Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-22 / 116. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 22. KOMMENTÁR Baloldali rövidzárlat TÓTH MIHÁLY Rövid távon rendben is volna, hogy Jozef Migas miniszterelnök-buk- tatási kísérlete óta Mikulás Dzurinda „bankjában” magasra szökött a koalícips fegyelem árfolyama. A kormányfő agyba-főbe dicséri a sze- kértábor-építő rendíthetetleneket. Azonban előbb-utóbb (legkésőbb egy nappal a legközelebbi választások után) kiderül, hogy a primitív kalandoroknál csak a „mindenáronfegyelmezettek” veszélyesebbek. Hallatlan dolgok történtek ebben a koalícióban nem egészen másfél év alatt. Nem lett következménye, hogy a külügyminiszter-jelölt nem sza­vazott a kormányprogramra. A koalíció afölött is napirendre tért, hogy az agrártárca vezetője nem ért egyet a kormányprogram reszortját érintő törekvéseivel. Úgy tűnik, a koalícióban már hónapok óta tapasz­talt, és most már nem csupán a baloldal egy része által gerjesztett feszültség nem múlik el néhány nap alatt. Elhúzódó válságban reális a veszély, hogy a vezetők többre értékelik a fegyelmet, műit a kiútkere­sést. Világhatalmak vesztét okozta, hogy az alkotó kételynél többre be­csülték a kaszámyafegyelmet. A Meciar-érában nem múlt el hét, hogy valamelyik újságban ne jelent volna meg eszmefuttatás a rossz múltú Migas-párt szalonképes szociáldemokrata erővé formálódásáról. Már több mint fél éve nem lehet üyen írásra bukkanni. A kulturált baloldal legfelkészültebb, ugyanakkor legmegbocsátóbb hívei sem tartják eti­kusnak dicsérettel illetni, ami a pártban történik. Aki a koalícióban kormányzati szerepet vállal, számolnia kell azzal, hogy választói a legközelebbi voksoláskor azt is rovására írják, amit a tőle legtávolabb álló koalíciós erő követett el. Dzurinda kormánya ki­mondottan válságmenedzseléssel foglalkozik, így bizonyos szem­pontból érthető, hogy a baloldal vezetői pánikhangulatba estek a népszerűségvesztés miatt, hiszen az áremeléseket baloldali politikus által vezetett minisztériumban határozták el. Szlovákia helyzetét so­kan a Bokros-csomag utáni Magyarország helyzetéhez hasonlítják. Nálunk legalább annyira elkerülhetetlen a „csomag”, mint amennyire annak idején Magyarországon volt. Az akkori budapesti kormány az egyetlen lehetséges megoldást választotta: a megszorításokkal egy időben apait-anyait beleadott abba, hogy a lakosság legérintettebb ré­sze is elhiggye, hogy amit tett, kényszer hatására tette. Egy Bokros­csomag után úgy választásokat veszteni, ahogy a szocialisták vesztet­tek, felér egy győzelemmel. Szellemi rövidzárlat, hogy Migasék az el­képzelhető legrosszabb megoldást választották. JEGYZET Pikáns csevelyek DUSZA ISTVÁN Cukrászdába szerelmi bánatba esett tinédzserlányok, férjük ál­tal elhanyagolt fiatalasszonyok és ráérősen pletykálkodó idős hölgyek járnak. Úgy tetszik, ezek után már politikusok is cukrászdában beszélik meg az éppen esedékes megbeszélniva­lóikat. Ha figyelembe veszem, hogy a sokak által feltételezett témájukhoz egy cukrászkülönle­gesség is kötődhet, akkor nincs min csodálkozni. Ha két, a szlo­vákiai politikai argóban „ruszo- filnek” mondott politikus politi­kusi csevelyt kezdeményez egy­mással, akkor szülte stílusosnak mondható a dolog, ha mindezt egy-egy adag orosz fagylalt mel­lett folytatják le. Az sem megle­pő, hogy magukkal vitték a pén­zeszsákon ülő barátjukat is. Mi­ért is ne? Legyen aki állja a cec- het. A pénzeszsákon ücsörgő ba­rátjuktól knndulva látható iga­zán ennek a feltétel nélküli oroszimádatnak a politikai irányzatok és pártok fölöttisége. Olyannyira, hogy ennek nyomán kereszténydemokraták és poszt­kommunisták is egy klubba, aka­rom mondani, ugyanabba a bankba járnak. Vagyis - immár szemérmesen -, közös bankve­zérük társaságában cukrászdá­ban majszolják az orosz fagylal­tot. Annyi bizonyos, jobb hely üyen találkozókra, mint a parla­ment elnöki úodája, az igazság­ügy-minisztérium vagy esetleg a Devin Bank. Előtte csak azt kell eldönteni, hogy ki öltözik tiné­dzserlánynak, ki árván hagyott fiatalasszonynak és kicsoda idős hölgynek. Lehet csodálkozni, sót kell! Azon az igazságügy-minisz­ter is csodálkozik, hogy a pén­zeszsák zsinegjét kezében fogó barátjuk hogyan került a társa­ságukba. Valószínűleg olyan jól álcázta magát. Ha ő nem is, az ország tudja. A bank orosz érde­keltségű, az orosz államadóssá­gokat lebonyolító, pardon, egy­előre csak bonyolító, vállalkozá­saiban több lábon áll, ezért csődközeiben az alagsorban ki­sebb mosodát is üzemeltet. Nin­csenek titkaik. Maga az igazság­ügy-miniszter meg jó pánszláv­hoz híven ruszofil is. A parla­ment elnöke még nem tépte el eszmei gyökereit, amelyek a le- ningrádi, illetve a szentpétervári Téli Palota előtt gyökereznek. Fogadni mernék, hogy mindhár­man szeretik az orosz fagylaltot, s ezért öltöznek álruhába. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238327, 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Öt év után áprilisban már aktív volt az ország külkereskedelmi mérlege Hiányzó 285 milliárd A múlt héten a szokatlanul gyors lefolyású parlamenti ülésen egy sor olyan döntést hoztak, amelyeket egyértel­műen a pozitív határozatok kategóriájába sorolhatunk. TUBA LAJOS Bár ezt még nem mindenki látja, a legnagyobb hatása a szabad infor­mációszolgáltatásról szóló tör­vénynek lesz. Ez ugyanis mindenki számára hozzáférhetővé teszi a közpénzeken megszerzett infor­mációkat, és ha képesek leszünk felhasználni lehetőségeit, hatásos eszköze lehet a közigazgatásban tapasztalható korrupció elleni harcnak. Új fejezet megnyitását je­lenti a távközlési törvény elfoga­dása. A sok ígérgetés után ez a je­lenlegi kormány első jogszabálya, amellyel valóban megkezdte az egyik állami monopólium lebontá­sát (bár nem sietik el), s megkezdi egy független versenyhivatal létre­hozását. Most várjuk, képesek-e folytatni a sort a villamos, a víz- és a gázmüvekkel. Erre nincs sok ide­je, ha tartani akarja magát az ere­deti ígéretéhez, június végéig egy Időközben felfigyelhet­tünk egy, eddig még nem hallott adatra is. sor, hasonló törvényt kell megtár­gyalnia. Végül a jó hírek listáját bővítette az a bejelentés, amely szerint öt év után áprilisban nyere­séggel zárt az ország külkereske­delmi mérlege. A bizonytalan kimenetelű ügyek közé sorolódott viszont az OECD- tagság kérdése, amely kétségkívül OLVASÓI LEVÉL Három évvel később Az Új Szó május 11-i, illetve május 18-i számában olvastam a „má- lenykij robot”-ról Kovács Tibor írásának első két részében. Na­gyon megörültem a folytatásos anyagnak, mert én is részese vol- 'tan ezeknek a történéseknek (igaz, katonaként). Én is a „má- lenykij robofi’-osokkal utaztam ki 1945 januárjában a vörös pokol­nagy belpolitikai viharokhoz vezet majd. Az USA elutasító magatartá­sát a vezető külföldi lapok is kriti­zálják, bár bevallhatjuk, hogy a kormánykoalíció valóban nem hú­zott egy emberként a siker felé. A legérdekesebb pedig azt látni, hogy Jozef Migas minden egyes ilyen jellegű vereség után maga­biztosabban viselkedik. Időközben felfigyelhettünk egy, eddig még nem hallott adatra is. Az OECD becslése szerint az országnak a legszükségesebb reformokra 285 milliárd koronára volna szüksége. Ez pedig több, mint az állami nagyvállalatok privatizációjából nyerhető összeg. A rendbetétel fontos részét képezi viszont a jövő évi költségvetés, amelynek sarok­számait szintén a múlt héten fo­gadta el a kormány. A tervezet ugyan négyszázalékos államház­tartási deficittel számol, de maga a pénzügyminiszter is szkeptikusan nyilatkozott az egyes tárcák hoz­záállásáról. A nagy számoknál ma­radva: a kormány a múlt héten újabb, a bankkonszolidációval kapcsolatos döntést hozott - a hi­telbankot és a takarékpénztárt ez­úttal 31 milliárd koronás tehertől szabadítja meg. Ezzel egyben ki­meríti az akcióra eredetileg meg­egyezett 100 milliárd koronás ke­retet. Véglegesen megpecsételő­dött a kreditbank sorsa. A betétvé­delmi alapnak 4 milliárd koronát kell kifizetni, de az eddigi adatok szerint még így is 690 millió koro­na lakossági betét elveszik. Az olasz UniCredito kifizette a Pol’no- banka többségi részvénycsomagjá­ért ígért 1,3 milliárd koronát. Kép­viselője egyben bejelentette: nincs szükség a korábban kilátásba he­lyezett újabb tőkeemelés meghir­detésére sem. A tényt Brigita Schmögnerová is elismeréssel ba. Tulajdonképpen ezt a néhány sort azért írom most, mert azt is elolvashattam a történet első ré­szében, hogy: „Hozzánk a katona­ság az éjjeli órákban érkezett meg 1941. november hó 24-25-én.” Bátorkodom megjegyezni, hogy ez az 1941-es dátum semmikép­pen nem jó. Hiszen az orosz had­sereg 1941-ben még visszavonu­lóban volt, valahol a Dnyeszter tá­ján. A második bizonyíték meg az, hogy én 1941 őszén vonultam be mint regruta éppen Kárpátaljára, Szolyvára. Hároméves katonásko­dásom végén, azaz 1944. novem­nyugtázta, bevallva, hogy néhány hónappal ezelőtt a „legrosszabb” fenyegetett, de a stratégiai befek­tető belépése megoldotta a prob­lémát. Jól járt a takarékpénztár is, amely a tőkeemeléssel megszer­zett többségi tulajdont a birtoká­ban levő részvényekért eredetileg kínált ár háromszorosáért tudta el­adni. A keddre tervezett rész­vényesközgyűlés után világosab­A hét legérdekesebb részvényesközgyűlésére Kassán kerül sor. ban látunk majd a Postabank ügyében, amelyet a múlt héten egy-két kisebb pánik is próbára tett. Az illetékesek apránként vall­ják be az igazságot, most már 2,5 milliárd koronás tőkeemelésről beszélnek a veszteségek fedezése érdekében. A hírek szerint az ál­lam a távközlési vállalat részese­désének megtartásával szeretné megoldani a helyzetet, még akkor is, ha ez ellen a privatizáció iránt érdeklődő három külföldi társaság egy emberként tiltakozik. A hét legérdekesebb részvényes­közgyűlésére viszont Kassán kerül sor, ahol eldőlhet a vasmű - és so­kak szerint akár az ország - sorsa. A kormányhoz kötődő szervezetek és vállalatok múlt héten lényegé­ben visszaállamosították a vállala­tot, így az állam a tanácskozásra kényelmes többséggel érkezik. Ez jó hír, most már csak az ehhez ve­zető tranzakciók tisztaságát kell megvizsgálni. A közgyűlés kedve­ző kimenetele esetén pedig meg­kezdődhet a vita a vasmű utóéleté­ről, egyebek között az életképes le­ányvállalatok leválasztása után visszamaradt részek sorsáról. bér 20-án estem hadifogságba, és nem is olyan messze, a sorozat­ban említett Tárkánytól északra, egy Gálocs nevű községben. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a fronti történéseket és négyéves hadifogságom pokoli élményeit már megírtam; M. Nagy László 1995-ben adta ki a Tűzfiiggöny és jégvagon című könyvemet. Most azon gondolko­dom, hogy akik olvasták a könyve­met, sőt ma is olvassák, meg a so­rozatot is olvassák, bizony, zavar­ba jönnek, hogy most akkor me­lyik felel meg a valóságnak? Azt is TALLÓZÓ DER STANDARD Erhard Busek, az EU-bővítés kérdé­seivel foglalkozó osztrák kormány- megbízott attól tart, hogy Jörg Haider a szankciókról folyó vitától és saját népszavazási ödetétől szár­nyat kapva a következő európai vá­lasztásokon az EU-val szemben kri­tikus listával indulhat. Busek a libe­rális lap szombati számában úgy nyilatkozott: veszélyt lát abban, hogy Haider európai tényezővé vált. Az Osztrák Néppárt volt alkancel- lárja hozzátette: a heves belpolitikai vitán kívül nem látja a szankciók semmiféle hatását lényegi kérdé­sekben. „Az EU-val szükséges tár­gyalások folynak, a különböző szin­tek működnek, ami pedig a kétolda­lú kapcsolatok hiányát illeti, Auszt­ria úgyis mindenről értesül, amit tudnia kell. A gazdasági fejlődés nem szenved a szankcióktól, az pe­dig, hogy valaki nem szerepel egy fotón, vagy nincs meghíva egy va­csorára, merő gyerekség” - mondta Busek az interjúban. Ha ez így van, az állítólagos szankciók nyilvánva­lóan kizárólag Jacques Chiracnak és Jörg Haidemek használnak, továb­bá egyben tartják az osztrák kor­mányt, valamint a kormányt a la­kossággal. Busek abban látja a fő kérdést, hogy milyen képet akar Ausztria kialakítani önmagáról a vi­lágban. A jelek szerint a Waldheim- ügy felett túl gyorsan napirendre tért az ország, noha a Waldheimről kirobbant nemzetközi vita jóval mé­lyebb nyomokat hagyott például Franciaországban, mint ahogyan Ausztria feltételezte, ezért az ország képének helyrehozása is tovább tart majd, mint gondolták volna - véli Busek. EUROPEANVOiCE A NATO és az Európai Unió várha­tóan egy hónapon lseiül tárgyaláso­kat kezd arról, hogyan védjék meg a kettejük között cserélődő katonai titkokat az önálló európai védelmi politika kialakulását megelőző és követő időszakban - közli legfris­sebb számában a hetilap. Az EU- ügyekkel foglalkozó újság szerint erre azután nyüt lehetőség, hogy Franciaország feladta ellenkezését az EU és a NATO közötti kapcsola­tok kiterjesztésével szemben. A két intézmény között az egyeztetések még az EU-tagországok vezetőinek június végi portói találkozója előtt megkezdődnek. Az uniós védelmi önállósodás egyik sarkalatos prob­lémaköre az Észak-atlanti Szövet­séggel való együttműködés, amely­ben egyébként a NATO-tag és EU- tagjelölt közép-európai államok ki­emelten érdekeltek. A cél a párhu­zamos tevékenykedés elkerülése lenne, de az erről szóló egyeztetése­ket mindeddig akadályozta, hogy több uniós tagállam a döntéshoza­tal utánra kívánta korlátozni a NA­TO bevonását az uniós védelmi ügyekbe. E szárny legerősebb han­gú képviselője, Párizs csupán né­hány héttel ezelőtt egyezett bele a hivatalos kapcsolatok fejlesztésébe. Addig - NATO-forrás szerint - mindössze egyetlen találkozó zaj­lott le a két intézmény között. Az együttműködést az uniós tervek szerint négy munkacsoport létreho­zása nyitja, az egyik a titokvédelem­mel, a többi a katonai képességek­kel, az EU NATO-eszközökhöz jutá­sának lehetőségeivel, illetve a hosz- szú távú kapcsolattartás formáival foglalkozik majd. tudom, hogy a dátummal kapcso­latban tévedés történt, vagy eset­leg elírás, az ilyesmi meg szokott történni. Csak arra kérném Önö­ket, hogy korrigálják ezt a kis té­vedést. Mert ha olvassák a köny­vemet, meg ezt a sorozatot is, a tisztelt Olvasó nem fogja tudni, melyik a valódi dátum. A végén még azt jegyzem meg, hogy én is már több mint harminc éve olva­sója vagyok az Új Szónak. Sok-sok szép emlékem van a lappal kap­csolatban. Bencze János Bússá- A házelnök úr természetesen tartja a szavát, és lemond, ha az országot nem veszik fel az OECD-be. De ne várják, hogy az első sikertelen kísérlet után megfutamodik. Ő megvárja a századikat. (Agócs Ernő karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom