Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-11 / 111. szám (107. szám), csütörtök
16 Régióink ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 11. TÖRTÉNETEK A RÉGMÚLT IDŐKBŐL „Málenykij robot" KOVÁCS TIBOR (Archív felvételek) Előszó rásom jegyzeteit az elhurcolásomról közvetlen hazaérkezésem után készítettem el. Az elhurcolás minden mozzanatát frissen hordoztam a fejemben. Abban az időben nem írhattam meg, erről nem volt szabad beszélni, csak úgy emlegethettük, mint „munka a Szovjetunióban”. A szörnyűség agyamba vésődött és tovább él bennem. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék arra, hogy mi is történt velem és a többi tárkányival. Ha riportot kértek tőlem, vagy gyűléseken szólaltam fel az elhurcoltak nevében, azt sírás nélkül nem tudtam megtenni. A kárpótlási igények kérvényezésé- nél segítettem az elhurcoltaknak valamint hozzátartozóiknak. Emlékművet terveztem az első és második világháború áldozatainak, valamint az elhurcolt zsidó családok részére. Tervem szerint lett felépítve 1990-ben. Ennél az emlékműnél róhatják le kegyeletüket az áldozatok hozzátartozói. 1. rész: Az előzmények Az első világháború befejezése után a trianoni békeszerződés alapján Magyarország területe megváltozott, így állandó lakhelyem Kistárkány község, a Bodrogköz északkeleti részén, Ung, Szabolcs és Zemplén vármegye találkozásánál Csehszlovákiához került. A bécsi döntés 1938-ban korrigálta az akkori határokat, így a Felvidék valamint Kárpátalja visz- szakerült az anyaországhoz. Középiskolai tanulmányaimat a munkácsi kereskedelmi iskolában kezdtem el 1940-ben. Ez alatt a négy év alatt nagyon sok történelmi eseménynek lehettem szemlélője. Folyt a háború, az utánpótlás és a katonaság zöme a mi utcánkon vonult a frontra. Mi diákok, szabad időnkben nézegettük a hadi- technikát: páncélos autókat, tankokat, ágyúkat és más felszereléseket. A menetből rokonok, falubeliek, ismerősök és iskolatársak integettek. Az újságok csak jó híreket közöltek. Veszteségekről nem számoltak be, de mi már tudtuk, hogy halottak is vannak, hisz a mi iskolánkból is három hősi halottról tudtunk: Erdélyi, Szőke és Hercszkuti. Mindannyian a Dnyeper folyó menti harcokban estek el. Szomorúsággal kezdődött az 1943/1944-es tanév. A kórházakban sebesült katonák feküdtek. A frontokról sebesülteket szállító vonattal érkeztek. A kórházak már kevésnek bizonyultak, így iskolánkat is katonakórházzá alakították át. A sebesült katonák nagyon rossz hírekkel érkeztek, súlyos harcokról számoltak be. Az oroszok segítséget kaptak Angliától és az Egyesült Államoktól. Kitűnő haditechnikát. Beköszöntött a hideg tél, a harcok Moszkvában, Sztálingrádban és a Don-ka- nyarban folytak. A nagy távolságra az utánpótlás is akadozott, na meg a felszerelésük is alatta maradt a szövetségesekének. Sok volt a veszteség, úgy katonákban, mint hadifelszerelésben. Megkezdődött a frontszakaszok rövidítése, egyszóval a visszavonulás. A magyar hadsereget a csapás a Don-kanyarban érte. A front egyre közelebb került határainkhoz. Ilyen körülmények közt készültem az érettségire 1944 áprilisában. A vizsgák után még el tudtam helyezkedni a tiszaszentmártoni jegyzőségen mint jegyzőgyakornok. Alig szolgáltam pár hónapot, a front már az ,Árpád” védővonal előtt volt. A románok is átálltak a szövetségesekhez, a harcok nagyon közel voltak. Bombázó repülőgépek támadást intéztek a csapi állomás ellen. Az első támadás 1944. szeptember 13-án volt, sötétedés után. Szőnyegbombázást hajtottak végre Csap és környéke ellen. Ebből a támadásból kaptak a szomszéd községek: Ásvány, Eszeny, Tiszasa- lamon, Tiszaszentmárton és Zsurk. A bombázást Tiszaszentmártonban éltem át. Borzalmas, nappali világosság volt a sztálingyertyáktól. A bombák szinte nyögve repesztették a földet. Nagy volt a kár mindenfelé, a legtöbb halott és sebesült a Tisza jobb partján volt, Csap alatt. A harcok már magyar területen Kárpátalján folytak, rövid időn belül elérték a Tisza és a Latorca szűkületét. Tiszaszentmártonból kénytelen voltam hazaköltözni Kistár- kányba. Községünkben éppen mozgósítás volt elrendelve 18-tól 60 éves korig. Eleget téve a felhívásnak, mivel tábori csendőrök is portyáztak a vidéken, összeszedelődzköd- tünk, elbúcsúztunk a családtól és vonultunk a bélyi vasútállomás felé. Fele úton sem lehettünk mikor a németek az állomást felrobbantották. Tanácstalanul álltunk meg a mezei úton, majd a többség döntése alapján nem mentünk tovább, hanem meghúzódtunk a bokrokban és naplemente után hazaszállingóztunk, ki-ki a maga családjához, ahol elrejtőzködve megvártuk az orosz hadsereget. Hozzánk a katonaság az éjjeli órákban érkezett meg 1941. november hó 24-25-én. Nagyon durva módon viselkedtek. Azután vagy három napig csend volt. Negyedik nap összeverbuválódott egy tanács Lucca János vezetésével, aki a frontról került haza, mint őrmester szolgált a hadseregben. A tanács döntése alapján 18-tól 60 éves korig jelentkezni kellett a csapi állomáson eltakarítási munkára. Természetesen aki csak tehette ment, már csak kíváncsiságból is, meg nem akart ellenszegülni a parancsnak. Gyalog mentünk, ki a töltésen, ki a mezei úton az úgynevezett szögi malom felé. Az út oda és vissza olyan 20 kilométert tett ki. Csapon a fűtőház területén rönkfából gerendákat faragtunk, amit tüzes vassal lyukasztottunk át. A gerendák a záhonyi vasúti hídhoz készültek. Munka volt, így ide jártunk dolgozni egészen december 3-ig, amikor is útban hazafelé orosz katonák fogtak el bennünket és a Salamoni kolónia egyik lakatlan épületébe kísértek, ott őriztek. A lakosok segítségével sikerült kiszabadulni és a holt Tisza partján hazajutni. Itthon azzal fogadtak, hogy másnap már nem Csapra megyünk, kétnapi élelemmel jelentkezni kell a „Hangya” szövetkezet udvarán. Tanácstalanok voltunk mindany- nyian. Mit tegyünk? A tanácstagok azt mondták, hogy csak két hétre kell menni „málenykij” munkára amiről írásos igazolást kapunk és utána otthon lehetünk. Csapon azt mondták, hogy másnap már küldenek értünk vonatot az ágcsernői őrházhoz, és ez a vonat fog bennünket a munkába és visszaszállítani. Az őrház községünktől olyan 3 km-re volt. Úgy döntöttünk, hogy a vonathoz megyünk, nem kell majd annyit gyalogolni. Biztonságosabbnak gondoltuk ezt a csapi munkát. Községünkben 94 ember kapott munkára való felhívást. A munkások becsületes családos emberek voltak, valamint mi, néhány 20 év körüli fiatal. (Folytatás a következő számban) Gömörben ilyen jellegű versenyt eddig csak Rozsnyón rendeztek, ezért várható volt, hogy a tornaijai rendezvény iránt nagy lesz az érdeklődés Egy táncverseny előzményeiről PUSKÓ GÁBOR Új Szó oldalain beszámoltunk arról a táncver- senyról, amely Rozsnyón került megrendezésre. Már akkor jeleztük, hogy a térségben legközelebb Tornaiján találkoznak a versenytánc szerelKecses mozdulatok, báj és ritmus mesei. Az Aliex Cup 2000 nemzetközi társastáncverseny előzményeiről Káli Aladár, az Áliex Rt. kereskedelmi vállalat tulajdonosa tájékoztatott: Mi ötvennyolc klub versenyzőit hívtuk meg (a hazai versenyzők mellett Magyarországról, Ukrajnából, Romániából, Csehországból és Lengyelországból). Mindezek mellett azonban bárki je(A szerző felvételei) lentkezhetett, ugyanis az Aliex Cup 2000 nyílt verseny, tehát nem zárkóztunk el azok elől a táncosok elől sem, akik valamilyen módon kiestek látókörünkből és nem kaptak meghívót. Egyedüli feltétel az volt, hogy a jelentkezők igazolt versenyzők legyenek, s rendelkezzenek a minősítést igazoló szükséges iratokkal. A versenyt felnőtt táncosoknak hirdettük meg, a standard táncok D, a latin-amerikai táncok C kategóriájában, valamint mindkét táncnem A és B kategóriás versenyzői számára. Egyébként előzetes igénylés alapján szállást is tudtunk biztosítani a versenyzőknek. Tudomásunk szerint változott a verseny színhelye. Igen. Eredetileg a városi tornateremben szerettük volna lebonyolítani az eseményt. Sajnos, ez a létesítmény olyan állapotban van, ami nem teszi lehetővé igényesebb rendezvények lebonyolítását. Ezért megkerestük a helyi magyar tannyelvű alapiskola vezetését. Készséggel álltak rendelkezésünkre. Igaz, kisebb javításokat itt is el kellet végezni, azonban ez korántsem jelentett akkora erőfeszítést, mint a másik esetben. Tehát a verseny a Béke utcai alápiskola tornatermében került megrendezésre. Milyen súlya lehet egy újonnan indított táncversenynek? Az Aliex Cup 2000 versenyt a Szlovákiai Versenytáncosok Szövetsége felvette versenynaptárába, melyet 83 SP/2000-es szám alatt vett nyilvántartásba. Hogy milyen lehet a súlya, azt az érdeklődők magas száma is igazolja. Azt is el kell mondanom, hogy a zsűri is nemzetközi összetételű volt. A hazai tagokon kívül cseh és magyar szakemberek értékelték az egyes táncosok teljesítményét. Minek köszönhető, hogy egy kereskedelmi vállalat a versenytánc támogatásával foglalkozzon? Ez nagyon egyszerű! Klaudia lányom 5 éve táncol, 1999 februáija óta versenyszerűen. Tehát hivatásos, C minősítéssel rendelkező táncos. Azonban az igazság az, hogy az egésznek egy kicsit mélyebb gyökerei vannak! Hét évvel ezelőtt a rozs- nyói Schwarcz Gyula tanította a helyi tánciskolás gyerekeket az első tánclépésekre. Egy idő után azonban úgy látta, érdemes foglalkozni az itteni gyerekekkel is, sok közöttük a tehetséges táncos. Ekkor hozta létre a Sambed táncstúdió tornaijai „csapatát”. Ez annyit jelent, hogy a gyerekek a rozsnyói székhelyű klub tagjai, de nem feltételenül Rozsnyón gyakorolnak, hanem a tanár úr jön el hozzájuk. A mostani versenyt követően szándékunkban áll egy önálló csapatot kialakítani, melynek vezetője továbbra is a már említett tánctanár lenne. A jelenleg hét párból álló csapat hetente háromszor Rozsnyón, egyszer pedig Tornaiján gyakorol. Ennek a kemény munkának köszönhető, hogy mára valamennyien megszerezték a felnőtt B, C vagy D kategóriás minősítést. Ha a klubot sikerül létrehoznunk, a felnőtt táncosok mellett szeretnénk szervezni egy junior csapatot is. A gyerekeket látva erre jó esélyünk van, ugyanis kiváló utánpótlás van felnövőben. A város vezetése hogyan fogadta kezdeményezésüket? Az önkormányzat kulturális- és sportbizottsága és a hivatal is pozitívan viszonyult az ödethez. A szervezésben összehangoltuk a lépéseinket és a várostól minden szükséges támogatást megkaptunk. Társrendezőink a Tornaijai Városi Művelődési Központ és Tornaijai Magyar Tannyelvű Alapiskola. Reméljük, hogy ezzel a kezdeményezésünkkel sikerült hagyományt teremtenünk Tornaiján. Köszönjük a tájékoztatást! ] VI ;(; i 6 1 H: ,L A mellékletet szerkesztette: P. Malik Éva Levélcím: Régióink, Vox Nova Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A csapat
