Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-17 / 112. szám, szerda
Szerda, 2000. május 17. 2. évfolyam, 5. szám Az alapiskola igazgatója nem roma, de a lakók őt választották vajdának. Egyszemélyes „bíróságként" szinte naponta dönt vitás ügyekben. Hallgatnak rá a romák. Nappal is lakatra zárják a kaput FARKAS OTTÓ eggel nyolc óra előtt néhány perccel érkeztem a Dúsa úti lakótelep, ismertebb nevén a Feketeváros alapiskolájába. Meglepődve tapasztaltam, hogy utánam már senki nem jött be a sarkig kitárt vaskapun, egyeden diák sem késett el, percekkel a tanítás előtt valamennyien az osztályban ültek, és talán hihetetie- nül hangzik, de az épületben halotti volt a csend. Pedig nem kevesebb, mint 128 roma gyerek látogatja ott a magyar tanítási nyelvű alapiskolát. Megkezdődött a tanítás, a pedellus vastag lánccal bekötte a vaskaput és súlyos lakatot rakott rá. Alexander Gembicky iskolaigazgató még együgyelnek, bent tartózkodnak a tantermekben. A gyerekek egymástól nem lopnak, nem rugdossák össze az ajtókat, a falakat ilyen téren elégedettek lehetünk. Nagyobb gondot okoznak a szülők, akik között vannak arrogáns természetűek és már arra is volt példa, hogy megtámadták a kollégákat. A diákokat nem fe- nyíthetjük meg: nem akarok panaszkodni, de az az igazság, hogy nagyon nehéz körülmények között dolgozunk. Ahogy melegedett a levegő, egyre többen merészkedtek elő otthonukból és verődtek csoportokba kint az épületek között. Az ablakból óvatosan tekintettem ki az épület előtt hagyott autómra és akaratlanul a jármű kulcsát kerestem a zsebemben Az igazgató azt hiszem kitalálta Mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy roma iskola és igyekszünk megelőzni a bajokat. Az iskola 1977-ben épült, azóta nem tatarozták. A tető beázik, egyébként bentről hihetetlenül jól néz ki, megkímélt állapotban van. Tanszereket legalább egy évtizede nem kaptak, néhány kis elsős szeptemberben csak romául beszél, nem érti mit mond a tanító néni és még sorolhatnánk az egyedi problémákat. Az igazgató, ahogy mondani szokták, minden követ megmozgat, levelet írt már Vincent Danihelnek is, de a helyzet semmit sem változott. Kezdetnek talán azzal is beérnék, ha az iskolán nulladik évfolyam nyílna, mert egy év alatt a gyerekek úgy-ahogy elsajátítanák a magyar nyelvet. A Dúsa úti lakótelepen az ötödik Az igazgató és helyettese az egyik osztályban szer körülnézett a tantestületiben aztán beinvitált az irodába. Szokatlanul nagy csend van ebben az iskolában - kezdtem a beszélgetést. Az igazgató egy kicsit elmosolyodott és válasz helyett egy tömör jellemzésbe kezdett. A gyerekek az iskolában viselkednek, ahogy viselkednek az még tolerálható. Egyébként azért ez a nagy csend, mert reggel az osztályokban a tanítók is bent vannak. Ezeket a gyerekeket nem lehet magukra hagyni, a pedagógusaink egész nap gondolataimat, mert megnyugtatott: Semmi baja nem lesz az autónak, sőt be sem kellett volna zárni. - mondta. - A felnőttek messze elkerülik, ha a gyerekek közelebb merészkednének, hozzá a férfiak erélyesen figyelmeztetnék őket. Errefelé a rendőrség sem gyakori vendég, talán hihetetlennek találja, de itt nincsenek ölre menő konfliktusok. És miért szükséges lakatra zárni a bejárati kaput ? - vetettem közbe. A gyerekek biztonsága érdekében. osztályból kerülnek ki a “végzősök”. Itt hatodik osztály már nincs, a városba pedig egyetlen tanuló se jár be. Ezért az osztályok korösszetétele igencsak változatos, a jóval fiata- labbakkal együtt tanulnak a tizenöt évesek is, akik közül bizony néhá- nyan szinte rendszeres nemi életet élnek. Nem egy esetben megtörtént már, hogy az alapiskolás lány férjhez ment, gyereket szült és elvált. A kicsiknek azonban még vannak álmaik a jövőről. Sokan szeretnének tovább tanulni. Én ügyvéd leszek és igazságot teDömötör Ede illusztrációs felvétele (1) Mi lesz veled, emberke? Én cukrásznak szeretnék kitanulni vagy péknek. - mondta egy másik. Azért választaná azt a szakmát, mert szerinte a cukrászok és a pékek soha nem éheznek. Reggel, az iskolából nézve... Igyekeztünk meggyőzni a szülőket, hogy járassák ebédre a gyerekeket - folytatta az igazgató. - Úgy gondoljuk, hogy szombaton és vasárnap odahaza nem táplálkoznak megfelelően a gyerekek. Hétfőn reggel olyan éhesek, hogy a legkisebb is elfogyasztana akár egy fél kenyeret is. Amikor a családok megkapják a segélyt a szülők kartonos- tól vásárolják a gyümölcsöt és rudastól a szalámit. Ilyenkor a gyerekeknek is jut bőven, sokat esznek és általában megbetegednek. Egyébként a szülők tisztán járatják iskolába csemetéiket, első és második osztályban még serkentik is őket a tanulásra. De később már nem, sőt egyenesen lebeszélik őket, ne tanuljanak, úgy sem lesz belőlük semmi. Pedig a pedagógusok szerint vannak közöttük nagyon tehetségesek, a kézügyességük egyenesen utánozhatatlan. Szeretnek varrni, rajzolni, festeni, jól számolnak, főleg a praklesz igazi sikerélményük egész pályafutásuk alatt. De hiába a tanács senki nem távozik önszántából. Valamennyien naponta ingáznak, a közösségben nincs egyetlen roma tanító sem. Hogy én miért kerültem ide ? - tette fel magának a kérdést az igazgató és válaszolt is rá. - Az előzményekhez tartozik, hogy egy korábbi helyemen állami kitüntetés várományosa voltam, amit Igor Chamula megakadályozott. Tehát munkámmal a feletteseim mindig meg voltak elégedve. Néhány évvel ezelőtt a színmagyar vagy a csaknem színmagyar településeken is nyitottak szlovák iskolákat. Én Rimaszombatból ingáztam Gesztetére. Megmondom őszintén semmi értelmét nem láttam ennek a fentről táplált igyeke- ' zetnek. Ott lent a déli településeken szék az emberek között. - mondta egy másodikos kislány és bizonyságul megmutatta a füzetét is, milyen szépen ír. szóltam, ha eljön az ideje majd megtudja. Szó szót követett és megmondtam, hogy én vagyok az új tanító. “Te, tanító! Úgy kivernek innen az asszonyok, hogy por se marad utánnad!” - mondta és szavain odahaza elgondolkodtam. Szeptemberben Alexander Gembicky nyitotta meg az iskolaévet és az a férfi, amelyik a nyáron durván megsértette az elsők között fogott vele kezet és elnézést kért a viselkedéséért. A szülők gyorsan megszerették és hamarosan az egész közösség elfogadta. A hely- hatósági választások előtt felkérték, képviselje a városrészt az ön- kormányzatban. Azóta, mint mondta, rá hárul minden feladat. Ö lett a vajda, pénzt kölcsönöz, ha valakinek nagyon szükséges, kérvényeket ír, nyomtatványokat tölt ki a polgárok helyett és egyszeméA szerző felvételei (3) Álmaik nekik is vannak tikus példák megoldását szeretik. „Ha megkérdezem például, hogy veszek két kiflit, mennyit kapok vissza a húsz koronából, pillanatok alatt rávágják az eredményt.” - magyarázta Földi Hona igazgatóhelyettes. A Dúsa úti alapiskolában ilyen és hasonló apróságok már sikerélményt jelentenek a pedagógusnak. Kívülálló talán úgy gondolhatná, a tanítók büntetésből kerültek oda, Gembicky úr azonban határozottan cáfolta ezt. Ő három éve tanít az iskolán és minden tanév végén kéri a fiatal kollégáit, helyezkedjenek el más iskolán, mert a Feketevárosban nem fejlődnek, lemaradnak, nem ennek a kezdeményezésnek soha nem lesz sikere és nem is volt eddig sem. Felkerestem hát a járási hivatal akkor elöljáróját és megkérdeztem, nincs-e üresedés közelebbi iskolán, mert nem szívesen ingázom olyan messze. Volt, és így lett belőlem három évvel ezelőtt igazgató ezen az iskolán. 1997. július 1-én neveztek ki, nem vártam meg a másnapot sem, még aznap eljöttem szétnézni. Itt az iskola előtti kerítés betonján ültek idősebbek, fiatalok. Rájuk szóltam, miért nem ballagnak ki a természetbe, ahelyett, hogy itt a forróságban szívják magukba a szurok szagát. „Hát te ki vagy?” - kérdezte durván az egyik fiatalember, mire azt válalyes „bíróságként” szinte naponta dönt vitás ügyekben. Megszokta a környezetét és hallgatnak rá a romák. Azt mondják, hogy a rend, ami a lakótelepen fogadott, nagyrészt neki köszönhető. Szigorú a romákkal szemben, viszont segítőkész is. Most azt szeretné elérni, hogy néhány szülő tovább iskoláztatná a gyermekét és a legügyesebbek szakmát tanulhatnának. Nem lesz könnyű dolga és ezt sejti az igazató is. Az ott élők közül ugyanis jó néhányan nem ismerik a betűket, mindössze az egynegyede rendelkezik általános intelligenciával. Ezeknek az embereknek bizony nehéz lesz érvekkel bármit is megmagyarázni.
