Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-04 / 102. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 4. WKKKt/k KOMMENTÁR WKKKK/Ktk A labancok tábora TUBA LAJOS De jó lenne, ha Migas április 13-i parlamenti produkciója csak pillanatnyi elmezavar következménye lett volna. Az azóta történtek sajnos igazolták, nagyon is átgondolt taktika fontos lépését éltük meg. Egy kommentátor három csoportot dekódolt a háttérben: a Migas köré csoportosuló és az orosz energetikai óriások érdekeit képviselőket, a külföldre menekített 200 milliárd koronája sorsát féltő HZDS-es gazdasági köröket, illetve a kormánytól remélt megrendelésekben csalódott, így most új csatornákat építő Jozef Majskyt. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy őszintén aggódjunk a kormánykoalíció sorsáért. Ehhez járul a hatalom kellemes illatát karnyújtásnyira érző Robert Fico és a bizonyítási kényszerben levő Anna Malíková. A felmérések szerint Ficot a fiatalok és a műveltek támogatják, a fiatal vezér április második felében mégis letette voksát a hazai politika sötét oldala mellett. Malíková a vadkeleti politikai viszonyok jellegzetes tudathasadásos állapotát produkálta: (szélső)jobboldali pártvezérként kedden újraállamosítást is kilátásba helyezett. Csak látszólagos a káosz, itt mindenki tudja, mire törekszik. A szereplők egy új kormány körvonalait rajzolgatják, amelyben mindannyian a nagy konc közelébe vágynak. Tény, hogy Meaarék a kisebb-nagyobb pártvezetőknek sorsjegyekként osztogatták a kisebb-nagyobb cégeket, de a nagy pénz a monopolhelyzetű nagyvállalatokban van. Nem is biztos, hogy a privatizációjukban, hiszen a fent vázolt társaság szinte biztos garanciája, hogy ezekbe komoly külföldi vásárló egy árva petákot sem fektet be. A „kiteregetés” kormánykoalíció idején (de a történelem során számtalanszor) bebizonyosodott, hogy az állami (közös, tehát semmilyen) tulajdonban levő cégekben a vagyonkimentésnek számtalan módja van. így kissé drágább a játék, de a gondosan fenntartott monopolhelyzetnek köszönhetően a kiszolgáltatott kisember fizet, mint a köles. Mindez hosszú távon tarthatadan, és minél tovább húzzák, annál nagyobb a bukás, de ez őket nem érdekli. Az ő pénzük rövid távon érkezik, legfeljebb azt kockáztatják, hogy Rezeshez hasonlóan Bécsben bérelnek havi kétmillióért apartmant. Tavaly üyenkor átéltünk egy heves és értelmeden vitát a közüzemi vállalatok privatizációjáról. Most újra kezdődik, csak a vitát provokálok sokkal tisztábban látják saját érdekeiket. A kérdés az, a másik oldal képes lesz-e megtalálni ennek ellenszerét. Ha nem, nehéz megjósolni Szlovákia elkövetkező viszonyait. A küzdő felek esélyeit elsőként a VSZ sorsán mérhetjük le. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Romini Power MOLNÁR NORBERT Minden régiónak megvan a maga keresztje. Mi, közép-európaiak a romákat hordozzuk a hátunkon, már egy ideje és még egy ideig: nem találjuk a jó megoldást, ami nem is létezik. Eddig bármibe belekezdtünk, minden visszaütött. Mert egyetlen momentumot elfelejtünk: amíg ők nem akarják, hogy ne kereszt legyenek, addig mi meg is feszülhetünk. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiztosa egyszer úgy fogalmazott: mi sem tudjuk (értsd Nyugat) a romakérdés megoldását, de ha valamire rájönnek (értsd Kelet-Közép), szóljanak, szívesen használjuk. Már ebben is utolértük az EU-szintet, mert Stoel kijelentését meg is fordíthatjuk. Mi sem tudjuk, hát mondják meg ők, úgyis mindenben tőlük várjuk a segítséget, az alapötletet, a példát. Mert ők alkalmaznak valamit, ami működik, a jót meg nem bűn lemásolni. Csak az a romakérdés, az ne lenne. Történt a múlt évben, hogy az Ústí nad Labem-i önkormányzat eléggé el nem ítélhető módon faTALLÓZÓ NOVY CAS Az újság információi szerint Ja- roslav Grúber és neje luxusvillát vásárolt 1998-ban az ifjabb Rezestől. A Kelet-szlovákiai Vasmű szakszervezeti vezetőjének új háza a parlamenttől nem messze található, s amint kiderült, a vételár 2,2 millió korona volt. Több szakértőt is megszólított az újság, s ezek tízmillió koronára becsülték a ház árát. - Egyelőre lakatlan a ház, s csak néha jár oda valaki szellőztetni - mondta el egy szomszéd. A lap felhívta Grúbert, s azután érdeklődött, korrektnek tartja-e, hogy a vasmű szakszervezeti vezetője ilyen olcsón jut egy villához, méghozzá úgy, hogy azt a vállalat volt elnöke adja el neki. Grúber elmondta, a vásárlás után még nagy összegeket fektetett a ház rendbetételére, s az ügy szerinte nem telefontéma. A szak- szervezeti főnök egyebek közt a Hutník vállalat igazgatótanácsának elnöke, mely a vasmű részvényeinek tíz százalékát birtokolja. Az évekkel ezelőtt előrevetített uniós időpontok csúsznak, nem tartható a volt V3-ak 2005-ben esedékes csatlakozása Közép-európai Egyesült Államok Valamikor a hatvanas évek elején a Római Klub tudományos alapossággal kimutatta, milyen nagyságú és lélekszámú ország lenne a legideálisabb, ami a termelés hatékonyságát, az ország védelmi képességét és világ- gazdasági versenyképességét szavatolná. AGÁRDY GÁBOR Ezt durván 200 milliós lakosságszámban állapította meg. A tudományos értekezést évekig titkosan kezelték, elvétve publikáltak belőle részleteket. Ez a tudós megállapítás volt az egyik hajtómotorja az Európai Unió létrejöttének. A koszovói események után csillapodtak az igyekezetek a NATO-bővítés irányában. Érdekes módon most éppen az amerikaiak tettek lépéseket a további NATO-bővítés felé a kormányon kívül működő szervezeteken keresztül, pl. az American Enterprise Institute kezdeményezésére ez év április 28-30-án Pozsonyban. Az utóbbi hetekben azonban több nyugat-európai politikus szájából elhangzott, várni kellene az Európai Unió bővítésével. Az évekkel ezelőtt előrevetített uniós csatlakozási időpontok csúsznak, mára egyértelművé vált, hogy nem tartható a volt V3-as országok 2005-ben esedékes csoportos csatlakozása az EU-hoz. Gyakran tesznek az unión belül is ellentmondásos nyüatkozatokat, ami azt bizonyítja, nem teljes a nézet- és érdekazonosság. Egy dologban azonban teljes az uniós egyetértés: a Szovjetunió széthullása után minden eszközzel biztosítani kell az elért nyugati jólétet, és ki kell alakítani az ezzel együtt járó védelmi zónákat. Ennek első lépése volt a NATO bővítése Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal. A NATO és az EU bővítése látszólag nem függ össze. Néhány év távlatából azonban érdekes feltevések vizsgálata lett időszerű, mivel az EU-ban történt szemlélet- váltással a társult tagok erre rákényszerülnek. Úgy tűnik, a NATO keleti bővítése létkérdés a Nyugat számára. így könnyen kialakítható egy észak-dél irányú védelmi zóna kb. 1000 km szélességben, amely egy kelet-nyugati konfliktus esetén hatékony felvonulási és védelmi sávot képezhetne. Ezt látszik igazolni a volt Jugoszlávia felbomlása, valamint a koszovói események is. Csehszlovákia szétesése csak kellemetlen mellékepizódként szerepelt az események forgatagában, aminek hatását Szlovákia naponta érzi. A politikai ellenállás megtörése végett azonban szükség volt egy „mézesmadzagra”. Ennek szerepét tölti be az EU-hoz való áhított csatlakozás ígérete. Nyugat-Euró- pának a Római Klub értekezése szempontjából nincs szüksége a közép- és kelet-európai volt szocialista országokra. Ezek az országok ugyan biztosítanak az EU-nak némi szabad piacot és olcsó munkaerőt, de lényegében nem befolyásolják a Nyugat életképességét. Még inkább igaz ez akkor, ha szem előtt tartjuk a volt szocialista országok technológiai képességét, a gyártás színvonalát és a szabad tőAz EU-hoz való csatlakozás ellenzői valós és vélt érvekkel is előhozakodnak. ke nagyságát, ami a fejlődés egyik alapfeltétele. Az EU-hoz való csatlakozás ellenzői valós és vélt érvekkel is előhozakodnak. Egyik fő érvük a csatlakozó országoknak nyújtandó gazdasági támogatás mértéke, valamint az a feltételezés, hogy a szóban forgó országok ilyen vagy olyan szinten nem készültek elő a csatlakozásra. Ismerve a hazai történéseket, sokszor igazuk van. Hogyan lehetne meggyorsítani a csatlakozás folyamatát? Ha figyelembe vesszük a történelmi tényeket és a nyugati védelmi elképzeléseket, van némi - ma még elméleti - lehetőségünk. Az Osztrák- Magyar Monarchia némely tekintetben meghaladta'korát, pl. a mai napig az akkor lefektetett elvek szerint működnek földhivatalaink, vagy az akkor kialakult természetes régiók, megyék a mai napig is működőképesek. Kis bővítéssel egy modernizált változata elképzelhető lenne. Geopolitikai szempontból kimondottan előnyös lenne a térség országainak olyan egyesülés, amit akár Középeurópai Egyesült Államoknak is nevezhetnénk. Hét ország alkotná: Lengyelország, Csehország Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Horvátország. Elég csak egy pülantás a térképre és világos a szándék: kialakulhatna az észak-déli zóna, amelynek lakossága kb. 73 millió lenne, amely alig kevesebb Németország lakosságánál, területe pedig 694 ezer négyzetkilométer lenne, ami Németország területének majdnem a kétszerese. Két, kb. ötszáz km hosszú tengerpartja lenne. Ha szemügyre vesszük a fővárosok elhelyezkedését, szembetűnő, milyen földrajzi közelségben lenne közülünk hat - Varsót kivéve. Történelmileg ez biztosan nem véletlen, megvan a logikus magyarázata. Az új elképzelt államalakulat előnyére válna természeti kincseinek gazdasága, közös történelmi összetartozása és gazdasági színvonalának hozzávetőleges azonossága is. Egy hasonló szövetség létrehozásának első próbálkozásai már megtörténtek a V4-es országokban, amit tovább kell és lehet folytatni. Szerencsés esetben Ausztria tagja maradhatna az EU- nak is. Az összes kelet-nyugati áruforgalom (kőolaj, gáz, villanyáram, a jövőben a víz is stb.) ennek az új államalakulatnak a területén kellene keresztülmennie. Belső piacának nagysága az összes tagország előnyére válna. Az észak-déli gyorsforgalmú vasút- és úthálózat kiépítése már valós terv. A nyugati felzárkózás sokkal nagyobb ütemet vehetne, az EU-s csatlakozást szinte ki lehetne kényszeríteni. Nem lenne gond a nyugati és keleti kultúrkör közti különbség sem, felekezetileg pedig az összes ország a nyugati kereszténységhez tartozna. Öt országa a szláv nyelvterületből, egy Az észak-déli gyorsforgalmú vasút- és úthálózat kiépítése már valós terv. a germán, egy pedig a magyarból lenne. Ez még mindig kevesebb és homogénabb, mint az elképzelt közös Európa, hiszen egy ilyen államalakulat történelmileg bizonyította életképességét. Átmeneti állapotként szinte ideálisnak tűnik, belső jogharmonizációja természetesen követhetné az EU rendszerét kényszerítő iuntéz- kedések nélkül, ami még köny- nyebbé tenné az EU-s egyesülést, így nem hat ország, hanem egy tömb csatlakozna az EU-hoz. Á csomó azonban ma Ausztria. Az elképzelés - kisebb sikerrel - Ausztria nélkül is kivitelezhető. Ez mégsem jelenti azt, hogy ne gondolkodjunk el az elképzelésen, ami nem újkeletű. Ilyesféle feltevések már a II. világháború után is napvilágot láttak, csakhogy Jalta után ennek még a reménye is szertefoszlott. Természetesen ez a geopolitikai elképzelés csak fikció. Ha figyelembe vesszük a történelmi tényeket, érdemes elgondolkodni rajta - előnye biztosan több lenne, mint hátránya és egyfajta előremenekülést jelenthetne az átalakuló jövő Európájában. A szerző volt parlamenti képviselő OLVASÓI LEVÉL Mit üzen a Honfoglalás? Hallgatom a Honfoglalás című dalt, s elgondolkodom, mit üzen az ezredforduló magyarjának. A magyar mondavilágban az égig érő fa vagy a tetejetien fa a magyarság végtelenségét, a mindenséghez való szoros kötődést jelképezi. Ágai, hajtásai pedig a folyton megújuló, gyarapodó népet, ldsebb-nagyobb közösségeket, családokat és embereket. Egy időről időre visszatérő problémát juttat eszembe: az anyanyelvi oktatást. Országos jelenség, hogy a magyar lakosság számaránya nagyobb a magyar iskolába járó gyermekekénél. Vagyis nem minden magyar gyerek jár magyar iskolába. Szülőfalumban, Komá- romszentpéteren ugyan 75 százalék a magyar és 25 százalék a szlovák anyanyelvű lakosság számaránya, az iskolákban ez az arány már 50-50 százalék. Kétségbeesve keressük e szomorú jelenség okait, s ha mélyebben elemezzük a hélyze- tet, meg is találjuk. Fő okai röviden összefoglalva: a közömbösség, megalkuvás, félelem. Még ma is előfordul az iskolákért következetesebben kiálló, s magyarságukat megváltók megfélemlítése. A Magyar Koalíció Pártjának tagjaként nekem is volt részem benne több barátommal együtt. Ez azonban korántsem tántorított el bennünket céljainktól, hogy mindent elkövessünk a felvidéki magyarság identitásának, oktatásának és tiszta anyanyelvének megőrzéséért. Kötelességünknek tekintjük az asszimiláció megakadályozását, s minden törvényes eszközzel meg is tesszük. Ott voltunk a derekasan helytálló búcsi és bátorkeszi igazgatók leváltása ellen tiltakozó élőláncban, s bármihez bátran adtuk nevünket. Nem akaijuk, hogy az égig érő fa szentpéteri ága elszáradjon, s ne hozzon új hajtást. Tudatosítjuk, hogy az anyanyelvi oktatás hiánya gyökértelenséget okoz, a gyökértelenség pedig lassú nemzethalált. Nyelvünket, történelmünket, kultúránkat szüléink hagyták ránk, tőlünk pedig a következő nemzedékek kérik számon. Arany János így figyelmeztet Az örökség című versében: „Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az Istennek soha több magyaija.” Sárközi János Szentpéter- Céget alapítottam, vettem öt teherautót, s most csúszópénzeket szállítok (Peter Gossányi karikatúrája) JEGYZET lat bocsátott a város rendelkezésére, hogy megkímélje a fehéreket a romák zajától, szagától. Az ítélet nem is késlekedett, emberjogi szervezetek, nyugati kormányok, érzők és érzékedének mondták ki az önkormányzatra, a falra és az országra a halálbüntetést. Vagy lebontatik, vagy búcsút int Prága a nyárnak. Fal le, a bohémek kiegyenesedtek. Az olaszok is küszködnek a romákkal, az ENSZ menekülttáboraiban sem tudnak sokszor mit kezdem velük. Történt a múlt héten, hogy Rimini önkormányzata úgy döntött, fizet azoknak a romáknak, akik elköltöznek a város magángettójából. A pénzből pedig földet vásárolhatnak, építkezhetnek, emberi körülményeket teremthetnek maguknak. De csakis a városon kívül. Az emberjogi szervezetek ez esetben is megszólaltak, de Rómának senki nem üzente, hogy következményei lesznek Rimini határozottan diszkriminatív döntésének, a bolognai vagy a nápolyi romák gettóinak. Most már csak azt kellene kideríteni, az olaszok romái miért nem kerekednek föl menekültstátusért, mondjuk Finnországba. Kívánok nekik ugyanis egy kis helsinki vízumkényszert. Mert romakérdésben az integráció fordítva történik: a Nyugat már utolért bennünket.
