Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-25 / 119. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 25. A TÉMA: ARZÉN A VÍZBEN Dr. Milan Krkoska nyolc hónapig hiába várt arra, hogy a pályázat győzteseként az egészségügyi miniszter visszahelyezze posztjára Kinevezését a KDH sugallatára hiúsították meg » Az iratokkal meggyőzte a minisztert, de ez kevésnek bizonyult (Somogyi Tibor felvétele) Sokan hitték, hogy az 1998- as választások egyik szlogen­je - Mások vagyunk, mint elődeink - igaz, s nem kerül többé sor politikai indíttatá­sú leváltásokra. Sajnos pél­dák bizonyítják, hogy gyak­ran üres szólamokat hangoz­tattak a hatalmon lévők. PÉTERFI SZONYA Annak ellenére, hogy 1999. au­gusztus 30-án Tibor Sagát egész­ségügyi miniszter leváltotta az Ér­sekújvári Állami Egészségügyi In­tézet igazgatóját - ezt követően tá­voznia kellett az állami járási higiénikusi posztról is - és a mi­nisztérium általános veszélyezte­tés gyanúja miatt fel is jelentette dr. Milan Krkoskát, nem volt haj­landó nyilatkozni az ügyről, holott a mányai és gyaraki „arzénes víz” felkapott téma lett. Noha a megje­lent beszámolók számtalan csúsz­tatást és féligazságot tartalmaztak, Krkoska doktor bízott abban, hogy az összegyűjtött iratok segítségé­vel bebizonyítja: szakmailag nem vétett, munkahelyi feladatait ma­radéktalanul teljesítette. Nem gondolt persze arra, hogy leváltása hátterében egyáltalán nem az ar­zén, hanem a politika áll. De elevenítsük fel a múltat. A két község, Mánya és Gyarak ivóvize minőségének vizsgálatát - arzén- tartalmát is - az érsekújvári Nyu­gat-szlovákiai Csatornázási és Víz­művek végezte. A vizsgált vízmin­ták évtizedekig megfeleltek az elő­írásoknak, ám 1997-ben a megen­gedettnél nagyobb mennyiséget észleltek, amit az járási állami hi­giénikusnak, az Állami Egészség- ügyi Intézet igazgatójának jelen­tettek. Mivel az intézet nem ren­delkezett megfelelő mérőberende­zéssel, sőt, nem létezett vízelem­zési módszer sem az arzéntarta­lom kimutatására, az igazgató nem sokat tehetett. De nem nyu­godott bele, önszorgalomból köl­csön kért egy vízelemző műszert. - Kimutattuk tehát a megemelke­dett arzénmennyiséget, ám a gya­raki víztartályban a mutatók nem érték el a (0,05 mg/1) határérté­ket. A mányai vízforrás arzéntar­talma 0,032-0,089 mg/1 volt, de a vízvezetékben (keverés után) az értékek szintén nem haladták meg a normákat. Mivel egy új, eddig nem használt módszerről volt szó, az eredményeket tájékoztató jelle­gűnek tekintettük. Ennek ellenére a Komensky Egyetem Természet- tudományi Karának laboratóriu­mát kontroli-elemzésekre kértük fel, hiszen kerületi szinten csak há­rom állami egészségügyi intézet (Pozsony, Besztercebánya, Kassa) rendelkezett ún. atomabszorbciós spektrofotométerrel. Ismétlem, a járásban, a többletmunka vállalá­sával, pusztán önszorgalomból ki­zárólag az érsekújvári intézet volt képes a víz arzéntartalmának meg­mérésére - tájékoztatott dr. Milan Krkoska. Az eredmények összege­zése után tárgyalást kezdeménye­zett a vízszolgáltató vállalattal, ahol az újvári vízművek beszámolt a vízvezetékhálózat építésének üteméről. Arról, hogy 1997 végén, illetve 1998 elején a két említett községet a hálózatra kapcsolják. - Ezért a további, a lakosság szem­pontjából kényelmetlen intézke­dések meghozatala előtt figyelem­be vettük a járás községeinek halá­lozási statisztikáit, főleg a dagana­tos megbetegedések előfordulását figyeltük. Mánya és Gyarak lakói nem lógtak ki a sorból, a betegség sem akkor, sem azóta sem fordult elő gyakrabban. Az állami egészségügyi intézet 1997 decemberében visszaadta a kölcsön kapott műszert, az állami járási higiénikus a vízművek elem­zési eredményeire támaszkodha­tott. Júliusban viszont (eddig is­meretlen okok miatt) megválto­zott az ivóvíznorma, s a megenge­dett arzéntartalom 0,05 mg/l-ről 0,01 mg/l-re csökkent! Viszont a kerületi szakember 1998 szeptem­A miniszter felajánlotta, levélben kérje vissza­helyezését. béri eligazításában csak annyi ta­lálható, hogy „a szigorítás talán érvényes”... Végül az 1998. októ­ber 27-ei közös munkaértekezle­ten figyelmeztették a higiénikuso- kat az új szabályra, de megegyez­tek abban, hogy az ivóvíz 1998-as adatfeldolgozását még a régi nor­mák szerint készítik el. Az érsekúj­vári járási egészségügyi intézet 1998 decemberében nagy erőfe­szítéssel megszerezte a saját víz­elemző műszerét, ám 1999 első negyedévében pénzhiány (költ­ségvetési provizórium, takarékos­ság) miatt nem használták. Egy ké­sőbbi munkaértekezleten döntés született a víz minőségének ismé­teltvizsgálatáról, s az ország higié­nikusait utasították: a hiányossá­gokat a vízhálózat üzemeltetőivel, a járási hivatalokkal, a környezet­védelmi szakosztállyal vitassák meg és dolgozzák ki a problémák megoldásának ütemtervét. A fel­adat végrehajtásának időpontja 1999 decembere lett. Mivel Mánya és Gyarak ivóvizének újabb vizsgálata is kimutatta az ar­zéntartalmat, dr. Krkoska értekez­letet hívott össze, amelyen a víz­művek igazgatója pénzhiánnyal magyarázta a vízvezeték építési munkáinak lassulását. A kivitelező nem tudta szavatolni a befejezés dátumát, nem találtak más pót­megoldást sem, ezért augusztus 2- án az Érsekújvári Járási Hivatal­ban döntés született: augusztus 3- án írásban közölték, hogy 5-ei ha­tállyal az állami járási higiénikus megtiltotta a vízművek a vízszol­gáltatást, mert az nemcsak emberi fogyasztásra vált alkalmatlanná, hanem öntözésre is. Ennek értel­mében a két község lakosságát tar­tálykocsikból látták el ivóvízzel.- Ä tervezett szabadságom ideje alatt - augusztus 10-19.- media- lizálódott a probléma és a polgár- mesterek, a járási hivatal, illetve az állami egészségügyi intézet dol­gozói részinformációkkal, félretá­jékoztatással dramatizálták a hely­zetet. Tény, hogy „házon belül” is akadtak kollégák, akik nem tartot­ták fontosnak szakmailag megin­dokolni lépéseinket, nem bocsá­tották rendelkezésre a szükséges iratokat, ugyanis a problémát a já­rási hivatal és a járási higiénikus ügyének tartották - hangsúlyozta dr. Krkoska. Elferdített információkat kapott nemcsak Tibor Sagát egészségügyi miniszter, hanem a Mányán szüle­tett Pavol Hrusovsky, a parlament alelnöke is. A kedélyek lecsillapo­dása után, amikor kiderült, hogy a „mérgezett víz” nem tett kárt sen­kiben, Krkoska doktor türelmesen várt arra, hogy meghallgassák a minisztériumban. Október 14-én erre sor került végre, s a miniszter­rel megegyezett abban, hogy egy héten'belül összegyűjti az összes, „vétlenségét” igazoló iratot. Az iratköteg alapján a minisztérium ejtette a vádakat, sőt, Tibor Sagát azt ajánlja az általa leváltott igaz­gatónak, hogy levélben kérje a szi­gorú elbírálás enyhítését, vagyis visszahelyezését. Milan Krkoska ezt nem tartja tisztességesnek, emelt fővel vállalja a pályázaton való részvételt. Bebizonyítva tudá­sát és rátermettségét, derűsen vár­ja visszahelyezését. November vé­gén Tibor Sagát egészségügyi mi­niszter újra tárgyalást kezdemé­nyez az érdekeltekkel, ahol közli, hogy december 1-jei hatállyal az állami egészségügyi intézet igaz­gatójává nevezi ki dr. Milan Krkos­kát. Kíváncsi a jelenlévő Ladislav Marencák (KDH), a Járási Hivatal elöljárójának véleményére, aki be­jelenti: tudomásul veszi a minisz­ter döntését. Beleegyezésére azért is szükség volt, mert az igazgató többnyire a járási higiénikusi posz­tot is betölti. A minisztérium sze­mélyzeti igazgatója utasításokat kap a kinevezési dekrétum elkészí­tésével kapcsolatban, ám amikor a társaság tagjai távozni készülnek, Marencák mérnök kéri a minisz­tert egy rövid, négyszemközti be­szélgetésre. És nyomban közli, hogy Krkoska kinevezésével kap­csolatos beleegyezését visszavon­ja. Nem tagadta, hogy ez a KDH döntése. A miniszter pedig, ahe­lyett, hogy erélyesen visszautasí­totta volna az elöljáró szószegését és kétszínűségét, s a KDH-nak az ágazat belügyeibe való beavatko­zását, illetve kikérte volna az ügy túlpolitizálását, a kinevezési szán­dékát másította meg! Az elöljáró jellemét minősíti az is: annak elle­nére, hogy a folyosón a titkos meg­beszélésnek fültanúja is volt, az úton hazafelé említést sem tett Milan Krkoskának arról, hogy megtorpedózta a kinevezését. Ismét kanyarodjunk vissza az ar­zén-ügy kezdetére, nézzük meg is­mert szereplőit, de azokat is, akik ténykedése a nyilvánosság előtt ti­tokban maradt. Az 1998-as válasz­tásokat követően a kormánykoalí­ció - bár ezt nem szívesen vallja be - politikai hovatartozás szerint osztotta el a posztokat. Az Érsekúj­vári járásban a vezető funkciók a KDH hatáskörébe kerültek. Mivel a mányai születésű Pavol Hrusovsky (KDH) tudott a község ivóvízgond­jairól, a járási elöljáró (KDH) a parlament alelnökével - már 1999 februárjában - megvitatta az 1997-re, illetve 1998 elejére ígért vízvezetéképítés befejezésének le­hetőségeit. Ennek ellenére nyárig nem történt semmi. Említésre ér­demes viszont: amikor 1999. au­gusztus 2-án az érdekeltek a hely­zet súlyosságáról tanácskoztak, a vízművek igazgatója állította, hogy bár az Érsekújvár-Verebély távvezeték 98 százalékban kész, az aranyosmaróti leágazás megépíté­séhez 300 millió koronára van szükség, de legalább százmillióra ahhoz, hogy 1999 évvégéig üzem­be helyezhessék. Nem titok, hogy a parlament mányai születésű alel­nöke mindent megtett annak érde­kében, hogy a mányaiak és a gyarakiak az év végéig vezetékes ivóvízhez jussanak. A KDH-nak(?) köszönhetően jutottak is, bár szin­te biztos, hogy a vezeték jóval ke­vesebbért épült meg. Kihez, hova szálltak volna el a milliók, ha a kormánynak lett volna pénze?! Bár kétségtelen, hogy az arzén­ügy, és általánosan az ivóvíz minő­ségének kérdése fontos követel­mény, tudatosítani kell, hogy a já­rás lakosságának 30 százaléka, a szomszédos Lévai járásban közel százezer ember fogyaszt hasonló­an rossz minőségű vizet. De ezzel a kérdéssel aligha foglalkozik vala­Az elöljáró csak négy- szemközt merte közölni a KDH döntését. ki. Sőt, tudomásunkra jutott, hogy készül a szigorú szabályok módo­sítása, hamarosan az eddig veszé­lyesnek minősített arzéntartalom elfogadható határértékké válik. Sokak számára talány a KDH el­utasító magatartása Krkoska dok­tor személyével kapcsolatban. Mi­ért erősködött leváltása mellett? De pl. a kerületi higiénikusi poszt iránt nem mutatott érdeklődést, holott azt egy HZDS-es tölti be je­lenleg is. Netán azért, mert a kerü­leti higiénikus felesége is mányai, mi több, valaha Pavol Hrusovsky osztálytársnője volt?! Érthetetlen a kádéhás járási elöljáró gondolko­dása, aki megtiltotta a szabadságá­ról visszaérkező Milan Krkoska igazgatónak, hogy részt vegyen egy augusztus 20-ai mányai össze­jövetelen, amelyen a kerületi higi­énikus jelen volt. Furcsa ugyan a parlament alelnökének hozzállá- sa, aki az arzénes víz ügyében min­denkivel tárgyalt, csak az állami egészségügyi intézet igazgatójá­val, a járási higiénikussal nem. Az, hogy a KDH Krkoska doktor skalp­ját akarta, tagadhatatlan. Mert bár csak négyszemközt, de a járási elöljáró - Krkoska doktor ismételt kinevezésével kapcsolatban - az egészségügyi miniszter tudtára ad­ta a KDH tiltakozását. Amit a mi­niszter nem is tagadott. Annak el­lenére, hogy úgy tűnik: Tibor Sagátot „fémről” irányítják, leg­alább az ágazatán belüli játéksza­bályok betartására ügyelnie kelle­ne. Arra például, hogy ne más, ha­nem a pályázat tényleges nyertese kerüljön a meghirdetett igazgatói posztra. Ez esetben dr. Milan Krkoska, akár tetszik ez a KDH- nak, akár nem. És ha már úgy dönt: a pártszempontok fontosab­bak az igazságnál, vállalja cseleke­detét legalább a szakmai nyilvá­nosság előtt, és ne olyan közle­ményt jelentessen meg, amely sze­rint a kinevezett igazgató nyerte a pályázatot. Milan Krkoska doktor nyolc hóna­pig hitt a miniszter igazságos dön­téshozatalában. Hasztalan. Ahogy ezt Szlovákiában megszokhattuk, a politikai szempontok fontosab­bak az igazságnál. A kérdés persze az: tényleg meg kell szoknunk a hatalmon lévők basáskodását?! Utóirat: Az egészégügyi miniszté­rium nemrég értékelte a hatáskö­rébe tartozó állami egészségügyi intézetek tevékenységét. Az előző évekhez hasonlóan az érsekújvárit a legjobbak közé sorolta. Élén 1990 óta dr. Milan Krkoska állt. Vannak helyek, ahol nem is ellenőrzik az ivóvíz minőségét. (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom