Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-25 / 119. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. május 25. 3. évfolyam, 19. szám Korai lenne még véleményt mondani az idei tiszai vízszennyeződésekkel kapcsolatban, de a szakemberek szerint van remény a folyó élővilágának mielőbbi regenerálódására Úgy tűnik, a folyó képes az újraéledésre » KATÓCS GYULA öztudott, hogy a romániai Borsabánya melletti nováci derítőből február elején csaknem száz tonna ciánvegyület került a Tiszába, márciusban pedig két alkalommal ugyanonnan nagy mennyiségű nehézfémet tartalmazó iszapot mosott a folyóba a hegyekből levonuló víz és hóié. A nagyarányú szennyeződés, főleg a ciánkoncentrátum tetemes pusztítást végzett a folyó élővilágában, ami leginkább a halak esetében érte el a legmagasabb szintet. Az akkori vizsgálatok szerint legjobban a mikroszkopikus élőlények vészelték át a cián- és nehézfémszennyezést, főleg a fénykörülményektől függő növények, a mikroszkopikus állatok esetében viszont eléggé súlyos következményei maradtak a mérgezésnek. A folyó hat kilométeres szlovákiai szakaszán szinte percek alatt levonult a szennyeződés, hatását azonban itt sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Bogoly János királyhelmeci környezetvédő-biológus szerint a szennyeződés következményeivel valóban számolni kell. „Tény, hogy a folyó rövid szlovákiai szakaszán mindkét »mérgező« csomag gyorsan levonult, így kevésbé volt észlelhető. Felháborodással figyeltem az egyik hazai kereskedelmi tévé által sugárzott tudósítást, úgy rajzolták meg a szeny- nyeződés útját illusztráló térképet, mintha az Szlovákiát teljesen elkerülte volna. Az viszont, hogy a néhány perc alatt levonult »szennydugó« mértékét nem sikerült az adott időben pontosan rögzíteni, rossz időzítésnek tekinthető a szakemberek részéről. Tehát volt cián- és volt nehézfémvonulat a hazai szakaszon is, de a Felső-Tiszára jellemző gyors folyásnak, valamint a későbbi áradáshoz képest alacsonyabb vízállásnak köszönhetően itt alacsonyabb volt a ciánvegyület utóhatása is. Tudni kell viszont, hogy ez erős sejtméreg, amely nem halmozódik fel, aktív formában nem kötődik meg a talajban és nagyon könnyen lebom- lik, így a növényekre nincs különösebben kihatással, ám az állatokra rendkívül veszélyes, pontosabban azonnal ölő méreg. Vitathatatlan, hogy a folyómederben élő állatvilág itt is nagyon megsínylette a mérgezést, de a folyón kívül, a holtágakban a tiszatavakban nem okozott különösebb károkat. Persze, ez csak a felső szakaszra értendő, azonban ettől függetlenül a folyó alsó szakaszán hatalmas károk keletkeztek az élővilágban, s ez a Duna vizében is megnyilvánult. A folyamatos vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy van remény a Tisza élővilágának regenerálódására. A mellékfolyók mikroszkopikus élővilága már kezdi elfoglalni a folyóban elpusztultak helyét” - foglalta össze a környezetvédő-biológus. Ennél súlyosabban ítélte meg a nehézfém-szennyeződés esetleges következményeit. Mint mondta, az időközben bekövetkezett nagy áradás miatt a szakemberek csak sejteni vélik, hol és milyen mennyiség rakódhatott le a szennyezett folyó térségében. „Bizonyára lesz, aki majd nem ért egyet velem, de a szerencsétlenség mellett a hirtelen jött tiszai áradás részben jótékony hatású volt a katasztrófa-helyzetben. A feltételezések szerint sok helyen megakadályozta az üledékek talajba való beágyazódását, örvényléssel felhígította, majd elsodorta a szennyeződést. Ám ha ez fordítva történt, van miért aggódnunk, mert ha szulfidok formájában kötődött meg a talajban, akkor ez hosszú távon is veszélyes lehet. Következésképpen a talajba került szulfidokat felbontják a baktériumok, és így a nehézfémek oldatokba mennek át, vagyis biológiailag hozzáférhetőbbekké válnak, ezáltal romboló hatásuk akár évtizedekig is megmaradhat. Ha viszont karbonátok, illetve bikarbónátok, vagy szulfátok formájában kötődtek meg, akkor lényegesen jobb a helyzet. Magyarországi kollégáktól, vegyészektől és más szakemberektől kapott értesülések szerint az általuk végzett legutóbbi vizsgálatok eredményei a nehézfémek karbonátok formájában való megjelenését sejtetik, bár hozzátették: korai lenne még összegző véleményt mondani, ezzel kapcsolatban. A víz levonulását követően a talajból és az üledékből vett újabb minták elemzésének eredményei pontosabb képet nyújtanak majd a helyzetről. Ha a sejtések beigazolódnak, hamarosan visszaköltözik az élet a Tiszába. A reménykeltő eredményeket látszik igazolni az is, hogy élő kárászlárvákat találtak a folyóparti talajmintákban, úgy tűnik, a heteken át holtnak vélt folyón ismét lesz tiszavirágzás” - mondta végezetül Bogoly János. Vízmintavétel a Bodrog folyóból (Bogoly János és Tóthpál Gyula felvételei) Bogoly János biológus - természetvédő Tagjaik között nemcsak rokkantak és beteg emberek, hanem egészségesek is vannak, sőt évről-évre egyre több támogató és fiatal érdeklődik munkájuk iránt Klubhelyiség nélkül is sikeresen működik a rokkantszervezet ÖSSZEÁLLÍTÁS ősön a korábban alapított rokkanszerve- zet sajnos megszűnt. A helyi községi hivatal önkormányzata és a járási rokkantszervezet kezdeményezésére 1995 augusztusában kezdték újraszervezni. Az új szervezet sok próbálkozás és egyeztetés után 1996. január 1- től Lelkes Mátyás vezetésével működőképesnek bizonyult és így a járási rokkantszervezetnél is bejegyzett szervezetté vált. Az évek során tagjaik száma egyre nőtt, mára már meghaladja a 120-at. A tagok között nemcsak rokkantak és beteg emberek, hanem egészséges támogató tagok is vannak, akik szívesen járnak a rendezvényekre. Évről-évre egyre több fiatal mutat érdeklődést a szervezet iránt. A rokkantszervezet a működéséhez a helyi önkormányzattól kap anyagi támogatást. Problémáikkal bátran fordulhatnak a polgármesterhez, Fenes Ivánhoz, ha lehetősége nyílik rá, segít. A tagok részére sok programot szerveznek, ezek a rendezvények egyre népszerűbbek a község többi lakosa számára is. Immár hagyományosan, harmadik éve ők rendezik a községben a nagy sikerű Katalin-bált, ami mindig jó hangulatban telik és általában reggelig tart. Köszönet illeti a helyi vállalkozókat, mert a bálhoz a tombolát általában ők szolgáltatják, ilyen módon is támogatják a szervezet. Az anyák napi műsor megszervezését évek óta szintén a rokkantak vállalják magukra. Az ünnepi műsort a helyi Kék Duna énekkar, az óvodások és az iskolások biztosítják. A művelődési központ ilyenkor megtelik nézőkkel. Havonta rendeznek teadélutánt a tagok részére. Ezen átlagosan 35-40 tag jelenik meg. Ilyenkor megoldást keresnek az aktuális problémákra, megbeszélik a következő kirándulásuk úticélját és lehetőség nyílik a kötetlen beszélgetésre, szórakozásra is. Évente két színházlátogatást szerveznek, általában Győrbe. Annak ellenére, hogy mindig színvonalas előadást választanak, sajnos évről- évre kevesebb az érdeklődő. Ezzel ellentétben, a kirándulásaikra viszont mindig akad elég jelentkező. Az évek folyamán már nagyon sok helyre látogattak el, rengeteg szép élményben volt részük. Mivel a tagok között sok az egészséges ember is, ezért a mozgássérültek számára mindig külön kirándulást szerveznek. Hagyományos rendezvényük az őszi borkóstoló, ami szintén nagyon népszerű, úticéluk ilyenkor általában Búcs. Szoros kapcsolatban állnak a járás többi rokkantszervezetével, főleg a somorjaival és a dióspartonyival. Kölcsönösen látogatják egymás rendezvényeit és az évek során baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Tavaly Bősön rendezték meg a járási alapszervezetek találkozóját is. A járási alapszervezetek vezetői számára rendezett konferencián Somorján a bősi szervezet elnöknőjének, Derzsi Katalinnak a munkáját oklevéllel jutalmazták. Egyetlen, eddig még megoldatlan problémájuk, hogy nincs állandó klubhelyiségük, ezért találkozóikat a helyi művelődési központban tartják, ahol ingyenesen rendelkezésükre bocsátják a termet. Minden rendezvényükről, kirándulásukról pontos krónikát vezetnek, (-dk-) A Holt-Tisza kis- és Nagytárkány mellett
