Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-03 / 101. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 3. KOMMENTÁR Kisiparos - nagy teher PÁKOZDI GERTRÚD Nálunk a kis- és középvállalkozások foglalkoztatják az alkalmazottak 57 százalékát. Gazdaságunkban ugyanilyen arányban segítik elő a hozzáadottérték-képzést is. Nyilvánvaló, hogy ezek a vállalkozási formák szippantják fel a legeredményesebben a gazdaság egyéb területein felszabaduló munkaerőt, ezek reagálnak a leggyorsabban a piac kihívásaira is. Érthető, hogy a fejlett piacgazdaságokban általában nemcsak ígérik sokoldalú támogatásukat, hanem meg is teszik. Szlovákia e tekintetben még jobbára csak az ígéreteknél tart, jóllehet a fordulat után kormányzati pozícióba került pártoknak szinte mindegyike legfontosabb teendői közé sorolta a kis- és középvállalkozások átfogó és hatékony támogatását. A minap újfent ez a programpont szerepelt a munkanélküliség csökkentésének lehetőségeit megvitató tárcaközi bizottság tanácskozásán. Döntése alapján megalakul egy munkacsoport, amely több tárca ez irányú működését hangolja össze, s az lesz a feladata, hogy dolgozzon ki konkrét intézkedéseket az adott tárgykörben. Ha minden igaz, rövid távú intézkedéseiket ez év végéig, a hosszú távra szólóakat pedig 2003 végéig hajtják végre. Ha az ember rosszmájú akarna lenni, kabaréjelenetbe illőnek nevezné az Uyen „bizottságosdit” akkor, amikor a munkanélküliség sehogy sem akar 20 százalék alá csökkenni, s amikor az iparosok szövetsége nyűt levélben figyelmezteti a kormányfőt a kis- és középvállalkozók áldadan helyzetére. Azért választották a napjainkban már szokatian- nak tűnő „kommunikációs” formát, mert április elejei kongresszusukon egyeden kormánytag sem jelent meg... Nyűt levélben közölték tehát a kormányfővel a már közismert, de a megoldás hányába tapodtat sem elmozduló gondjaikat. Egyebek között azt, hogy kis- és középvállalkozónak még ma is szinte leheteden hitelhez jutnia, hogy késnek a beígért adókedvezmények, hogy az állam még mindig kevesebbet „fizet” alkalmazottai után, mint amennyit a vállalkozó kénytelen minden egyes alkalmazottja után a különböző alapokba átutalni. Még mindig csak ígéret a hatékony exporttámogatás stb. A legfontosabb „hiánycikk”: a politika és jogszabályok stabüitása. Márpedig a kormánykoalícióban uralkodó pillanatnyi állapotok nem szavatolják sem az egyik, sem a másik mielőbbi bekövetkezését. Félő ugyanakkor, hogy a jövő évi költségvetés néhány hónapon belüli vitája során a lehetőségek és tennivalók józan megvitatása helyett megint a kicsinyes egymásra mutogatás kerekedik felül, majd óhatatianul a kapkodás, a félmegoldások sorozata. Olyanoké, amelyek nemhogy szavatolnák a törvények stabilitását, hanem várhatóan tovább növelik a káoszt. Ennek közveden következménye, hogy továbbra is hiába várjuk a külföldi tőkét, a hazai kis- és középvállalkozótól pedig a munkahelyteremtő fejlesztést. JEGYZET Megy vagy marad? MALÍK ÉVA Egy lengyelországi ismerősöm mesélte az esetet. Képzeld, valahol az országúton kiszállt az autóból a család, csak a nagymama maradt bent. A vezető a slusszkulcsot sem vitte magával. Felocsúdni sem volt ideje a néninek, olyan gyorsan történt minden: két izompacsirta két oldalról beugrott az autóba, egyikük villámgyorsan startolt, közben odavetette a néninek: „Na, nyanya, megy vagy marad?”. A néni nem vesztette el a lélekjelenlétét, kiugrott a már induló autóból. A kocsi azóta sincs meg! Mint nálunk, a leleményes autótolvajok ott sem pepecselnek a biztonsági zárakkal és berendezésekkel. Miért is tennék, hiszen az autólopás legegyszerűbb módja beugrani az „előkészített” kocsiba, amelynek tulajdonosa csak percekre száll ki. Az sem akadály, ha gyerekek vagy más - számukra - „ártalmadan” személy ül az autóban. Nemrégen - röpke félórás parkolás után - Budapest belvárosában is majdnem autó nélkül maradtunk. Ottani szokás szerint a zárat tépték ki, a biztonság kedvéért mindkét oldalon. Az ajtókon behorpadtak, megsérült a festés, a zár használhatatlan lett. Ha optimistán szemléljük a dolgot, akkor örülhettünk, hogy az autót a helyén találtuk. A szerelőnél tett látogatás után mégis felsóhajtottunk: mennyivel olcsóbbak voltak a hazai tolvajok, akik a minap, másfél méterre a háztól „csupán” a pici hátsó ablakot zúzták be. A bűnözés terén sikerült gyorsan átvennünk a sokat bírált nyugati életformát, ha ez is az EU-ba való belépés egyik vizsgatárgya lenne, már rég teljes jogú tagok lehetnénk. Tegnap éjféltájban hazainduló ismerősünkön mulattunk, aki a sötétben hosszú percekig matatott az autó belsejében: „Mi történt, nem találod a kulcsot?” - kérdeztük tőle. - „Dehogy, ennyi ideig tart, amíg kizárom és hatástalanítom az összes biztonsági és védelmi berendezést!” Hiába, nincs olyan gyakorlata, mint a tolvajoknak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva -régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek - (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel, fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapterjesztési osztály, laprendelés: 58238327,58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://vww.ujszo.com E-maü: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME Az OECD technikailag felkészültnek tartja Szlovákiát a tagságra, de halogatja a felvételt. Ennek oka a politikai stabilitás hiánya. A NATO- tagság is veszélybe kerülhet. A Dzurinda-kabinet a legeurópaibb és legatlantibb irányultságú szlovák kormány. Ezt bizonyítják jó kapcsolatai a NATO-val, az EU-val és az OECD-vel. A Nyugat támogatja Szlovákia csatlakozását a NATO- hoz, elismeri, hogy Szlovákiában komoly változások mentek végbe. Ám a NATO nem veszi fel, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy a 94-98-as szélsőségek nem ismétlődnek meg. A kormánykoalíción belüli viszonyok, a két politikai tábor között a meciarizmus idején kialakult ellentétek óvatosságra intik a NATO-t. Valószínű, hogy az új kormány felállításánál Meéiar ismét szerepet kap, és vele a Nyugatnak negatív tapasztalatai vannak. Az esetek többségében nem arról van szó, hogy a megkérdezettek kivetítik a romákkal kapcsolatos élményeiket Séta az előítéleteink körül Az elmúlt hetekben olvasóink lapunk hasábjain megismerkedhettek a Fórum Intézet millenniumi közvéleménykutatásával. Természetesen egy-egy közölt grafikon csak a jéghegy csúcsa volt. LAMPL ZSUZSANNA Minél mélyebbre hatolunk az adathegy belsejébe, annál érdekesebb összefüggésekre derül fény. Ezúttal a romakérdés összefüggéseit összegezzük (a teljes tanulmány a Fórum Társadalomtudományi Szemle májusi számában jelenik meg). A közvélemény-kutatás során 500 szlovákiai magyart kérdeztünk meg, a beérkezett kérdőívek közül 480-at dolgoztunk fel. A mintasokaság nem, kor, iskolai végzettség és kerület szempontjából volt reprezentatív. Arra is ügyeltünk, hogy a megkérdezettek többségének lakhelyén romák is éljenek. A romák egyetlen kiválasztott településen sem alkották a lakosság többségét; részarányuk sehol sem haladta meg a 10 százalékot. A romákkal kapcsolatos hazai közvélemény-kutatások általában vagy a romák helyzetére kíváncsiak, vagy arra, hogyan viszonyul a többség a romákhoz. Az eredmények alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a többségi lakosság erősen előítéletes, és sok problémának épp ez az oka. Pedig rásütni valakire azt a bélyeget, hogy előítéletes, anélkül, hogy ezt feliftéménk és bizonyítanánk, ugyancsak előítéletességről tanúskodik, áldemokrata, álszerény köntösbe bújtatott előítéletről. Ezért a romakérdéskör, a romák megítélése, a hozzájuk való viszony feltérképezése után megpróbáltuk felderítem ezek okait is. A romaproblematikáról a megkérdezettek 73,3 százalékának negatív dolgok jutnak az eszébe. Elsősorban a romák tulajdonsága, ami a megkérdezettek 67,2 százaléka szerint negatív. A felsorolt negatív tulajdonságok széles skálán mozognak, a leggyakrabban említett a romák lustasága, az, hogy nem akarnak dolgozni, rendezetlen a külsejük, agresszívek és aszociálisak (nyilvános helyen hangoskodnak, verekednek). Amikor rákérdezünk a romákkal szemben érzett rokonszenvre-ellen- szenvre, megerősödik a negatív viszonyulás: a megkérdezettek 5,1 százaléka érez rokonszenvet irántuk, 42 százalékuk közömbös, s 53 százalékuk ellenszenvet érez a romák iránt. A megkérdezettek a viszonyítási keretként szolgáló küenc csoport - munkanélküliek, szlovákok, magyarországi magyarok, menekültek, zsidók, homoszexuálisok, bőrfejűek, kábítószeresek és vállalkozók- közül csak a bőrfejűeket és a kábítószereseket tartották ellenszenvesebbeknek a romáknál. Ennek az ellenszenvnek alapvető okozója egyrészt az, hogy a romák nem dolgoznak, s a megkérdezettek szerint nem is akarnak, másrészt az, hogy „underclass” elemmé válva - azaz nem mint etnikai, hanem mint szociális kisebbség - gyakran bűnöznek. A romák nagymértékű munkanélkülisége statisztikákkal bizonyított, ami különböző okok következménye (pl. a romák szakképA többség nem romaellenes intézkedéseket szeretne. zedensége, munkahelyek hiánya). A hivatalos bűnözési statisztikák szerint a roma bűnözés aránya magasabbra szökött, múlt a nem romák bűnözése. De a megkérdezetteknek nem kell ismerniük a statisztikákat, s ha azt mondják, hogy a romák agresszívek, az lehet ugyanolyan sztereotípia, mint amikor azt mondják, a roma nők gyönyörűek. Lehet - de a vizsgált esetek többségében nem az. Részletesen elemeztük, hogy függnek össze a romákkal kapcsolatos meghatározó élmények (például roma lány volt az első szerelme vagy a romák ellopták a tyúkjait) azzal, hogy a megkérdezettek problémásnak ítélik-e lakhelyük roma kisebbségét vagy nem. Hogyan függ össze a romaélmény a romák iránt érzett rokon- vagy ellenszenvvel? Milyen kapcsolat van a romák által okozott gondok gyakorisága és a romák megítélése között? Az esetek többségében a pozitív élmény pozitív, a negatív élmény negatív viszonyulást vált ki, ám a romákkal kapcsolatos élmény és az ezzel ösz- szefüggő viszonyulás nem befolyásolja az együttélésből fakadó problémák regisztrálást. Vannak olyan megkérdezettek, akiknek ellenszenvesek a romák (valamilyen korábbi negatív élmény alapján), mégis azt válaszolják, hogy lakhelyükön, ahol romák is élnek, nincsenek velük különösebb gondok. Másoknak szimpatikusak a romák, mégis utalnak az általuk okozott gyakori problémákra, s ezeket konkrétan felsorolják. Az esetek többségében tehát nem arról van szó, hogy á megkérdezettek kivetítik a romákkal kapcsolatos élményeiket, az irántuk érzett ellenszenvet a lakhelyükön élő romákra, hanem arról, hogy ezeken a településeken léteznek ezek a problémák. Gyakoriságuk viszont erősen befolyásolja a romák iránti további viszonyulást, olyan erősen, hogy az eredetileg rokonszenvezők is átkerülhetnek az ellentáborba, mert a napi tapasztalatokat már a kellemes korábbi élmények sem el- lensúlyozák. A megkérdezettek többségének romák iránti viszonya az együttélés tapasztalataiból táplálkozik, s ha az előítélet klasszikus definíciójából indulunk ki - az előítélet hibás és rugalmatlan állításon alapuló ellenszenv, amelyen az újonnan feltárt tények sem képesek változtatni -, ez a viszony nem minősíthető előítéletesnek. Van egy harmincszázaléknyi csoport, amely erősen előítéletesen viszonyul a romákhoz, ellenszenvet érez irántuk, holott sem meghatározó élménye, sem együttélési tapasztalata nincs, mivel lakhelyén nem élnek romák, s szinte teljes mértékben egyetért a romák minden téren való elkülönítésével. A kutatás során arra is kíváncsiak voltunk, hogyan oldanák meg a válaszadók a romák problémáit: a munkanélküliséget, a roma gyerekekek iskoláztatását, a romák lakáshelyzetét, mit szólnának az olyan meglevő elképzelések megvalósításához, mint a nulladik évfolyam bevezetése, közhasznú munkahelyek létesítése, pozitív diszkrimináció az egyetemi felvételiknél stb. Sok megkérdezett nem tudott megoldást javasolni. Egy kisebb létszámú csoport elkeseredett, dühös hangnemű, szegregáció felé mutató javaslatokat tüntetett fel. A többség javaslatai összhangban voltak a létező elképzelésekkel, például közhasznú munkahelyek létesítését javasolták, szigorúbb feltételekhez kötött és jobban ellenőrzött segélyezési rendszer kidolgozását. A tapasztalataiból kiinduló többség tehát nem romaellenes intézkedéseket szeretne, hanem olyanokat, amelyek a romákat is érdekeltté teszik sorsuk alakulásában az iskolába járástól kezdve a civüizált higiéniai életvitel kialakulásáig. A roma-magyar előítélet körül tett séta alapján elmondható: a szlovákiai magyarság többsége ugyan ellenszenvet érez a romák iránt (más felmérésekből származó adatokkal összehasonlítva ez az ellenszenv kisebb, mint a szlovákok vagy akár a magyarországi magyarok romák iránti ellenszenve), ez az ellenszenv azonban nagyrészt a mindennapi együttélés tapasztalatainak következménye. Ugyanakkor a szlovákiai magyarok kisebb csoportjának ellenszenve erős előítéleteken alapul. A különböző népcsoportok egymás iránti előítéleten alapuló ellenszenvét nagyon nehéz kiirtani (nagyon gazdag például az amerikai négerek iránt érzett ilyen jellegű ellenszenvről szóló irodalom, amely jelzi, hogy az előítéletek nem szűntek meg maradéktalanul, csupán átalakultak „szalonképesebb” formákba). A tapasztalatokon alapuló ellenszenv viszont feltehetőleg csökkenne a pozitív tapasztalatok szaporodásával a negatív tapasztalatokkal szemben. Semmire sem vezet a negatív tapasztalatok „elsumákolása”, szőnyeg alá söprése valamiféle ,jaj, nehogy rasszistának nézzenek” mellékgondolat jegyében. A negatív tapasztalatok megismerése ugyanis magában hordozza a megoldást. A szerző szociológus, a Fórum Intézet kutatásvezetője OLVASÓI LEVÉL Elfelejtett régió A Duna Televízió Elfelejtett régiók című sorozatában Ipolyságról és környékéről készült összeállítás, melynek lényege: a középső Ipoly mente az elmúlt hetven esztendőben korántsem fejlődött történelmi hagyományaihoz méltón. A gazdasági fellendülés is megtorpant, mert a trianoni döntés amputálta a város természetes vonzáskörzetének jelentős részét. Hont vármegye székhelyéből közigazgatásilag jelentéktelen település lett. Biztatót 1949 hozott, amikor megalakult az Ipolysági járás, de ezeket szertefoszlana az 1960-as területi átrendezés, mely a várost és környékét a Lévai járáshoz csatolta. Ipolyság és a hasonló sorsú városok megálltak a fejlődésben, a járási székhelyek behozhatatlan előnyre tettek szert. Az 1996-os közigazgatási reform folyamán Szlovákia középső és északi részem sorra jöttek létre az új járások, csak a magyarlakta vidéken volt tabu a járásokat megbolygatni. A régió lakossága a legutóbbi választásokon érdemei szerint bánt a HZDS-szel és a nemzetiekkel. A választások után alig fél évvel az MKP helyi szervezetének kezdeményezésére ismét összeült a pártok kerekasztala, hogy körvonalazzák a járás visszaállításának stratégiáját. Beadványt fogalmaztak meg, a város polgármesterének koordinálásával a környező falvak polgármesterei hasonló módon jártakéi. Ezeket a dokumentumokat átadták az érintett pártok központi vezetőségének, Tóth Tibornak, a kormány- hivatal vezetőjének, Csáky Pál kor- mányalelnöknek, valamint Niznan- sky úrnak. Ez utóbbi ismertette velük közigazgatásireform-tervezetét, amely Dél-Szlovákia számára elfogadhatatlan. Az Ipoly menti emberek számára nem marad más, mint az egyre drágább ingázás. A pártok központi vezetősége az MKP kivételével nem áll ki ügyünk érdekében. Ha a kormánykoalíció többi pártja is figyelembe venné ezt a megalapozott követelést, felcsillanna a remény, hogy az olyan elfelejtett régiók, amilyen az ipolysági is, felébredjenek Csipkerózsika-álmukból. Bízzunk benne, hogy így lesz! Bélik György, az MKP ipolysági elnöke- Remélem, a következő életemben kutya leszek (Agócs Ernő karikatúrája)
