Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-25 / 119. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 25. A TÉMA: ARZÉN A VÍZBEN Dr. Milan Krkoska nyolc hónapig hiába várt arra, hogy a pályázat győzteseként az egészségügyi miniszter visszahelyezze posztjára Kinevezését a KDH sugallatára hiúsították meg » Az iratokkal meggyőzte a minisztert, de ez kevésnek bizonyult (Somogyi Tibor felvétele) Sokan hitték, hogy az 1998- as választások egyik szlogenje - Mások vagyunk, mint elődeink - igaz, s nem kerül többé sor politikai indíttatású leváltásokra. Sajnos példák bizonyítják, hogy gyakran üres szólamokat hangoztattak a hatalmon lévők. PÉTERFI SZONYA Annak ellenére, hogy 1999. augusztus 30-án Tibor Sagát egészségügyi miniszter leváltotta az Érsekújvári Állami Egészségügyi Intézet igazgatóját - ezt követően távoznia kellett az állami járási higiénikusi posztról is - és a minisztérium általános veszélyeztetés gyanúja miatt fel is jelentette dr. Milan Krkoskát, nem volt hajlandó nyilatkozni az ügyről, holott a mányai és gyaraki „arzénes víz” felkapott téma lett. Noha a megjelent beszámolók számtalan csúsztatást és féligazságot tartalmaztak, Krkoska doktor bízott abban, hogy az összegyűjtött iratok segítségével bebizonyítja: szakmailag nem vétett, munkahelyi feladatait maradéktalanul teljesítette. Nem gondolt persze arra, hogy leváltása hátterében egyáltalán nem az arzén, hanem a politika áll. De elevenítsük fel a múltat. A két község, Mánya és Gyarak ivóvize minőségének vizsgálatát - arzén- tartalmát is - az érsekújvári Nyugat-szlovákiai Csatornázási és Vízművek végezte. A vizsgált vízminták évtizedekig megfeleltek az előírásoknak, ám 1997-ben a megengedettnél nagyobb mennyiséget észleltek, amit az járási állami higiénikusnak, az Állami Egészség- ügyi Intézet igazgatójának jelentettek. Mivel az intézet nem rendelkezett megfelelő mérőberendezéssel, sőt, nem létezett vízelemzési módszer sem az arzéntartalom kimutatására, az igazgató nem sokat tehetett. De nem nyugodott bele, önszorgalomból kölcsön kért egy vízelemző műszert. - Kimutattuk tehát a megemelkedett arzénmennyiséget, ám a gyaraki víztartályban a mutatók nem érték el a (0,05 mg/1) határértéket. A mányai vízforrás arzéntartalma 0,032-0,089 mg/1 volt, de a vízvezetékben (keverés után) az értékek szintén nem haladták meg a normákat. Mivel egy új, eddig nem használt módszerről volt szó, az eredményeket tájékoztató jellegűnek tekintettük. Ennek ellenére a Komensky Egyetem Természet- tudományi Karának laboratóriumát kontroli-elemzésekre kértük fel, hiszen kerületi szinten csak három állami egészségügyi intézet (Pozsony, Besztercebánya, Kassa) rendelkezett ún. atomabszorbciós spektrofotométerrel. Ismétlem, a járásban, a többletmunka vállalásával, pusztán önszorgalomból kizárólag az érsekújvári intézet volt képes a víz arzéntartalmának megmérésére - tájékoztatott dr. Milan Krkoska. Az eredmények összegezése után tárgyalást kezdeményezett a vízszolgáltató vállalattal, ahol az újvári vízművek beszámolt a vízvezetékhálózat építésének üteméről. Arról, hogy 1997 végén, illetve 1998 elején a két említett községet a hálózatra kapcsolják. - Ezért a további, a lakosság szempontjából kényelmetlen intézkedések meghozatala előtt figyelembe vettük a járás községeinek halálozási statisztikáit, főleg a daganatos megbetegedések előfordulását figyeltük. Mánya és Gyarak lakói nem lógtak ki a sorból, a betegség sem akkor, sem azóta sem fordult elő gyakrabban. Az állami egészségügyi intézet 1997 decemberében visszaadta a kölcsön kapott műszert, az állami járási higiénikus a vízművek elemzési eredményeire támaszkodhatott. Júliusban viszont (eddig ismeretlen okok miatt) megváltozott az ivóvíznorma, s a megengedett arzéntartalom 0,05 mg/l-ről 0,01 mg/l-re csökkent! Viszont a kerületi szakember 1998 szeptemA miniszter felajánlotta, levélben kérje visszahelyezését. béri eligazításában csak annyi található, hogy „a szigorítás talán érvényes”... Végül az 1998. október 27-ei közös munkaértekezleten figyelmeztették a higiénikuso- kat az új szabályra, de megegyeztek abban, hogy az ivóvíz 1998-as adatfeldolgozását még a régi normák szerint készítik el. Az érsekújvári járási egészségügyi intézet 1998 decemberében nagy erőfeszítéssel megszerezte a saját vízelemző műszerét, ám 1999 első negyedévében pénzhiány (költségvetési provizórium, takarékosság) miatt nem használták. Egy későbbi munkaértekezleten döntés született a víz minőségének ismételtvizsgálatáról, s az ország higiénikusait utasították: a hiányosságokat a vízhálózat üzemeltetőivel, a járási hivatalokkal, a környezetvédelmi szakosztállyal vitassák meg és dolgozzák ki a problémák megoldásának ütemtervét. A feladat végrehajtásának időpontja 1999 decembere lett. Mivel Mánya és Gyarak ivóvizének újabb vizsgálata is kimutatta az arzéntartalmat, dr. Krkoska értekezletet hívott össze, amelyen a vízművek igazgatója pénzhiánnyal magyarázta a vízvezeték építési munkáinak lassulását. A kivitelező nem tudta szavatolni a befejezés dátumát, nem találtak más pótmegoldást sem, ezért augusztus 2- án az Érsekújvári Járási Hivatalban döntés született: augusztus 3- án írásban közölték, hogy 5-ei hatállyal az állami járási higiénikus megtiltotta a vízművek a vízszolgáltatást, mert az nemcsak emberi fogyasztásra vált alkalmatlanná, hanem öntözésre is. Ennek értelmében a két község lakosságát tartálykocsikból látták el ivóvízzel.- Ä tervezett szabadságom ideje alatt - augusztus 10-19.- media- lizálódott a probléma és a polgár- mesterek, a járási hivatal, illetve az állami egészségügyi intézet dolgozói részinformációkkal, félretájékoztatással dramatizálták a helyzetet. Tény, hogy „házon belül” is akadtak kollégák, akik nem tartották fontosnak szakmailag megindokolni lépéseinket, nem bocsátották rendelkezésre a szükséges iratokat, ugyanis a problémát a járási hivatal és a járási higiénikus ügyének tartották - hangsúlyozta dr. Krkoska. Elferdített információkat kapott nemcsak Tibor Sagát egészségügyi miniszter, hanem a Mányán született Pavol Hrusovsky, a parlament alelnöke is. A kedélyek lecsillapodása után, amikor kiderült, hogy a „mérgezett víz” nem tett kárt senkiben, Krkoska doktor türelmesen várt arra, hogy meghallgassák a minisztériumban. Október 14-én erre sor került végre, s a miniszterrel megegyezett abban, hogy egy héten'belül összegyűjti az összes, „vétlenségét” igazoló iratot. Az iratköteg alapján a minisztérium ejtette a vádakat, sőt, Tibor Sagát azt ajánlja az általa leváltott igazgatónak, hogy levélben kérje a szigorú elbírálás enyhítését, vagyis visszahelyezését. Milan Krkoska ezt nem tartja tisztességesnek, emelt fővel vállalja a pályázaton való részvételt. Bebizonyítva tudását és rátermettségét, derűsen várja visszahelyezését. November végén Tibor Sagát egészségügyi miniszter újra tárgyalást kezdeményez az érdekeltekkel, ahol közli, hogy december 1-jei hatállyal az állami egészségügyi intézet igazgatójává nevezi ki dr. Milan Krkoskát. Kíváncsi a jelenlévő Ladislav Marencák (KDH), a Járási Hivatal elöljárójának véleményére, aki bejelenti: tudomásul veszi a miniszter döntését. Beleegyezésére azért is szükség volt, mert az igazgató többnyire a járási higiénikusi posztot is betölti. A minisztérium személyzeti igazgatója utasításokat kap a kinevezési dekrétum elkészítésével kapcsolatban, ám amikor a társaság tagjai távozni készülnek, Marencák mérnök kéri a minisztert egy rövid, négyszemközti beszélgetésre. És nyomban közli, hogy Krkoska kinevezésével kapcsolatos beleegyezését visszavonja. Nem tagadta, hogy ez a KDH döntése. A miniszter pedig, ahelyett, hogy erélyesen visszautasította volna az elöljáró szószegését és kétszínűségét, s a KDH-nak az ágazat belügyeibe való beavatkozását, illetve kikérte volna az ügy túlpolitizálását, a kinevezési szándékát másította meg! Az elöljáró jellemét minősíti az is: annak ellenére, hogy a folyosón a titkos megbeszélésnek fültanúja is volt, az úton hazafelé említést sem tett Milan Krkoskának arról, hogy megtorpedózta a kinevezését. Ismét kanyarodjunk vissza az arzén-ügy kezdetére, nézzük meg ismert szereplőit, de azokat is, akik ténykedése a nyilvánosság előtt titokban maradt. Az 1998-as választásokat követően a kormánykoalíció - bár ezt nem szívesen vallja be - politikai hovatartozás szerint osztotta el a posztokat. Az Érsekújvári járásban a vezető funkciók a KDH hatáskörébe kerültek. Mivel a mányai születésű Pavol Hrusovsky (KDH) tudott a község ivóvízgondjairól, a járási elöljáró (KDH) a parlament alelnökével - már 1999 februárjában - megvitatta az 1997-re, illetve 1998 elejére ígért vízvezetéképítés befejezésének lehetőségeit. Ennek ellenére nyárig nem történt semmi. Említésre érdemes viszont: amikor 1999. augusztus 2-án az érdekeltek a helyzet súlyosságáról tanácskoztak, a vízművek igazgatója állította, hogy bár az Érsekújvár-Verebély távvezeték 98 százalékban kész, az aranyosmaróti leágazás megépítéséhez 300 millió koronára van szükség, de legalább százmillióra ahhoz, hogy 1999 évvégéig üzembe helyezhessék. Nem titok, hogy a parlament mányai születésű alelnöke mindent megtett annak érdekében, hogy a mányaiak és a gyarakiak az év végéig vezetékes ivóvízhez jussanak. A KDH-nak(?) köszönhetően jutottak is, bár szinte biztos, hogy a vezeték jóval kevesebbért épült meg. Kihez, hova szálltak volna el a milliók, ha a kormánynak lett volna pénze?! Bár kétségtelen, hogy az arzénügy, és általánosan az ivóvíz minőségének kérdése fontos követelmény, tudatosítani kell, hogy a járás lakosságának 30 százaléka, a szomszédos Lévai járásban közel százezer ember fogyaszt hasonlóan rossz minőségű vizet. De ezzel a kérdéssel aligha foglalkozik valaAz elöljáró csak négy- szemközt merte közölni a KDH döntését. ki. Sőt, tudomásunkra jutott, hogy készül a szigorú szabályok módosítása, hamarosan az eddig veszélyesnek minősített arzéntartalom elfogadható határértékké válik. Sokak számára talány a KDH elutasító magatartása Krkoska doktor személyével kapcsolatban. Miért erősködött leváltása mellett? De pl. a kerületi higiénikusi poszt iránt nem mutatott érdeklődést, holott azt egy HZDS-es tölti be jelenleg is. Netán azért, mert a kerületi higiénikus felesége is mányai, mi több, valaha Pavol Hrusovsky osztálytársnője volt?! Érthetetlen a kádéhás járási elöljáró gondolkodása, aki megtiltotta a szabadságáról visszaérkező Milan Krkoska igazgatónak, hogy részt vegyen egy augusztus 20-ai mányai összejövetelen, amelyen a kerületi higiénikus jelen volt. Furcsa ugyan a parlament alelnökének hozzállá- sa, aki az arzénes víz ügyében mindenkivel tárgyalt, csak az állami egészségügyi intézet igazgatójával, a járási higiénikussal nem. Az, hogy a KDH Krkoska doktor skalpját akarta, tagadhatatlan. Mert bár csak négyszemközt, de a járási elöljáró - Krkoska doktor ismételt kinevezésével kapcsolatban - az egészségügyi miniszter tudtára adta a KDH tiltakozását. Amit a miniszter nem is tagadott. Annak ellenére, hogy úgy tűnik: Tibor Sagátot „fémről” irányítják, legalább az ágazatán belüli játékszabályok betartására ügyelnie kellene. Arra például, hogy ne más, hanem a pályázat tényleges nyertese kerüljön a meghirdetett igazgatói posztra. Ez esetben dr. Milan Krkoska, akár tetszik ez a KDH- nak, akár nem. És ha már úgy dönt: a pártszempontok fontosabbak az igazságnál, vállalja cselekedetét legalább a szakmai nyilvánosság előtt, és ne olyan közleményt jelentessen meg, amely szerint a kinevezett igazgató nyerte a pályázatot. Milan Krkoska doktor nyolc hónapig hitt a miniszter igazságos döntéshozatalában. Hasztalan. Ahogy ezt Szlovákiában megszokhattuk, a politikai szempontok fontosabbak az igazságnál. A kérdés persze az: tényleg meg kell szoknunk a hatalmon lévők basáskodását?! Utóirat: Az egészégügyi minisztérium nemrég értékelte a hatáskörébe tartozó állami egészségügyi intézetek tevékenységét. Az előző évekhez hasonlóan az érsekújvárit a legjobbak közé sorolta. Élén 1990 óta dr. Milan Krkoska állt. Vannak helyek, ahol nem is ellenőrzik az ivóvíz minőségét. (Dömötör Ede felvétele)
