Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-22 / 116. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 22. Villáminterjú Ján Filccel, a szlovák jégkorong-válogatott szövetségi kapitányával, valamint védenceivel, Michal Handzussal és Lubomír Sekerással a szentpétervári ezüstéremről Tisztelet illeti azokat, akik vállalták a szereplést Lubomir Sekerás a vesztes világbajnoki döntő után a kabinban (Archív felv.) Ján Filc szövetségi kapitány nevéhez fűződik a szlovák jégkorongsport két legjobb eredménye. Winnipegben a 18 éven aluliak válogatottjával szerzett bronzérmet. Ennek a sikernek köszönheti, hogy a felnőtt csapat szakvezetője lett. ANDREJ MIKLÁNEK A módszerek maradtak, csak a játékoskeret alakult át. A rutinos „öregfiúk” közé beékelte Ján Lasák kapust, Zdeno Chárát, Lubomír Vaicot és Ronald Petrovickyt. A szentpétervári hokivébén Szlovákia legyőzte a finneket, az amerikaiakat. Filc edző védencei bejutottak a fináléba, ahol az örök rivális csehektől 5:3 arányban kikaptak. Az ezüstérem így is a szlovák jégkorong legjobb eredményének számít. A szövetségi kapitánnyal arról beszélgettünk, hogyan értékeli védencei teljesítményét és a világbajnokságon elért második helyet. Bizonyára az ön pályafutásának is jót tett, hogy a junior csapattól került a nagyválogatott élére, hogy „összemixelte” a fiatalokat az idősebbekkel. Ideális megoldás volt ez a szlovák hoki számára. Főleg azért, mert hihetetlenül jól működik nálunk az utánpótlás-nevelés. Ha a szűk játékosállományt veszem, s akkor még a feltételekről egy szót sem ejtettem, a sportágnak tucatnyi olyan jégkorongozót tudunk adni, aki az NHL-ben is képes helytállni. Új támogatási rendszert vezetett be a válogatottnál. Ennek az a lényege, hogy az előkészületi mérkőzésekért nem jár prémium a csapatnak. Honnan ez az ötlet? Nem lenne szerencsés, ha a lengyelek, kazahok vagy osztrákok elleni barátságos meccseken a győzelemért járó jutalom motiválná a játékosokat. Mi ádagon felüli feltételeket biztosítunk a fiúknak, akik vállalják a válogatottságot. Ennek fejében még az is megadatik nekik, hogy nemzetközi szinten összemérhetik tudásukat a külföldi válogatottakkal. Ezzel harcolhatják ki a helyüket olyan nívós tornákra, mint például a világbajnokság. Ez nem más, mint professzionális fejlődésük feltételeinek a biztosítása. Maga a játékos ezáltal is növelheti értékét a piacon, kapcsolatot teremthet külföldi klubok menedzsereivel és ha megérdemli, jó pénzért eladhatja magát. Mindenki jól jár, ezért mindenkinek megvan a motivációja. Mi ezt tudjuk ajánlani a hokisainknak. A világbajnokságon sokan nem jelentek meg azok közül, akikkel eredetileg számolt. Miért? Ez egy bonyolult ügy. Meg kell érteni, hogy néhányuknak csalódást jelentett ez a szezon. Ráadásul előfordult, sérülten kellett jégre lépniük. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy elment a kedvük a játéktól. Ilyenkor azért is mondják le sokan a válogatottságot, mert érzik, nem erősítenék a csapatot. Az észak-amerikai profi liga rájátszásának rendszere szerint ha azt akarjuk, hogy valaki elfogadja a meghívásunkat a világbajnokságra, akkor a csapatának már a playoff első fordulójában ki kell esnie. Ez önmagában kudarcot jelent egy játékos életében. Nyolcvan mérkőzéssel a hátán mindenkinek pihenésre van szüksége. Ezért vártunk néhány napot és nem szólítottuk meg őket rögtön a kiesés után. Nem szabad elítélni azokat, akik nemet mondtak. Annál jobban kell tisztelni a többieket, akik vállalták a szereplést. ♦ MICHAL HANDZUS 1977. március 11-én, Besztercebányán született. Bartecko és Satan oldalán a világbajnokság egyik legveszélyesebb támadósorának volt a tagja. Négy gólpasszt adott, valamennyiszer Miro Satannak. Kezdjük az észak-amerikai ligával. A St. Louis kiesése a közvéleményt is eléggé sokkolta... Nagyon szomorúak voltunk, mert az alapszakaszban elért eredmények után a zsebünkben éreztük a Stanley Kupát. Ha Ján Filc rögtön a kiesésünk után keresett volna fel, valószínűleg elutasítom a meghívást. Peter Sfastny hívott fel először. Azt mondta, néhány napig feledkezzem meg a hokiról, aztán újra megkeres. Négy nap kihagyás után úgy döntöttem, nem utasítom vissza a válogatott ajánlatát. Befolyásolta csapattársa, Lubos Bartecko döntése? Külön-külön döntöttünk, örültem, hogy LuBos is igent mondott. Világos volt, hogy a válogatottban egy sorban kapunk helyet. A jövőben hogyan reagál majd a válogatott meghívásaira? A sikert annak köszönhetjük, hogy remek társaság verődött össze. Büszke vagyok rá, hogy ilyen csapatnak lehettem a tagja. Amikor csak lehet, szívesen erősítem majd a csapatot.. Egyetért azzal, ha azt mondjuk: az NHL-ben ért csalódását a vüág- bajnoki ezüstérem kárpótolta? Nem lehet a kettőt egy kalap alá venni. A St. Louis a munkaadóm, ezért ha továbbra is itt akarom keresni a kenyerem, márpedig ez a szándékom, a klub érdekeit kell előnyben részesítenem. A kiesés óriási sokkot jelentett a játékosoknak, a vezetőknek és a szurkolóknak. Az ezüstérem ellenére úgy tűnt, ön volt a legszomorúbb a csapatból. Mintha a döntőben elszenvedett vereséggel még mindig nem barátkozott volna meg. Tizenhárom perc után 0:3-ra veszítettünk, de mégis talpra tudtunk állni. Ez elég bizonyíték a csapat erejéről. A meccs végén egy gólra csökkentettük a különbséget. Zdeno Chára kísérlete után azt hittem, kiegyenlítettünk. A túlzott igyekezet miatt kezdtünk hibázni, ami a csehek malmára hajtotta a vizet. Tényleg nem sok hiányzott a győzelmünkhöz. A kapura tartó lövések aránya 30:10 körül volt. Ilyen körülmények között nehezen emészthető meg, hogy kikaptunk. Becsülöm az ezüstöt, de még legalább egy-két hétig bántani fog az elvesztett arany. ♦ LUBOMÍR SEKERÁS csak azután léphetett jégre, hogy aláírta: személyesen vállalja a felelősséget egészségéért. A Kanada elleni találkozón ugyanis Bertuzzi úgy nekivágta a palánknak, hogy agyrázkódást szenvedett. „Életem legszörnyűbb éjszakáját töltöttem a kórházban. Magamra hagytak a 16. emeleten, orvosi felügyelet nélkül. Ha valami történik velem, nem tudom, kihez fordultam volna.” Tisztában volt azzal, müyen kockázatnak teszi ki magát, amikor elvállalta a szereplést a döntőben? Nem tudatosítottam. Nem adatik meg minden nap a világbajnoki címért harcolni. Mivel eddig is rengeteg mérkőzést játszottam a válogatott színeiben, nem akartam kihagyni a lehetőséget. Őrült hangulat tombolt közöttünk, aminek nehéz lett volna ellenállni. Segíteni akartam a fiúknak. Ön a cseh Trinec játékosa. Nyü- ván tudja, hogy a cseh-szlovák összecsapásokat a szlovák közönség különös feszültséggel figyeli. Mi nagyon is vártuk, hogy a döntőben a cseheket kapjuk ellenfelül. Sokkal inkább, mint Kanadát. Bíztunk benne, hogy annyi vereség után el kell jönnie a mi időnknek, hogy megfizessünk az összes addigi kudarcért. Végéhez közeledik az észak-amerikai profi jégkorongliga: a főcsoportok fináléjában a New Jersey Devils és a Colorado Avalanche számít favoritnak Az Ördögök vagy coloradói Lavinák viszik a Stanley Kupát? Bár a Philadelphia rengeteg tapasztalt harcossal rendelkezik, a rájátszás eddigi menetében a zöldfülűek vitték a prímet. Vanbiesbrock csak a kispadról figyelheti fiatal kapustársát, Boucher-t, a hátvéd Desjardins- t Andy Delmore szorítja háttérbe (a Pittsburgh elleni harmadik találkozón a győztes gólt ütötte, az ötödik meccsen mesterhármast ért el). Eric Lindrosnak, a Philadelphia legkiemelkedőbb egyéniségének pedig sorozatban pechje van. Amikor már úgy tűnt, hogy elfelejti az agyrázkódás által okozott kínokat, az edzésen összeütközött csapattársával, ami újabb 20 öltéssel járt. Lindros valószínűleg a Főcsoport döntőjében már nem lép jégre. A New Jersey Devils táborában is sok fiatal kap rendszeresen lehetőséget (Rafalski, Gomez, Madden), de a kártyák egyenlő arányban vannak elosztva. A csatársorban Patrik Éliás, Petr Sykora, Jason Amott és Mogilnij jeleskedik. Az Ördögök leghatásosabb fegyverének azonban a Brodeur-Scott testvérek-Stevens-Niedermayer- Lemieux hatos tűnik. Döntő momentum lehet a Repülők magassági fölénye, a Pingvineknek ez elég sok gondot okozott. A Nyugati Főcsoportot már jó ideje erősebbnek tartják a Keletinél. Négy éve zsinórban nyugati csapatok hódítják el a Stanley Kupát: kétszer a Dallas, egyszer a Detroit és a Colorado. Utoljára a New Jersey Devils győzött le a döntőben nyugati klubot. A Főcsoport fináléjába idén a Colorado Avalanche (Lavinák) és a Dallas Stars (Csillagok) jutott be. A két fél ötször találkozott egymással az alapszaDeadmarch (Colorado). A 82 mérkőzésből álló alapszakasz után csekély hat pont volt a két csapat közötti különbség: a Dallas 102, a Colorado 96 pontot gyűjtött. Már tavaly is ők találkoztak a konferencia döntőjében. Hét meccs után a Dallas jutott a Stanley Kupa fináléjába, s a sztárok el is hódították a világ legértékesebb hokitrófeáját. Idén mindkét csapat 4:1-re nyert a playoff első és második fordulójában, de a Dallas részéről korántsem láthattunk olyan meggyőző teljesítményeket, mint tavaly, vagy ahogy az eredményből kitűnik. A Csillagok nyolc győzelméből öt rendkívül nehezen született (háromszor az Edmonton, kétszer a San Jósé ellen). Ráadásul a Dallas jóval könnyebb ellenfeleket kapott, mint a Colorado. Míg a Dallas ellenfelei az utolsó helyekről jutottak a rájátszásba, a Colorado a Detroittal, majd a kiszámíthatatlan Phoenixszel került össze. De elég, ha csak a számokat nézzük. Az Edmonton és a San Jósé együttesen az alapszakaszban 173 pontot szerzett - a Detroit és a Phoenix 198-at. A különbség 23 pont, ami ilyen szinten komoly eltérést jelent. A Colorado az alapszakaszban 22 góllal többet szerzett, mint a Dallas. Arról nem is beszélve, hogy a Lavinák sokkal kreatívabbnak tűnnek, mint a nehézkesen játszó Dallas, amelynek keretéből az utolsp pillanatban Bren- don Marrow is kiesett (a Főcsoport döntőjének első találkozóján megsérült). Mindent egybevetve úgy tűnik, a Stanley Kupáért idén az Ördögök és a Lavinák szállnak majd harcba. ANDREJ MIKLÁNEK Az európai hokirajongók az elmúlt hetekben elsősorban a szentpétervári vb eseményeivel voltak elfoglalva, a tengerentúlon továbbra is az NHL tartja izgalomba a a szurkolókat. Lassan befejeződik a világ legszínvonalasabb jégkorongbajnoksága, amely eddig rengeteg meglepetéssel szolgált. Az elsők között a St. Louis Blues kiesését említhetnénk. A Kékek az alapszakasz legeredményesebb csapatának bizonyultak, mégis lapátra tették őket a San Jósé játékosai. Kis rosszindulattal - persze jóhiszeműen értelmezve - azt is mondhatnánk, a San Jósénak oroszlánrésze van a szlovák válogatott világbajnoki ezüstérmében, mert Michal Handzus és Lubomír Bartecko a csapat legjobbjai közé tartozott Szentpétervárott. Az NHL időközben az utolsó előtti szakaszához ért. A Keleti Főcsoport döntőjében két olyan klub találkozott, amely tavaly már a playoff első fordulójában kiesett, a Philadelphia Flyers (Repülők) és a New Jersey Devils (Ördögök). Öt évvel ezelőtt, 1995-ben a New Jerrsey volt eredményesebb, s akkor a Stanley Kupát is az Ördögök nyerték meg. A philadelphiaiak összesítésben 2:1-re vezetnek a New Jersey ellen kaszban, három alkalommal a Colorado bizonyult jobbnak. Összecsapásaiknak az az érdekessége, hogy a hazai pálya egyik csapatnak sem jelent különösebb előnyt: a playoff előtti öt mérkőzésből csak egyszer született hazai győzelem, azt is a Colorado vívta ki. További érdekesség, hogy a Lavinák csak hosszabbításban múlták felül a Csillagokat, a Dallas viszont mindig csak egy árva góllal nyert. Az egymás elleni összecsapások gólkirálya a dallasi Mike Modano, aki háromszor talált be a Colorado kapujába. Két gólt ütött Adam Tocchet, a New Jersey-Philadelphia meccs (2:4) egyik góllövője