Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-18 / 113. szám, csütörtök
20 Régióink ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 18. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL „Málenykij robot" KOVÁCS TIBOR elhurcolás 1944. december 4-én korán keltünk. Nagyon ködös volt az idő. Gyülekeztünk a megígért vonathoz a 217-es őrházhoz. Mint máskor, családainkat magukra hagyva bezártuk magunk mögött az ajtót. Ekkor még nem tudva, hogy milyen sors vár ránk. Bizony sokan nem gondolták, hogy családjukat utoljára látják. Ennivalóból is csak keveset vittünk, hogy ne kelljen táskát vinni magunkkal, na meg a többség a kenyeret a családnak, a gyermekeknek hagyta. Elindultunk a sáros úton. Menet közben kérdezgettük egymástól, hogy ki hiányzik? Arról beszélgettünk, hogy mennyivel könnyebb lesz majd, ha a megígért vonat fog járni értünk. Semmi rosszra nem gondoltunk. Közeledtünk a vonatunkhoz, amely már az őrháznál várt bennünket. A vonat egy kis gőzösből és három alacsonyfalú kocsiból volt összeállítva. Minden kocsi sarkában ült egy katona géppisztollyal a nyakában. Elértük a vonatot. Felszállás előtt a vasúti töltés oldalán szederindába töröltük le sáros lábbelinket. Felkapaszkodtunk a vagonokba és leguggoltunk, mivel állva nem lehet utazni. „Mindenki felszállt?” - kérdezték. Választ nem hallottam. A vonat elindult, lassan ment, de szinte okádta a fekete füstöt. Visszanéztünk és a ködfoszlányok közül községünk templomtornya látszott. Mintha meghajlott volna utánunk. A vonatunk ment, a vagonokban mindenki magába mélyedve guggolt a földön. Talán a családra, az otthoniakra gondolt, hiszen mindenki hagyott otthon valakit: feleséget, gyerekeket, szülőket, testvéreket. Az ágcsemői állomáson megálltunk, felvettük a várakozókat. Már Zemplén és Ung vármegye határánál jártunk. Tegnap a közelben lévő tarlóföldön találtunk holtan egy szőkehajú zászlóst, és nem messze Hajdú Pál tizedest, kondorosi lakost, amit a körülötte szétszórt pénzesutalványokból állapítottunk meg. Zsoldját így küldte haza szüleinek... Még mindig ott feküdtek, ahol tegnap. Míg ezt elmondtuk, vonatunk már a salamoni kolóniánál járt, mi pedig dörzsöltük fázós kezünket. A fegyveres katonák nyugodtan ültek, szótlanul, hogy mi célból vannak itt, nem tudhattuk. Haladtunk, vonatunkból már lázhattuk a Csap előtti felüljárót, amit mi repülőgép hídnak neveztünk, ez kötötte össze Záhonyt Ungvárral. A gőzös a híd alá bújt, mikor hirtelen, mint a makrancos ló, megállt. A vonatot géppisztolyos katonák vették körül, a mi katonáink is közéjük vegyültek. A mozdony előtt a síneken talpfák feküdtek. Hangzott a parancs, hogy leszállás és irány az országút. Oda mutattak a katonák. Az út egyik oldalán a vásártér volt, a másikon a cigánytelep. Nagy csendesség mindenütt. A katonák puskájukkal serkentettek bennünket gyorsabb menésre. Durva, nagyon durva kirgiz, mongol kinézetűek voltak. Feltereltek bennünket az országúira és azt kiabálták, hogy „po piati, dávaj bisztró” a káromkodásból nem maradt ki anyánk szidalmazása sem. Sorba álltunk ötösével ki-ki a rokonával vagy ismerősével akart egy sorba lenni, így a sorok állandóan mozgásban voltak, cserélődtek. Következett a számlálás ami nagyon sokáig'tartott. Több órát vártunk és gondolkodtunk. Végre megszámláltak, de, hogy hányán voltunk nem tudom, talán ők sem tudták. Lehettünk vagy 100-an, 150-en, körülöttünk a „hajcsárok”. Ők adták a parancsot indulásra. Elindultunk, mindannyian civil munkások. Voltak köztünk magyar vasutasruhában is, akik munkára akartak jelentkezni. Köztük Bodor Imre, aki a csapi állomáson volt alkalmazva. Jól beszélt oroszul. A parancsszó azonban rá is vonatkozott. Elértük a szétrombolt várost: ösz- szedőlt házak az úton bombatölcséreket kerülgettünk. A régi ismert házak teljesen eltűntek. A református templom felrobbantva, a németek robbantották fel. Az orgona sípjai hangtalanul meredez- tek az összedőlt romokból, mintha segítséget akartak volna kérni. Amerre mentünk, mindenütt te- metetlen halottak, köztük civilek, katonák, németek, magyarok és oroszok, vegyesen. Sápadtak, véresek némelyikük bele volt taposva az utca sarába. Rajtuk tankok, teherautók jártak, mi is rajtuk meneteltünk. Hol egy kezet, hol egy lábat tapostunk. A háború nem kímélt semmit és senkit... A romváros túlsó felén jártunk, amikor egy kanyar után betereltek bennünket egy kevésbé rongált ház udvarába, ahol egy csűr állt, oldala sövénnyel volt bekerítve. A csűrben egy asztal, mellette egy írnok, aki magyarul is beszélt. Mindenkit feljegyzett és a nemzetiségét kérdezte. A magyarok külön mentek egy másik épületbe, a szlovákok, románok és cigányok elmehettek haza. Községünkbe is így tértek haza többen. Mi is mondhattuk volna magunkat szlováknak, mivel mindannyian a Felvidékről voltunk. Nem mondtuk, azért, mert az a hír terjedt el, hogy a szlovákokat katonának viszik, a magyarokat meg munkára. Elegünk volt a katonáskodásból mondták az idősebbek, nekünk inkább a nyugalom kell, ha dolgozni kell is érte. Csap városában az összeírás megtörtént. Én is bekerültem a névsorba. Csak vártunk a sorsunkra. Már delet harangoztak. Az elbocsátottak ebben az időben érhettek haza és közölték az otthoniakkal, hogy visznek minket tovább, de, hogy hová, azt ők sem tudhatták, mint ahogy mi sem. Nagy volt a sírás, szomorúság községünkben hiszen majdnem minden családból hiányzott valaki. Hiába vártak bennünket haza! Az utunk másfelé vezetett... (Folytatás a következő számban) Méry Gábor és Nyina Berketova illusztrációs felvételei A nevek figyelemre méltó módon ismétlődnek, ami azt is jelenheti, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Minden egyes esetben titkos belső vizsgálat folyik. Nincs rend a rendőrség háza táján VRABEC MÁRIA A lapos a gyanúnk, hogy a rendőrségről kiszivárgott információk állnak a nagymérték- ■■■ ben csökkenő eredményeink hátterében” - ismerte be a Nyitrai Kerületi Rendőrparancsnokság igazgatója Juraj Roman azzal kapcsolatban, hogy a bűnesetek felderítésében országos viszonylatban a harmadik helyről az utolsó előtti hetedikre kerültek. Az első negyedév statisztikai eredményeit ugyan objektív okok is rontották - a Büntető Törvénykönyv módosítása alapján már a vádemelés előtt is megkezdhető a büntető eljárás és így nő a bűnesetek száma - de még így is tény, hogy a felderített esetek aránya a tavalyi, több mint 80 %-ról 48 %-ra csökkent. A legjobb eredményeket a Nyitrai kerületben a lévai rendőrök érték el (53,4 %-os felderítettség), utánuk a nagytapolcsányi, a nyitrai, a vágsellyei majd a komáromi és az érsekújvári járási parancsnokságok következnek. Leginkább a Komáromi járásban kedvezett a bűnözőknek a szerencse - a felderített bűntények száma itt több mint 16 %-al csökkent a tavalyi eredményekhez képest. A listavezetők továbbra is az autótolvajok, három hónap alatt 150 gépkocsi tűnt el a kerületben, 46 millió korona értékben. Jelenleg főleg az Audi, a Volkswagen, a Peugeot és a Felicia típusok kelendőek és az autóknak alig 12 %-a kerül meg. Juraj Roman szerint hiába ismerik a tettesek csoportjait, eddig még egyszer sem sikerült leleplezni őket, mert mindig fülest kaptak a tervezett razzia előtt. Sőt, több mint valószínű, hogy a helyi alvilágnak is vannak „belső munkatársai” a rendőrségnél, mert az utóbbi időben a rajtaütésszerű droegellenőrzések sem hoztak eredményt és újabban már az eddig békén hagyott kisvállalkozóktól - pl. virágárusoktól j,g - sápot szednek. Ami tehát a konkrét eredményeket illeti: a kerületben 2000. január elsejétől március 31-ig összesen 2327 bűncselekmény történt, ezek közül hét gyilkosság (6 felderített), 37 rablás (28), egy nemi erőszak (felderített), 6391 betöréses rablás (165), 106 lopás (31) és 262 gazdasági jellegű bűncselekmény, amelyekből 118-at sikerült rábizonyítani a tettesekre. A közutakon három hónap alatt 1080 közlekedési baleset történt, ezek 19 halálos áldozatot követeltek és 57 személy szenvedett súlyos következményekkel járó sérüléseket. Az okozott kár értéke 62 144 000 korona, alkoholt 48 esetben találtak a balesetet okozó sofőr vérében. Juraj Roman azt is elmondta, hogy a január óta élő rendőrségi infovonalra számos lakossági észrevétel és bejelentés érkezett „bizonyos rendőrök durva viselkedését, szolgálat utáni aktivitásait, esetleg érdekes kapcsolatait illetően és a nevek figyelemre méltó módon ismétlődnek ami azt is jelenheti, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Jelenleg minden egyes esetben titkos belső vizsgálat folyik, az illetők lefokozására, esetleg végleges elbocsátására ugyanis csak akkor van lehetőség, ha erről bizonyítékok birtokában bíróság dönt - ellenkező esetben az elmaradt béreket is ki kell fizetni, mint ez már nem egy felmentő ítélet után megtörtént. Tavaly a kerületben hat rendőr ellen indult fegyelmi eljárás hatáskörrel való visszaélés miatt, de minden jel arra mutat, hogy az eddiginél sokkal nagyobb óvatosságra és alaposabb szűrésre lesz szükség, sőt, az sincs kizárva, hogy vezetőcserékre is sor kerül a Nyitrai kerület rendőrparancsnokságain. Juraj Roman ugyan eddig még nem kapott erre vonatkozó utasításokat feletteseitől, de mint elmondta: „Az illetékesek figyelmeztetőül már felemelték az ujjúkat”. . Archív felvétel RjíGIOlNíK A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 I
