Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-26 / 120. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 26. KOMMENTÁR Nyugdíjas a mérlegen TÓTH MIHÁLY Tisztességesen járt el a népjóléti miniszter, amikor kb. 15 napja nyil­vánosságra hozta számításainak végeredményét. Közölte - egyrészt az ország közel egymillió nyugdíjasával, másrészt a pénzügyminiszté­riummal és a társadalombiztosítási alapok kezelőivel hogy ha az ál­lam a törvény szelleméhez és betűjéhez igazodva kíván működni, hó­napokon belül emelnie kell a nyugdíjakat. A hatályos jogszabály lé­nyege: ha bizonyos százalékkal emelkednek a megélhetési költségek, illetve a nominálbérek, az államnak kötelezően valorizálnia kell a nyugdíjakat. A legutóbbi nyugdíjemelés óta mindkét körülmény be­következett. Már az előző nyugdíjemelés is megérdemli a „csonka” jelzőt. Elsősorban mert differenciáltan hajtották végre. Kincstári értel­mezés szerint ez volt a differenciáltság lényege: az úgymond nagy­nyugdíjasoknál az emelés kisebb volt, hogy a kisnyugdíjasok többet kapjanak. Az ügyeskedést az érintettek így értelmezik: voltak, akik keveset és voltak, akik még kevesebbet kaptak. No de tudjuk, hogy a kevés és a még kevesebb mennyire relatív. A viszonylagosság érvé­nyesülését jogállamban általában úgy szokás elkerülni, hogy fellapoz­zák a vonatkozó törvényt. Nyugdíjügyben ez az egyeden kapaszkodó, amelynek segítségével viszonylag igazságosan eldönthető két nyugdí­jas vitája: „Hogyhogy nekem csak 4500-at hoz a postás, te pedig hor­ribilis 5300 koronás nyugdíjat élvezel?” Sokan voltak országszerte, akik vérszemet kaptak Magvasi miniszter bejelentése után. ,A 4000 koronának közel 800 korona a 19,5 százaléka”. És megkezdődött a családi költségvetések átütemezése. Mígnem néhány napja helyesbí­tették a népjóléti minisztert: ismét differenciált lesz az emelés, 4 és 7 százalék közötti mértékű. Ismerve ezt a kormányt, úgyszólván bizton­sággal feltételezhető, hogy az a 4-7 százalék azért nem annyi lesz, hanem több. Az a 4-7 százalék csak egyfajta kísérleti léggömb, amelynek műszereit majd az ország könyvelői néhány hét múlva át­tanulmányozzák, és mondjuk 6-10 százalékra korrigálják az emelést. A kísérleti léggömbbel azt próbálják megállapítani, nem verődnek-e össze a nyugdíjas kisöregek tömegekre, hogy gyalázzák Dzurindát és Schmögnerovát, Migast és Miklós minisztert. Előre megjósolható, hogy nem, fásultabbak annál. Mindazonáltal megvan a véleményük arról, hogy ez a kormány, immár másodszor, mélyen 100 százalék alatt teljesíti a nyugdíjasok iránti kötelességét. Ahhoz van ereje, hogy itt 50 százalékra merészeljen teljesíteni. Ahhoz nincs, hogy 100 milli­ós adóhátralékokat behajtson. Félő, hogy a nyugdíjasoknak a legkö­zelebbi választások napján a szavazófülkében mindez eszükbejut. 18 éves libanoni kaland KOVÁCS ATTILA Dél-Libanon felszabadult, éljen a győzelem! - ilyen és hasonló címek • uralták az elmúlt napokban az arab sajtót, s még ha ezt nyilvánvaló­an túlzás lenne is állítani, tény, hogy az izraeli hadsereg nagyrészt már kivonult, és a hivatalos verzió szerint június 1-ig teljesen kivonul abból a 15 km széles „biztonsági sávból”, ami az elmúlt két évtized­ben ellenőrzése alatt állt az izraeli-libanoni határon. A történet akkor kezdődött, mikor az izraeli hadsereg Ariel Sáron tábornok, az izraeli „héják” egyikének vezetésével 1982-ben átlépte a libanoni határt, hogy véget vessen a PFSZ-kommandók észak-izraeli akcióinak és ki- alaldtsa az említett „biztonsági zónát”. Egészen Bejrútig nyomult elő­re, vért és pusztulást hagyva maga után. A túlontúl ambiciózus és a győzelmen kívül minden mást figyelmen kívül hagyó hadjárat igaz el­érte célját - Arafat palesztin gerillái elhagyták Libanont -, de a „liba­noni kaland” kétségtelenül a legtragikusabb volt az izraeli biztonság- politika gerincét alkotó jónéhány „preventív támadás” közül. Izrael menzetközi elszigetelődéséhez és tiltakozásokhoz, s nem utolsósor­ban állandó polgárháborús állapotokhoz vezetett az izraeli-libanoni határzónában. Dél-Libanon lett Izrael Vietnamja. Az izraeli erők és a vele szövetséges, nagyrészt maronita keresztény Dél-libanoni Hadse­reg, valamint a Szíria-barát libanoni kormányhadsereg és mindenek­előtt Irán és Szíria támogatását élvező siíta Hezbollah rendszeres és módszeres katonai akciói az akció-reakció elv alapján szünet nélkül követték egymást. A hivatalos adatok szerint 900 izraeli katona vesz­tette életét a konfliktusban. Ennek a véres konfliktusnak a végére ké­szül pontot tenni Izrael. Egyes elemzők szerint a libanoni csapatkivo­nás egyike azoknak a jeleknek, amelyek az izraeli politikai stílusvál­tásról tanúskodnak a biztonságpolitikától a békepolitikáig. Ez lenne az a folyamat, amelyik egy békésebb Közel-Kelet lérejöttéhez vezet­ne. Persze a megoldás nem ilyen egyszerű. Más vélemények szerint csak délebbre helyeződik át az eddigi dél-libanoni frontvonal. A jól szervezett és fegyelmezett Hezbollah már betöltötte az izraeliek és a teljesen demoralizálódon Dél-libanoni Hadsereg után keletkezett vá­kuumot és kérdéses, hajlandó-e megállni az izraeli határon. A szerző arabista Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesz^tési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com Nem lopják, csak áthelyezik a kápolnát. A németországi Altöttingben útszélesítés miatt mintegy 15 méterrel áthelyezték a 15 tonnás kápolnát. (TA SR/EPA-felvétel) TALLÓZÓ SME A rendőrség a titkosszolgálat titkos információinak kiszivárogtatása ügyében folytat vizsgálatot, eddig azonban senki ellen nem emeltek vádat. A törvny szerint a SIS infor­mációihoz az államfő, a házelnök és a kormányfő, esetleg az iletékes központi államigazgatási szerv ve­zetője juthat hozzá. Ebből nem ne­héz kikövetkezteni, kik azok, akik a tartalékalappal kapcsolatos titkosí­tott információkat kiszivárogtat­hatták. Rudolf Schuster, Jozef Migas, Mikulás Dzurinda és Pavel Koncos földművelésügyi miniszter jöhet szóba. Koncos azért, mert ő felel a gabonaüzletért, melyről az információk szóltak. Az ismeretlen elkövető akkor bocsátotta a sajtó rendelkezésére az adatokat, ami­kor az SDL Stefan Kosovan leváltá­sán kesergett. Magától adódik a magyarázat, hogy a kiszivárogtatás nem volt más, mint politikai meg­torlás, márcsak azért is, mert a tar­talékalappal az SDK-val és az SOP- val szimpatizáló személyek hozha­tók összefüggésbe. Ezt figyelembe véve kizárható, hogy Dzurinda vagy Schuster volt a kiszivárogtató, a rendőrségnek ezt figyelembe kel­lene vennie a nyomozás során. Orbán Viktor kormányfő olyan elnököt szeretne látni az MVSZ élén, akivel kabinetje jól együttműködhetne Nyolcból csak kettő esélyes Duray Miklós tegnapi beje­lentése - miszerint Boross Péter javára visszalép és nem vesz részt az MVSZ el­nöki tisztségéért fölyó küz­delemben -jócskán leegy­szerűsítette a képletet a Ma­gyarok Világszövetségének ma esedékes tisztűjítása előtt. P. VONYIK ERZSÉBET Ezzel a játszma nagyjából kétesé­lyessé vált, és a mai elnökválasztá­si fordulóban várhatóan Boross Péter és Patrubány Miklós néz far­kasszemet egymással. Ám még így is 8 jelölt pályázik a megüresedő elnöki posztra, köz­tük Boross Péter egykori minisz­terelnök, Hegedűs Lóránt refor­mátus püspök, Patrubány Miklós, az MVSZ elnök-helyettese, Sza- kály Sándor, a Budapesti Hadtör­téneti Múzeum igazgatója, Kurucz Gyula, az MVSZ volt anyaországi régióelnöke, Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetsége elnöke, Székelyhídi Ágoston, az Erdélyi Szövetség és az MDF vá­lasztmányának elnöke, valamint egyetlen hölgyként Torgyán József egykori párttársa, az Országgyűlés korábbi alelnöke, G. Nagyné Maczó Ágnes, aki jelenleg Üröm polgármestere. A képlet még to­vább egyszerűsödhetett volna, ha a nyolcéves elnökség után vissza­vonuló Csoóri Sándor rá tudta vol­na venni Patrubányt arra, hogy ő is lépjen vissza, de az MVSZ alelnöke nem követte Csoóri példáját. Ami nem meglepő, mert a kolozsvári származású számítógépes mérnök nyilván nem azért kampányolt ki­tartóan hónapokon át, egyebek kö­zött Pozsonyban is, hogy most si­mán, még a mai megmérettetés előtt meghátráljon. így azonban csaknem biztosra vehető, hogy késhegyre menő viaskodás lesz Boross Péter és Patrubány Miklós között. Az utóbbi sajtóhírek sze­rint minimális célként tűzte ki a kárpát-medencei régió elnöki tisztségének megszerzését, ám ez a poszt két napja már foglalt, mivel élére új elnök került Borbély Imre személyében, aki Dobos Lászlót váltotta fel. így Patrubánynak nem maradt más választása, minthogy keményen ráhajtson a legmaga­sabb tisztségre. A két fő ellenlábas esélyeiről any- nyit, hogy az anyaországi küldöt­tek elsöprő többsége Borosst tá­mogatja, nagyjából a nyugati régió delegátusainak fele is hajlandó reá voksolni, míg más hírek szerint a többiek nem nagyon tudják meg­Orbán Viktor közvetve Boross Péter mellett tette le a garast. emészteni, hogy egy kommunista múltú jelenlegi MDF-s politikust válasszanak az MVSZ élére. A kár­pát-medencei régió nevében sza­vazó 100 küldött mintegy egyhar- mada adná a voksát Borossra. Patrubány elsősorban a Csoóri Sándor nyolcéves elnökségével elégendetlenkedóket tudta a maga pártjára állítani. A kárpát-meden­cei régió felvidéki és nem erdélyi küldöttei attól tartanak, hogy ha ő lenne az MVSZ elnöke, akkor a tá­mogatások és anyagi juttatások zö­mét a Világszervezet Erdélyi Tár­sasága tehetné zsebre, akárcsak eddig, mialatt az MVSZ alelnöke a világszövetség gazdálkodását fel­ügyelte. Kettejük párharcát döntő mérték­ben befolyásolhatja, hogy a kül­döttek mennyire szívlelték meg Orbán Viktor vasárnapi szavait. A magyar miniszterelnök ugyan a látszatát is igyekezett kerülni an­nak, hogy beleszóljon az elnökvá­lasztásba, azt azonban világosan megfogalmazta, jó lenne, ha olyan elnök kerülne az MVSZ élére, aki­vel kormánya jól együtt tudna mű­ködni. Mint mondta, egy ilyen együttműködésből egészen jó dol­gok is kikerekedhetnének. Orbán így közvetve Boross Péter mellett tette le a garast, ami nem meglepő, hiszen Boross a miniszterelnök fő­tanácsadója, s vajon kivel tudna igazán jól együttműködni, ha nem vele. Boross egyébként épp ezért habozott sokáig és csak hosszas rá­beszélésre vállalta az indulást, hi­szen pártja, az MDF attól tartott, hogy távozásával meggyengül a kis párt kormányzati szerepe. Ezért valószínű, hogy az MDF-es politikus nem négyéves mandá­tumban gondolkodik, hanem ka­póra jönne neki, ha Duray Miklós tervezetének megfelelően apró alapszabály-módosítással most csak átmeneti, egyéves időszakra választanának elnököt az MVSZ élére, akinek vezetésével előkészí­tenék a szervezet megújhodását, így a magyar választási kampány finisében Boross már újra az MDF sorait erősíthetné. A papírforma szerint Borossnak kelíene elvinnie a pálmát, de az el­mérgesedett helyzet ismeretében nem biztos, hogy a racionális érvek kerekednek felül, hanem az indu­latok. Sokak szerint ilyen szituáci­óban a mérleg nyelvét jelenthetné Szakály Sándor történész, aki élve­zi a nyugati régiót képviselő kül­döttek mintegy felének a támoga­tását. Nem kizárt, hogy nevető harmadikként ő kaparja ki magá­nak a gesztenyét, sőt, még a jelölt­séget mindeddig nem vállaló Tő­kés László királyhágó-melléki püs­pök személye is jelenthet végső kompromisszumot. De azzal az es­hetőséggel is számolni kell, hogy a vesztésre álló jelölt a vereséget el­kerülendő, meghiúsítja és elodáz­za a szavazást őszig, hiszen Csoóri mandátuma októberben jár le. Ez a kétségtelen önzésre valló lépés csak elnyújtaná a megreformálás­ra szoruló szervezet agonizálását. Az elnökjelöltek szerdai meghall­gatásán Boross Péter nem hazud­tolta meg egykori belügyminiszte­ri mivoltát: a rend, a fegyelem és a tekintély megteremtését tartaná a legfontosabbnak. Patrubány Mik­lós erkölcsi megújhodást ígért, s úgy vélte, az internetet, az elektro­nikus kapcsolattartást az MVSZ szolgálatába kell állítani. Ma vár­hatóan eldől, melyiküknek áll majd módjában ígérteinek valóra váltása az MVSZ elnöki székében. • Visszatérve Duray idézett döntésé­hez: visszalépésével megoldódott a nagy dilemma: marad-e a pozso­nyi magyar politikában, vagy át­evez MVSZ-vizekre. Duray Miklós ittmarad, pedig akadtak pártbe­lijei, akik nem hullattak volna kro­kodilkönnyeket, ha elválnak útja­ik. Sőt, képviselői mandátuma is közpréda lehetett volna. Az MKP ügyvezető alelnöke vélhetően úgy érzi, itt van rá az elkövetkező idő­szakban nagyobb szükség. Van aki örül, van aki bosszankodik emiatt. OLVASÓI LEVELEK Ünnep Szádalmáson A kívül-belül szépen kicsinosított szádalmási alapiskola múlt pén­teken ünnepre várta az iskola je­lenlegi tanulóit, pedagógusait, dolgozóit, valamint az egykor itt végzett diákokat és a valamikor itt oktató pedagógusokat az első iskolaépület átadásának 40. év­fordulójára. Az elmúlt negyven év alatt az iskolában mintegy 1400 tanuló végezett. Hogy az is­kolában dolgozók jól végezték munkájukat, azt a legjobban az bizonyítja, hogy innen kikerülve közel hatszázan érettségiztek, és több mint százan egyetemi, illet­ve főiskolai végzettséget szerez­tek, így ma elismert szakembe­rek, mint pl. Dr. Zsebík Albin do­cens, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen az energetikai tan­szék vezetője, vagy Tamás Sán­dor, aki jelenleg a varannói kór­ház főorvosa és sokan mások. A szép sikerek és szép ünnepség el­lenére is meg kell jegyezni, hogy a tanulók számának folyamatos csökkenése a jövőt illetően nem a legjobb jel. Ezt csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha a végzett tanu­lók a családtervezéskor a jelenle­gi és az előző két iskola igazgató­jának személyes példáját követ­nék, és szintén három gyermek felnevelését vállalnák. Köteles Gábor Szepsi Vészhelyzet az iskolaügyben Az Új Szóban olvastam, hogy az oktatási miniszter a parlament elé akarja terjeszteni a tandíj beveze­tését. Ezen én borzasztóan felhá­borodtam, és mint szülő, tiltako­zom ellene. Úgy lászik, az iskola­ügyben is vészhelyzet van, de azért ne a szülővel akarjanak mindent kifizettetni. Ha beveze­tik a tandíjat, azt nagyon sok csa­lád pénztárcája megsínyli. Majd tanulni fognak a miniszterek és a gazdagok gyermekei, mert akinek 3-4 ezer korona az átlagfizetése, ezt már nem tudja finanszírozni. A szocializmusban a kispénzű szülő gyermeke, hajói tanult, ösztöndíjat kapott. Ezzel megad­ták a lehetőséget a tanuláshoz. Ha nincs pénze a jelenlegi kor­mánynak az efféle támogatásra - megértem, de legalább a tandíj- mentességgel segítsen. Csak biza­kodni tudok, hogyjól döntenek majd, a következő nemzedékek javára. Bélák Karolina Csúz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom