Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-26 / 96. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 26. TÉMA: A TITANIC ELSÜLLYEDÉSE Az óceánjáró luxusgőzös 1912. április 14-én, az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött és elsüllyedt. Ezerötszáz ember lelte halálát a hullámok között. Többen is megjósolták a Titanic katasztrófáját A források adatai nem egységesek. Az egyik szerint 2206, a másik szerint egy- gyel több utast szállított az angol White Star Line hajótársaság hatalmas, biztonságosnak kikiáltott, el- süllyeszthetetlennek mondott luxushajója, a Titanic. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A Southampton-New York útvonalat első ízben tette volna meg - ha célba ér. A hajó elindult. Az utasok legtöbbje kedvtelésből hajókázott. Az első osztályon táncolt, pezsgőzött az előkelő társaság. Az este vidáman indult 1912. április 14-én. A tenger csendes. Kevéssel éjfél előtt az ügyeletes tiszt valami sötét monstrumot pillantott meg a hajó előtt. Azonnal tudta, baj van. Rémülten felkiáltott: „Jéghegy van előttünk!” Kikerülni már nem lehetett. Pontosan 23 óra 39 perckor bekövetkezett az ütközés. Éjfél után 2 óra 20 perckor, 150 kilométernyire az új-fundlandi partoktól - a Titanic elsüllyedt. A több mint kétezerkétszáz utas közül csak 705-en (egyes források szerint 712-en) menekültek meg. A több lehetséges okként elsőként ban, többnyire fel sem fogta, hogy életet kapott, de ha rémületében nem törődött a fedélzeten maradottakkal, azért sem marasztalható el. Az embernek csak egy élete van, és ahhoz ragaszkodik. A tragédia okát keresők a kapitányt is elmarasztalták. A kapitányt, E. J. Smith-t állítólag figyelmeztették, hogy a hajó jéghegynek ütközhet. De a kapitány és a hajótársaság képviselője - aki a fedélzeten tartózkodott - bízott a Titanic elpusz- títhatatlanságában, és a nyári útvo(Ő 46 éves volt.) Hogy elejét vegyék a rosszindulatú pletykáknak, hosz- szú nászúira indulta^. Egyiptomban találkoztak Molly Brow-nal, összebarátkoztak; amikor hármasban fel- száltak a Titanicra, Madeleine már öthónapos terhes volt. Amikor a Titanic süllyedni kezdett, elsősorban a gyerekeket és a nőket mentették. Madeleinnek az elsők között jutott hely a | mentőcsónakban. John Jacob Astor a felesége állapotára való tekintettel megkérte a tisztet, nem ülhetne-e ő is mellé. KéA felvétel a katasztrófa után készült. A Navratil-gyerekek az édesanyjukkal. Michel a mamája jobbján ül. nalat választották. A menetrend szerint 16-án kellett volna New Yorkba érkezniük. E. J. Smith kapitány sosem volt könnyelmű, sosem kockáztatott. 1850-ben született, harmincévesen a White Star társaság szolgálatába lépett. A Titanic testvérhajójának, az Olympicnak lett a parancsnoka. Hajója egyszer valaminek nekiütközött. Smith akkor a nyugdíjba vonulást fontolgatta, aztán mégis kihajózott a Titanickal. Vérbeli kapitányhoz ületően, nem hagyta el a süllyedő hajót. A hajó dúsgazdag utasai között is előkelő helyet foglalt el a New York- i John Jacob Astor. Ifjú neje, Madeleine, valamint annak Kitty névre hallgató ölebe társaságában utazott. Természetesen első osztályon. Az útért (fejenként) 50 ezer dollárnak megfelelő összeget (mai árfolyamon!) fizetett. A lakosztályában kandalló ontotta a meleget. 87 mü- liós vagyonából telt a luxusra. De John Jacob Astor nemcsak a vagyonával szerzett magának hírnevet: ő szabadalmaztatta a turbómotort, a bicikliféket, a tőzegből gázt készítő gépet és irodalmárként is jeleskedett. Tudományos-fantasztikus regényt írt a Szatumuszon és a Jupiteren található életről. A spanyolamerikai háború idején saját harci egységet finanszírozott. A18 éves Madeleinnel kötött házassága jobb körökben botrányt kavart. említik - egybehangzóan -, ha a luxushajót több mentőcsónakkal szerelik fel, nem vesznek annyian a tengerbe. De a mentőcsónakokban csak 1178 hely volt. Az utasoknak csak a fele menekülhetett meg. 1912. április 15-én hajnali fél három előtt az elpusztíthatatlan Titanic halk morajjal merült a víz alá. Hajó és ember haláltusát vívott, az utolsó perceket az emberi önfeláldozás, a nagylelkűség, a beletörődés, vagy ellenkezőleg, kétségbeesett erőszakoskodások, ármánykodások kísérték. Mindenkinek kedves az élete - legyen az dúsgazdag bankár, vagy szegény nyomorult. Akinek hely jutott a mentőcsónakElisabeth Navratil rését elutasították. A milliomos nem kiabált, cigarettára gyújtott, búcsút intett a feleségének. Holttestét két nap múlva fogták ki. A zsebében 2500 dollárt találtakj. (Ezzel akarta megváltani az életét?) A feleségének többet hagyott: majd kétmilliót. Michel Navratil, idők korában... Madeleine fiút szült lés még kétszer ment férjhez. 1940-ben halt meg. A tragédiáról ritkán beszélt, s ha mégis, akkor a kiskutyáját emlegette: szegényke, milyen kétségbeesetten rohangált a fedélzeten... Molly Brown, akivel a házaspár együtt utazott, túlélte a katasztrófát. Megmenekülése után az áldozatok hozzátartozóinak megsegítésére gyűjtést szervezett - de azzal is ismertté tette magát, hogy harcolt az amerikai nők választójogáért. Agyvérzésben halt meg 1937-ben. A Straus házaspár (áruháztulajdonosok) nem vált el egymástól. A 63 éves asszony megtagadta, hogy beszálljon a csónakba. Nem akarta elhagyni férjét. Egymást átölelve lelték halálukat a hullámokban. Az ismerőseiket nem lepte meg, hogy így döntöttek. Hat gyermekük is természetesnek találta, hogy szüleik együtt maradtak. Boldog házasságban éltek-41 évig. J. Bruce Ismay megmenekülését nem fogadta a közvélemény oly megértéssel... A hajótársaság elnöke volt - ennek a tulajdonát képezte a Titanic, ő is a hajón utazott. Az utolsó mentőcsónakok egyikén hagyta el a hajót. A fedélzeten akkor már nem voltak utasok, megte- getőzött később, de ezt senki nem hitte el. A vizsgálat nem találta bűnösnek, de a sajtó ízekre szedte, a Colin Macdonald háromszor is megtagadta a szolgálatot a hajón. londoni előkelő társaság kiközösítette. A tragédia után egy évvel lemondott tisztségéről és Írországba költözött, ott élt visszavonulva a feleségével együtt, 1937-ben hunyt el. A szeredi származású Michel Navratil a családjával együtt Franciaországba emigrált. A házassága megromlott, feleségétől külön élt. Válófélben voltak. Két fia, Edmond és Michel az anyjukkal éltek. Azon a napon együtt ebédelt a gyerekekkel, de vissza már nem vitte őket az anyjukhoz, vonatra ültek, elmentek Párizsba, onnan Londonba, majd Southamptonba, ahol felszálltak a Titanicra. Amerikába akarta magával vinni a fiait (a felesége tudta nélkül, tisztában volt vele, hogy az asszony nem egyezne bele). Másodosztályon utaztak. A két fiú, Edmond és Michel húsz perccel a hajó elsüllyedése előtt ült mentőcsónakba. Az utolsóba. Az apának már nem jutott hely. Fiaitól ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Mondjátok meg anyátoknak, hogy nagyon szerettem és borzasztóan sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki.” A két gyerek a Carpatia hajóra került, majd New Yorkba. Az első napokban nem sikerült megállapítani a személyazonosságukat. Mar- celle, az anyjuk egészen véletlenül olvasta azt újságban, hogy két kisgyerek megmenekült. Tudta, hogy a fiai azok. Néhány héttel később visszakapta őket, de férje haláláért egész életében önmagát okolta. Ha nem hagyja el egy másik férfiért, nem ment volna Amerikába, új életet kezdeni... Ifjabb Michel Navratil 1998-ban még élt (az utolsó a megmenekültek közül). Szlovák újságírók a dél- franciaországi Monpellier-ben keresték fel. Sok mindenre már nem emlékezett, de annál többet mesélt a lánya, Elisabeth Navratil, aki Párizsban él. Ő rendezte a Titanic operaváltozatát és két könyvet írt a tragédiáról. Az elsőt még a nyolcA mentőcsónakokban csak 1178 utas számára volt hely. vanas években, de a regényben álneveket használt és a házasságtörést sem említette. Amikor apja elolvasta a könyvet, több minden az eszébe jutott, és Elisabeth megírta a következő Titanic-történetet, sokkal részletesebben. June Regmund az édesanyjával és az édesapjával utazott a Titanicon. Az anya és a lánya megmenekült, de az apa - Arthur T. Manjelo nem. „Még csak küencéves voltam, amikor azon a borzalmas éjszakán anyámmal együtt beszálltam a mentőcsónakba. Apám a fedélzeten maradt. Az utolsó emlékem róla, June Regmund hogy búcsút intett. Örökre emlékezetembe véstem, amire tanított, a jellememet formáló intelmeit.” June Regmund magas kort ért meg. Kézzel írott végrendeletében azt kérte: temessék az apja mellé, akit mindenkinél jobban szeretett, aki valahol az óceán mélyén pihen. Az idős hölgy három gyermeke jobban szerette volna, ha anyjuk a férje mellett nyugszik, de tiszteletben tartották a kérését. Koporsóját repülőgépen Új-Fundlandra szállították, onnan hajóval arra a helyre, ahol a Titanic elsüllyedt. A Titanic katasztrófájának a híre az egész világot megdöbbentette, de nem mindenkit ért váratlanul. Néhányan előre látták a szerencsétlenséget. Egy angol újságíró, W. T. Stead valamelyik újságban közölte egy elbeszélését (1892-ben!), folytatásokban. Az egyik jelenetben leírja, hogy az Atlanti-óceánon egy gőzös hajótörést szenved, jéghegynek ütközik, Mrs. Regmund, June Regmund édesanyja egy másik hajó kimenti az embereket, de sokan odavesznek, mert a szerencsédenül járt hajón kevés volt a mentőcsónak. Véleden egybeesés, hogy az 1892-ben publikált elbeszélés hajóskapitányát ugyanúgy hívták, mint a Titanicét? E. J. Smithnek. Tizennégy évvel a Titanic katasztrófája előtt, 1898-ban Morgan Robertson Múlandóság című regényének témája kísértetiesen emlékeztet a Titanic sorsára. Egy luxushajó jéghegynek ütközik, sokan meghalnak. A hajó neve Titan, 3000 személy szállítására alkalmas, és elsüllyeszt- hetetlennek mondják. A katasztrófa mégis bekövetkezik, méghozzá áprilisban. Többen megmenekülhettek volna, ha több a mentőcsónak... Néhányan mintha megérezték volna, hogy valami történni fog. Például Colin Macdonald, aki háromszor is megtagadta a szolgálatot a hajón. J. Pierpont bankár is lemondta az utazást. Egy parapszichológus, V. N. Turvey április 10-én megjósolta, hogy egy óceánjáró elsüllyed. A kaJ. Bruce Ismay, akit kiközösített a társaság tasztrófa éjszakáján egy angol fiúnak, P. J. Chapman-nek látomása volt. Pontosan leírta, mi történik az Atlanti-óceánon... W. T. Stead újságírót levélben figyelmeztette egy pap: ne szálljon hajóra. Az újságíró nem vette komolyan a figyelmeztetést. Egyike lett az áldozatoknak. A végzetes éjszakán nyolctagú zenekar játszott a hajón. A hegedűs, Wallace Hartley altkor sem hagyta abba a játékot, amikor kitört a pánik. Hogy mit játszott, azóta is vita tárgya. A sors iróniája, hogy ő csak kényszerből került a hajóra, semmi kedve sem volt a Titanicon muzsikálni, de kellett a pénz, nősülés előtt állt. A tragédia után hősként tisztelték, szülőhelyén három méteres szobrot állítottak neki. A temetésén negyvenezren vettek részt. A halálba indulók imádkoztak és énekeltek: „Közelebb, közelebb Uram, hozzád, boldogan ölelem kereszted át. Édes lesz az nekem, hisz Te vezetsz engem, mind közelebb hozzád, én Istenem!” A luxusgőzösről készült film minden idők legnagyobb mozisikere volt. (Archív felvételek) A Titanic