Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-27 / 97. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 27. Régióink Lesz Sárkányfalván vadászkastély? Ha sikerülne megvalósítani az elképzelést, akkor közeli és távolabbi országokból is fogadhatnák a vendégvadászokat Vadban nem lesz hiány, csak pénz kell! Ami a kastélyból... Markó Rozália, akit másodszor is megválasztottak polgármesternek a faluba, mint most. Autó nélkül nehéz a közlekedés: vagy a kö­bölkúti vagy a muzslai vasútállo­másra kell eljutnia annak, aki utazni akar. Ha nincs busz - ak­kor gyalogosan. Az összeköttetés rossz, de jobban megoldani lehe­tetlen. Az utolsó népszámláláskor 404- en éltek Sárkányfalván és a hozzá tartozó Gyiván. (1938-ban 486- an, 1954-ben 541-en). Sárkány­falván ma már csak 350-en lak­nak (Gyiván körülbelül 8Ö-an.) Az alig kétszáz ház közül több üresen áll, soknak csak egy lakója van. Gyiván majd minden harma­dik házban idős házaspár vagy magányos idős ember él. Az ő árukínálat szerény) és az egy éve működő ABC. Ezt többen látogatják,, nemcsak gazdagabb kínálata, hanem nyolc személyt befogadó vendéglői része miatt is. A temetődombon magasodó templom 1567-ben épült (az eredeti épület leégett, a jelenlegi 1810-ben épült újjá). A temető­kert is régi, már a tatárjárás ide­jén is oda temettek. Műemlék­ként tartják nyilván az egy darab homokkőből kifaragott pietát. A szobornál mindig van virág. (Megpróbálták már ellopni a szobrot, de szerencsére nem bír­tak vele.) A falu mindig is uradal­mi birtok volt - utoljára a Renner KOPASZ-KIEDROVSZKA CSILLA árkányfalva már az Árpádok idején lakott terület volt. Első írott említése 1287-ből va­ló, amikor is a Pilis- nemzetségbeli Miklós comes fia, Demeter itteni birtokát a Zovard-nemzetség eladta Mik­lós fiainak, Miklósnak és Péter­nek. A XV. században a Kapy csa­lád tulajdona, további birtokosai: Attay Miklós kanonok, Károly Fe­renc, a Csernaházy, Csery, Keglevich, Telegdy, Bessenyey, báró Gyulai, Missich, Paksy, Boronkay, legtovább a Renner család. Nevét alig több mint száz éve kapta. Akkoriban sem lehetett sokkal körülményesebben eljutni szonynak nem ez az egyedüli gondja. Posta, orvosi rendelő, pa­tika sincs. Kultúrház van (a jó százéves épületet valamikor a Renner-birtok cselédházaiból alakították át), csak éppen tilos a belépés: életveszélyessé nyilvání­tották. Az összejöveteleket, bálo­kat, gyereknapot, Mikulás-ün­nepséget a községháza 70-80 személyt befogadó üléstermében tartják. A polgármesteri hivatal az egykori iskolában van - mivel már iskola sincs a faluban. Óvoda Libádon van - a 8-9 kicsi gyerek minden reggel buszra ül (felnőtt kíséretével), Libádon az óvó néni átveszi őket, a délutáni busszal pedig jönnek vissza. Az alapisko­lások Köbölkútra buszoznak. Nincs hentes sem, de van két élel­miszerbolt. A régi Jednotás (az helyzetüket az is nehezíti, hogy a településen tavaly megszűnt az élelmiszerbolt. Jelenleg autóval szállítják az előre megrendelt ke­nyeret és péksüteményt (hetente háromszor), a tartós élelmiszert egyszer egy héten.- Ez nagyon bánt, mert az üzlet mégiscsak szükséges volna, vi­szont a költségvetésünk nem en­gedi, hogy épületet béreljünk, olyan állapotba hozzuk, hogy üzmelhessen és alkalmazottat fi­zessünk. Markó Rozália polgármester asz­családé, előtte a Boronkayaké. (Ott a családi sírboltjuk a temető­ben.) Az emberek a felsorolt nehézsé­gek ellenére sem költöznek el a faluból, inkább visszamennek. Megmaradni itt csak úgy lehet, ha autó és telefon áll rendelkezésre. Kilencvennégy­ben csak 9 telefon volt. Jelenleg 20-22 van. A mobiltelefon nem használható, nincs erőtér, elfog­ják a hegyek. Van olyan év, amikor egy gyerek se születik, van úgy, hogy egy (a három a maximum). A halálozá- sokszáma évi 11-12. Markó Rozália huszonöt évig Érsekújvárott lakott, a járási hi­vatalban dolgozott, a pénzügyi osztályon, illetve a közlekedési részlegen. - „Kilencvenkettőben meghaltak a szüleim. A bátyám, aki mindig velünk élt, egyedül maradt itt Sárkányon. Nem akart eljönni Újvárba. A szülői házat új­jáépítettük - és ideköltöztem. Ahányan vagyunk, annyifelé élünk. A férjem Újvárban, ott a munkahelye, sokat utazik, innen nem tudna naponta kétszer meg­tenni negyvenkét kilométert au­tóval, mert elég drága volna, a vonatközlekedés meg nem olyan, hogy megoldható lenne a bejárás. A fiam Pesten főiskolás. Amikor Markó Rozáliát felkérték, vállalja el a polgármesteri jelö­lést, sejtette, mi vár rá, de azzal is tisztában volt: van annyi ereje, hogy segítsen jobb életet terem­teni a szülőfalujában.- Két és fél évembe került, amíg sikerült megoldani a gáz beveze­tését - egy fillér kölcsön nélkül. Legnehezebb az engedélyek meg­szerzése volt - A kivitelezés már könnyebben ment, mert nagyon jó csapat dolgozott. A munkanélküliség nem is olyan veszélyes, állítja, két faluval odáébb, Libádon 49 százalékos, nálunk „csak” harminc. Néhá- nyan a párkányi papírgyárba jár­nak, egypáran a vasútnál dolgoz­nak. Helyben az egyetlen munka- lehetőség a szövetkezet, amely „hol így áll, hol úgy áll”, inkább csak idénymunkásokat szerződ­tet. Markó Rozáliát másodszor is megválasztották polgármester­nek. Minden évre kitűzött vala­Az életveszélyes kultúrház - évek óta üresen áll mit, amit mindenképpen szeret­ne megvalósítani. Tavaly a temp­lomot festették (nagyon ráfért, hiszen hatvannégyben festették utoljára). De a szülő sem tesz kü­lönbséget a gyerekei között. Gyivát sem lehetett kihagyni - a ni a földbirtokos barátai. A régiek még emlékeznek a kastélytól a templomig vezető gesztenyefa­sorra. A több mint százéves fák­ból csak mutatóba maradt, s évente egy fa kiszárad. A kastély­kertben magasodó három fa vé­Bitterék állatokat tartanak: „Van két boci, tehén, kisgida, kacsa, liba, tyú­kok. Este, mire elvégződünk, és nézhetnénk a tévét, elalszunk, fáradtak vagyunk." (A szerző felvételei) rült elkésztenünk olyan terveze­tet, amely alapján újra működtet­hető lenne. Az eredeti állapot visszaállításához ötmillió korona kellene. Ha sikerülne megvalósítani az el­képzelést (és miért ne sikerül­ne!), akkor Sárkányfalva közeli és távolabbi országokból is fo­gadhatná a vendégvadászokat. Szállást (a kutyáknak is - hiszen a vadász kutyástul érkezik) és ét­kezési lehetőséget helyben bizto­sítani lehet. Vadban nem lesz hiány! település faragott haranglábat kapott (a régi életveszélyes volt). Ebben az évben (valamikor a nyáron) ünnepélyesen felavatják a falu címerét és zászlaját. Komolyabb vállalkozáshoz nehéz volna befektetőt találni - az inf­rastruktúra nem megfelelő: messze a vasút, messze a főút. Pe­dig kihasználatlan, üres épület akadna is (a szövetkezet egykori épületei), de rossz állapotban... Ami mozdítható volt, eltűnt - elő­ször a tető, aztán a falak... (Az építmény a szövetkezet tulajdona - a telek az államé vagy senkié.) De van valami, amiről bővebben is érdemes szólni. A falu szélén áll egy romos épü­let. A kastély. Oda jártak vadász­dett, ezekről a falunak kell gon­doskodnia. A kastély utolsó tulaj­donosát, Renner földbirtokost negyvenhatban elvitték, a vagyo­nát konfiskálták. (Azt mondják, a kastély anyagából sok házat fel­építettek...) Földalap rendelkezik vele. Markó Rozália négy éve próbálja elérni, hogy a kastély a falu tulajdonába kerüljön. Elég nagy terület forog kockán (tudnának vele mit kez­deni) és a kastély is csak akkor menthető meg, ha a falué lesz. ... és ami a bástyákból megmaradt meghalt. Utána a testvére két lá­nya örökölt, de ők nem igényel­ték vissza a kastélyt és a kastély körüli területet. A kastélynak tehát jelenleg nincs tulajdonosa. Markó Rozália utá­nanézett az iratoknak. Egy 1960- ból származó okirat szerint a kas­tély a falué, egy néhány évvel későbbi szerint már az államé, azután a járási hivatalé, és ahány papír, annyi tulajdonos illetve ke­zeléssel megbízott intézmény. Az utolsó beírások szerint az állam tulajdonába szállt át. Egyelőre a A tizenhetedik századi pieta- Ami most látható belőle, csak egyharmada az eredetinek. A tu­lajdonos unokahúga, a Komá­romban élő Renner Margit ki­lencvenkettőben élt a restitúciós törvény adta jogával és viszakérte a vagyont. Mire a hatá­rozat megszületett, kilencvenhat­ban, hogy a földek bizonyítható­an őt illetik meg, addigra szegény- A kastéllyal kapcsolatban van elképzelésem. Segítenek a mű­emlékvédők meg egypár fanati­kus. Olyanok, akiknek a kasté­lyok meg a régi épületek a mániá­juk. Komáromban megvannak az eredeti tervrajzok, azok alapján szeretnénk restauráltatni. Körül van kerítve bástyákkal. Szlováki­ában nem volt több ilyen. Sike­A temetődomb a templommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom