mondatokból áll, világos és közért­hető. Az elérni kívánt célok, értékek és garanciák megfogalmazása konkrét, rövid, valamennyi alkal­mazott számára világos, aláírások­kal hitelesített, megjelenésében rep­rezentatív és hivatalos” - fűzte hoz­zá Andruskó Imre. A szerző felvételén Andruskó Imre, az iskolata­nács tagja Minden huszadik fácskából lesz felnőtt, lombos fa, amely védelmet nyújt a természet madarainak Árnyékot ad az arra tévedő vándornak MOTESiKY ÁRPÁD ár megszoktuk, hogy kora tavasszal vadásztársaságunk elnökétől, Borbély Sándortól meghívót kapunk, amely nem vadászatra, hanem facsemeték ül­tetésére invitál. Talán hihetetle­nül hangzik, de Nagycétényben a vadászok évente, rendszeresen több száz facsemetét; cserjéket, füzeseket - az idén 350 feketediót - ültetnek. Munkájuk nyomán egy kisebb erdő is kerekedhetne, de még sincs így... Nem tudom hogy vannak vele má­sutt - mármint a csemeteültetés­sel - de hozzávetőleges számítása­im és becsléseim szerint, csak minden tizedik facsemete éri meg az egyesztendős kort, és körülbelül minden huszadik­harmincadikból lesz majd egész­séges - képletesen szólva -, fel­nőtt, lombos fa, amely védelmet nyújt a természet madarainak és árnyékot az arra tévedő vándor­nak. Miért?!... Elsősorban nem mindig sikerül el­találni a megfelelő talajt, a megfe­lelő facsemetének, tehát fontos a talaj minősége. De ugyanakkor beleszólhat az időjárás, a hirtelen felmelegedés, a szárazság és nem beszélve a különböző ártalmakról, hernyókról. Másodsoron viszont - és ez a bosszantó -, az emberi be­avatkozás, fegyelmezetlenség, fi­gyelmetlenség, a mezőgazdasági gépek kerekei lehetnek a csemeték „gyilkosai”. Az sem újdonság, amit mondok, hogy a kiültetett facse­metéket, díszbokrok csemetéit szorgos kezek, közvetlenül a kiül­tetésük után kihúzzák a földből, hazaviszik és otthon a ház körül, a házelőtti „díszkertekben” ültetik el. Ez lenne a jobbik eset, mert a fa­Derékban kettétörve (Lőrincz János illusztrációs felvétele) Ketten a csoportból: Mészáros Lajos és Gyurián József csemete, dísz­cserje mégis­csak megmarad és életre fakad. Az erdőt-mezőt járó ember lát­hat mást is, amit a felületes természetjáró nem vesz észre. Például a már majdnem égbe- szökkenő, su­dár fenyvesek felső részét fej- magasságnyira a földtől baltá­val durván le­vágják, vagy le­fűrészelik és a család örömére hazaviszik ka­rácsonyfának. Ilyen a boldog karácsony?! Mindezekről azért tartottam fon­tosnak szólni, hogy tudatosítsuk, a fásítás nem is olyan egyszerű do­log és nem egy-két emberen, vagy csoporton - esetünkben a vadászo­kon - múlik. Ámde, eme apró ku­darcok miatt lemondani a fásítás­ról, a csemeteültetésről - enyhén szólva - meghátrálás lenne. Ma­napság az erdők, parkok, kisebb zöldövezetek fontosságára odafi­gyel az egész világ. Szakemberek mondják el, fejtik ki véleményüket és adják át tapasztalataikat egy­másnak. Intézmények foglalkoz­nak a fakitermeléssel, fáink és er- deink állapotával, mindezek elle­nére csúsznak be hibák és az utób­bi évek mérlegelései azt mutatják, hogy picit lemaradtunk az európai elvárásoktól. Szakzsargonnal élve „erdészetpolitikánk” hagy még kívánnivalót maga után... Mindezek április elején jutottak eszembe, amikor vadászcimborá­immal - fegyvertelenül -, kapák­kal, ásókkal kivonultunk facseme­téket és csicsókát ültetni. Eszembe jutott az a gondolat is, amit Bartucz Péter erdőmérnök bará­tomtól, a Guthi Erdőgazdaság igazgatójától hallott a minap Ma­gyarországon, a Nyírségben, mely szerint „az egészséges erdőben ér­zi magát jól a vad.” Szavait bizo­nyítja a világrekord guthi dámbi- ka és az utána következő, maga­san rangsorolt, azaz pontozott dá- mok hosszú sora. Tapasztalatból mondom, hogy öröm szép erdőt látni, vagy benne járni, de öröm, a fásítás, a cseme­teültetés is. Próbálják ki!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom