Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-20 / 115. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 20. Kimúlt Cumulina, a világ leghíresebb klónozott egere Kevésbé ismert, hogy annak idején a világsztárrá vált Dolly birka csak 276 sikertelen kísérlet után született meg Tovább élt az átlagnál ÚJ SZÓ-HÍR A klónozásnak is van határa Az újszülött Dolly és béranyja 1997-ben (Fotó: Origó) A világ első klónozott egere, az 1997-ben megszületett Cumulina 31 hónapos korában, természetes okok miatt elhunyt. Álmában érte a halál. Cumulina 1997. októberében született, mintegy fél évvel azután, hogy az eddigi leghíresebb kló­nozott állat, Dolly bárány meglátta a napvilágot. A hírt azonban csak 1998 júliusában jelentették be a University of Hawaii Medical School kutatói, mintegy 50 másik klónozott egér előállítása után (köz­tük másod- és harmadgenerációs Hónokkal). Az egerek Hónozása is szenzációs eredménynek számított, egyrészt mivel sokáig és sokan hiá­ba próbálkoztak vele, másrészt az eredmény jó gyakorlati hasznosít­hatósága miatt. Az egerek ugyanis nagyszerűen alkalmazhatók az em­beri betegségek Hváltó okainak és lehetséges kezelési eljárásainak ta­nulmányozásához: viszonylag ol­csón beszerezhetők, rövid a szapo­rodási időszakuk és embrióikat is könnyebb manipulálni, mint a na­gyobb állatokét. Cumulina 2 év 7 hónapot élt (emberi léptékkel mér­Egy nemzetközi kutatócsoport sze­rint 60%-os esély van arra, hogy Isz­tambult a következő 30 éven belül nagy földrengés fogja sújtani. A te­rületet veszélyeztető szeizmikus ka­tasztrófa valószínűségét a földren­gés-előrejelzés új módszereinek fel- használásával számították H. A ku­tatók szerint a város közelében lévő nagy törésekben feszültségek hal­mozódtak fel a korábbi szeizmikus aktivitás során, és ezek a törések már valószínűleg rengés közeli álla­potban vannak. A közelmúltban, 1999. augusztus 17-én a Richter- skála szerinti 7,4 erősségű földren­gés rázta meg a törökországi Izmit városát. Mindössze 3 hónappal ké­sőbb hasonló rengés történt Duzce területén. A két katasztrófa során több múlt 18 000 ember veszítette életét. Isztambult, amely az észak­anatóliai töréstől északnyugatra fekszik, legalább egy tucat erős föld­rengés rázta meg az elmúlt 1500 év­ben. A kutatók szerint a múlt évi események is hatással lesznek a te­rület jövőbeni szeizmikus aktivitá­sára. A földrengések hatására ugyanis nagyobb lett a feszültség néhány Isztambul kömyéH törés­Egy közelmúltban felfedezett ősma­radvány lehet a hiányzó láncszem, amely megmutatja, hogyan mász­tak H távoli őseink az egykori mo­csarakból, hogy aztán benépesítsék a szárazföldeket. A két töredékes al­só állkapocscsontot 370 millió éves kőzetekből ásták H Litvániában és Észtországban. A leletek átmenetet mutatnak a halak és a szárazföldi ál­latok állkapcsa között. A paleonto­lógusok rendszerint nagyon örül­nek az állkapocsmaradványoknak, mivel egy csontváz összes csontja közül ez az egyik legszignifikánsabb elem, amely magán hordozza az élőlény legfontosabb jellemzőit. A halak és a szárazföldi állatok állkap­csai nagyon különböznek egymás­tól, és rendHvüli mértékben meg­változtak az evolúció során. Az új le­let érdekességét a különleges foga­zat adja, amelyhez hasonlót nem is­mernek egyetlen más állatcsoport­nál sem. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az állatnak volt né­hány specializált táplálkozási straté­giája, amit a kutatók sem értenek minden részletében, mivel ezek szo­katlanok az ilyen állatoknál. Régóta ve ez kb. 95 évnek felel meg). Élet­tartama 7 hónappal volt hosszabb az átlagosnál, így azokat a nézete­ket erősíti, melyek szerint a Hónozás meghosszabbíthatja az egyedek élettartamát. A Hónozás élettartamra gyakorolt hatását je­lenleg nagy viták övezik: míg Dolly genetikai anyaga jóval idősebb, mint életkora indokolná, addig a közelmúltban született hat Hóno­zott tehénbotjúnál ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg. A dr. Ryuzo Yanagimachi és dr. Teruhiko Wakayama által vezetett kutatócso­port ugyanazt a Hónozási eljárást használta, amellyel Dollyt állították elő. Dolly esetében egy élő, felnőtt bárány tőgye egyik sejtjének geneti­kai anyagát használták fel, egy elő­zetesen saját génjeitől megfosztott petesejtbe bejuttatva (nuHeáris transzfer, vagyis maganyag-átviteli technika). Ez a lépés garantálta, hogy a felnőtt állat és Dolly ponto­san ugyanazt a génkészletet hor­dozzák. Cumulina és társai eseté­ben a genetikai anyagot egy olyan sejttípusból nyerték H, amely az egerek petefészkeiben fejlődő pete­sejteket védelmezi és táplálja. (Ú) ben, ami megnöveli egy földrengés valószínűségét. A földrengés-előre­jelzés hagyományos módszerei alá­becsülték az eseményeket, mivel nem vették figyelembe a feszültség felhalmozódását. Amikor ugyanis földrengés következik be egy törés bármely pontján, ez újabb feszültsé­get getjeszt a törés alsóbb részem, és valószínűleg földrengést fog elő­idézni a későbbiekben. A geológu­sok átnézték a nagy földrengések előfordulását az észak-anatóliai tö­résrendszer mentén. Azt tapasztal­ták, hogy 1939 óta a nagy földren­gések nyugati hányban haladnak előre. A törés menti nagy földrengé­sek bekövetkezését követően sok esetben történt egy későbbi rengés az elsőtől nyugatra. A történelmi idők földrengés adatait felhasznál­va az elmúlt 2000 évből, a tudósok Hszámították minden rengésnek a közelítőleges epicentrumát és magnitúdóját. Ezek az adatok lehe­tővé tették számukra, hogy felbe­csüljék a felhalmozódó feszültséget a közeli törésekben. Számításaik szerint a következő 30 évben Isz­tambul 62%-os valószínűséggel néz szembe egy pusztító földrengéssel, melynek erőssége a tavalyi törökor­szági rengésekéhez mérhető. (F) elfogadott elmélet, hogy az összes szárazföldi gerinces állat - beleért­ve az embereket is - a halak egyet­len Hs csoportjából származik, amelyek körülbelül 365 millió év­vel ezelőtt hagyták el a vizet. Az el­ső szárazföldi gerinces állatok H- alakulása nemcsak a saját erede­tünk egyik kulcsfontosságú lépése volt, hanem egy olyan esemény, amely öröHe megváltoztatta a szá­razföldi ökoszisztémákat. Jelenleg legalább 25 000 négylábú gerinces él a szárazföldeken. A legkorábbi szárazföldi állatok halszerű kétéltű­ek voltak, de mostanáig jelentős hé­zag volt a fosszilis anyagban a leg­fejlettebb halak és a legkorábbi két­éltűek között. Az új ősmaradvá­nyok nemcsak azt világítják meg, hogyan fejlődtek a halak, hanem azt is újra kell gondolni, hogy a ko­rábban ismertté vált ősmaradvá­nyok hogyan és hol illeszkednek ebbe az evolúciós Hrakójátékba. A kutatók egyelőre még nem tudták eldönteni, hogy a most megtalált élőlénynek páros úszói voltak, vagy lábai. Ez a lelet feltehetően ar­ra sarkallja majd a kutatókat, hogy alaposan átkutassák a kelet-euró­pai térséget. (D. A.) Lehetséges, hogy egyes álla­tokat genetikai okok miatt nem lehet klónozni - sugall­ják azok a szenzációként be­jelentett kísérleti eredmé­nyek, amelyekre amerikai kutatók jutottak különféle egértörzsekkel folytatott vizsgálataik során. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A világsztárrá vált Dolly birka szüle­tésének 1997-es bejelentése óta a világ közvéleménye nem lankadó érdeHődéssel fogadja az újabb és újabb technikai előrelépésről beszá­moló híreket. Optimista vélemé­nyek szerint a veszélyeztetett állat­fajok is megmenthetőek lennének pár éven belül a finomodó Hónozási technikák segítségével. A bostoni Whitehead Intézet kutatóinak leg­utóbbi bejelentése viszont arra utalt, hogy egyes állatfajok, illetve törzsek ellenállnak a Hónozásnak. A csoport a - Dolly létrejöttét is le­hetővé tevő - sejtmag-átültetési technikát alkalmazva többféle egér­törzset vizsgált. Az egerek egyéb­ként kedvelt alanyai a Hónozási H- sérleteknek, hiszen nagyon jól sza- poríthatóak laboratóriumi körülmé­nyek között, egy generáció csupán 20 napot jelent, és 12-13 embriót eredményez. A laborokban alkal­mazott szuperovulációval pedig akár harminc egérembriót is nyer­hetnek egy megtermékenyített ál­latból. Összehasonlításképpen: az egér húsz napjával szemben a szar­vasmarháknál nagyságrendileg hosszabb, 285 nap egy generáció, a létrehozható embrió (vagyis utód) viszont ugyanilyen arányban keve­sebb, hogy a méretarányokat már ne is említsük. Az amerikai csoport által alkalma­A földi légkör számottevően zavar­ja a csillagászati megfigyeléseket, sőt sok hullámhossztartományt át sem enged. A látható fény tarto­mányában a légkör fölé juttatott távcső új lehetőségeket Hnál, egy­részt felbontóképességben, amely megközelítheti az optika elméleti határát; másrészt határfényesség­ben, mivel az égi háttér sugárzása jelentősen csökken. Mindezen fe­lül nagy előnyt jelent a földi táv­csövekkel szemben az is, hogy az űrtávcső az időjárástól függetlenül az egész égbolt szinte folyamatos megfigyelésére képes. Az E. P. Hubble-ról elnevezett amerikai űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) 12,3 tonna össz- tömegű, 13,1 méter hosszú és 4,3 méter külső átmérőjű óriás. Főtük­re 2,4 méter átmérőjű. A megvaló­sítás költségei elérték a másfél mil­liárd dollárt, a javításokkal együtt zott sejtmag-átültetési technikával a világ különböző pontjain sikeresen Hónoztak már juhot, kecskét, ege­ret, szarvasmarhát, ez a szűkén ér­telmezett „Hónozás”. Ezt a Htételt azért kell hozzátennünk, mert időn­ként Hónozásnak nevezik azt az el­járást is, amikor az állat embriókez­deményét mesterségesen felezik vagy negyedelik, így létrehozva ket­tős vagy négyes ikreket. Ezzel a módszerrel született Tetra, az első Hónmajomként bemutatott rhesus makákó is. A szorosabban értelme­zett Hónozás során egy, akár felnőtt egyed testi sejtjéből nevelnek fel új egyedet. Az eljárás során egy pete­sejtből eltávolítják saját sejtmagját, majd beleinjeHálják egy másik sejt magját, amely természetesen saját öröHtőanyagát hozza magával. Éz- után a petesejt mintegy újraprogra­a számla összege ma már messze kétmilliárd fölött jár. A HST a NA­SA által tervezett „nagy obszerva­tóriumok” sorozat első tagjaként 615 Hlométer magas pályán ke­ring a Föld körül. A korábban csak nagy űrtávcsőként emlegetett mű­szer Edwin Powell Hubble (1899- 1953) amerikai csillagász nevét vi­seli, akinek fő kutatási területe az extragalaxisok megfigyelése volt. Az extragalaxisok világában elért eredményeinek tudható be, hogy az 1990-ben felbocsátott, a világ- egyetem távoli mélységeit kutató űrtávcsövet róla nevezték el. Az űrtávcső tervezése időszakában úgy gondolták, hogy a legfigye­lemreméltóbb eredmények a gala­xisok kutatásában és az ezzel ösz- szefüggő kozmológiai (a világ- egyetem történetére vonatkozó) vizsgálatok terén születhetnek. Ez valószínűleg igaz is, de a HST nemcsak erre jó, hanem a sokkal közelebbi környezetünk kutatásá­mozza az átültetett donorsejtet, megindulhat a sejtosztódás. Ebben az állapotában beültetik az embriót egy „béranyaállat” méhébe, amely aztán vüágra hozza a Hónbébit. A sejt újraprogramozódása máig a legtitokzatosabb része a folyamat­nak, pontosan még ma sem tudjuk, mi állítja ilyenkor vissza a donor sejtmag biológiai óráját a kezdetek­re, embrionális korára. Az eljárás vi­szont eredményesebb lehet, ha el­eve ehhez az embrionális korhoz közel álló sejtet választanak donor­nak, így az említett egérkísérletek­nél is embrionális őssejteket hasz­náltak donorként, amelyek biológi­ai óráján a lehető legkevesebbet kell „visszaállítani”. „Nem várt módon nagy különbségeket kaptunk az egyes egértörzsek között” - nyilat- kozta William Rideout, a kutatások ban is nagy hasznát veszik a csilla­gászok. Az eredmények átteHnté- se során haladjunk a közelebbiek­től a távoliak felé. A Naprendszer bolygóinak kutatásában az odalá­togató űrszondáknak köszönhető­en a Hubble előtt is fontos felfede­zések születtek. A Hubble azonban nyomon tudta követni a legjelen­tősebb felszíni részletek változá­sát. 1994-ben megfigyelték példá­ul, hogy a Neptunusz felhős lég­körében a Voyager-2 szonda által felfedezett sötét folt eltűnt, majd egy másik jelent meg helyette. Áz Uránusz légkörében négy év alatt évszakváltozásokat és viharokat sikerült kimutatni. Lenyűgöző részletességű képek születtek a Marsról, a Jupiterről és a Szatur- nuszról is. A legmeghökkentőbb azonban a Hcsiny Plútó és még H- sebb holdja, a Charon képe. A földi távcsövek felvételem csak két évti­zede vették észre először a bolygó képével egybemosódó hold jelen­létét, a HST felvételén gyönyörűen elkülönül a két égitest. Nem sike­rült viszont közvetlenül megfigyel­ni egyetlen Naprendszeren kívüli bolygót sem, holott éppen a HST működésének évtizedében a csilla­gászok - más módszerekkel - tu­catnyit fedeztek fel. Egy idő óta tudjuk, hogy a csilla­gok a kozmikus gázfelhők össze­húzódása útján keletkeznek. A HST leglátványosabb felvételei a különféle csillagkeletkezési helye­ket ábrázolják. Az űrtávcsőnek kö­szönhetően Hderült, hogy a csilla­gokat viszonylag gyakran porko- roftgok veszik körül, ami szü­letőiéiben lévő bolygórendszerre utal. Közelebb jutottunk a csillag­fejlődés végállapotainak megisme­réséhez is. A HST részletes felvéte­leket készített a csillagokról fejlő­désük bizonyos szakaszában ledo­bódó gázködökről, az úgynevezett planetáris ködökről, kimutatva vezetője. Amikor a 129SvJae jelű egértörzset párosították a C57BL/6 jelű törzzsel, háromszázalékos haté­konysággal születtek Hónegerek, ami meglehetősen jó eredménynek számít ezeknél a Hsérleteknél. (Dolly annak idején 276 sikertelen Hsérlet után született meg egyetlen élő Hónutódként.) Nem sikerült vi­szont élve született egeret produ­kálniuk az amerikai szakemberek­nek abból a 418 Hsérletből, azaz embrióból, amikor az őssejteket a 129SvJae jelű törzsből nyerték, az apai és anyai ág azonos volt. A kuta­tócsoport már keresi a választ a kér­désre, hogy miért nem sikerült az adott egértörzset Hónozni. Egyik magyarázatuk szerint bizonyos gé­nek, amelyek az újraprogramozás- ban fontosak, nem elég aktívak a törzsben. A másik feltevés, hogy a beltenyészet okozta a Hónozási za­vart, mivel így az apai és anyai Ho- moszómák csaknem azonosak. A jelenség, hogy egyes fajok, sőt tör­zsek nehezebben Hónozhatók, mint mások, nem újdonság. Az egér pél­dául bármennyire kedvelt Hsérleti alany, sokáig nehézségeket okozott a Hónozásnál. Csak két évvel ez­előtt sikerült először Hónozni, ké­sőbb, mint a juhot. Ennek is az egér­genetikában keresendő az oka, mi­vel az egérembrió korai fejlődési szakaszában Hssé eltérően viselke­dik, mint más fajok. Miután a sejt­mag-átültetési technikát megfe­lelően finomították, már senH nem véli Hónozhatatlannak az egeret. A körülmények módosításával a most ellenállónak kiHáltott egértörzsek is Hónozhatóak lesznek - amint azt az edinburghi Roslin Intézet kutató­ja, lan Wilmut, Dolly „atyja” jósolja. Addig, amíg ez be nem következik, a sikertelen kísérletek is egyre töb­bet árulnak el a Hónozás genetikai hátteréről. (N-g) ezek roppant változatosságát. A HST-vel átvizsgálták egy sor közeli galaxis középponti vidékét, és egy­értelműen bebizonyították a feke­te lyukak ottani jelenlétét. Az egyik közeli, óriás elliptikus gala­xis, az M87 esetében például meg­állapították, hogy a magjában, egy 120 fényév átmérőjű térrészben nem kevesebb mint kétmilliárd Nap tömegével azonos mennyisé­gű anyag koncentrálódik, ami a fe­kete lyuk csalhatatlan ismérve. A Hubble-teleszkóp megfigyelései alapján már biztos, hogy a legtöbb kvazár fényes galaxisok magjában található. Nem sikerült viszont megerősíteni azt a korábbi sejtést, miszerint a rádiósugárzó kvazárok az elliptikus, a rádiócsendesek vi­szont a spirálgalaxisokban találha­tók. Érdekes azonban, hogy sok kvazár egymással összeütköző ga­laxisokban található. A világegye­tem távoli, vagyis ősi szerkezeté­nek feltárását segítette a HST, amikor 1995-ben tíz napon keresz­tül egyfolytában az égbolt ugyan­azon pontjára meredt, hogy leg­alább ezen a kis területen a lehető leghalványabb objektumokat is észrevegye. A teliholdénál tízszer Hsebb átmérőjű területen nem ke­vesebb mint 1500 galaxist sikerült összeszámlálni. Az eredmények értelmezése még várat magára, egyelőre a legnagyobb földi rádió­távcsövekkel folynak a kiegészítő megfigyelések. Mindenesetre a csillagászok egyöntetű véleménye szerint ez volt a HST tudományos szempontból legértékesebb megfi­gyelése. Bár cikkünkben csak ízelí­tőt tudtunk adni a felfedezések so­kaságából, az biztos, hogy a húsz évre tervezett működési idejű mű­szer már első félidejében is bevál­totta a hozzá fűzött reményeket. Reméljük, a szenzációs felfedezé­sek a második évtizedben sem ma­radnak el. (MN) Napjainkban már több űrtávcső is kering a Föld körül, közöttük a 10 éves Hubble-teleszkóp már veteránnak számít (Fantáziarajz) A nagyvárosra talán elementáris erejű -földrengés vár Isztambul veszélyben ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Megvan a hiányzó láncszem a szárazföld és tenger közt Meglepő ősmaradvány ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Alig több mint tíz évvel ezelőtt állította Föld körüli pályára a Discovery űrrepülőgép a Hubble-űrtávcsövet Forradalmasította a csillagászat világát ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom