Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-16 / 111. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 16. KOMMENTÁR Szent tehenek a listán PÁKOZDI GERTRUD Kétségtelen, hogy a Nemzeti Vagyonalap (FNM) által múlt héten köz­zétett adósjegyzékben nem akármilyen vállalattulajdonosok találha­tók. Többek között Jozef Majsky, a Szlovákia egyik leggazdagabb em­bereként ismert nagyvállalkozó és Vladimír Poór, aki elsősorban a Nafta Gbely-ügy kapcsán híresült el. A vagyonalap elnöke nem cáfol­ta, hogy Majsky várhatóan feljelenti az intézményt; egyik vállalata kapcsán egyébként már perben állnak. A privatizációs részletek fize­tésével elmaradó vállalatok listavezetője (a JAS Bardejov) 279 millió koronával tartozik, az egykori hnúst’ai magnezitművek tulajdonosai egymillió híján ugyanennyivel, és sorolhatnánk a 100 milliónál többel tartozókat. Az, hogy a mélyen áron alul milliárdos értékekhez jutók még a kedvező törlesztési feltételeket sem teljesítik, rég közismert. Legfeljebb az meglepő, hogy a vagyonalapi vezetés talán végre elju­tott oda, ahol minden közintézménynek lennie kellene: nem tesz ki­vételt adós és adós között, s ha minden igaz, nincs tekintettel a külön­böző gazdasági és politikai lobbik érdekeire. Most már csak az a kér­dés, segít-e ez a tájainkon kétségkívül szokadan magatartás a vagyon­alap ürességtől kongó kasszájának feltöltésében. Segít-e abban, hogy 2001 januárjától a kormány teljesíthesse a kötvénytulajdonosoknak tett ígéretét, s értékpapírjaikat darabonként 14 ezer korona körüli összegre váltsa. Nyilvánvaló, hogy a szükséges 33 milliárd még akkor sem jönne össze, ha egyszeriben valamennyi magát eddig érinthetet­len szent tehénnek tartott adós törlesztené összes tartozását. Ha a kormány fizetni akar, nem torpanhat meg a stratégiai vállalatok pri­vatizálásában. Pénzt remél az alap attól is, hogy eddig vagy 200 pri­vatizált vállalat jelezte: vagyonalapi kötvényekkel törlesztene. Az adóhátralékok vagyonalapi kötvényekkel való kiegyenlítésével is kb. ötmilliárd korona törlesztődne. Az elképzelések reálisnak tűnnek, csak az a baj, hogy még mindig túl sok a „ha”. Kérdéses, fizetnek-e az adósok, és mikor. Nem született végleges döntés a stratégiai vállala­tok privatizálásáról sem, így az ebből származó pénz is a fellegekben van. A kötvénytulajdonos választópolgár pedig mindezt látja. Nem csoda, hogy mind többen gondolják: jobb ma 8-9 ezer korona, mint a bizonytalan 14 ezer. Csak arra nem gondolnak, hogy ezzel esedeg ép­pen a vagyonalapi vezetés által kipécézett „adósok” valamelyikét jut­tatják jobb helyzetbe. Nem kizárt ugyanis, hogy a kötvényeket felvá­sároltatok körében közülük is akad jó néhány. A vagyonalapnak pe­dig, ha fizet, mindegy lesz, hogy esedeg egy újgazdag adósságát úja le olcsón vásárolt kötvény fejében, vagy a ldsembemek fizet. JEGYZET Pápábbak a pápánál KAMONCZA MÁRTA „Most, hogy visszanyertétek a vallásszabadságot, fokozottab­ban neveljétek az ifjú nemzedé­ket a katolikus hitre. Imádkozza­tok a szlovákiai magyar papi hi­vatásokért. Törekedjetek a test­véri egyetértésre és szeretetre. Magyar nyelvű papjaitok bizto­san segítenek benneteket a vallá­si élet kifejlesztésében” - ezekkel a szavakkal üdvözölte II. János Pál pápa 1990-ben tett pozsonyi látogatásán a szlovákiai magyar katolikus híveket. A hívők meg­fogadták a Szentatya szavait, és minden évben egy alkalommal elzarándokolnak Komáromba, hogy közösen imádkozzanak szlovákiai magyar papi, szerzete­si hivatásokért és főként a ma­gyar főpásztorért, így tettek most vasárnap is, ami­kor a Szent András-templom ha­rangjai immár tizenegyedik alka­lommal hívták a hívőket az ima­napra. Igaz, ez alkalommal keve­sebben zarándokoltak a Duna- parti városba, mint tavaly, de így is megtelt a Klapka tér. A hívők kíváncsian várták Ján Sokol ér­sek szavait, vajon szól-e arról, amiért több mint egy évtizede ki­tartóan imádkoznak. A pozsony- nagyszombati egyházmegye ér­seke azonban most sem beszélt konkrétumokról, a szlovákiai magyar püspök kinevezéséről. „Továbbra is szükség van az imá­ra, az áldozathozatalra, hogy le­gyenek papi és szerzetesi hivatá­sok” - biztatta az érsek a jelenle­vőket. Lenár Károly, a Jópásztor Alapítvány és Társulat elnöke, a Pro Probitate - Helytállásért Díj­jal kitüntetett esperes-plébános viszont egyértelműen fogalma­zott: továbbra is zörgetni kell a mennyek kapuját, de legfőképp a szlovák püspöki kar szívének aj­taját, hiszen elsősorban rajtuk múlik, kérik-e a magyar püspök kinevezését a pápától. Egyelőre semmijei nem mutat arra, hogy a szlovák püspöki kar ezt szor­galmazná, holott egyre több az elárvult magyar plébánia, a hely­zeten lényegesen javítana egy szlovákiai magyar főpásztor, aki összefogná a magyar papságot, irányítaná tevékenységüket. Egy­előre azonban még fohászkodni­uk kell a hívőknek ezért, múlt az imanapon Magyar Károly komá­romi esperes mondta: „Még össz- pontosítottabban, kitartóbban imádkozzunk, és egyszer elérjük a célt.” Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com (TA SR-felvétel) En megmondtam... TALLÓZÓ PRAVDA A tegnapi szlovák lapokat jószeré­vel a jégkorong-válogatott szerep­lésével kapcsolatos írások töltik meg. A Pravda c. baloldali lap ösz- szehasonlítva a szlovák politikuso­kat és hokisokat arra a következte­tésre jut, hogy a sportolók ponto­san arra voltak képesek, amivel a napi politikában nem lehet talál­kozni. Ezek a szorgalom, az össz­pontosítás, az összetartás, a jó ügy érdekében való közös cselekvés és az egyéni érdekek háttérbe szorí­tása. Már csak ezért sem volna sza­bad a politikusoknak kisajátítani a sportsikert. A Pravda feleleveníti azt is, hogy az elmúlt renszerben egy-egy kimagasló sporteredmény után a szocialista közgazdászok azt számolgatták, mennyivel nö­vekszik a munkateljesítmény. A vasárnapi ünneplés után valószí­nűleg csak a munkanélküliek telje­sítménye fog növekedni, akik ösz- szeszedhetik a rengeteg visszavált­ható üveget. Lubomír Harach gazdasági miniszter nem akarja tudomásul venni sem a bíróság jogerős döntését, sem más tényeket-------------------------------------------------------------------------------------------t-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Me ddig garázdálkodhat Simek? Máig úgy fest a helyzet, hogy Meciar országlása után csak­nem két évvel Miroslav Si­mek, a Dunaszerdahelyi Gép­ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója háborítatlanul folytathatja önkényeskedése­it, mert a minisztereket túlélő befolyásos cinkostársai min­denhol, még a minisztérium­ban is ott settenkednek és foggal-körömmel védik őt. SZILVÁSSY JÓZSEF Simek cinikus diktátori módszerei éveken át főleg a helybeli védtelen pedagógusok és szakoktatók kö­zött keltettek visszatetszést. Or­szágos méretben az iskolaigazgató 1977-ben híresült el. Ekkor saját aláírásával és hivatalos pecséttel hitelesített iratban értesítette a ba­kai Ecsedi Pétert, hogy sikeres fel­vételi vizsgát tett, és ennek ered­ményeként a következő tanévtől az iskola növendéke lesz. A határo­zat ellen érthetően senki sem fel­lebbezett, ezért az értesítő a meg­szabott határidő eltelte után jog­erőre emelkedett. Ám Simek en­nek ellenére néhány hét után nem engedélyezte Ecsedinek, hogy eb­ben az intézményben folytathassa tanulmányait, mert a bakai alapis­kolából kétnyelvű bizonyítványt hozott, amely szerinte emiatt nem volt érvényes. A kétnyelvű bizo­nyítványok problémaköre akkor alkotmányjogi aggályokat vetett fel, ám ezt most helyszűke miatt ne firtassuk. Az ügy szempontjából sokkal lényegesebb, hogy a Nagy- szombati Kerületi Bíróság azóta már a szülők és a védőügyvéd jog­orvoslati kérelmének helyt adva jogerősen kimondta, az igazgató megszegte a már érvényes dön­tést, vagyis törvénytelenül akadá­lyozta meg Ecsedi Pétert abban, hogy továbbtanulhasson az általa választott gépipari szakközépisko­lában. Egy mondat erejéig hadd említsük meg, hogy Simek arcát­lansága müyen - esetleg egész éle­tükre'kiható - lelki traumát oko­zott a vétlen fiúnak és szüleinek. A bíróság érvelése és határozata sze­rint ő a bakai iskolaigazgató eljárá­sa miatt semmiképpen sem sújt­hatta a tanulót. És hitelt érdemlő­en több módon is meggyőződhe­tett volna arról (más iskolai doku­mentumok, tanúk meghallgatása), hogy Ecsedi valóban sikeresen be­fejezte alapiskolai tanulmányait. Ez a lépés a bíróság döntése alap­ján kimondottan a kötelessége lett volna. Az ítélet végül kötelezi az il­letékeseket az eredeti jogi állapot helyreállítására, magyarán: a sér­tett Ecsedi Péter kárpótlására. Ám a Nagyszombati Kerületi Hivatal és az iskolát fenntartó gazdasági minisztérium máig nem tette meg ezt, holott erre a bíróság kötelezte őket! Ne feledjük azt sem, hogy Simek az elmúlt években már két­szer szinte teljesen lecserélte a ta­nári kart. Az elbocsátott pedagó­gusok közül többen bírósághoz fordultak és munkajogi pert nyer­tek, vagyis az igazgató újabb nyil­vánvaló törvénysértéseket köve­tett el, ezért az iskolának - ki tud­ja, miből - a sértetteknek kártérí­tést kellett fizetnie. Simek 2000 ta­vaszán megszegte az iskolataná­csok megalakulását és működteté­sét szabályozó rendelkezést, mert halogatta az alakuló ülés összehí­vását, aztán három saját emberét igyekezett törvénytelenül beültet­ni ebbe a szervbe. Fél órával azu­tán, hogy a testület megalakult, és Gúnya Gábort megválasztotta el­nökének, az igazgató felmondott a pedagógusnak. Néhány nap múlva elhatározását megváltoztatva azonnali hatályú felmondást akart neki átadni, melyet Gúnya Gábor nem vett át. Az igazgató ugyan fel­olvasta előtte a döntését, de ezt máig nem adta át neki írásban. Va­gyis formailag csupán az érintett­nek hivatalosan kézbesített - há­rom hónapos felmondási határidőt feltüntető - első igazgatói döntés a jogszerű. A felmondási ok indo­koltságát természetesen csak a bí­róság mondhatja ki a munkajogi per végén. Az viszont egyértelmű, hogy az azonnali hatályú felmon­dás formailag is érvénytelen, ezért Simek törvényt sértett, amikor nem engedte be az épületbe a jogi­lag három hónapos felmondás alatt álló Gúnya Gábort, és rend­őrökkel akarta kivezettetni az épü­letből, ám ők a helyzet tisztázása után minden intézkedés nélkül tá­voztak. Simek azóta az iskolát és a kollégájukat sújtó igazgatói önké­nyeskedés miatt nem tanító, csu­pán pedagógiai felügyeletet tartó pedagógusok közül többnek fel­mondott. Pavol Richtarcík főosz­tályvezetővel az élen kiszálltak ugyan a gazdasági minisztérium ellenőrei is, ám nem a valós tények kiderítése érdekében, hanem egy­re nyilvánvalóbban azért, hogy is­mét a szőnyeg alá söpöijék az igaz­gató újabb piszokságait. Megbíz­ható értesüléseim szerint ugyanis olyan jelentést fabrikálnak, amely­ben mindkét felet hibáztatják a ki­Beavatottak szerint Simek gyanús anyagi ügyei miatt kapaszkodik a székébe. alakult helyzet miatt, és az iskola vezetőjének minden lépését törvé­nyesnek ismerik el... Az iskola tan­testületét megdöbbentette az a vé- leményi is, hogy az iskolatanács megalakulása nem volt törvényes. Ez a vélemény a lehető legjobbkor jött a döntéskényszerbe került gaz­dasági miniszternek, aki ebbe ka­paszkodva azonnal úgy kezdett ér­velni, hogy ha a testület nem mű­ködik törvényesen, akkor az a ha­tározata sem lehet legitim, amely­ben tagjai követelik az iskolaigaz­gató menesztését. Ördögi logika ez: Simek szegte meg a rendelkezéseket, s most az ő tudatos csalása miatt - és az ő vé­delmében! - igyekeznek lejáratni az iskolatanács jóhiszeműen és jogszerűen eljáró tagjait. A konf­liktus megoldása érkedében az is­kolatanácsi tagságáról lemondott Gúnya Gábor helyett csütörtöktől Méri Júlia személyében új elnöke van a testületnek, amelyet azzal le­het legitimmé tenni, hogy a tör­vénytelenül delegált tagokat lecse­rélik. Ez időközben egy híján már meg is történt. Dióhéjban ennyi a felháborító történet jogi háttere. Ám a szakmai és az erkölcsi szem­pontokról se feledkezzünk meg. Mert milyen légkör uralkodhat olyan iskolában, ahol ennyire megromlottak a kapcsolatok a ba- sáskodó igazgató és a tantestület között? S meddig tartható az a döbbenetes állapot, hogy az igaz­gató időről időre a tantestület nagy részét leváltja, miközben a szülők és a pedagógusok évek óta munkajogi, szakmai és morális okok miatt az ő menesztését köve­telik? Nehéz dolog Dél-Szlovákiá- ban szlováknak lenni - habogta a minap célzatosan a pozsonyi köz- szolgálati tévében, ahol egyik szlo­vák kollégája ezt azonnal megcá­folta. Egyébként a beavatottak sze­rint Simek nem is annyira a szlo­váksága, hanem gyanús anyagi ügyleteinek eltussolása érdekében kapaszkodik igazgatói székébe. Többen 30 millió korona elpana- mázásáról és sok más visszaélésről suttognak, amiről első fokon ép­pen a minisztériumi ellenőrzésnek kellene kimondania, hogy helytál- ló-e. Ha valóban ki akarnák deríte­ni az igazságot. Az viszont hétfőtől már tény, hogy Gúnya Gábort 1995 óta nem jelentette be a Szoci­ális Biztosítónál az iskola, holott az illetéket havonta levonták tőle! Remélhetően végre eljött az ideje annak, amikor nemzetiségükre va­ló tekintet nélkül véget vetnek a törvénysértő diktátorok garázdál­kodásainak. Törvényes eszközök­kel, de határozottan. Most Eubo- mír Harach miniszter igazolhatja ezt, ha ő nem Simek cinkostársaira hallgat, hanem a törvényesség és a tárgyilagosság lesz a meghatározó abban a döntésében, amely pénte­ki dunaszerdahelyi vizitjét követő­en tett nyilatkozata szerint két hé­ten belül megszületik. A szerző a Csallóköz lapigazga­tója OLVASÓI LEVÉL Utcanevek sorsa Nemcsak a könyveknek, a város- és utcaneveknek is megvan a ma­guk sorsa. Volt időszak, amikor megkérdezésünk nélkül hivatal­ból különféle fantázianevekkel látták el városainkat, falvainkat, s azok utcáit, tereit. Olyan szemé­lyekről nevezték el őket, akiknek semmi köze sem volt az adott tele­püléshez, sőt említésük eseten­ként jogos ellenszenvet ébresztett az ott lakókban. Ez volt a totális kommunista diktatúra kora. Azt mondjuk, hogy az az idő lejárt. Valóban? Akkor nem értem, miért az a nagy felháborodás, amely a Dunaszerdahelyi Városi Önkor­mányzat legutóbbi döntését kísé­ri. A HZDS legmagasabb tisztség- viselői közbenjártak állítólag a kü­lönböző kormányszerveknél az új utcanevek bevezetése miatt. Dunaszerdahelyen május elsejétől eltűntek az olyan nevek, mint Nálepka, Szputnyik, Jánosík utca vagy Május 1. tér. Ehelyett néme­lyik visszakapta történelmi nevét vagy nemzeti történelmünk jeles személyiségeiről nevezték el. Két teljesen új, most épülő utcasort Petőfi Sándorról, illetve József At­tiláról neveztek el. De utcát vagy teret kapott Szent István, Mik­száth Kálmán, Liszt Ferenc, Ma­dách, Szabó Gyula és mások. Mi­lyen szerencsés egybeesés, hogy éppen itt székel a Vermes-villában a Szlovák Nemzeti Képtár. Erzsé­bet tér lett ismét a volt pártház előtti tér, ahol egykor Sissi csá­szárné is sétált. A városközpont sétálóutcája pedig Bartók Béla sé­tány lett. É változások igazán csak rosszmájúságból kifogásolhatók. Különben is, engedtessék meg, hogy az önkormányzatok, ame­lyeknek a jogkörét Meciar gyász­uralma alatt eléggé megnyirbál­ták, maguk döntsenek legalább arról, hogy kiről nevezik el váro­suk utcáit. Vagy netán visszatér a demokratikus centralizmusnak nevezett diktatúra, amikor min­dent felülről szabnak meg? Palágyi Lajos, Dunaszerdahely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom