Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-25 / 95. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 25. Bemutatkozik a Fórum Intézet Komárom. Holnap 17 órától kerül sor a Fórum Intézet bemutatko­zó estjére a Madách Posonium Klapka téri könyvesboltjában. Az érdeklődők az 1996 végén alakult tudományos kutatóműhely sok­rétű tevékenységével ismerkedhetnek meg. (ú) Keddenként: művészmozi a galériában Pozsony. A tavalyi Art film fesztivál filmjeiből készített válogatással indul ma 19 órakor a Szlovák Nemzeti Galéria filmklubja, amely A 20. század művészete Szlovákiában című kiállítás kísérőrendezvé­nyeként ezentúl keddenként vátja a közönséget. Az intézmény vetí­tőtermében ma este Európa kilenc országából tíz rövidfilmet láthat­nak az oda látogatók, az alkotásokat Martin Ciel mutatja be. A galé­ria olyan mozgóképeket szeretne kínálni, amelyek nem szerepelnek a hagyományos filmklubok műsorán. (SITA) Ghymes-klub a Hétrét együttessel Pozsony. Április 27-én 19.30 órakor kerül sor a Magyar Intézet­ben a Ghymes együttes klubestjére, amelynek vendége ezúttal a Hétrét együttes lesz. Az énekegyüttes 1997-ben alakult magyaror­szági, Vas és Zala megyében élő muzsikusokból. Feldolgozták Gaz­dag Erzsébet gyermekverseit, ezenkívül az ősi kelta és ír népzene magyar zenei elemekkel való ötvözésével is megpróbálkoztak, fel­használva a két nép hagyományos hangszereit: a hegedűt, a furu­lyát, a gitárt és a dobot, (m) Az út című film sikere Houstonban Budapest. Ezüst díjat vehetett át Moldoványi Ferenc Az út című munkájáért, a Worldfest International Film mustrán, Houstonban. Az amerikai városban 33. alkalommal rendezték meg a filmes sereg­szemlét, ezúttal április 7. és 16. között. Moldoványi Ferenc munkáját a külföldi játékfilmek kategóriában mutatták be. Moldoványi Feren­cet Az út című munkáért 1998-ban különdíjjal jutalmazták a magyar film- és tévékritikusok. A dokumentum-játékfilm - amelynek fősze­replője egy idős, Magyarországra emigrált kínai tanárember - díjat nyert Arizonában, valamint a texasi Flagstaffban is. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Szerelmi bájital 19 HVIEZDOS- LAV SZÍNHÁZ: Alku 19 KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Velem, vagy nélküled (am.) 16,18,20.30 OBZOR: Siva­tagi cápák (am.) 16, 18, 20.30 MLADOST: Erin Brockovich (am.) 15 Az örökkévalóság meg egy nap (gör.) 17.30 Pokol (fr.) 20 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 18.45 Játék­háború 2. (am.) 16.30 Amerikai szépség (am.) 20.30 Stuart Little, kisegér (am.) 16 Sivatagi cápák (am.) 18.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 20.15 Mindenki, akit szeretek (cseh) 17 KASSA CAPITOL: Velem, vagy nélküled (am.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Ket­tős kockázat (am.) 16, 18, 20 DRUZBA: Velem, vagy nélküled (am.) 16, 18, 20 TATRA: A part (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY- LUX: Sivatagi cápák (am.) 17.30,20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Észvesztő (am.) 17,19.15 LÉVA-JUNIOR: A bennfentes (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Solymász Tamás (szí.) 15.30,17.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Ítéletnap 18, 20 Pedagógusi munkájáért emlékérmekkel is kitüntették Elhunyt Bollobás Béla AMBRUS FERENC Április 22-én, életének 81. évében rövid, súlyos betegség után el­hunyt Bollobás Béla. Fülekről in­dulja prágai és a debreceni egye­temen folytatott tanulmányai be­fejezése után Máramarosszigeten, Losoncon, Iglón, majd Rozsnyón tanított. 1954-től 1961-ig, az isko­la megszüntetéséig a több száz magyar pedagógust képző Rozs­nyói Pedagógiai Iskola igazgatója volt. A hatvanas években a rozs- nyói gimnázium tanáraként, igaz­gató-helyetteseként tevékenyke­dett. 1968 után következetes elvi magatartásáért eltávolították az iskolaügyből. A hetvenes években segédmunkásként dolgozott. A kommunista rendszerben elszen­vedett megaláztatásokat élete vé­géig mély sebként hordozta magá­ban. A Rozsnyói Futárnak annak indulása, 1996 óta munkatársa volt. A lap idei márciusi számában még üdvözlő sorokkal köszöntötte a szlovákiai magyar pedagógusok hatodik országos találkozójának résztvevőit. Rozsnyón 1990-ben Czabán Samu emlékéremmel tüntették ki. 1999- ben Komáromban tizenkét felvidé­ki magyar pedagógus társaságá­ban emlékérmet vehetett át a szlo­vákiai magyar iskolák újraindítá­sának ötvenedik évfordulója tisz­teletére rendezett ünnepségen. Bollobás Bélát az iglói temetőben helyezik végső nyughelyére. Beszélgetés Kiss Csabával és Suzanne-nal, a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díjának kitüntetettjeivel Otthon a képzőművészetben A képzőművészetben kifej­tett értékes szervezőtevé­kenységért vehették át a kö­zelmúltban a somorjai At Home Gallery alapítói, Kiss Csaba és Suzanne a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díját. MISLAY EDIT Az öt évvel ezelőtt magánlakásuk­ban megnyílt At Home Galleryt, vagyis az Otthon Galériát később átköltöztették a helyi zsinagógá­ba. így az elhanyagolt épületet megmentették a lassú pusztulás­tól, a kortárs képzőművészeket, zenészeket pedig egy nem min­dennapi kiállítóterembe invitál­hatták. A kapunyitás óta eltelt vi­szonylag rövid idő alatt számos kortárs hazai és külföldi képzőmű­vész mutatkozott be, alkotott a zsinagóga falai között. A kisváros magángalériájában tartott kiállí­tásokra a szakma is felfigyelt, s ma már a határokon kívül sem cseng ismeretlenül a neve. A kitüntetés kapcsán az eltelt öt esztendő ered­ményeiről, a további tervekről, feladatokról kérdeztük Kiss Csa­bát és Suzanne-t. Mit jelent önöknek a Márai Sán­dor Alapívány díja, s hogyan fo­gadták a kitüntetést? Suzanne: Nekem óriási meglepe­tés volt, és persze örültem, mert nagy megtiszteltetésnek érzem. Csaba: Ez a kitüntetés egyrészt azáltal nyom sokat a latban, hogy a munkánkat a szlovákiai magyar szellemi és művészeti élet képvi­selői fedezték fel és értékelték, el­mondhatjuk tehát, hogy a díjat at­tól a közösségtől kaptuk, amely­ben élünk és dolgozunk. Másrészt fontosnak tartom azt is, hogy civi­lekként nyitottuk meg a galériát, és működtetjük mind a mai napig. A ’89-es rendszerváltás óta szá­mos új kezdeményezés született a szlovákiai művészeti életben. Mi akkor indultunk, amikor a Meciar-kormány kultúrpolitikája sok művészt megfosztott attól, hogy állami intézményben pre­zentálhassa a munkáját. Ezáltal a galériánk, amely mindennemű ál­lami támogatás nélkül működik, egyfajta bázissá vált, ahol olyan képzőművészek is kiállíthattak, akik számára máshol akkoriban nem jutott hely. A kormányváltás után akár az is megtörténhetett volna, hogy a kiállítási lehetősé­gek bővülésével ez a kis magánga­Kiss Suzanne-nak és Csabának köszönhetően jó néhány kortárs hazai és külföldi képzőművész mutatkozott be az eltelt fél évtized alatt a zsinagógában (Somogyi Tibor felvételei) léria nem lesz érdekes a kortárs képzőművészek számára. Szeren­csére nem így történt. Mennyit sikerült megvalósítani az elképzelésekből, a tervekből ez alatt az öt év alatt? Suzanne: Nem nagyon volt időnk ezen gondolkozni, mert ezt a szer­vezőmunkát folyamatosan kell vé­gezni, nem szabad megállni. Olyan ez, mint amikor egy ház ké­szül: ha jó az alap, akkor szépen, fokozatosan épül. Annak örülök nagyon, hogy sikerült az emberek érdeklődését felkelteni, visszajár­nak a zsinagógába, főleg a fiata­lok, és jól érzik itt magukat. Csaba: Már a kezdetekkor tudtuk, hogy nem hagyományos, „hivata­los” légkörű, hanem inkább úgyne­vezett alternatív helyet szeretnénk kialakítani, ahová bármikor betér­hetnek az emberek, és otthonosan érzik magukat, mert kellemes, bé­kés hangulat fogadja őket. Emel­lett azt szerettük volna elérni, hogy a látogatóink „ismerősen mo­zoghassanak” a kortárs képzőmű­vészetben, nemcsak a hazaiban, hanem más európai nemzeteké­ben is, ha úgy tetszik, az összeuró­paiban, hiszen elsősorban korunk művészetének akartunk helyet biztosítani, ennek a bemutatkozá­sát kívántuk támogatni. Eleinte persze nem volt könnyű, hiszen amikor frissen alakult, ismeretlen galéria képviselőiként kértük fel a művészeket, a kurátorokat együtt­működésre, természetesen óvato­san fogadtak bennünket. Suzanne: Aki azonban eljött és lát­ta a teret, megértette, hogy ez egy fontos, szép és jó hely. A kortárs művészeten belül is van többféle irányzat. Miért ép­pen azokat a művészeket kérték fel az együttműködésre, akik ed­dig bemutatkoztak? SS Nem azt nézzük, r honnan jött a mű­vész, hanem azt, hogy mit csinál a j térrel. V Csaba: Mivel nem hagyományos galériáról van szó, főleg olyan mű­vészeket szólítunk meg, akik a tér­rel dolgoznak, vagyis installáció­kat készítenek. Suzanne: Persze az is fontos, hogy nekünk is tetsszen az, amit csinál­nak. Előfordult, hogy valaki saját ma­ga jelezte: szeretne kiállítani a zsinagógában? Csaba: Megtörtént már ilyesmi is, és voltak, akik be is mutatkoztak. Nálunk az egyedüli kritérium a mi­nőség. Suzanne: Nem azt nézzük, honnan jött, milyen származású a művész, hanem azt, hogy mit csinál a térrel. A legközelebbi fontos esemény bizonyára a Művészetek Házá­nak megnyitása lesz, valamint a dalai láma szlovákiai látogatásá­nak megszervezése. Csaba: Valóban már hónapok óta a zsinagóga mellett álló zsidó iskola épületének kibővítésén, felújítá­sán dolgozunk, terveink szerint itt nyílik meg augusztus végén a Mű­vészetek Háza. A két épületnek, a zsinagógának és az iskolának ere­detileg más funkciója volt a város életében, úgy érezzük azonban, új „szerepükben” is egyfajta értéket képviselhetnek. Reméljük, a Mű­vészetek Háza is olyan otthonos lesz, mint az eredeti At Home Gallery volt, csak valamivel tága­sabb. Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy mi szervezhetjük a dalai láma első szlovákiai látogatá­sát, amelyre október közepén ke­rül sor. Ezt megelőzően azonban még jó néhány művész kiállítását tekinthetik meg a látogatók. Helytörténészek találkozója Kismonográfia az Ógyallán született Feszty Gyula kevéssé ismert munkásságáról A millennium jegyében Udvard. Idén április 30-án kerül sor a helytörténészek IV. találkozójára. A tanácskozást Száraz József, Udvard polgármestere és Kvarda József, a Csemadok országos elnöke nyitja meg. Jelenlétünk a Kárpát­medencében címmel Duray Miidós tart előadást. A szlovákiai kutatók számára elérhető kutatási lehetősé­gekről a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, Tóth Béla tart beszámolót, Szárnyéi József bibliográfus munkásságát Lacza Ti­hamér máltaija. Kovács László elő­adásának címe: Az államalapítás és a magyar településrendszer kiala­kulása. Bukovszky László, a vág- sellyei levéltár munkatársa a levél­tárról és a kutatható anyagról be­szél. Délután a helytörténészek hoz­zászólásaival folytatódik a tanács­kozás. Zárszót Koncsol László mond. A találkozó 9 órakor kezdő­dik az udvardi művelődési házban, ahova várják az érdeklődőket. A szervezők kérik, aki nem kapott meghívót, és szeretne ott lenni a ta­nácskozáson, részvételi szándékát jelezze az Udvardi Községi Hivatal telefonszámán:. 0817/494079. (r) Nem csak a „vidék” építésze volt VÖRÖS PÉTER Belenyugvással nem, de el kell fo­gadnunk - a magyar építőművé­szet nagyjairól csak elvétve jelen­nek meg monográfiák. Szénássy Árpád komáromi helytörténész a Feszty Adolf élete és pályája (1993) című könyvét követően - nem kis örömünkre - ismét egy épí­tészportréval jelentkezett. A szerző újabb műve A polgári építészet Feszty Gyula alkotásaiban címmel a KT Kiadó (1997) gondozásában látott napvilágot. E kismonográfia a tájainkon, Ógyallán született műépítész, Feszty Gyula (1854-1912) mun­kásságát mutatja be. A nyitrai Nemzeti Színház (1882) alkotója e nagyszerű (de ma már nem létező) mű mellett számos értékes épület­tel gazdagította Magyarországot. E kevésbé ismert és feltárt életmű be­mutatására vállalkozott Szénássy Árpád — sikerrel. Mert a képekkel gazdagon illusztrált kötet elsőként vállalta fel a magyar építőművé­szetjelentős alakja pályafutásának teljes ívű feldolgozását. A szerző hosszas kutatómunka után adta szénássy árpád B polgári építészet Feszty Gyula alkotásaiban közre 90 oldalas, 17 fejezetre ta­golt, hézagpótló munkáját, amely számos forrásértékű adattal és meglepetéssel gyarapítja a szakiro­dalmat. A könyv részletesen szól Feszty Gyula fiatal éveiről, tanul­mányairól és pályakezdéséről, de életének további szakaszait is fel­tárja. Legjelentősebb munkáit kü­lön fejezetekben veszi sorra a szer­ző. Az eperjesi színház (1880), a nyitrai Nemzeti Színház (1882), a miskolci kereskedelmi iskola épü­lete (1887) vagy a kolozsvári refor­mátus teológiai főiskola épülete (1895) egyaránt bizonyítják Feszty Gyula kivételes tehetségét. Szénássy Árpád kismonográfiájá­ból az olvasó pontos képet kaphat Feszty Gyula tervpályázatainak sorsáról, épületeinek eredeti for­májáról és belsőépítészeti megjele­néséről. Külön fejezetet szentel a neves építész eddig kevésbé ismert tevékenységének, millenniumi em­lékművei, emlékoszlopai, valamint bátyja, a nagyhírű építész,Feszty Adolf bemutatásának. Noha a ko­rabeli szakma elsősorban a „vidék” építészeként tartotta őt számon, Budapesten is maradandót alkotott (zuglói református templom, a vá­rosligeti Panoráma épülete, né­hány fővárosi bérház). A szerző bibliográfiával és jegyzetekkel is bőven ellátta kötetét. Szénássy Ár­pád Feszty Gyula-monográfiája szakmailag kitűnő munka, méltó emléket állít a századforduló (1880-1908) jeles építészének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom