Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-27 / 121. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 27. VEN DEC KOMMENTÁR Prágai üdvözlet Csehország és Szlovákia végre rendezte közös dolgait, s ezentúl a múlt helyett már a jövőre, a megoldásra váró feladatokra összpontosíthat - lényegében így értékelték a cseh politikusok, va­lamint a vezető prágai médiák is, azt a tényt, hogy Milos Zeman és Mikulás Dzurinda a héten pontot tett a volt csehszlovák szövetségi vagyon el­osztásáról majdnem nyolc éven át folytatott vita végére. A jelek sze­rint Prága elégedett az eredménnyel. Érdekes, hogy a politikusok és a sajtó már azt sem firtat­ták, hogy veszített-e vagy nyert-e Csehor­szág az ügyön. ,A leg­fontosabb az, hogy vég­re nyugalom lesz. A jószomszédság megéri azt a néhány milliárdot, amit a kínos vita gyors befejezésén ve­szítettünk” - írta a legolvasot­tabb cseh napilap, a Mladá Fronta Dnes kommentátora. S véleményével nincs egyedül. Valószínűleg Václav Havel volt az, aki rátapintott a lényegre, amikor kijelentette: a vagyonel- osztás befejezésével a múltat le­zártuk, új fejezet kezdődött, s eb­ben mindkét országnak arra kell összpontosítania, hogy megtalál­ja a helyét az egyesülő Európá­ban. Ez minden bizonnyal így igaz. Mint az is, hogy ez egyálta­lán nem lesz könnyű. Nem volt tehát véleden, hogy a felek kö­zött máris új „párbeszéd” kelet­kezett arról, hogyan lehetne elér­ni, azt, hogy a kölcsönösen elő­nyös vámunió, illetve annak lé­nyege túlélje Prága várható ko­rábbi csatlakozását az EU-hoz, illetve, hogy a költséges „schengeni” határok ne a Morva fo- lyónál, hanem néhány száz kilométerre kele­tebbre épülhessenek ki. Az egyesült Európához tartozás ugyanis közös érdek. Az persze már kevésbé kellemes, hogy ezért bizony valamit tenni is kell. Mi ugyan­akkor azt se feledjük, hogy ha Prága és Po­zsony integrációs igyekezete si­kerrel jár, az a Szlovákia magyar­ság számára is hasznos, előnyös, hiszen a légiesített államhatár to­vább könnyíti a magyar- magyar kommunikációt. Igazuk van te­hát a cseheknek, amikor azt állít­ják: ha lekésnénk az egyesült Eu­rópába induló vonatot, az bizony nagyobb kár lenne, mint a fránya néhány milliárd. A szerző a CTK és az MTI mun­katársa JEGYZET Kontinensviadal JUHÁSZ KATALIN Nagyszámú közönség szurkolta végig a kassai kézilabda csarnokban megrendezett csütörtöki rangadót, melyen a US Steel konszern csa­pata mérte össze erejét a hazai VSZ gárdájával. A tét az európai me­zőnybejutás volt, az amerikai csapat e célra a kassai vasműt szemelte ki, itt ugyanis átigazolások nélkül és viszonylag szolid befektetéssel megvalósíthatónak látszik ez az elképzelés. Már a másfél évvel ez­előtti barátágos mérkőzéseken kiderült, hogy az új szövetségi kapi­tány Gabriel Eichler által a kieséstől megmentett helyi csapat öröm­mel fogadná a vadonatúj mezeket, labdákat, zászlókat, ám a névvál­toztatás feltételeként a felbátorodott csapakapitány kijelentette, bi­zony a stadionra is ráférne egy kiadós renoválás, mivel annak teteje szinte már a játékosokra szakad. Az amerikaiak második ajánlata már megfelelt a szponzoroknak, működtetőknek egyaránt, csak a szurko­lókat kellett meggyőzni. Erről szólt a sorsdöntő meccs, melynek ki­menetele ugyan a papírfoma szerint alakult, ám ez egy hete még nem volt papírforma, a mérkőzés kétesélyes volt. A hétvégén aztán moz­gásba lendült a részvénypiac, a US Steel drukker.szlovák állam bár szívta a fogát - a ráfizetés és főleg a taktikás játékosokból álló Penta Group ügyes cselei miatt -, mégis felvásárolta a részvények kellő szá­zalékát. Alexander Rezes, kelet egykori királya pedig az utolsó pilla­natban lekullogott a pályáról, visszahíva söprögetőit is. Bizony, arról a Rezesről van szó, áld másfél éve még egyebek mellett a Sparta Pra­ha csapatát is birtokolta. A hitelező bankok fellélegezhettek, van re­mény hogy viszonüássák kölcsönadott pénzüket. A részvények 10%- át birtokló Hutník társaság a nagy túlerőt látván egyszerűen átállt az ellenfélhez, szinte öngólt rúgva. Hiába, aki be akar kerülni a győztes csapatba, szüksége van az edzők szimpátiájára. Csütörtökön tehát az amerikai óriáskonszem megvetette lábát Európában, közelebbről Kassán. A kormányfő szerint, ez az új lobogó messziről idecsalogatja majd a további külföldi befektetők csapatait, a hazai döglődő sportélet felélénkítése már csak idő kérdése. Optimista jóslatával eme ünnepi órán ne vitázzunk, konstatáljuk inkább annak tényét, hogy hála a poszt-rezesi vezetés ügyes taktikájának, a külföldi vendégjátékosok­nak és hazai segítőiknek Kelet-Szlovákia egykori büszkesége, a kassai vasmű erős kezekbe került. Ebből pedig mindekét fél profitálhat. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratíslava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com- Migas úr, az ön megmagyarázhatatlan viselkedésének az oka egy, a búvárbetegséghez hasonlatos kór, amely azoknál jelentkezik, akik túl mélyről jutottak túl magasra, túl gyorsan és túlontúl felkészületlenül. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ DIE PRESSE Az EU 2005 előtt nem vesz fel új ta­gokat, sőt, Günter Verheugen bőví­tési kérdésekkel foglalkozó biztos sürgetése ellenére időpontot sem fog megnevezni a decemberi nizzai csúcson - írta az osztrák lap brüsz- szeli tudósítója. A cikk azért szüle­tett, mert tegnap kezdődtek meg a tagjelöltekkel a személyek szabad vándorlásával és a belügyi és igaz­ságügyi kérdésekkel foglalkozó feje­zetek tárgyalása. A feszültséget fo­kozza, hogy a tagjelöltek egyre job­ban aggódnak a bővítéssel kapcsola­tos hangulat miatt. Míg a tagjelöl­teknél a kétkedés egyre erősebb, ad­dig a tagállamokban a kedvtelenség és az elbizonytalanodás uralkodik, mert lassan rájönnek, milyen kiha­tása lehet 12 állam csatlakozásá­nak. Az év végéig keresztül kellene vinni az intézményi reformot és ki kellene dolgozni az integráció meg- feneklése elkerülésének módozatát, ám az ezzel megbízott konferencián nemigen történik semmi. Ilyen kö­rülmények között érthető, hogy az EU-nak egy csepp kedve sincs vala­miféle időpontot megjelölni. Egyebek között a rendezetlen tulajdonviszonyok is hátráltatják a védelmi minisztérium reformját Buszmegálló a hadseregben A baloldali pártelnök és ház­elnök által kezdeményezett kormányátalakítási vita foly­tán úgy tűnt, hogy a védelmi miniszter széke is inog. Pavol Kanis helyére egyesek már utódot is találtak, állítólag Ján Camogursky jól mutatna ebben a bársonyszékben. GAÁL LÁSZLÓ Hogy miért felelne meg jobban erre a posztra, mint Kanis, azt nem rész­letezték. Igaz, a KDH már a tavaly- előtti kormányalakítás idején is ka­csingatott az „erőminisztérium” fe­lé. Mondják, mindent a pénz moz­gat, rossz nyelvek szerint e mögött a kacsintgatás mögött is anyagi ér­dekek keresendők. Mert talán nem véletlen, hogy a védelmi tárca esé­lyeseként emlegetett igazságügy- miniszter együtt cukrászdázik a kormányátalakítást forszírozó pártelnökkel és az orosz állam- adósság deblokálásával megbízott bank elnökével. Az pedig vitatha­tatlan, hogy a deblokálásban a vé­delmi tárca igencsak érdekelt. Ta­lán a védelmi miniszter is érzi, nem igazán stabil a bársonyszéke, ezért tarthatta fontosnak, hogy a nyilvá­nosság előtt is megvédje tárcája működését. Kanis hat pontban ecsetelte tárcája elvégzett és elvégzendő feladatait: l.a minisztérium műküdése, 2. a NATO-csatlakozás előkészületei, 3. a védelmi tárca reformja, 4. a vé­delmi tervezés és ennek összefüg­gései az állami költségvetéssel, 5. a tárca és a hadiipar kapcsolatai, 6. a hadsereg együttélése a városokkal és a felszámolandó helyőrségekkel kapcsolatos kérdések. A tárca ere­detileg bonyolult helyzetét és a munkamenet módosítását a mi­niszter azzal igazolta, hogy például azelőtt a minisztériumban tíz ikta­tó működött, szinte lehetetlen volt rendszerezni az ott átvett iratokat. Ezt úgy oldották meg, hogy egyet­len iktatót alakítottak ki, és admi­nisztratív információs rendszert vezettek be. A minisztérium alkal­mazottainak létszáma az 1994-98- as időszakban a kétszeresére nőtt, ezt sikerült húsz százalékkal csök­kenteni. A kettős könyvelést is csak most vezették be a tárcán belül, de ennél jóval nagyobb feladat volt számba venni és rendszerezni a vé­delmi tárca ingatlan vagyonát, amely még kataszterileg sem volt bemérve. Kataszteri információs rendszert építenek, ma is több tu­cat fiatalember tölti ezzel a tényle­ges katonai szolgálatát. A miniszter őszinte sajnálatát fe­jezte ki, hogy hosszú éveken ke­resztül nem a NATO felé, hanem más irányba próbálták vezetni az országot. Ezt a kimaradást most két év alatt - idén és jövőre - kell behoznunk, hogy a 2002 tavaszán sorra kerülő következő NATO- csúcsértekezlet idején már készen álljunk a csatlakozásra. A felkészü­lés három fázisban folyik majd: a NATO-ba való meghívás előtti, a meghívás és a csatalkozás közötti és a csatlakozás utáni további fel­készülési fázisban, amelyben elő­ször az azonnal bevethető erők - 16 MiG-29-es vadászbombázó és a gyorsbevetésű zászlóalj -, később a hadsereg többi része kapcsolódna be a NATO tevékenységébe. A mi­niszter arról is beszámolt, hogy a brüsszeli NATO-központban pozi­tívan fogadták az ország eddigi igyekezetét, de figyelmeztetett, vé­gül mindig elhangzik a kérdés, van-e anyagi fedezet a tervek vég­rehajtására. Ebben pedig a kabine­tet illeti bírálat, mert nem tartja be, amit a kormányprogramban Ígért, nevezetesen azt, hogy évente a bruttó hazai össztermék (GDP) 0,1 százalékával megemeli a védelmi kiadásokra fordítható összeget. A NATO-csatlakozásig a GDP-nek több mint 2 százalékát kellen erre a célra fordítani, ezzel szemben ez az összeg ma nem éri el az 1,7 száza­lékot, hiszen 1995 ót állandóan csökken. Kanis szerint, ha a kor­mány legalább négyévenként be­tartaná a 0,1 százalékos emelést, már ez is lehetővé tenné a csatlako­zási felkészülést. Ha erre nem kerül sor, a hadseregnek hitelt kellene felvennie, hiszen csupán a repülő­gépek és a radarrendszerek moder­nizálására mintegy hárommilliárd koronára lenne szükség. Nemcsak anyagiakra, hanem a hadsereggel Talán a védelmi minisz­ter is érzi, hogy nem sta­bil a bársonyszéke. kapcsolatos új jogi normákra is szükség van. Ilyen például a nem­rég elfogadott, polgári szolgálatról szóló törvény, amelyet ugyan kép­viselői javaslatként teijesztéttek elő, de annak megvitatása során a védelmi tárca megjegyzéseit is fi­gyelembe vették. Előkészületben van a ország védelméről, illetve a fegyveres erőkről szóló jogszabály­ok alaptervezete. Készen áll az a törvénytervezet is, amely szerint 2001-től tizenkettőről kilenc hó­napra rövidülne a tényleges kato­nai szolgálat, illetve a mostani öt­ről három hónapra csökkenne a he­lyettesítő katonai szolgálat. Nem törvény, hanem egy 1995-ben a NATO és a Partnerség a békéért programba bekapcsolódó államok - így Szlovákia - között aláírt szer­ződés szabályozza, hogy a nálunk gyakorlatozó külfödi katonai egy­ségek az itt elhasznált üzemanyag után nem fizetnek sem fogyasztói sem hozzáadottérték-adót. A mi­niszter szerint Csehország példáját kellene követnünk, ahol január el­sejétől a hadsereg már nem fizet adót, ahogyan az a NATO-tagál- lamokban már bevett szokás. Szlo­vákiában ezzel évi ötmilliárd koro­nát tudna megtakarítania tárca. Er­re szükség is lenne, mert a hadse­reg csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha költségvetésének 20 százalékát fejlesztésre tudja fordí­tani. Ha pedig a hadsereg új beren­dezéseket, fegyverrendszereket tydna vásárolni, az mind a hazai hadiiparnak, mind más termelők­nek segítséget jelentene. A hadse­reg azonban ahelyett, hogy többet kapna az államtól, még kötelezett­séget kapott, hogy 900 millió koro­nát keressen az államnak. Ezt csak úgy tudja megoldani, hogy eladja feleslegessé vált ingatlan vagyo­nát. Bevételre azonban csak a nagyvárosi ingatlanokból számít­hatnak. A vidéki elhagyott lakta­nyák a miniszter szerint örülhet­nek, ha nem válnak a társadalmon kívüli elemek martalékává. Az in­gatlaneladások elé azonban hatal­mas akadályokat gördítenek a ren­dezetlen tulajdonviszonyok. A mi­niszter csak példaként említette, hogy a kataszteri kimutatásokban a pozsonyi Safárik téri autóbusz- megálló területe is a védelmi tárca tulajdona, ott ugyanis valaha ka­szárnya állt, és azóta sem rendez­ték a tulajdonviszonyt. Ez utóbbi példa is mutatja, hogy a tárca meg­reformálása igencsak kemény dió. A megoldást pedig aligha segítené, ha a már megkezdett reformot most a tárca vezetésének megre­formálásával is összezavarnák. OLVASÓI LEVÉL Ötvenéves alapiskola Községünkben bensőséges ünnep­pel emlékeztünk meg május 13-án a helyi magyar nyelvű alapiskola újraindításának 50. évfordulójáról. Fél évszázada, hogy újra anya­nyelvükön szívhatják magukba a tudást a szentpéteri magyar gyere­kek. Tudjuk, hogy az anyanyelvi oktatás a nemzet megmaradásá­nak és öntudata megőrzésének zá­loga, ezért emlékeztünk meg erről a fontos évfordulóról. Az iskola volt diákjai - azok is, akik már nem laknak községünkben -, a jelenlegi és a volt pedagógusok lelkesen lát­tak hozzá az ünnepség megszerve­zéséhez. A vállalkozók nagy része anyagilag is hozzájárult a megem­lékezés színvonalához, de ki kell emelni, hogy a szervezés lelke Vrábel Sándor igazgató úr volt, aki időt és fáradságot nem sajnálva összefogta és koordinálta tevé­kenységünket. A lelkes munka gyü­mölcsöt hozott, s felejthetetlen él­ményt nyújtott minden résztvevő számára. Ökumenikus istentiszte­lettel kezdődött az emlékezés, mert úgy éreztük, hogy hálával tar­tozunk a Gondviselőnek ezért a ke­rek évfordulóért. Délután a teme­tőben megkoszorúztuk elhunyt pe­dagógusaink sírját, kifejezve ezzel hálánkat, amiért a kisebbségi lét­ben vállalták a nemzet napszámo­sainak szerepét. Ezután megkezdő­dött a nagy gonddal előkészített kultúrműsor, melynek keretében emléklapokat és Szentpéter község címerével díszített poharakat osz­tottak ki a jelenlegi és a volt peda­gógusoknak, valamint a rendez­vény támogatóinak. Az iskolás gyermekek néptánccal és népi játé­kokkal szórakoztatták a közönsé­get, a felnőttek pedig versekkel, énekkel és zenével tették színeseb­bé az ünnepet. Este az iskola étter­mében rendezett fogadás közelebb hozta egymáshoz, a rég nem látott diákokat tanítóikkal, gyermekkori pajtásaikkal. Megelégedéssel vet­tük tudomásul, hogy máshová köl­tözött földijeink megmaradtak ma­gyarnak, s hogy ma is készek min­dent megtenni szűkebb pátriájuk fejlődéséért. Fél évszázad telt el az­óta, hogy a jogfosztottság évei után megindult a magyar nyelvű okta­tás, de a támadások időközönként meg-megismétlődnek, amikor is az utcára vonulva voltunk kénytele­nek jogainkat védelmezni. Napja­ink nagy veszélye az önkéntes asz- szimiláció, amikor magyar gyere­keket íratnak szlovák iskolába. Re­méljük, hogy az elődök kitartása - melynek köszönhetően ünnepel­hettük e szép évfordulót - bennünk is tovább él, s ameddig élnek ma­gyarok e kis hazában, mindig lesz a Felvidéken magyar oktatás is. Sárközi János Szentpéter Kokes János

Next

/
Oldalképek
Tartalom