Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-25 / 119. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 25. Régióink Immár tíz éve intézi szülőfalujának ügyes-bajos dolgait, átérzi a község és a polgárok gondjainak, bajainak és örömeinek minden rezdülését A tettek embere a megfelelő helyen lomon. Az elmúlt évtized második felében megnyílt a gyógyszertár, beindult a háztar­tási hulladék sze­parálása, és az idén már negye­dik évfolyamához érkezett a helyi önkormányzat havonta megjele­nő lapja, az Ez­redforduló, ame­lyet ingyen kap­nak kézhez a pol­gárok. Folyamat­ban van az előde­ink életét, népvi­seletét és tárgyi eszközeit bemu­tatandó faluház kialakítása. Mi az, ami még várat magára? - tette fel a költői kérdést Gasparik Kálmán - . Mindenekelőtt a gáz- és vízvezeték megépítése, holott az előbbi előkészítéséhez már 1992- ben megtettük az első lépéseket, de illetékes helyen valahogy mindig megfeledkeztek rólunk. Két évvel ezelőtt azonban összefogtunk a környékbeli településekkel és közö­sen kérvényeztük a földgáz beveze­tését. Reményeink szerint egy-két éven belül hozzánk is elér majd a vezeték. Azt pedig ne is kérdezzék, mikor lesz a községnek egészséges ivóvize, mert ezen a téren egyre ki­látástalanabb a helyzetünk. A múlt­ban falunk határában végeztek ugyan próbafúrásokat, de sehol sem leltek kifogástalan ivóvizet. Ér­dekes viszont, hogy az Ipoly túlol­dalán, az átellenben található Tésa község határában gazdag forrású kutakból kitűnő minőségű ivóvízzel Az átalakításra váró óvoda épülete látják el a környező településeket. Ennek ismeretében tavaly ősszel budapesti vízügyi szakemberekkel tárgyaltunk a tésai kutak kihasználásának lehetőségeiről. Tárgyalópartnereink az általunk felvetetteket elméletileg kivitelez­hetőnek tartották, gyakorlati meg­valósításához viszont magasabb fó­rumokon kellene döntést hozni. így aztán jobb híján marad a régió kon­cepció, a bősi távolsági vízvezeték, de tettünk lépéseket, hogy a hoz­zánk jóval közelebb levő Boriból kapjunk ivóvizet.” Beszélgetésünk során szóba került a község társadalmi, kulturális éle­te is. „Lehetőségeink szerint felkaroljuk, támogatjuk a működő társadalmi szervezeteket, például a sportegye­sületet, a vadászok szervezetét, a Csemadok alapszervezetét. Ez Javításuk, újrafedésük mára elke­rülhetetlenné vált. Csakhogy egy­előre erre nincs anyagi fedezetünk. Kivéve az óvoda épületét, amelyet karitatív szervezetekkel közösen kí­vánunk átalakítani, mégpedig úgy, hogy a beépített tetőtérben nyugdíjasotthon kapna helyet. Ami pedig a megvalósult beruházásokat illeti, a jelentősebbek közt említe­ném, hogy a 90-es évek első felében elkészült a községi villanyhálózat, a közvilágítás és a ravatalozó teljes rekonstrukciója. A későbbiek folya­mán fokozatosan került sor a kato­likus templom külső és belső, vala­mint az evangélikus templom belső felújítása. A községi hivatal szerény anyagi hozzájárulással támogatta a munkálatokat mind a két temp­utóbbival kapcsolatban hadd mondjam el, hogy ez év elején ün­nepelte megalakulásának 50. év­fordulóját, s ebből az alkalomból valóban szívet-lelket melengető ünnepi műsort láthatott a falu kul­túrát szerető lakossága. Szerepel­tek az óvodások, iskolások, nagy si­kert aratott a szervezet Szivárvány kamarakórusa, Paprikás tánc- együttese, és természetesen a kör­nyékből érkezett vendégszereplők is. Öröm látni fiataljaink többségé­nek mind a kultúra, mind a sport területén megnyilvánuló tenni akarását. Az is jó érzéssel tölt el, hogy a községből jelenleg tizenhét fiatal tanul felsőoktatási intéz­ményben” - nyilatkozta Gasparik Kálmán, aki egyébként, közvetve- közvetlenül maga is nagyban hoz­zájárult Ipolyszakállos társadalmi életének fellendítéséhez. Kívül-belül megújult a katolikus templom (A szerző felvételei) BODZSÁR GYULA kkal-joggal illethet­nénk számos dicsérő jelzővel a 900 lélek­számú Ipolyszakállos polgármesterét, de nem tesszük, mert is­merve őt, tudjuk, hevesen tiltakoz­na személyének glorifikálása mi­att. Maradjunk annyiban, hogy Gasparik Kálmán, bár remekül for­gatja a szavakat is, a tettek embe­re, aki immár tíz éve intézi szülőfa­lujának ügyes-bajos dolgait. „Bevallom, nagyon nehezen döntöt­tem el, hogy induljak-e az első sza­bad és demokratikus helyhatósági választásokon a polgármesteri szék elnyerésért, mondván, ha bizalmat kapok, ez tanult szakmám és akkori szerény pozícióm feladásával jár - jegyezte meg beszélgetésünk elején a mérnöki titulussal rendelkező Gasparik Kálmán. - Ennyi év után elmondhatom, nem bántam meg akkori elhatározásom, mert a mai napig is szívesen végzem munká­mat, átérzem a község és a polgárok gondjainak, bajainak és örömeinek minden rezdülését.” Az elmúlt évek beruházásaival, eredményeivel, esetleges sikerte­lenségeivel kapcsolatosan így nyi­latkozott a polgármester: „Annak idején, a községi hivatal lét­rehozásakor, egyes helyi intézmé­nyek, például az óvoda, iskola, egészségház, a tanítói bérlakások ugyan állami tulajdonban marad­tak, csakhogy évek múltán az iskola kivételével ezeket visszaadták a községnek, mondanom sem kell, pénzt nem kaptunk az esedékes ja­vításukhoz, karbantartásukhoz. Ezek az épületek túlnyomórészt ún. Z-akcióban épültek, és sajnos valamennyi lapos tetőszerkezettel. Az egy évig tartó játékos, kreatív, többfordulós vetélkedő a Magyar Millennium, a keresztény magyar állam megalapítása ezredik évfordulójának ünnepi rendezvényei közé tartozik > „Évezredes harcaink" - hadtörténeti vetélkedő BODZSÁR GYULA elmúlt év ele­jén kezdődtek a középisko­lások számára az Évezredes harcaink cím­mel meghirdetett országos had­történeti vetélkedő-sorozat elő­készületei a Honvéd Kulturális Egyesület szervezésében. Érde­mes megemlíteni, hogy az egy évig tartó játékos, kreatív és inte­raktív, többfordulós vetélkedő a Magyar Millennium, a keresztény magyar állam megalapítása ezre­dik évfordulójának kiemelt ünne­pi rendezvényei közé tartozik. A tavaly májusban meghirdetett vetélkedőn részt vehetett minden középiskola, határon innen és túl. Ez idő tájt zárulnak a II. for­duló, (a határon túli iskolákban a regionális döntők) versenyei. Ez utóbbiak egyikének helyszínén, Ipolybalogon találkoztunk és be­szélgettünk Lehr Györggyel, a honvédelmi minisztérium főta­nácsadójával, a Honvéd Kulturá­lis Egyesület Határon Túli Tago­zatának vezetőjével, a határon túli vetélkedők megszervezőjével és védnökével. Először a hadtör­téneti vetélkedő-sorozat céljáról kérdeztük a főtanácsadót. A Honvéd Kulturális Egyesület, a katonai népművelők kiemelten közhasznú szervezete, azzal a cél­lal indította útjára a versenyt, hogy a fiatalok, tanáraik, a téma iránt érdeklődők széles körének bevonásával tisztelegni kívánt minden névtelen és híressé vált hős előtt, aki bármilyen részese volt a magyarság „évezredes har­cainak”. A multimédiás eszközök nyújtotta új, korszerű információ­szerzési lehetőségek felhasználá­sával a vetélkedőn résztvevőknek hasznosítható forrásokat kell fel­kutatni, elemezni és aktuális kö­vetkeztetéseket levonni elődeink­ről, tetteikről, és mai önmagunk­ról. Erről a különös népről, amely évezredes harcai során súlyos veszteségeket szenvedett el, első­sorban a tatárjárás és a török hó­doltság alatt, amely tömegesen fo­gadta be a szomszédos és távoli népek csoportjait, s amelynek me­nekültjeit ugyancsak tömegesen fogadták be a szomszédos és távoli A regionális döntő győztese a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium csapata: Bognár Zsuzsa, Kováts Katalin, Kovács László, Bernáth István (A szerző felvételei) Az Ipolybalogon megtartott regionális döntő zsűrije: középen Lehr György, balra Ágh András, Magyarország pozsonyi nagykövetségének tanácsosa, jobbra: Balogh Gábor, Ipolybalog polgármestere országok. Elmondhatom, hogy hadtörténészek, tudományszerve­zők, művelődéskutatók hada dol­gozott azon, hogy a vetélkedő ré­vén felkeltse az érdeklődést a téma iránt és új ismereteket nyújtson, ugyanakkor a résztvevők aktivitá­sával az adott környezetben fellel­hető, példát adó hagyatékot fel­dolgozza és közkinccsé tegye. A továbbiakban Lehr György el­mondta, hogy a fentebb említett kulturális egyesület őt kérte fel a. határon túli középiskolákban a vetélkedő megszervezésére, és ehhez a Felvidéken Balogh Gábor személyében talált kitűnő szerve­zőtársra, aki készségesen felaján­lotta, hogy Ipolybalogon rendez­zék meg a szlovákiai regionális döntőt. Ennek kapcsán megemlí­tette, hogy Délvidéken Szabad­kán, Kárpátalján Nagyszőlősön és Erdélyben Nagyváradon tartot­ták a vetélkedő területi döntőit. Immár elmondhatom - folytatta Lehr György -, hogy mindegyik helyszínről, beleértve az anya­országiakat is, két-két ötfős csapat jutott a május elején Egerben meg­rendezett országos döntőbe, ahol Szlovákiát a Dunaszerdahelyi és az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gim­názium csapata képviselte. Hogy nem egy szokványos versenyről volt szó, ezt azzal is érzékeltetném, hogy a helikopterrel érkező csapa­tok egy ködfelhőben ereszkedtek le, és az elködösített részek külön­böző történelmi korok, korszakok helyszínei voltak. A feladat elméleti része ezeket a korszakokat jelení­tette meg, ugyanakkor a csapatok gyakorlati dolgokból, például lo­vaglásból, vívásból, dárdadobálás- bóí, várostromból, vagy éppen íj- és puskalövészetből is bizonyíthatták rátermettségüket. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a döntőt megelőző egy-két napban a helyszí­nen szakavatott oktatók segítették a diákok gyakorlati felkészítését, de akinek módjában állt, az már ott­hon is gyakorolhatta a lovaglást, a lövészetet és a többi feladványt. És végül szóljunk a díjakról: túl az értékes tárgyi jutalmakon a döntőbe jutott csapatok meghívást kaptak a Salánk mellett immár hét éve mű­ködő, honfoglaló őseink életét meg­jelenítő történelmi jurtatáborba. Tíz napot tölthetnek el a táborban, ahol, lévén millenniumi év, egy kis Kárpát-medencét, az ott töltött na­pok idejére egy kis történelmi Ma­gyarországot fogunk varázsolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom